A címbeli nyolc és fél természetesen  nem Eősze László nyolc és feledik,   mint eddigi utolsó alkotását jelzi, ahogy a nevezetes film esetében történt. Nem is szólhatna arról, mert élete 2008. november 17-én kikerekedő nyolcvanöt esztendejének fél évszázadot már eddig is jóval meghaladó alkotó időszakában a nyolc és félnek sokszorosára rúgó bibliográfiai tétellel gazdagította a magyar és nemzetközi zenei szak- és népszerűsítő irodalmat. A Fellini-filmtől kölcsönzött címmel tehát csak évtizedei számára, önmagában is tiszteletre méltó korára akartam utalni. Tudva, hogy az olasz nyelv és kultúra igazi értőjéről, szerelmeséről van szó, tán nem veszi rossz néven, ha születésnapi köszöntőre így kopogtatok be Hozzá.

Felvégi Andrea felvétele

Tiszteletre méltó korát említettem, de a tisztelet távolról sem csak évei számának szól, hanem mindannak a tartalomnak, bőséges szellemi termésnek, amelyet gazdag életútján létrehozott. Liszt és a német romantika kérdésével foglalkozó disszertációjával kiérdemelt bölcsészdoktorátussal és a budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerzett -Gieseking és Elly Ney mesteriskoláival megerősített -zongoratanári képesítéssel (1947) háta mögött került 1955-ben a Zeneműkiadó Vállalathoz, az Editio Musica Budapest jogelődjéhez. Ez volt az az időszak, amikor megtalálta zenetörténeti kutatásainak életre szóló központi témáját Kodály Zoltán életében és munkásságában. S bár elkalandozott más területekre is, máig érvényes eredményeket hozó kutatásaival, mindig visszatért Kodályhoz. Ide bizonyára nem csak az akkoriban még nagyon is feltáratlan, tehát sikerrel kecsegtető téma hívta vissza újra meg újra, hanem a népzenetanáraként megismert tudós zeneszerző és zenei nevelő közelében életrajzíróként szerzett közvetlen élményei is. Számos alapvető részlettanulmány mellett Eősze Lászlónak köszönhetjük mindmáig a legátfogóbb krónikát Kodály életéről és munkásságáról, akárcsak az újabb kiadást igénylő gazdag tartalmú kép- és   dokumentumgyűjteményt. Magától értődően választott Eősze László kandidátusi értekezése tárgyául is Kodály pályakezdésével kapcsolatos témát. Mégpedig olyat, amelyben - mint a kultúra más területein, különösen a képzőművészetben jártas muzsikus-történész - kamatoztathatta ismereteit, bemutatva a korabeli szellemi és művészeti áramlatok hatását az ifjú zeneszerzőre.

1961-től már mint művészeti igazgató vett részt a Zeneműkiadó Vállalat vezetésében. Neki is része volt abban, hogy a cég nemcsak kottákat jelentetett meg, hanem a magyar zenei szakirodalom és a népszerűsítő zenei könyvek kiadásának is legfontosabb műhelye volt évtizedeken át. Hivatali munkája mellett azonban mindig talált módot a kutatásra. Ennek eredményét előadásokon, szakmai és egyéb folyóiratok hasábjain, önálló kötetekben ismerhette meg a közönség.

A Liszt-kutatás ismeretlen levelek és más itáliai dokumentumok megtalálását és publikálását köszönheti Eősze Lászlónak. A már említett bensőséges viszony, amely őt az olasz kultúrához és muzsikához köti, viszszatükröződik Verdi-tanulmányaiban. Egyáltalán: az opera az egyik szerelmetes területe Eősze László érdeklődésének. Nemcsak Verdi, de Wagner életrajzát is megírta, s könyvei több nyelven váltak ismertté. Az összefoglaló mű sem maradt el e műfajról: Az opera útja, az első magyar nyelvű operatörténet 1960 és 1970 között három kiadást ért meg.

Eősze László sohasem tartozott a bezárkózó hivatalnokok vagy a szobatudósok közé. Mindmáig aktív résztvevője a szakmai közéletnek. 1975-ös megalakulásától évtizedeken át volt a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) ügyvezető főtitkára, de tevékeny részt vállalt a Magyar Kodály Társaságban, az Operabarátok Körében, a Liszt Társaságban, a Nemzetközi Verdi Társaságban, és a zenekultúra ügyét szolgálja a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán Szakalapítványa elnökeként is.

Mi mást kívánhatnánk 85. születésnapján Eősze Lászlónak (persze némi önzéssel a magunk javára is gondolva), mint hogy Isten éltesse még sokáig jó egészségben, alkotóerőben! Éljen soká, hogy gazdagíthassa ismereteinket bölcs írásokkal, segíthesse a hozzáfordulókat bölcs tanácsokkal. Ahogy -s legyen szabad itt egy személyes megjegyzést tennem -pályája során e sorok írója is számtalanszor megtapasztalhatta Eősze László önzetlen segítőkészségét. Így hát személyes oka is van arra, hogy a születésnapi jókívánságokat tisztelettel és a kapottakért járó köszönettel megerősítse.

ITTZÉS MIHÁLY