Horváth Márton Levente először szerepel rovatunkban. Kezdjük hát a bemutatkozással!

-26 éves vagyok, orgona és zeneszerzés szakon diplomáztam a Zeneakadémián Lehotka Gábor és Vajda János növendékeként. A Zeneakadémián két zeneszerzőversenyt megnyertem, 2004-ben pedig egy francia ösztöndíjnak köszönhetően megadatott, hogy fiatalon jelenjék meg első szerzői lemezem. Magyar egyházzenei témában írom doktori disszertációmat.

-Orgonisták gyakorta komponálnak. Nálad a szerzői minőség dominál az orgonistáé felett?

-Nem érzem magam tipikus „orgonista zeneszerzőnek", a kettő egyenrangúan él bennem, de csak laza kölcsönhatásban állnak egymással.

-Készülő műveid között akadnak olyanok, amelyek egyszer már késznek mutatkoztak, de tovább dolgozol rajtuk. Van hajlamod arra, hogy ne fejezz be egy darabot?

-Igyekszem befejezni, de megragadom a lehetőséget, hogy egy életen át javíthatok a darabjaimon. Így a három klarinétra írt Officium továbbra is munkára hív. A címből kitetszik, hogy kissé szakrális, spirituális zene, némiképp Messiaen, Pärt, Gubajdulina nagy terjedelmű műveinek hatása alatt. Öttételesre terveztem, de egyeseket már nem érzek odavalónak, mással kívánom helyettesíteni, a rövid, Introitus-szerű elsőt pedig kibontom. Volt egy gyorsabb, scherzo jellegű háromperces tétele, hasonlóval akarom kiváltani, amely azonban jobban illeszkedik majd a környezethez. Az ősz folyamán szerzői esteket tervezek, azokon már az új verziót szeretném bemutatni.

-Amit kiveszel most a ciklusból, gondolom, nem dobod el, más célra használod.

-Megfordul ilyesmi a fejemben. De ennél a háromperces tételnél inkább azzal a gondolattal játszom el, hogy egy majdani kiadásnak a függelékében lehet a helye... Amit leírtam, nem szégyellem, de van, ami csak egy stádium bizonyítékaként maradhat meg.

-Könnyen írsz gyors zenét?

-A mérettől függ. Ha egy nagyobb művön belül van szükség gyors szakaszra, a fontos a dramaturgián belül a felület megteremtése, amire -mint festő a vászonra - fölvisszük a dinamikus anyagot. Kisebb forma alapos megmunkálásakor a gyors zene nagyon emészti a munkaidőt.

-Negyedszázada, amikor alig voltam idősebb, mint te most, Balassa Sándorral arról beszélgettünk, nehéz gyors zenét írni: a '60-as-'80-as éveknek van hangja a lassú hangulati árnyalataihoz, de ha gyorsra veszi a tempót, a huszadik század első felének utánzására kényszerül.

-Változhatott a helyzet. Bennem szólnak gyors zenék, amelyeket ha nem írok is le, ott zakatolnak. Ennek az is oka lehet, hogy az én nemzedékem már a rockon nőtt föl. S a repetitív irányzat is nagy hatással volt ránk, mint már elődeinkre is. Nekem inkább a zenekari művekkel kapcsolatban volt efféle érzésem: a kamarazenére sokunknak van érzékünk, a nagy apparátusra való hangszereléskor legtöbben Bartók, Honegger vagy Szőllősy partitúráinak világába tévedünk.

-A repetitívek gyors zenéje mögött nemegyszer komótos hömpölygés húzódik meg... De térjünk vissza Officiumodhoz: mennyire erős az egyházzenei allúziója?

-Eleinte úgy gondoltam, lehet belőle hangszeres proprium. Ma úgy találom, a darab kinőtte a liturgikus kereteket, de Jeney tanár úr megjegyzése figyelemre méltó: el tudna képzelni mellette gregorián éneket.

-Amikor először terveztük beszélgetésünket, egy nászmise volt bontakozóban.

-Két hét alatt meg kellett írnom a saját esküvőmre. Az apparátust az határozta meg, hogy mit tudnak a barátaim előadni. Így lett kétszólamú férfikar, fuvola, hegedű és gordonka az együttes, az egyik tételben szoprán szólistával. Bevonulás gyanánt olyasmit akartam írni, mint Bach Airje, csak mai hangütésben. Ebben a karnagy -egyik legjobb barátom: Tóth Árpád - hárfázik is, s ha itt megszólaltatja a hangszert, nem lehet, hogy később már meg se pöngesse. A hangszernégyes bevezető tétele után Kyrie, Gloria, Offertorium, Sanctus, Agnus Dei következik, s Communio zárja a misét. Ebben a gordonka, akár egy rágában, orgonapontot tart. A szöveget gyorsan közlik az énekesek, de a zenét a hangszerek bontják ki. Noha több esküvőt nem tervezek, remélem - javításokkal - hallom még ezt a darabomat.

-Nemcsak átírsz, újdonság is bontakozik benned.

-Két sürgős feladat vár rám: Tóth Árpád a Szlovákiai Magyarok Pedagógus Kórusának is karnagya, s felvidéki vers megzenésítését kérték. Balassival eredménytelenül küzdöttem -különben is nehezen írok magyar szövegre, mert túl közel van hozzám -, végül Márai Füveskönyvéből választottam, ami noha magyar, nem vers, hanem próza. Amint anyanyelvemmel, a vegyes karral is küzdelmes a viszonyom, szeretnék eddigi kórusműveim hangjától kicsit eltávolodni.

-Szemérmes vagy a szöveggel szemben.

-Jól látod. A másik darabcsíra pedig Alpár Balázs Fugato Zenekarának készül: furulya, oboa, trombita, két fuvola, zongora, basszusgitár és dobfelszerelés alkotja, tehát egy régizenés és egy rockos mag. Ez a kettősség, a hangszerek szellemiségének őrzése vonzó kihívás. S noha az eklektika nem megkerülhető, remélem, annyira összeolvadnak a különböző eredetek, hogy aki hallja, ráismer: ezt én írtam.