Liszt és az 1848/49-es magyar szabadságharc menekültjei

Szerző: Gracza Lajos
Lapszám: 2009 október
 

Alan Walker „a szökésben lévő menekültek kipróbált menedékének"   nevezi Weimart, mivel az 1848-as polgári forradalom üldözöttei, így „Wagner, Reményi Ede, Gustav Steinacker, Hoffmann von Fallersleben és Szerdahelyi Ede"1 mindig számíthattak ott Liszt támogatására és segítségére.

Az osztrák elnyomó rendszer tisztogatási hullámai a márciusi forradalmak után menekülők tömegét űzték ki hazájukból. Az új hontalanok ezrei Törökországon keresztül menekülve főleg Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Angliában és Amerikában találtak menedékre. A nyugat felé emigrálók közbeeső állomása sok esetben Németország volt, ahol a hontalanná lett magyarok közül nem kevesen kerestek és találtak oltalmat Liszt Ferenc weimari otthonában, az Altenburgban.2 Egy másik részük -Liszt ajánlólevelével ellátva -Párizsban részesült támogatásban Liszt első élettársánál, d'Agoult grófnőnél.3
Nemcsak Wagnernak nyújtott menedéket

Csaknem mindenki ismeri a politikai üldözött Richard Wagner menekülésének történetét a szász hatóságok elől 1849 májusában, Drezdából Weimarba. Közel öt napig tartózkodott nagy barátjánál, Lisztnél, mielőtt annak segítségével tovább utazhatott Svájcba. Kevesek előtt ismert a tény, hogy Liszt Wagneren vagy Hoffmann von Fallerslebenen kívül is sokaknak, így például az osztrák Sigmund Kolischnak4 is segítségére volt az emigráció első traumájának átvészelésében. Tevékenységét nem utolsósorban az ifjú nagyherceg, Carl Alexander5 liberális magatartása tette lehetővé.

Vegyük szemügyre Weimar magyar menekültjeinek, illetve a Liszt és Marie d'Agoult támogatását élvező magyar emigránsoknak névsorát. A menekültek között találunk Liszt-tanítványokat, és olyanokat is, akiknek Liszt művet ajánlott. Aki egyszer megírja ezek történetét, annak hasznára válhatnak az itt következő adatok.

Zerdahelyi Ede zongoraművész6

A Nitra-Zerdahelyi (Nyitraszerdahelyi) Zerdahelyi család Nagy Iván szerint Nyitra vármegye legrégibb családjai közé tartozik.7 Edéről ez áll a műben: „Eduárd sz. 1821. híres zongorász".

Walker annyit tud róla, hogy: „Szerdahelyi(!) Ede (1820-1880) (!) zongorista volt, aki az 1848-49-es felkelésben játszott szerepe miatt börtönben ült, 1851 januárja és júliusa(!) között Liszt vendége volt Weimarban."8

Ábrányi részletesebben ír Zerdahelyiről visszaemlékezéseiben:9 „1849 január hó másodikát írtuk. ... a Váczi-utcán... egyszerre szemben találtam magamat egyik legbensőbb barátommal és pályatársammal, Zerdahelyi Edével, ki egyike volt a leggeniálisabb magyar művészeknek, s szintén egyike az előkelőbb gentry-családok ama tagainak, kik a 40-es évek pezsgő korszakában a művészeti pályát tűzték ki életcélul. ... holnap indulok egy olyan félig politikai, félig katonai s félig financziális expedicióval, a melyhez művészi minőségbe vagyok beosztva... Nem volna kedved -folytatá Ede barátom -, zongora helyett velem együtt szintén a fejeddel játszani?... Zerdahelyi kivándorló művész szerepét volt hivatva játszani, a ki titkára, Fiedler, kíséretében per Hamburg, Amerika felé vitorlázik, magával vivén pénzre változtatott örökségét." Tervezett útvonaluk „Rózsahegy -Alsó-Kubin - Ratisbon" volt.

„...azt a Hiób-póstát hozta, hogy... Zerdahelyit és társát letartóztatták a határon s... Pestre, az Újépületbe kísérték vizsgálati fogságba."

„Mindkettőt kemény vallatásra fogták az Újépületben, hol közel tizenhárom hónapig sanyargatták őket... Szegény művész barátom! Midőn kiszabadult az 1950-ik év elején... egy késő este hozzám beállitott búcsúzni... -Holnap indulok Hamburgba s azon át Amerikába, hová kényszer-útlevelem vezet."

„Huszonnyolc évvel később, 1877-ben még egyszer találkoztam aztán Zerdahelyivel, itt Budapesten Liszt Ferencznél (haltéri lakásán), kivel a 40-es években nem egyszer játszott négy kézre vagy két zongorára hangversenyeiben...10 Annyi sok év után akkor családi ügyeinek rendezése végett tért egy időre vissza hazájába, hogy aztán ismét elvitorlázzék, valószínűleg örökre, mert azóta mit sem hallottam felőle."

A Zenei Lexikon szerint11 „1849-50 Pesten, Laibachban és Olmützben raboskodott. 1850(!) Amerikába költözött. Lisztet később(!) többször meglátogatta (az 1850-es években Weimarban, 1877 Pesten)." Ezeknek a -részben téves -információknak egy része Ábrányi közlésén alapulhat.

A fenti gyér források kiegészítésre, és -mint látni fogjuk -néhány helyen helyesbítésre szorulnak. A kiegészítések és helyesbítések azért is indokoltak, mert Zerdahelyi nemcsak Liszt-tanítványként érdemel figyelmet, hanem mint egy Liszt-mű ajánlásának címzettje is: a Mester neki ajánlotta 1. magyar rapszódiáját.12

Barsi13 -a zenetörténeti kutatás által eddig figyelmen kívül hagyott -emlékirataiban14 értékes adatokat közöl Zerdahelyi raboskodásáról 1849/50-ben. Barsiékat elfogatásuk után az osztrákok 1849 elején az akkor osztrák kézen lévő Budán tartják fogságban. Itt kerül csoportjukba Zerdahelyi is. Velük éli át a fogolycsoport evakuálását április 23-án az előnyomuló magyar csapatok elől. Első állomásuk Martonvásár, ahol „Edus", kihasználva jó kapcsolatait a csoport tehetős tagjaival (Batthyány Lajos, Károlyi István és Zselénszky László grófokkal,15 kiket valószínűleg mint zongoraművész ismert meg a pozsonyi diétán), élelmet tud szerezni szegény sorsú fogolytársainak. Innen Bécsen keresztül szekereken viszik Laibachba16 a foglyokat, ahol „(...) Grehenek és Szerdahelyi külön szobában laktak (...) s a szobából csakis Szerdahelyi jött velünk új utunkra" - írja Barsi. Július 22-én ugyanis viszszaindulnak Bécsbe, majd a hadihelyzet alakulása következtében Pozsonyba, innen pedig vasúton Olmützbe utaznak. Itt „Edus barátunk (...) ismét talált összeköttetést a grófokkal" - írja Barsi, ami megint csak a szegény fogolytársak javára volt. Mivel a hadi szerencse újra az osztrákoknak kedvezett, Pozsonyig vasúton, majd Győrig hajón, innen Martonvásáron keresztül szállítják őket Pestre, az Újépületbe. Itt szeptember 12-től október 25-ig tartózkodnak. Szeptember 16-án Zerdahelyi és Batthyány látogatásáról számol be Barsi: „Ugyanazon este Szerdahelyi társaságában bejött hozzám gróf Batthyány Lajos..."

Az Újépületből átviszik a rabokat a budai József-laktanyába, majd behajózzák és Pozsonyba szállítják őket. Innen vasúton újra Olmützbe indul a rabszállítmány. Elhelyezkedésükkor „Szerdahelyi Ede Szontágh Pállal17 került egy szobába" -szól a tudósítás. „Edus" itt ismét felveszi a kapcsolatot gróf Károlyi Istvánnal az éhező rabok érdekében. Elérkezett az Ádvent, amikor „Szerdahelyi Edét és Szontágh Pált ebédre hívtuk" -írja Barsi. Fogságuk alatt többször kisérelték meg a foglyok, hogy zongorát szerezzenek a zongoraművésznek - sikertelenül. 1850 második felében végre: „Szerdahelyi Edének, a zongoraművésznek, hogy legalább újjait folyton gyakorolhassa, ugyan nem zongorát, hanem néma billentyűzetes cimbalomformát18 szereztek..." Zerdahelyi avval hálálta meg a figyelmességet, hogy „... valamilyen módon meg tudta szerezni Dumas Monte Christoját, és igen ügyesen tudta hallgatóinak tolmácsolni. Egész sereg hallgatója vette körül az asztalt, amelyen ülve tartotta élénk taglejtéssel kísért előadásait."

Ugyanezen év (1850) őszéről -pontos dátum nélkül -származik Barsi utolsó rövid bejegyzése a zongoraművészről: „Szerdahelyi Ede szabadon ment". További sorsáról - Ábrányi közlésén kívül - eddig alig tudtunk valamit, biztosra vehető azonban, hogy nem utazott Hamburgból Angliába, hanem Németországban maradt, ahol Weimarban Lisztnél talált menedéket.

1850. december 29-én Joachim Raff, Liszt titkári teendőket is ellátó tanítványa és munkatársa19 a következőket „jelenti" mesterének Weimarból Bad Eilsenbe: „Zerdahelyinél meglehetős fantáziát és valamelyes hallást veszek észre, de a tudományos oktatás halvány jelét sem. Ha nem akar egész életében sötétben tapogatódzó műkedvelő maradni, ez utóbbinak meg kell történni... Vagy van [zene]művészet, vagy nincs... Ha nincs, akkor az állatok és más kreatúrák természetmuzsikájához, és a népzenéhez igazodom, amely alulról halad felfelé (és nem felülről lefelé)..."20

A levélből, amely az akkori német zenei szemlélet iskolapéldájának tekinthető, megtudjuk, hogy Zerdahelyi már 1850 végén Liszt vendége és tanítványa volt Weimarban.

1851 január és május közepe között Liszt élettársához, Sayn-Wittgenstein hercegnéhez írott leveleiben21 gyakran beszél Zerdahelyiről. A közöltek alapján plasztikus képet alkothatunk róla. Január 25-én ezt írja: „Tegnap este két triót játszottunk Joachimmal22 és Cossmann-nal,23 hallgatóságként nem volt itt más, csak Reissmann,24 Raff és Szerdahély -utóbbi kettő számomra nélkülözehetetlen." Február 1-én: „Szerdahély, aki valóban elbűvölő és igen diszkrét fiú, általában 9 körül érkezik, hogy megtudakolja, szükségem van-e a szolgálataira valamilyen formában -vásárlás, üzenetek, levélmásolás stb. - Én a magam részéről ki sem mozdulok ebből a szobából, és csak két alkalommal jártam őnála... Írtam Henseltnek25 egy tisztán zenei levelet a triójáról, amelyet Szerdahély lemásolt." Pár nappal később: „...ma este rögtönöztem egy kis zenei estet Altenburgban, a Spohrral26 és hárfájával (sat.) - akiket meghívtam, hogy találkozzanak valakivel, akit önnel és Magne-nyal27 láttam - Joachim és Szerdahély." Majd: „Most vacsoráztak nálam: Joachim, Cossmann, Stör, Walbrül, Montag, Senff, Raff, Szerdahély és Frankl." Április 5-én: „Este 9-kor, miután Genast javasolta, menjünk el valahova vacsorázni, meghívtam... Szerdahélyt." Àprilis 12-én: „Színház után Szerdahéllyel haza." Pár nappal később: „Szerdahély nagy naivan megvallotta nekem, milyen nagy mértékben hozzájárultak az Alfred28 sikeréhez." Május elején: „Írni akart Szerdahélynek, hogy megtudja, mit csinálok a nap különböző szakaiban. De hiszen már megmondtam, és anélkül is kitalálhatta, hogy megmondtam volna."

Végül 1856. január 20-án: „Jól tette, hogy odaadta Raffnak a Les Préludes-öt. A zenekari szólamok a hálószobámban vannak, Szerdahély néma zongoráján."

De nemcsak a hercegnőnek írott leveleiben, hanem 1851. január 6-án Bad Eilsenből Raffnak írott levelében29 is említi kedves tanítványát: „Nagyon örülök Szerdahelyi igyekezetének és szorgalmának, s megteszek minden tőlem telhetőt, hogy weimari tartózkodása igen üdvös eredményt hozzon neki. Köszöntse őt szívélyesen a nevemben."

Május 11-én Weimarból írja Siegfried Dehnnek:30

„Kiel úr,31 az ön tanítványa-mestere kánonjai megérdemlik a kanonizálást... már másnap eljuttattam a kéziratot és levelemet Härtelnek,32 egy barátom, Szerdahély úr  Közvetítésével... azt üzente Szerdahéllyel, hogy ügyelni fog arra, hogy a kánonok kiadása mind a műhöz, mind cégéhez méltó legyen -és hogy azonnal gondoskodik a kiadásáról."

Bad Eilsenből 1851. június 8-án kéri Raffot: „Mihamarabb küldje utánam a Magyar rapszódiák kötetét, amelyet Szerdahély Hensnél33 hagyott."34

1851. június 14-én Bad Eilsenből már Zerdahelyi elutazásáról számol be Adolf  Stahrnak:35 „Mivel Szerdahélynek tegnap este subito el kellett utaznia Londonba, feloldottam azon ígérete alól, hogy túlságosan is gyakran félbeszakított csevegéseink fonalát felvéve beszámoljon önnek eilseni tartózkodásomról."

Mit tudunk meg a levelekből? Először is, hogy keltezésük idején, 1850 decemberétől 1851 május közepéig Zerdahelyi biztosan Weimarban tartózkodott. Május 20-án vagy 21-én Liszttel együtt utazott el Bad Eilsenbe, ahonnan június 13-án indult Londonba. Liszt kedvelhette és sokra tarthatta tíz évvel fiatalabb pályatársát, mert „elbűvölő és igen diszkrét fiúnak" és „nélkülözhetetlennek" nevezi leveleiben.

Másodszor, hogy Zerdahelyi -Raff mellett -önkéntes titkári tevékenységet látott el Lisztnél, és részt vett a rapszódiák nyomdai előkészítésében. Az 1. magyar rapszódia 1951-ben - Zerdahelyi weimari tartózkodásának évében - készült el és jelent meg végleges formájában. (A 3-15. rapszódia 1853-ban jelent meg). Nem kizárt tehát, hogy a fiatal magyar muzsikus szerepet kapott a mű motívumainak közvetítésében is.

Harmadszor, hogy a Barsi által említett néma zongoráját nem vitte magával Angliába, hanem Lisztnél hagyta. Vajon azonos a „hangszer" az új bayreuthi Liszt Múzeumban láthatóval?

Más adatok szerint németországi tartózkodása alatt „gyakran láttak  Tauseanu36 környezetében egy Szerdahelyi nevű magyar emigránst, aki állítólag Kossuthtól kapott pénzt és híreit a Boroszlóban37 lakó Engelmann nevű személy segítségével küldötte Magyarországra".38 Egyelőre nem dönthető el, hogy az említett „Szerdahelyi nevű emigráns" azonos-e Zerdahelyi Edével.

Németországból tehát Angliába utazott, ahol Londonban nemeskéri Kiss Miklós emigráns honvédezredes39 titkára volt. Kiss Miklós 1852. március 5-én egyik Kossuthnak írott levelében a kormányzó segítségét kéri Zerdahelyi százados és néhány emigráns társa részére: „...ezekkel ha némi jót tenne Kormányzó Úr, nem háládatlan földbe hintené a magot."40

Igen érdekesek azok az adatok41 is, melyek Zerdahelyinek angliai tartózkodása során a hírhedt „Wilhelmina von Beck bárónő" (tulajdonképpen Beck Vilma, ügynöki nevén Wilhelmina Radicula) könyve42 körül kitört botrányban játszott szerepéről szólnak,43 megbeszélésük azonban túlmutat e cikk célkitűzéseinek keretein.

Londonból az Egyesült Államokba hajózott, ahol Bostonban telepedett le, és Ács Gedeon lelkésszel,44 Gresenek Györggyel45 és Kinizsy István huszárszázadossal46 együtt Stearns47 bostoni kereskedőnek a magyar emigrációt támogató köréhez tartozott. A krónika, amely a magyar emigránsokat mint „legalább oly kifinomult, mint amilyen művelt" emberekként írja le, így számol be az összejövetelekről: „Végül Zerdahelyi ült a zongorához. Stearns, aki igencsak szerette a zenét, nagy örömét lelte ebben a szórakozásban."

Ezután zongoratanárként működött a bostoni Chickering zongoragyárnál,48 miközben egyre fogytak mellőle az ottani magyar emigráció tagjai. Kinizsy 1856-ban, Ács 1862-ben települt haza. Gresenek 1862-ben elesett a polgárháborúban.

1861. május 17-én ő is belépett az amerikai polgárháborús hadseregbe, és a New-York-i 39. gyalogezredben, a híres „Garibaldi Guard"-ban szolgált hadnagyi rangban.49 Azonosságához nem férhet kétség, mert a forrás szerint „Edward Zerdahelyi... zongoravirtuóz, a nagy Liszt Ferenc egykori tanítványa és barátja." Egy másik forrás „Zerdahelyi Charles Edward"-nak nevezi az önkéntes hadnagyot.50

A polgárháború után a Bostonnal határos Cambridge-ben (Massachusetts) kapcsolatba került a nagy amerikai költővel, Longfellow-val.51 Longfellow fia, a neves amerikai festő52 így ír Zerdahelyiről naplójában: „Csodálatosan olvasott volt katonai témákban. Részletesen el tudta mesélni Napóleon összes hadjáratát és csatáját. Apám számára mégsem ez, az alapos csataleírások jelentették különleges vonzerejét. Valószínűleg száműzött mivolta is elég volt ahhoz, hogy apám gyengéden bánjon vele."

Liszt jó viszonyban volt a költővel, az ő versére komponálta „Die Glocken des Straßburger Münsters" című kórusművét.53 Mielőtt Zerdahelyi hazalátogatott, Longfellow megbízta, üdvözölje a nevében Lisztet: „Megbíztam Zerdahelyi urat, hogy tolmácsolja legszívélyesebb üdvözletemet" -írja egyik Lisztnek címzett levelében.54 A hazalátogatás alkalmával történhetett az Ábrányi által említett 1877-es pesti látogatás Liszt Hal téri lakásán, az első magyar Zeneakadémián.

Boston után Philadelphiában telepedett le. Ez időben szánta el magát a házasságra. Tehetős környékbeli farmer leányát vette el. Felesége, Anna, fiúgyermekkel ajándékozta meg. Bostonban koncerteket adott, és húsz éven keresztül a Sacred Heart  Convent55 zenetanáraként működött.

Germantownban hunyt el. Halálát a Philadelphia Inquirer jelentette: „ZERDAHELYI -1906. augusztus 18. ...EDWARD ZERDAHELYI, élt 84 évet. Halotti szertartás a Szeplőtelen Fogantatás templomában, Chelton Ave., Germantown, szombat reggel 9-kor. Elhantolása a Szent Sír temetőben." Anna 1920-ban hunyt el, fiáról semmit sem tud a krónika. Ha élnek még leszármazottai, tudják-e, hogy ősük emléke tovább él a magyar szabadságharc és a magyar zene történetében?

Kertbeny Károly56 műfordító és publicista

Nem vett részt a magyar szabadságharcban, a forradalom kitörésekor Berlinben tartózkodott. A szabadságharc ügye hívének mutatva magát mégis sikerült Liszt bizalmába férkőznie, aki a berlini forradalom után állítólag Weimarba invitálta.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Bettina von Arnimnak57 írott leveleiben Kertbeny maga írja le -bár sokszor szavahihetősége rovására menő túlzott szubjektivitással, sőt ferdítésekkel -a Lisztnél töltött kilenc hónap történetét, így némi korrekcióval rekonstruálható weimari tartózkodása.

Kertbeny levele Bettina von Arnimnak:58 „1849. október 28. Öt személyiségnek volt közvetlen befolyása benső szellemi fejlődésemre: Sand-nak,59 Bulwernek,60 Lisztnek, Bettinának,61 Deáknak...62 Ezután találkoztam honfitársammal, Liszttel Weimarban, megértettük egymást, és két hónapon keresztül mágneses módon vonzódtunk egymáshoz. Azonban nyárspolgárok léptek közbe, birtokba vették Franz lelkét, mindennapi dolgokba hajszolták bele, úgy hogy hidegen viselkedett velem szemben és igaz valóm kínos lett neki.

Még sokáig éltünk egymás mellett, azonban kölcsönös udvariaskodással csaptuk be egymást. Elváltunk, én nevét sem jó, sem rossz értelemben nem veszem ajkamra, ő azonban most hangosan szidalmaz, mintha le akarná magának tagadni a hatalmat, amelyet rá gyakoroltam... Hogy voltam-e Weimarban? Kilenc hónapig álltam, járkáltam és tartózkodtam ott... Legalább 400 tallért adtam Weimarban kölcsön, és egy éve senki sem válaszol sürgős leveleimre. Mi magyarok pazarló módon adunk kölcsönt egymásnak, ha pénzünk van..."

Kertbeny Károly szobra Kiskörösön

Kertbeny levele Bettina von Arnimnak: „Bad Homburg, 1849 december 24, Karácsony. Liszt mindjárt a berlini forradalom után izent nekem, jöjjek hozzá Weimarba,63 és ne utasítsam el barátságát. A forradalomban megmaradt utolsó cókmókommal odautazom, örömujjongással fogadnak, napról napra, hétről hétre nagy dínom-dánom, végül emlékeztetem tervemre, ő nem csak osztja ezeket a régi lelkesedéssel, hanem a nyakamba esik, mindent megígér, csak várjak még egy kicsit, és szórakozzam. Jó, kilenc hónap múlva egy éjjel hirtelen elutazik, és elképedésemre ki kell fizetnem egy több mint ezer talléros számlát. Szép vendégszeretet."64

Az ötvenes évek közepén Liszt Kertbenyvel akarta magyarra fordíttatni a cigányokról és zenéjükről francia nyelven írott könyvét. Később letett erről a szándékáról. Mi lehetett az ok? 1853-ban új tanítvány jelentkezett Weimarban Lisztnél, Agnes Street-Klindworth.65 Agnes a „híres" brüsszeli kettős ügynök, Georg Klindworth leánya volt, akit gyakran bízott meg apja hírszerzési feladatokkal. Walker szerint ez volt weimari tartózkodásának valós oka is.66
A szép tanítvány hamarosan a Mester bizalmasa -és kedvese -lett. Ő informálhatta Lisztet Kertbenyről?

Egyes források szerint a szabadságharc leverése után Kertbeny felajánlotta szolgálatait az elnyomó osztrák titkosrendőrségnek. E gyanúnak ugyan ellentmondott az emigráció jeles alakja, Jósika Miklós,67 akivel ugyancsak kapcsolatban volt Kertbeny, Liszt azonban ez időben már tájékozottabb volt,68 és árulónak tartotta őt. Újabb források szerint felajánlkozásának aktái megtalálhatók a bécsi rendőrség titkos levéltárában.69

Liszt 1860-ban már így ír róla tanítványának, Agnes Klindworthnak, egy Széchenyi-röpirat kapcsán küldött levelében:70 „48-ban elég sokáig tartózkodott Weimarban, úgymond Kossuth ügynökeként, és érdeklődéssel viseltettem iránta, mivel azt reméltem, hogy sikerül majd életét komoly, szorgalmas munkával jobbá tennie. Csalódtam -s a neki tett némely szívességemet mindenféle kimutatható és titkos aljassággal hálálta meg... Pongyola stílusán egyébként érződik személyiségének tisztátalansága, amelyet valószínűleg egy, a rendőrség által adományozott alsóbb szám71 dekorál."

 

Steinacker Gusztáv író és műfordító,

Steinacker Irma zongoraművész72

Steinacker Gusztáv Bécsben született, de mivel szülei már gyermekkorában Magyarországra költöztek, és 1822-ben Pesten telepedtek le, alap- és középfokú tanulmányait Pesten, majd Pozsonyban és Rozsnyón végezte, így kétnyelvűen nőtt fel. Evangélikus teológiát hallgatott Bécsben és Halléban. Egyetemi tanulmányai után először nevelőként tevékenykedett Pesten, itt is nősült. 1837-ben vette feleségül a késmárki származású Westher Auréliát,73 majd Debrecenbe költöztek, ahol Steinacker német leányiskolát szervezett és vezetett. Itt született 1839-ben gyermekük, Ödön, majd 1841-ben Sándor.

Neveléstudományi munkássága mellett fiatal kora óta érdeklődött a magyar irodalom iránt. Szívügyének tekintette, hogy megismertesse a német nyelvű olvasókkal az Európában nyelvileg izolált magyar irodalom alkotásait. Gustav Treumund írói néven már 1835-ben Lipcsében kiadja versfordításait Pannonia, Harfentöne aus dem Ungarnlande címen. Két évvel később magyarul jelenik meg nevelésügyi műve: A leányok neveléséről és tanításáról Magyarországban egy Pesten felállítandó nevelőintézet tervével együtt magasb és közép-rangu protestáns leányok számára (Buda, 1837). Közben, ugyancsak G. Treumund név alatt németre fordítja Jósika Abafi című regényét, amely két kötetben jelenik meg Lipcsében, 1838-ban. Ettől kezdve rendszeresen publikál magyar és német nyelven neveléstudományi munkákat, szentbeszédeket, illetve műfordításokat. Irodalmi tevékenysége folytán Szinnyei felvette a magyar írókról kiadott művébe.74

Steinacker ezután evangélikus lelkész a felvidéki Gölnicbányán,75 ahol 1844-ben Artúr nevű fia születik. 1846-tól Triesztben lelkészkedik. Leánya, Irma, a későbbi Liszt-tanítvány már itt látja meg a napvilágot 1847-ben. A szabadságharcban ugyan nem vehet részt, de liberális felfogása miatt ennek ellenére elveszíti állását, s így 1852-ben Poroszországba kell költöznie. 1853-ban kinevezik a hannoveri Kreuzkirche lelkészévé. Itt is ellentétbe kerül az egyházi hatóságokkal, és már 1854-ben elhagyja a várost. Weimarban telepszik le, ahol a nagyherceg76 a parkjában lévő kerti házat77 jelöli ki a család lakóhelyéül.

Weimarban Liszt körébe kerül, ahol -mintegy családtagként -gyakori vendége lesz az Altenburgnak, és élvezi Liszték támogatását. 1855-ben Steinacker írja az ünnepi színdarabot október 22-ére, Liszt születésnapjára. A Mester működése és hatása78 című, zenei illusztrációkkal átszőtt darabot, amely életképek sorozatából áll, a Liszt-tanítványok adták elő az Altenburgban rendezett ünnepségen.79 Két év múlva, 1857. október 22-én újra Steinacker darabjával ünnepelnek az Altenburgban. Ezúttal A Mester bűvköre80 kerül előadásra, amelynek „epilógusában a tanítványok hűséget esküdtek vezérüknek".81

Liszt -aki nem beszélte a magyar nyelvet82 -sokszor veszi igénybe Steinackerék magyar nyelvtudását. „Singerrel83 rendszeresen eljuttatom önhöz az újságokat, Steinackerné majd lefordítja" - írja Carolyne-nak Esztergomból 1856. augusztus 20-án,84 ünnepi miséjének bemutatása előtt. Majd szeptember 12-én: „Kérje meg Steinackert, hogy fordítsa le versben Liszmay85 (!) költeményét, amelynek ezer példányát osztották szét szeptember 8-án este."86

Walker szerint Liszt közbenjárt a nagyhercegnél, hogy Steinacker lelkészként működhessen. Kérése meghallgatásra talált, mert 1857-ben megkapja a közeli Buttelstedt parókiáját, ahol húsz év múlva bekövetkezett haláláig gondozza híveit. Liszt gyakran látogatta meg barátját. Egy ilyen látogatásról számol be visszaemlékezéseiben Gottschalg,87 aki idézi Liszt 1860. október 28-án keltezett, hozzá írott levelét: „Tisztelt Barátom, Ha Önnek is megfelel, jöjjön el holnapután, kedden egy órakor az Altenburgba ebédre. A kocsit fél háromra rendelem meg -úgyhogy 4-kor Buttelstedtbe érkezhetünk kitűnő barátunkhoz, Steinackerhez."88

1861 késő nyarán Liszt Rómába költözik, így kapcsolatuk egy időre szünetel. Steinacker Irma ebben az időben jegyzi el magát a zenével, és kezdi el zongoratanulmányait. Vajon szerepet játszottak-e döntésében a család Liszthez kötődő emlékei? A kérdés eldöntéséhez nem állnak rendelkezésünkre adatok, de az igenlő válasz valószínűsíthető. Biztos azonban, hogy amikor 1869 elején Liszt úgy dönt, hogy második római periódusa után az év egy részét újra Weimarban fogja tölteni,89 első tanítványai között már ott találjuk az akkor huszonegy éves Steinacker Irmát,90 aki a stuttgarti konzervatóriumban kapott alapfokú képzést. Stuttgartban ma is őrzik Olga württembergi királynő91 ajánlólevelét, amelyet az ottani konzervatóriumban tanult Steinacker Irma részére állítottak ki. Szépen fejlődhetett a Liszt-tanítvány,92 mert 1871 elejétől már gyakran hangversenyezik Budapesten.

Steinacker Gusztáv haláláig Liszt hűséges híve maradt. Irma további sorsáról annyit tudunk, hogy 1880-ban Zürichben férjhez ment Karl von Radecki karmesterhez.93 Férjének 1885-ben, Davosban bekövetkezett halála után visszaköltözött a dél-türingiai Greizba. Itt is hunyt el 1895-ben, így sírját Greizben ápolják, nem messze Buttelstedttől és Weimartól, gyermekkora színhelyeitől.94

Reményi Ede hegedűművész

Bár nem volt Görgey segédtisztje, mint egyes források95 állítják, tábori hegedűsként részt vesz a szabadságharcban.96 A világosi fegyverletétel után, október 17-én menekült el Pestről, majd Hamburgon és Londonon keresztül bátyjával, Antallal97 együtt Amerikába hajózik, ahonnan 1852-ben tér vissza Európába. Jósika Miklós ez év november elsején említi Fejérváry Miklósnak Brüsszelből írt levelében: „itt van... Reményi".

Reményi Ede  Johannes Brahmsszal

Reményi (1828-1898) 1853. április 19-én Hamburgból zongorakísérőjével, Brahmsszal németországi hangversenykörútra indul. Hannoveri koncertjükön találkoznak Joachimmal,98 aki ajánlólevéllel küldi őket Liszthez Weimarba. Ide 1853. június elején érkeznek.

1853. június 29-én Liszt a következőket írja élettársának, Sayn-Wittgenstein hercegnőnek, úton Weimarból Zürichbe Wagnerhoz: „Mellékelek egy levelet Reményinek, az én postámban érkezett, azonnal vitesse el neki."99 A másnapi levélben, június 30-án: „Csatolom Reményi levelének egy részét; kérem, azonnal juttassa el neki." Július 17-én Weimarból írja: „Idehaza minden csendes. Reményit itt tartom a hónap végéig. Derék fiú, és jól viselkedik." Július 18.: „Tegnap, vasárnap este 6-kor Talleyrand-nal, Biencourt-ral és Reményivel Ettersburgba mentünk."100 Július 23-án: „...csak négyesben vacsoráztunk: anyám,101 Reményi, Kostenecka102 és Fainéant."103 Majd 24-én arról panaszkodik: „Rendkívül elfáradtam... attól a hosszú leckeórától, amelyben Reményit és három tanítványomat részesítettem."

Mit tudunk meg a levelekből? Először is, hogy Reményi nem három hétig tartózkodott Weimarban, és nem utazott el Brahms távozása előtt, mint Walker írja104 nagyszerű Liszt-életrajzában. Brahms távozása után elkísérte Lisztet Karlsruhéba, a zenei ünnepségek előkészítésére, sőt ezután újra visszatért Weimarba, míg Liszt Zürichbe utazott Wagnerhoz. Ide címezi levelét Reményi vendéglátójának Weimarból: „Itt vagyok Altenburgban... azon a helyen, ahol abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Liszt fogadott."105

Másodszor, hogy ezalatt Lisztéknél lakott és étkezett az Altenburgban. Harmadszor, hogy Reményi Weimarban Liszt tanítványa volt. Liszt is beszámol erről A czigányokról és a czigány zenéről írott könyvének106 133. fejezetében: „Európába visszatérve... buzgón folytatja classikai tanulmányait."

Weimarból Londonba távozott, ahol Viktória királynő „udvari hegedűse" lett, majd 1860-ban amnesztiával visszatérhetett Magyarországra. Liszthez -annak élete végéig -baráti kapcsolatok fűzték.

 

Jósika Miklós

A márciusi események után a neves szépíró, az akkor ötvenkét éves Jósika Miklós báró is habozás nélkül csatlakozik a hazai függetlenségi törekvésekhez. 1848. május végén Erdélynek az anyaországgal létrejövő uniójáért lép fel a kolozsvári országgyűlésen, melyről ezután rendszeresen küldi tudósításait a Pesti Hírlapnak. Július 4-én részt vesz Magyarország első nemzetgyűlésén az egykori pesti redoutban. Szeptember 22-én a felsőházban megválasztják
az erdélyi törvénycikket tárgyaló tízes bizottság tagjává. Mint volt katona, a Honvédelmi Bizottmány tagjaként a nemzeti honvédség felállításában és szervezésében vesz részt. A felsőház tagjaként megszavazza az 1949. április 14-i függetlenségi nyilatkozatot, majd május 5-én az igazságügy-miniszter a kegyelmi bizottság tagjának nevezi ki.

Ilyen előzmények után a világosi fegyverletételt követően neki is menekülnie kell a megtorlás elől. Feleségével, Podmaniczky Júliával107 megegyeznek, hogy külön úton igyekeznek eljutni Németországba, ahol a szászországi Lipcsét jelölik ki találkozóhelyül.

Önéletírása és életrajzírója, Dézsi szerint Miklós báró álruhában, hamis papírokkal felszerelve indul el Deberecenen keresztül Galíciába, onnan Boroszlóba majd Lipcsébe. Itt gyanakvó porosz hivatalnokok és osztrák kémek vannak a nyomában, akik elől csak felesége megérkezése után sikerül továbbmenekülniök Thüringiába. Ott két hónapot108 töltenek felesége rokonainál „Bülowéknál",109 mielőtt továbbutaznak Brüsszelbe.

Micsoda véletlen összefonódása emberi sorsoknak, hogy Brüszszelben épp a Liszt által igen nagyra becsült író -kinek műve110 felkeltette a mester figyelmét Szent Erzsébet legendája111 című oratóriumának megírása előtt -, Montalembert gróf 112 szerez Jósikának
útlevelet „Nikolaus Winkler" álnéven. Brüsszelben Jósikáéknak megélhetés után kell nézni; Júlia bárónő csipkeüzletet nyit, Miklós báró fordítókat és kiadókat keres, hogy korábbi nagy sikerű regényeit francia nyelven jelentethesse meg. Valószínűleg Zerdahelyi közvetítésével fordul az ügyben Liszthez, aki a maga részéről felajánlja szolgálatait Jósikának, és gyermekei anyjának, d'Agoult grófnőnek is felhívja figyelmét a neves magyar regényíróra. Zerdahelyinek és Lisztnek ez ügyben Jósikához írott leveleit már több ízben közölték magyar nyelven,113 ezért itt csak vázlatosan ismertetjük tartalmukat.

1851. február 4-én Zerdahelyi értesíti Jósikát: „Igen tisztelt barátunk is, az én magasztos tanítóm, Liszt F múlt hó 22-én itten megérkezett,114 és azonnal Kegyed levele megérkezése után mulaszhatatlanul Párizsba írni fog."115

Liszt nem csak Marie d'Agoult figyelmét hívta fel a magyar íróra, hanem 1851. március 9-én Bad Eilsenből Jósikának írott levelében felajánlja, hogy közreműködik a művek franciára fordításában is!116

Liszten kívül Marie d'Agoult is segítségére siet Jósikának. Brüsszelbe készül, és 1852. október 1-jén Jósika már jelentheti barátjának, Fejérváry Miklósnak: „Volt nálunk egy francia celebritás is: gróf d'Agoult nő -ki Daniel Stern név alatt ír, és igen kedves asszony, németül is tökéletesen beszél." Jósika emlékalbumában megtalálható a grófnő három bilet-je, amelyek valószínűleg a brüsszeli látogatáskor datálódtak.

Az elsőt Jósikának írja szeptember 23-án: „Uram, nagyon örülnék, ha láthatnám Önt. A Belle-Vue szállóban vagyok (32. szoba) két-három napig. Remélhetem, hogy meglátogat engem? Fogadja megkülönböztetett tiszteletem kifejezését. Marie d'Agoult". A második levélkét szeptember 26-án Podmaniczky Júliának írja: „Asszonyom, megfelelne-e Önnek, ha ma két óra tájban tennék látogatást Önnél? Ha két órakor nem lenne szabad, megjelölne nekem egy másik időpontot? Szerető szolgálója Marie d'Agoult". A találkozó meghiúsulhatott, mert a harmadik -dátum nélküli -bilet már a grófnő elutazását jelzi: „D'Agoult bárónő (!) végtelenül sajnálja, hogy nem tudott találkozni a bárónővel, annál is inkább, mert azonnal visszaindul Párizsba."

Hamarosan megjelennek az első francia nyelvű Jósika-kötetek. Kapcsolatuk azonban nem szakad meg, a grófnő több-kevesebb eredménnyel tovább munkálkodik Jósika érdekében. Évek múlva is azt jelentheti Párizsból a magyar emigráns Czecz tábornok117 Jósikának 1855. február 24-én írott levelében: „d'Agoult grófnő, mihelyt az első tavaszi napok beállnak, Bruxelles-be szándékozik menni, s már előre örül téged és kedves nődet meglátogathatni. Sokat beszélünk rólad, s ő mindent elkövet, mit csak lehet, hogy itt Frankhonban megismertessen, de a jelen időben neki is csak szűk a hatásköre, s így a jóakarat mellett kell maradni -fájdalom!"

A levél szerint tehát a magyar emigráció többi tagja, a Teleki grófok, Zichy Emanuel gróf és felesége mellett -amint ezt alább látni fogjuk - Czecz is látogatója volt a grófnő párizsi szalonjának. Evvel magyarázható, hogy Histoire de la révolution de 1848 című, 1850-ben kiadott háromkötetes könyvében118 d'Agoult grófnő sokkal részletesebben szól a magyar eseményekről, mint hasonló tárgyú művében Lamartine.119

Teleki Sándor
és Teleki László

Liszt 1842-es berlini hangversenyei során ismerkedik meg Teleki Sándor gróffal, amikor a fiatal jogász -aki akkor a berlini egyetem filozófia szakos hallgatója volt120 -párbajt vív érte von Nordhausen kapitánynyal.121 Liszt életre szóló barátságot köt a fiatal kardforgatóval. A berlini találkozó után Teleki Sándor jó két évig tartózkodik Liszt holdudvarában. 1843-ban elkíséri második ororszországi hangversenyére, majd ezután vele van Nonnenwerth szigeti utolsó tartózkodásán is. 1844-ben Párizsban látogatja meg Lisztet, és visz neki ajándékba - egy kis Józsi nevű cigánygyereket122 (!), majd elkíséri spanyolországi hangversenykörútjára.

A szabadságharcban Bem seregében katonáskodik, és hamarosan alezredesi rangot ér el. A szabadságharc leverése után kalandos körülmények között menekül Szerbián keresztül Törökországba, majd Franciaországba.

Amikor az ötvenes évek elején Párizsban fél évre a Clichybe, az adósok börtönébe csukják Sándor grófot, d'Agoult grófnő gyűjtést indít megsegítésére. Teleki Sándor így beszéli el az esetet:123

Teleki Sándor 1892-ben

„Délután Teleki László124 és Almásy Pál125 jöttek hozzám... Elbeszéltem esetedet d'Agoult grófnénak (Daniel Stern), tudtunkon kívül titokban, barátjai közt aláirási ívet nyitott, szalonjában ezt megtudta Zichy grófné...126 és elküldte a kellő összeget... -mondja Teleki (László).127

Teleki Sándor is büszkélkedhetett Liszt-dedikációkkal. A Mester neki ajánlotta második magyar indulóját, a Magyar rohamindulót (R. 54.a, b) és a négyszólamú férfidalok harmadik darabját, Herwegh Lovasdalát (R. 542.3).

1846-ban Liszt többször járt hangversenykörúton Magyarországon. Első alkalommal április 29. és május 14. között koncertezett Pesten. Másodszor a nyugat-dunántúli városokat látogatta meg, és augusztus 3-án Sopronban, szeptember 27-én pedig Kőszegen játszott. Harmadízben október 11-én, újra Pesten lépett a közönség elé, majd október 25. és december 8. között a dél- és kelet-magyarországi városok (Szekszárd, Pécs, Temesvár, Arad, Lugos, Szeben, Kolozsvár, Nagyenyed) lakosait gyönyörködtette játékával.

A vele egyidős Teleki László gróffal Liszt pesti hangversenyei alkalmával ismerkedik meg. 1846. november 10-én arra kéri barátját, Augusz Antalt egy Temesvárról írott levelében: „Ha alkalmilag találkozik Teleky Lacival és Eötvös Pepivel, adja át meleg üdvözletemet."128

A szabadságharc alatt -a Teleki-hagyományok szellemében - ott találjuk az ország függetlenségéért harcolók oldalán. 1848. augusztus 29-én az újonnan alakult Batthyány-kormány párizsi követté nevezi ki a fiatal írót, akit akkor már a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között találunk. Szeptember 8-án érkezik Párizsba, ahol nyelvtudása révén -kitűnően beszél franciául, németül, angolul - igen hasznos munkát fejt ki a magyar ügy érdekében.

Liszt 1849. április 9-én ajánlólevelet küldött Teleki Lászlóval volt élettársának, Marie d'Agoult-nak: „...ha a ritka ferfiak megismerése... még mindig a régi rokonszenvező és emelkedett érdeklődést kelti magában, egészen természetesnek fogja találni, hogy Teleki László gróf úrra, Magyarország küldöttjére a Francia Köztársasághoz, bízom a sorokat... Fogadja hát mint a szép magyar jellem tökéletes típusát; vajha a vele való kapcsolat karpótolná néhány más honfitársával való találkozásért, akiket kevésbé kedvezően kellett megítélnie."129

Elkerülte tehát a történészek figyelmét, hogy -amint a Marie d'Agoult-nak címzett ajánlólevélből kiderül -1849. április 9. körül Teleki László meglátogatta Lisztet Weimarban. László gróf ezután a grófnő irodalmi szalonjának állandó vendége lett, ahol - a magyar emigráció többi tagjával együtt - élvezhette annak hathatós támogatását.

A budapest Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Liszt Ferenc Emlékmúzeuma és Kutatóközpontja őrzi Marie d'Agoult egyik arcképét,130 amelyet a szabadságharc leverése után dedikált a grófnő Teleki László grófnak Párizsban, 1850. július 1-jén.

A fiatal Teleki László, Franz Eybl litográfiája

A szabadságharc bukása után -távollétében -az országot megszálló osztrák adminisztráció halálra ítéli és jelképesen felakasztatja a magyar főurat, írót, az MTA tagját. Ezután még két évig marad Párizsban, majd 1851-ben - III. Napóleon trónra kerülése után - el kell hagynia a francia fővárost. Svájcba költözik, és a genfi emigrációs csoport tagjaként vezető szerepet játszik az osztrák elnyomó rendszer elleni szervezkedésben. Genfből gyakran látogat Brüsszelbe, ahol Jósika Miklós báróval, az ottani emigráció vezető alakjával tart kacsolatot.

Az ötvenes évek végén Liszt levelet kap Guernsey szigetéről az emigrációs éveit ott töltő Victor Hugótól, mely egyik kitételének értelme a mai napig komentár nélkül maradt a Liszt-irodalomban. „Hauteville House131 -1959. július 21. ... Feltételezem, hogy közös barátunkra, Telekire bízott levelem eljutott önhöz."132 La Mara a lábjegyzetben Teleki Sándorral azonosítja a levél átadóját.

Teleki Sándor a kérdéses időben Angliában élt első feleségével, Lady Jane-nel,133 aki kedvéért megtanult magyarul, de akitől ez évben ennek ellenére elvált, alig kétévi házasság után. 1859-ben Olaszországba utazott, hogy csatlakozzék Garibaldi felkelőihez -vajon Németországon keresztül? Érthető, hogy Liszt leveleiben mélyen hallgat a látogatásról, hiszen a Telekiek fejére -akiket a szabadságharc leverése után az osztrák elnyomó rezsim in effigie felakasztatott - magas vérdíj volt kitűzve.

László gróf ez időben Jósika szerint Genfben tartózkodott134 -bár az író megjegyzi: „Teleki vándorol". Tudjuk, hogy jó egy év múlva Németországban, Drezdában fogják el a hatóságok és szolgáltatják ki az osztrák önkényuralomnak. Teleki László öngyilkossága mélyen hatott Lisztre. 1885-ben A Magyar történelmi arcképcsarnok című zongoramű harmadik darabjában (R. 112) örök emléket állított barátjának.


Szalay László jogtudós és történetíró

Szalay László135 1848 májusában megbízást kap a magyar kormánytól, hogy Pázmándy Dénessel136 együtt képviselje hazánkat Németországban a frankfurti parlamentben. A parlament felső-sziléziai (ratibori kerületi) képviselője, az anyai részről magyar származású Lichnowsky Félix herceg, Liszt jó barátja137 beszédben üdvözölte érkezésükkor a magyar küldötteket. A világosi fegyverletétel után Szalay emigrációba kényszerül, és párizsi, majd londoni tartózkodás után 1850-ben Svájcban telepedik le. 1850. augusztus 11-én levelet ír Zürichből híres honfitársának, Lisztnek Weimarba, melyben információkat, és egy ismeretlen honfitársa részére támogatást kér Liszttől.

Liszt augusztus 17-én válaszlevelében a következőket írja Szalaynak: „Augusztus 11-én írott levelében kifejezésre juttatott óhajának megfelelően azonnal beszereztem az illetékes jénai helyen az értesüléseket, melyek fő tartalmát a mellékelt levélkében közlöm. Ami a tiszteletreméltó férfiút illeti, akinek számára Ön protekciót kér, igen sajnálom, hogy nem tudok megnyugtató választ adni, mégis üdvözlöm a véletlent, amely lehetővé teszi számomra, hogy megköszönjem kedves levelét, és biztosítsam Önt nagyrabecsülő odaadásomról. Készséges Liszt Ference"138

Szalay László

 

1853-ban Szalay avval a gondolattal játszik, hogy áttelepül Weimarba. Február 24-én kelt levelében újból Liszthez fordul segítségért. Liszt azonnal eljár az ügyben, és már március 18-án beszámolhat Szalaynak fáradozásainak pozitív eredményeiről a svájci Rorschachba küldött levelében.

„Igen tisztelt honfitársam, február 24-i levelének kézhez vétele után azonnal közöltem kérését von Wydenburgh miniszter úrral..., és tegnap Őkegyelmessége a következő választ adta nekem: ...az osztrák kormány nem tiltakozott a Weimari Nagyhercegségben való tartózkodása ellen, sem pedig letelepedése ellen Weimarban vagy Jénában."139

Tudunk egy személyes találkozásról is. Amikor Liszt 1853. július 2. és 10. között meglátogatta Wagnert zürichi számkivetésében, találkozott Szalay Lászlóval is.

Szalay nem élt a Liszt által megteremtett lehetőséggel, Svájcban maradt, megírta nagyszabású munkája, a Magyarország története első négy kötetét, melyet Lipcsében publikált 1852-54-ben. 1855-ben hazatért, és befejezte főműve utolsó két kötetét (Pest, 1857-59).

jegyzetek

1  Walker, Alan: Liszt Ferenc. 2. A weimari évek, 1848-1861, 213. oldal -Editio Musica Budapest (1994).

2  Az Altenburg volt Weimarban Lisztnek és második élettársának, Carolyne Sayn-Wittgtenstein hercegnének lakhelye. Az épület történetéről Jutta Hecker írt igen olvasmányos könyvet: Die Altenburg. Geschichte eines Hauses -Verlag der Nation, Berlin, 1983).

3  d'Agoult, Marie grófnő (1805-1876) írói nevén Daniel Stern, német-francia származású francia író és esszéista. Liszt első élettársa és három gyermekének anyja.

4  Kolisch, Sigmund (1816-1886) osztrák író. Lásd Gracza Lajos: Ő volt Weimar napja, 138-144. -Balassi Kiadó, Budapest (2008).

5  Dr. jur. (1841, Jénai Egyetem) Carl Alexander von Sachsen-Weimar-Eisenach (1818-1901).

6  Zerdahelyi (Szerdahelyi) Ede (Eduárd) (1821-1906) magyar zongoraművész. Ábrányi fő művében így jelöli ki helyét a magyar zene 1848-as szabadságharc előtti időszakában: „Az instrumentális zene terén a sokoldalú Doppler Ferenc és Huber Károly, Szuk Lipót, Ridley Kohne, a pálya kezdetén az aszcenzió jegyébe lépett Székely Imre, Reményi Ede, Fáy Gusztáv, Zerdahelyi Ede, e munka írója, Hauser Miksa... képeztek oly segítő csapatot, akik nélkül a 19-ik század első fele soha sem lépett volna diadalmasan a másodikba." -A magyar zene a 19- ik században, 170-171. oldal -Budapest (1900).

7  Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal, 12. kötet, 354-360. oldal -Ráth Mór, Pest (1865).

8  Lásd az 1. jegyzetet.

9  Ábrányi Kornél, id. (1822-1903) magyar zeneszerző, zeneíró és zenepedagógus. Itt idézett műve: Életemből és emlékeimből, 24-44. oldal -Franklin-Társulat, Budapest (1897).

10 Ezekről a közös fellépésekről nem tud a Liszt-irodalom. Valószínűleg házi (magán-) előadásokon játszottak együtt Weimarban.

11 Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei Lexikon, 3. kötet, 703. oldal -Zeneműkiadó Vállalat, Budapest (1965). Zerdahelyi életrajzi adatai e lexikonban igen hiányosak: „*1820 k., +1880 után."(!)

12 Megjelent 1851-ben Senffnél. Raabe, Peter: Franz Liszt. Band 2.: Liszt's Schaffen, 262. -(1931).

13 Barsi (Neumann) József (1816-?) bicskei katolikus lelkész.

14 Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé 1849-1856 -Budapest (1890).

15 Batthyány Lajos gróf (1806-1849) a negyvennyolcas kormány első miniszterelnöke, 1849. október 13-án az osztrák megszállók kivégzik; Károlyi István gróf (1797- 1881); Zselénszky László gróf (?).

16 Ma Ljubljana.

17 Nógrádi Szontágh Pál (1820-1904) jogász, ellenzéki politikus.

18 Stummer Klavier.

19 Raff, Joachim (1822-1882) német zeneszerző.

20 La Mara (Hrsg): Briefe von hervorragenden Zeitgenossen an Franz Liszt, 1. kötet, 153. oldal -Breitkopf & Härtel, Leipzig (1895).

21 La Mara (Hrsg.): Franz Liszt's Biefe an die Fürstin Carolyne Sayn-Wittgenstein, Band 1. -Breitkopf & Härtel, Leipzig (1899).

22 Joachim, Joseph (József) (1831-1907) magyar származású német hegedűművész, zeneszerző és pedagógus.

23 Cossmann, Bernhard (1822-1910) német hegedűművész.

24 Életrajzi adatait nem sikerült felderíteni.

25 Henselt, Georg Maria Adolf von (1814-1889) német zongoraművész és komponista.

26 Spohr, Rosalie (1829-1919) férjezett Sauerma grófnő, német hárfaművésznő.

27 Sayn-Wittgenstein, Marie von (1837-1920) férjezett Hohenlohe-Schillingsfürst hercegnő, nevelt leányuk.

28 Joachim Raff operája, amelyet elsőként Liszt mutatott be Weimarban.

29 Eckhardt Mária (szerk.): Liszt Ferenc válogatott levelei (1824-1861), 137. -Zeneműkiadó, Budapest (1989).

30 Dehn, Siegfried Wilhelm (1799-1858) német zenetudós és zenepedagógus.

31 Kiel, Friedrich (1821-1885) német zeneszerző és zenepedagógus.

32 Härtel, Raimund (1810-1888) német zeneműkiadó.

33 Jung szerint Henß, Adam (1780-1856) weimari könyvkötőmester.

34 Jung, Hans Rudolf (Hrsg.): Franz Liszt in seinen Briefen, 121. -Athenäum, Frankfurt am Main (1988).

35 Stahr, Adolf (1805-1876) német író.

36 Tausenau, Karl (1808?-1873) cseh származású osztrák filológus és újságíró.

37 Ma: Wroc∑aw.

38 Lásd „A hírszerzés és kémkedés a magyar hadviselés szolgálatában" című cikket: http://www.titoktan.hu/„raktar/rejtettek/1.II.Az_arpadhazi_kiralyok_kora.htm

39 Nemeskéri Kiss Miklós (1820-1902) magyar politikus. 1851. augusztus 18-i levelében Kossuth őt nevezte ki angliai megbízottjának.

40 Jánossy, Dénes (összeáll.): A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, II. kötet, 617. -Magyar Történelmi Társulat, Budapest (1948).

41 Richard Peyton: Scrap-book -BvBa 1849-1851 -The National Archives, Kew, Richmond.

42 Beck, Wilhelmine Baronin von: Memoiren einer Dame während des letzten Unabhängigkeitskrieges in Ungarn -Thimm, London (1851). Jósika Miklós a következőképpen kommentálja az eseményeket: „Most hallom, újabb komplottot fedeztek fel, természetes, mert a feladás kenyérkeresetté válvá, anyag sohasem fog hiányozni. A Times valami B. grófnőt említé, kit mint nőstény harámbasát elfogtak (...), alkalmasint valami Beckné vagy Pulszkyné-féle Donna Diana került horogra." -Idegen, de szabad hazában, 58. - Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest (1988).

43 Kabdebo, Thomas: Diplomat in Exile, 54-55. -East European Quarterly, Boulder, Distributed by Columbia University Press, New York (1979).

44 Ács Gedeon (1819-1887) református lelkész, „Kossuth papja".

45 Gresenek György (?-1862) százados; Amerikában „Kossuth testőre".

46 Kinizsy István (1826-1886) százados, az emlékiratíró „sánta huszár".

47 Stearns, George Luther (1809-1867) amerikai üzletember.

48 1823-ban alapított világhírű bostoni zongoragyártó cég, amely nagyrabecsülése jeléül pompás hangversenyzongorát küldött Lisztnek 1867-ben. Vajon volt-e ekkor szerepe Zerdahelyinek a fejedelmi ajándék közvetítésében?

49 Lásd Steve Beszedits „Notable Hungarians of the Civil War" című cikkét: http://www.hccc.org/A2e/A20303c.shtml.

50 Pivány Jenő: Hungarians in the Civil War -Cleveland (1913).

51 Longfellow, Henry Wadsworth (1807-1882) amerikai költő és író.

52 Longfellow, Ernest Wadsworth (1845-1921) amerikai festő.

53 R. 482.

54 Waters, Edward N.: „Liszt and Longfellow" -The Musical Quarterly, 44 (1), 1-25. (1955).

55 A philadelphiai Sacred Heart of Jesus Church apácarend zárdájában működő iskola.

56 Kertbeny Károly (Karl Maria Benkert) (1821-1882) műfordító, író és publicista. Sokat tett a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért.

57 Arnim, Bettina von, szül. von Brentano (1785-1859) német írónő.

58 Turóczi-Trostler József: „Petőfis Eintritt in die Weltliteratur" I. -Acta Literaria, Acad. Sci. Hung. (Budapest) III(1-4), 1-112 (1960)

59 George Sand: Amandine-Aurore-Lucile Dupin de Francueil (1804-1876) francia írónő.

60 Bulwer-Lytton, Edward George (1803-1873) angol író és politikus.

61 Bettina von Arnim.

62 Deák Ferenc (1803-1876) magyar politikus, a Batthyány-kormány tagja.

63 Liszt ekkor még nem lakott az Altenburgban, hanem a Hotel Erbprinzben bérelt lakosztályt. Itt lakhatott Kertbeny is.

64 Turóczi-Trostler megjegyzése: „E meseszerű beszámoló első változatát Kertbeny Bettinának 1849. október 19-én írott levelében olvashatjuk. Itt azonban megvádolja Lisztet, hogy több mint ezer tallérral tartozik, amelyet a »szegény« Kertbeny adott neki kölcsön."

65 Agnes Street-Klindworth (1825-1906).

66 Walker: i. m. 2. kötet, 210-213.

67 Jósika, Miklós (1794-1865): Idegen, de szabad hazában -Szépirodalmi Kiadó, Budapest (1988).

68 Valószínűleg Agnes Street-Klindworth révén.

69 Deák Ágnes: „Két pályakép a rendőrbesúgók világából" -Holmi (Budapest) 10, 345-360 (1998).

70 La Mara (Hrsg.): Franz Liszt's Briefe an eine Freundin, 127-128. -Leipzig, Breitkopf & Härtel (1894).

71 A rendőrspicliket számokkal jelölték az osztrák titkosrendőrségnél.

72 Steinacker Irma Flóra (1847-1895) zongoraművésznő, Liszt tanítványa. édesapja, Steinacker Gusztáv Vilmos (1809-1877) osztrák születésű teológus, német-magyar műfordító és író, a Kisfaludy Társaság külső tagja.

73 Westher Aurélia (1808-1882).

74 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1-14. kötet. Budapest, 1891-1914.

75 Ma Gelnice, Szlovákia.

76 Carl Alexander, Sachsen-Weimar-Eisenach nagyhercege (1818-1901).

77 A híres Gartenhaust, amely évekig volt Goethe lakóhelye.

78 Des Meisters Walten.

79 Walker: i. m. 2. kötet, 94.

80 Des Meisters Bannerschaft. Festgallerie von Zukunftskunst-Portraits zu Fr. Liszt's Geburtstagsfeier von G. Treumund.

81 Walker: i. m. 2. kötet, 95.

82 Gracza Lajos: „Ein Liszt-Dokument in ungarischer Sprache" -Journal of the Franz Liszt Kring, Amsterdam, 2004/2005, 2-10.

83 Singer Ödön (Edmund, 1831-1912) magyat származású hegedűművész és pedagógus.

84 La Mara (Hrsg.): Franz Liszt's Briefe, 4. kötet, 322. - Breitkopf & Härtel, Leipzig (1899).

85 Lisznyai Kálmán (1823-1863) magyar költő. 1857-ben Liszt meglátogatta a beteg Lisznyait.

86 La Mara: i. m. 4. kötet, 333-334.

87 Gottschalg, Alexander Wilhelm (1827-1908) német orgonista és zenei író.

88 René, Carl Alfred (Hrsg.): Franz Liszt in Weimar und seine letzten Lebensjahre, Erinnerungen und Tagebuchnotizen von A. W. Gottschalg, 33-34. -Verlag von Arthur Glaue, Berlin (1910).

89 Liszt véglegesnek tekintette római tartózkodását. Életrajzai nem emlékeznek meg arról, hogy megváltoztatott döntését nagymértékben befolyásolta a nagyherceg
ismételt és szívós invitálása. A „hazaköltöztetési összeesküvés" tevékeny tagja volt Fanny Lewald is. Erről tanúskodik a nagyherceg évekig tartó levelezése az írónővel.

90 La Mara (Hrsg.): Franz Liszt's Briefe, 6. kötet, 212. -Breitkopf & Härtel, Leipzig (1902).

91 Königin Olga von Württemberg (1822-1892).

92 Legánÿ Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1869-1873, 78-79., 96. -Zeneműkiadó, Budapest (1976).

93 Radecki, Karl von (1842-1885).

94 Kivonat a greizi halotti és sírjegyzékből.

95 Reményi Ede életrajza: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/remenyi.htm.

96 Pulszky, Theresa: Memoirs of a Hungarian Lady, I-II. -Lea & Blanchard, Philadelphia (1850).

97 Reményi (Hoffmann) Antal (1825-1912) jogász, író és publicista, ugyancsak részt vett a szabadságharcban.

98 Lásd a 22. jegyzetet.

99 La Mara (Hrsg.): i. m. 4. kötet -Breitkopf & Härtel, Leipzig (1899).

100          A weimari nagyherceg nyári kastélyába.

101          Liszt, Maria Anna szül. Lager (1788-1866), Liszt Ferenc édesanyja.

102          Walker szerint Sayn-Wittgenstein hercegnő régi alkalmazottja, aki már Woronincében kulcsárnőként szolgált.

103          „Henyélő, semmittevő" -így nevezte magát tréfásan Liszt a hercegnőnek írott leveleiben.

104          Walker, i. m.

105          Lásd a 20. jegyzetet, 283-284.

106          311. oldal -Heckenast Gusztáv, Pest (1861).

107          Báró Jósika Miklósné szül. báró Podmaniczky Júla (1822-1893) magyar írónő és műfordító.

108       Ungarns Männer der Zeit -Steinhauser, Prag (1862)

109          Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós, Budapest (1916).

110       Vie de Ste-Élisabeth de Hongrie, duchesse de Thuringe.

111          R. 477.

112          Montalembert, Charles Forbes René comte de (1810-1870) francia publicista és politikus.

113          Jósika Miklós, i. m.

114          Bad Eilsenből.

115          Jósika Miklós i. m. 567-568.

116          Jósika Miklós i. m. 552-553.

117          Czecz János (1822-1904) honvédtábornok.

118          2. kötet, 247-255. oldal -A göppingen-budapesti Liszt Ferenc-Archívumban található példány a mű harmadik kiadása; Daniel Stern (Madame d'Agoult): Histoire de la révolution de 1848, Nouvelle édition -Calman Lévy, Párizs (1887).

119          Lamartine, Alphonse de: Histoire de la révolution de 1848, 2 kötet -Perotin, Párizs (1849).

120          Gracza Lajos: „Teleki Sándor gróf és a karlista háború" -Irodalomtörténeti Közlemények, CVI., 2002, 3-4. szám, Budapest.

121          Gracza Lajos: Ő volt Weimar napja, 82. -Balassi Kiadó, Budapest (2008).

122          Liszt Ferenc: A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon, 191. oldal -Heckenast Gusztáv, Pest (1861).

123          Görög Lívia (szerk.): Teleki Sándor emlékezései, 308-309. -Szépirodalmi Kiadó, Budapest (1958).

124          Teleki László gróf (1811-1861) magyar író és politikus, az MTA tagja.

125          Almásy Pál (1818-1882) magyar ellenzéki politikus.

126          Gróf Zichy Emanuelné, szül. Charlotte Strachan (?-1851), a párizsi emigráns
„Manó" gróf felesége.

127          Kiegészítés a szerzőtől.

128          Eckhardt Mária, i. m.

129          Hankiss János: Liszt Ferenc válogatott írásai, 1. kötet, 204-205. -Zeneműkiadó Vállalat, Budapest (1959).

130          ZF/LM Gr. 83 szám alatt.

131          Az író 1856 és 1870 között volt a ház lakója, amely ma Victor Hugo Múzeum.

132          La Mara (Hrsg.): Briefe hervorragender Zeitgenossen an Franz Liszt, 42. -Breitrkopf & Härtel, Leipzig (1904).

133          Lady Jane Frances Bickersteth Harley (1836-1870).

134          Jósika Miklós, i. m.

135          Szalay László (1813-1864) jogász, történész, publicista.

136          Pázmándy Dénes (1816-1856) földbirtokos, politikus.

137          Gracza Lajos: Irodalomtörténeti Közlemények, i. h.

138          Prahács Margit: Franz Liszt Briefe aus ungarischen Sammlungen 1835-1886, 71. -Bärenreiter, Kassel etc. (1966).

139          Prahács Margit: i. m. 75.

Liszt weimari otthona: az Altenburg

Kertbeny Károly szobra Kiskőrösön

Reményi Ede Johannes Brahmsszal

Jósika Miklós

Teleki Sándor 1892