Muzsika 2006. január, 49. évfolyam, 1. szám, 6. oldal
Devich Márton:
"Csak [jog]tiszta forrásból"
Beszélgetés Sigrai Lászlóval, az Editio Musica Budapest kereskedelmi igazgatójával
 

A Muzsika 2005. júliusi száma interjút közölt az Editio Musica Budapest három vezetőjével: Boronkay Antal igazgatóval, Péteri Judit főszerkesztővel és Demény János művészeti vezetővel a cég munkájáról, eredményeiről. Akkor viszonylag kevés szó esett a bel- és külföldi kottakereskedelem alakulásáról, Sigrai László, az EMB kereskedelmi igazgatója tehát most erről nyilatkozik. Jó alkalmat adott a beszélgetésre, hogy Zenepedagógia és előadóművészet 2005 címmel a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában a közelmúltban rendezték meg a hagyományos kotta-, hangszer>- és zenei szaklapvásárt.

- Mi volt a vásár célja?

- Célunk az volt, hogy bemutassuk kiadványainkat, és közvetlenül találkozzunk a szakközönséggel. Bővíteni akartuk a kínálatot, hiszen minél szélesebb a választék, annál nagyobb közönséget vonz. Tavaly óta - és remélem, ez hagyománnyá válik - a vásárt kiegészíti egy zenetanár-konferencia, amelynek megszervezésében a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége volt a partnerünk. Szerencsés ez a párosítás, mert akik részt vettek a konferencián - iskolaigazgatók, zenetanárok -, a kiállítást is megnézték.

- Tőlük közvetlen információkat szerezhettek a piacról.

- Valóban, és persze ők is közvetlen tájékoztatást kaphattak a kiadó tevékenységéről. Az alapfokú zeneoktatásban a közzétett számok szerint százharmincezren tanulnak. Hozzájuk számítva a közép- és a felsőfokon tanulókat, a zenetanárokat, a százezernyi kórustagot, a hangszeres és énekes művészeket is, kiderül, hogy a kottakiadás közel félmillió embert érint.

- Melyek voltak az első tapasztalatai az EMB kereskedelmi igazgatójaként?

- Körbejártam a magyarországi zeneműboltokat, látogattam a zenei versenyeket, zeneiskolákat, sok zenetanárral, igazgatóval beszéltem. A biztató élmények mellett az is világossá vált, hogy a kottaterjesztési nehézségek legfőbb oka az illegális fénymásolás. Ennek visszaszorítására három fő területen kellett - és kell ma is - alapvető lépéseket tenni. Meg kell próbálni csökkenteni, de legalábbis szinten tartani az árakat; a katalógusunkban megtalálható, hatalmas mennyiségű, sok ezer címből a lehető legtöbbet állandóan raktárkészleten tartani; és a kínálatunkról adható információkat hatékonyabban eljuttatni a célközönséghez.

- Mekkora kárt okoz a kiadónak a fénymásolás?

- Erről csak becsléseink vannak, hiszen illegális tevékenységről van szó. De informális beszélgetéseken mindenki egyetért abban, hogy Magyarországon a diákok, kórustagok által használt minden öt kottaoldalból négy fénymásolat.

Az alapvető szolfézskönyvet és a hangszeriskolát többnyire még megveszik, de további gyakorlatokat, előadási darabokat, etűdöket inkább kottaalbumokból fénymásolnak, mintsem hogy megvásárolják őket. Ha a kötet a diák polcára kerülne, tanulmányai előrehaladtával bizonyára folyamatosan használná, és értékes zenei házikönyvtárat építhetne fel. Az elhasználódott fénymásolatok viszont rendszerint a szemétkosárba kerülnek.

De folytassuk a számolást! Ha alapfokon százharmincezren tanulnak zenét, és egy évben minden diák csak egy EMB-kottát másol le, melynek ára (átlagosan) 1300 forint, akkor könnyű kiszámolni, mekkora veszteséget okoz ez a kiadónknak. Ráadásul tudjuk, hogy évente nem csupán egyetlen kottát másolnak le, "lopnak el".

- Nem túlzás lopásról beszélni?

- Nem, mert a szerzői jogi törvény kimondja, hogy a szerzőket életükben és haláluk után még hetven évig szerzői jogi védelem illeti meg, az ő általuk alkotott műveket csak az ő engedélyükkel vagy az általuk a jogok kezelésével megbízott cég, nevezetesen egy zeneműkiadó engedélyével lehet sokszorosítani. Vagyis azok, akik kottát másolnak, nemcsak a kiadó zsebéből veszik ki a pénzt, hanem a szerzőkéből is, hiszen ők az eladott kották után honoráriumot kapnak.

- Úgy tudom, az Európai Unióban szigorú a szabályozás.

- Ez igaz. Szerzői jogi törvényünk - amely a réginek módosított változata - kimondja: mindennemű kottamásolás tilos és törvénytelen. Ám ez a rendelkezés tipikus lex imperfecta, tökéletlen törvény, hiszen önmagában nem ér semmit, ha a magáncélú kottamásolást nem lehet betartatni, számon kérni. A könyv-, CD- vagy filmmásolások esetében már működik egy viszonylag hatékony ellenőrzési rendszer, ezt kellene a kottaiparban is bevezetni. El kellene jutni oda, hogy a zeneiskolákban is legyen egy óvatos, de következetes ellenőrzés. A muzsikustársadalomban egyre többen érzik az összefogás szükségességét.

- Gondolom, igazi változás csak akkor várható, ha több pénz jut az oktatásra, ha nőni fog az életszínvonal.

- Nyilvánvaló, hogy a kottamásolás kérdésében sem lehet a merev tiltás álláspontjára helyezkedni. Ha egy kotta megvásárlásán múlhat, hogy egy diák egyáltalán folytassa a zenetanulást, természetesen segítségre van szüksége. Ezt megértjük. Az viszont már megengedhetetlen, ha a sokszorosítás ipari méreteket ölt. Olyan eset is előfordul, hogy üzletelnek a fénymásolt kottákkal, a tanár pénzért adja diákjának, vagy hogy az interneten eladásra kínálnak illegálisan birtokolt kottagyűjteményt. Ez már bűncselekmény. Nem baj, ha valamiféle lelkiismeretfurdalás támad azokban, akik kottákat fénymásolnak. Hiszen láthatják: a zeneműkiadást, amely értük dolgozik, rendkívül nehéz helyzetbe hozzák.

- Térjünk vissza a kiadó stratégiájához. Elsőként az árcsökkentést említette.

- Ezt a kórusművek lapkottáival kezdtük, 2004 nyarán. Abban az időben egy kétoldalas kotta ára 288 forint volt - ezt drasztikusan 46 forintra csökkentettük. Bíztunk abban, hogy ettől jelentősen meg fog nőni a kották forgalma. Miért reménykedtünk benne? Mert Magyarországon nagy hagyománya van a kórusmozgalomnak, sok tízezren énekelnek énekkarokban. Érdemes megint számolni. Csak a KÓTA, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének látókörében ezer kórus működik, körülbelül harminc-negyvenezer kórustaggal. Ehhez képest az EMB, mint az ország legnagyobb kóruskotta-kiadója, évente öt-hatezer darab ilyen kottát tud értékesíteni. Vagyis a kórustagok zöme évente egyetlen új kottát sem vásárol. Holott - mint említettem - egy mű ára nem éri el a száz forintot. Másfél éve kezdtük az árcsökkentést, azóta nőtt a forgalmunk erre a bizonyos hatezer kottára, de ez a szám, mint látható, még mindig aránytalanul kicsi. A KÓTÁ-val ősszel akciót is indítottunk, felhívást tettünk közzé, hogy még 2005-ben minden kórustag vásároljon egy kottát a kiadás fennmaradásáért. Nyilvánvaló, hogy az árakat és a kínálatot csak akkor tudjuk tartani, ha az eladott példányszám elér egy mértéket, amelytől ma messze vagyunk.

Tavaly a hangszeres kották közül is több mint háromszáznak csökkentettük az árát - ezek között voltak alapvető pedagógiai művek is. Tapasztalatunk sajnos az, hogy ennek ellenére is csökkent ezeknek a kottáknak a forgalma.

- Sikerült-e előrelépniük a katalógus készleten tartásának ügyében?

- Igen: az új, digitális nyomdatechnikára támaszkodva. Sikerült megszerveznünk, hogy a régóta nem kapható kottákat akár kis példányszámban is utánnyomjuk digitálisan. Azokról a kiadványokról van szó, amelyekre évente csupán néhány példányos igény mutatkozik. Az eddigi ötszáz-nyolcszáz darabos minimális nyomdai példányszám helyett így egy kottát ma már néhány példányban is elő tudunk állítani. Folyamatosan haladunk a katalógus címeinek digitalizálásában.

- A stratégia harmadik fontos elemének azt tartotta, hogy el kell juttatni a kínálatukról szóló információkat, a katalógust a közönséghez. E téren hogyan léptek előre?

- Az EMB eddig is egy-két évente frissítette nyomtatott katalógusát, ezt a hagyományt folytatjuk. A katalógusban immár azt is jelezzük, melyek a fent említett, rendelésre nyomtatott kották, és részletesen bemutatjuk az újdonságokat. Évente több ezer katalógust postázunk zeneműboltoknak, zeneiskoláknak, egyéni érdeklődőknek. A katalógus letölthető az internetről is, mérete A/4-esre változott, így könnyen kinyomtatható. Honlapunk (www.emb.hu) 1997 óta üzemel, ezt 2005-ben megújítottuk. Legfőbb újdonság az online adatbázis, amely kottakiadványainkról az összes fontos információt tartalmazza. Ezek között szerző, cím vagy előadó-apparátus szerint is lehet keresgélni. Folyamatosan töltjük fel a kiadványok címlapjait és mintaoldalait is.

- Hogyan értékesítik a kiadványaikat?

- Szinte kizárólag zeneműboltokon keresztül. Fontosnak tartjuk, hogy az ország minden táján működjenek széles választékot kínáló kottaboltok, melyekbe rendszeresen betérnek a zenészek. Megindult az internetes árusítás is, itt a bolt polcait, a kirakatot a képernyőn megtekinthető kottalapok pótolják.

- Miként fejlődik a külföldi kereskedelem?

- Az eladások fele külföldön történik, kiadványaink ezért is többnyelvűek. A klasszikus zenei hagyományokkal rendelkező országok nagykereskedéseivel, zeneműboltjaival évtizedekre visszatekintő kapcsolatunk van.

- Mi jellemzi egy-egy régió piacát?

- Japánban például óriási az érdeklődés a magyar kórusművek és Liszt iránt. Németországban jellemző, hogy gyakran keresnek ritkán játszott kortárs műveket. A legtöbb országnak megvannak a kedvelt EMB kottái... Hagyományosan jó a magyar kották piaca Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Hollandiában, Belgiumban. Sajnos az utóbbi években külföldön is visszaszorult a piac.

- A közeljövő kilátásai?

- Bízom benne, hogy a tavalyi küzdelmes év után a magyar zeneoktatás nyugodtabb napjai következnek, amikor a mi hangunkra is jobban odafigyelnek. Mi pedig nem szűnünk meg minden lehetségeses fórumon idézni - ezúttal a kottafénymásolás elleni harcban új értelmet kapott - bartóki mondatot: "Csak tiszta forrásból..."



Felvégi Andrea felvétele