Muzsika 2007. február, 50. évfolyam, 2. szám, 3. oldal
Hollós Máté:
Születésnapi levél Pongrácz Zoltánhoz
 

Igen Tisztelt Tanár Úr!

Gondoltad-e, hogy doyen leszel? A magyar zeneszerzés doyenje, amely tisztességet nemrég még ketten is magukénak mondhatták: a belföldre összpontosítók szemében Farkas Ferenc, az "összmagyarságot" szem előtt tartókéban Takács Jenő töltötte be e "posztot".

Gondoltad-e, amikor a javakorabeli Kodály óráira jártál, ahol egy mágikus erejű egyéniség szűkszavú instrukciókkal és az ő stiláris követését nem elvárva törekedett vízre bocsátani csónakod? Gondoltad-e, amikor Dohnányi, Rajter barátságától övezve, majd Failoni mellett asszisztenskedve karmesteri jövő ködlött föl előtted? Tartottál-e a pálya megtörésétől, amikor a történelem viharai sodorták - már nem csónakodat, hanem amivé közben szakmailag terebélyesedett - bárkádat? Gondoltad-e két debreceni konzervatóriumi tanári, karmesteri és zeneszerzői évtizededben, hogy leszel még a pesti Zeneakadémia tanára?

Sejtetted-e, hogy a magyar avantgárd zászlóvivőjévé válsz? Hogy korábbi hányattatásaid után szinte csodaelemekkel vezet sorsod az elektronikus zene felé? Hogy a Téged ért hamis vádak okozta életveszély után két évtizeddel útlevéllel indulhatsz jóval 50 év fölötti "túlkoros mesterlegényként" távoli tájakon tanulni a szakma új rejtelmeit, hogy azután hazahozd azokat, és gazdagon oszd minden érdeklődőnek, tanítványok özönének, könyveid olvasóinak?

Aki ismerte például 1942-es(!) keletű Gamelán zenédet, az akkoriban még nem közkincsnek számító ismeretanyag iránti érdeklődésedből, a szokatlan játékmód iránti fogékonyságodból igenis sejthette az előremutató, merész jövőkeresést. Akik pedig a hatvanas évek második felében figyelni kezdték a legelső, magyar szerzőtől származó elektroakusztikus kompozíciókat, hangversenydarabokat és színpadi kísérőzenéket, megérezhették: személyeddel indul el az az új hullám, amely néhány, Nálad egy-másfél évtizeddel fiatalabb kollégád és a főként kezed alól kikerült növendékek hosszú során át teremt hazai elektroakusztikus zenei iskolát - ne rontsunk ünnepet a megállapítással: ma már nem egészen a Te ízlésvilágodat és szemléletedet kielégítő gépezetekkel és komponálási módszerekkel.

Amit Te alkottál, afölött nem járt el az idő. Pedig a technikára épülő komponálás veszélyes: ki merne negyvenéves versenyautókkal indulni a Forma 1-en? Csakhogy a zene, még az elektronikus sem csupán a gépek képességeiről szól. Te tudod, hogy az alkotó szelleme, sőt szíve mit jelent! Ahogy idősödő arc keretéből is tekinthet ránk fiatalos lendületű, elhivatottságtól csillogó szempár (ugye láttál ilyet a tükörben?...), úgy a szalagon is ott marad a műbe itatott alkotói életnedv, a technika muzealitásával dacoló örök művészi. Ahogy feleséged hangja fiatal marad a Mariphonia szalagján, úgy marad friss a Te kompozíciós munkád is a műben.

Gondoltad-e, hogy Te, aki a térkép széléről késve érkezel az elektroakusztikus zene világába, a műfaj fővárosában, Bourges-ban mesterfokozatot szerzel? A hányattatás évtizedei miatt a díjak is későn értek el Hozzád, de elértek: az Érdemes Művész cím 1989-ben, az Erkel-díj 1996-ban.

Növendékként ismertelek meg a Zeneakadémián. Nem találkoztam olyan ifjú kollégával, lett légyen az elektronika lelkes híve vagy távoli szemlélője, aki ne meleg szívvel fordult volna feléd - nem volt nehéz dolga, csak a Te adjonistenedre kellett megfelelő fogadjistennel válaszolnia. Nem felejtem kollegialitásodat, amikor az első könyvet készítettük Vántus Istvánról: milyen odaadóan írtál bele értékes tanulmányt Vántus hangrendszeréről, felidézve az egykori debreceni konzervatóriumi órákat is, amelyeken ő is a tanítványod volt (lám, azok a cívis városi idők sem voltak obskúrusak).

Gondoltad-e, hogy a szakma egy emberként köszönt majd 95. születésnapodon?

Kívánjuk, légy sokáig a doyenünk!