Egy több évtizedes barátság elfeledteti, hogy az évek közben múlnak, s nemcsak a barátság, hanem vele együtt az életkor is növekszik. Láng István 75 éves! Ötvenedik születésnapjára gitárdarabot ajánlottam. Már 25 éve volt?

1973-ban ismerkedtünk meg Reykjavíkban. Akkortájt már hat éve nem, vagy alig találkoztam magyar zeneszerzővel. Én nem jöhettem Magyarországra, ők nemigen jártak Skandináviában. Pistával örültünk egymásnak, bár igazán nem ismertük egymást. Egy főiskolai növendéknek a tíz évvel idősebbek még nem voltak beszélgetőpartnerek...

Kapcsolatom a magyar zenei élettel különben is nagyon sajátságos volt. Szinte mindenkivel találkoztam. Kodályt és a vele egyidőseket mint szüleim tanárait ismertem, apám kortársai ráadásul az én tanáraim voltak. Abban az időben csak elvétve volt egy-egy fiatalabb tanár a Főiskolán, így az ezután következő generációt inkább mint apám növendékeit ismertem. De velük volt a leglazább a kapcsolat az imént említett korkülönbség miatt.

Pista az ISCM az évi összejövetelére jött delegátusként. Egy héten keresztül naponta találkoztunk, beszéltünk egymással: kialakult egy kapcsolat, amiből nagyon hamar barátság lett.

Szinte évenként összefutottunk valahol külföldön, időnként hivatalból is. Ő sokáig képviselte a magyar zeneszerzőket a különféle nemzetközi szervezetek összejövetelein, ahol itt-ott én is megfordultam.

Aztán amikor pár évvel később megnyílt előttünk a határ, és újból látogatóba lehetett jönnünk Magyarországra, mindig Láng mesélte el, mit lehet látni, mit kell megnézni, mit hol lehet meghallgatni látogatásunk ideje alatt. De nemcsak híreket meg javaslatokat lehetett tőle kapni. 1972-ben alapítottam egy kamaraegyüttest, amelyet huszonöt éven át vezettem. Sok koncertet adtunk, sok darabot mutattunk be. Ez persze felkeltette az érdeklődést a magyar zeneszerzőkben is. De az érdeklődés nem mindig jelentette azt, hogy kottát, anyagot kapjunk. Talán még emlékszik valaki rá, milyen körülményes procedúra volt könyvet küldeni valakinek abban az időben... Láng Pista ebben is sokat segített: hozott magával kottákat, amikor külföldön járt. Sok zeneszerző köszönheti neki, hogy darabja, néha még kéziratból, megszólalt Svédországban. Többet mi mutattunk be, ha jól emlékszem.

Érdekes volt akkoriban megtapasztalni a magyar zene külföldi fogadtatását. Más egy mű a saját környezetében, ahol a szerző biztonságban tudja ismételni önmagát, környezete számára felismerhető hangzás- és kifejezésvilágát, és egészen más, ha ebből a környezetből kikerülve csak saját belső értékeire van hagyatva. Az ember sok olyan művel találkozik, amely a magyar, skót, kaliforniai vagy baszk értékek között megbecsült alkotás. Külföldre kikerülve aztán mégis úgy fogadják, mint egy tisztességgel megírt, de provinciális darabot: mint kuriózumot, amelyet egyszer érdekes lehet hallani, de többet nem kérünk belőle.

 A nemzetközi megméretés nem mindig kellemes dolog; neves mestereknek kell megérezniük újból, milyen is az, ha valaki ismeretlen, mintha első darabját vinné közönség elé. Ilyenkor egy vállveregetés roppant kellemetlen ráismerés lehet. Mi elég sok magyar művet mutattunk be a svéd közönségnek, amit többé-kevésbé pozitívan fogadtak. De sokszor, főleg a hetvenes években, valóban a kuriózum kedvéért. Számunkra nagyon érdekes volt az, hogy koncertjeinken a legsikeresebb magyar művek a Láng-darabok voltak. Az előadók számára ugyanúgy, mint a közönségnek. Igaz, őszinte és kifejező muzsika, amely nem kíván sok magyarázatot. És mint ilyen, megtalálja a helyét a külföldi zenehallgatónál is. Valamikor a nyolcvanas évek elején járt nálunk néhány magyar író és költő. Kérdezték, hogyan látjuk mi innen a mai magyar zenét. Én ezt akkor elég őszintén, körülbelül ugyanígy elmondtam. Nagyon nehezen tudták megérteni. Vagy nem is akarták. Az egyik közülük zenekritikákat írt abban az időben. Ezt a beszélgetést ki is adta kötetben. Ennek akkor nem örültem, nem akartam senkit megbántani, azt pedig, hogy engem idézett kommentár nélkül, nem találtam tisztességes dolognak. De talán jó, hogy így történt. Legalább nem csak egy születésnapi ünnepi írásban kellett elmondanom, hogy Láng István ama kevés magyar zeneszerző egyike, akiknek művei a nemzetközi zenei életben is megállják a helyüket. Remélem, még sok új darabjának örülhetünk, és még sokáig öregedhet a barátságunk!

MAROS MIKLÓS