Muzsika 2005. június, 48. évfolyam, 6. szám, 25. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Láng István új kantátája
 

- Kantáta Orbán Ottó verssoraira - ez olvasható Láng István új partitúrájának élén. Oly fontos a költő személye, hogy neve a címbe kerül?

- Nem tartoztam ugyan baráti köréhez, de régóta ismerem Orbán Ottót, aki számomra az egyik legfontosabb mai költő. A nyolcvanas években félórás zenekari dalciklust írtam verseire, amelyet a bemutatón Polgár László énekelt, az ÁHZ-t Eötvös Péter vezényelte. Ottó halála után jelent meg Az éjnek rémjáró szaka című kötete, amely néhány, még életében publikált verse mellett a hátrahagyottakat tartalmazza. Az elmúlásról ír, aminek különös töltetet ad a betegséggel folytatott évtizedes küzdelme; s arról a harcról, amely sokunk életében az elmúlt másfél évtizedben zajlott le. Nem félem a halált, de tudom, több van mögöttem, mint előttem. Az öt tétel közül a szélsőkben és a másodikban csak sorokat zenésítettem meg. Nem mintha azok nem volnának kiváló versek, de például az elsőben e kivágatokkal fokozni tudtam a drámaiságot.

A nyitótétel címe: Dal a mindennapos vereségről. A második tétel, a Dal az egymást váltó nemzedékekről, az egymással való szembenézésről szól: Fölködlenek az egymást váltó nemzedékek, / De én maradok az, aki - / Nevelőim háborús évek. A ma hatvannál idősebbeknek valóban a háborús évek voltak nevelőik, s ez máig meghatározza gondolkodásmódunkat. Az első tétel személyes tartalmú volt, a második már társadalmi ihletettségű, s ilyen a harmadik is: Dal a korszak jövőképéről. Kulcssorai: ...össze kell fognunk, s megjavul a világ, / És rossz történetünknek jó vége lehet még, / Ha ezután nem feszítjük meg Isten fiát. Kicsengése pesszimista: Éjszaka jön, a holdnak nincs hasa, / Sötét van, vak, csillagtalan sötét. Ezt követi, mintegy folytatásként a Dal a semmiről: Sötét Vak Kilátástalan Sötét Sötét, mely a közösségi és a személyes érzésvilág határán áll. Végül a Vejnemöjnen, Kosztolányi című vers négy sora kivilágosítja a képet. Optimistának mondom, ha e szót eredeti aurájában értjük. Hadd változtassam a könnyem / Gyémánttá a föld porában! / Minden jó percünk talált kincs, / Az élet egésze fénylik mindben... Az utolsó sorban C-dúrrá bontakozik a zene, mely a mű elején Fisz-ből indult el. A 19. század óta érvényes terminológiával tehát az ördögtől a világosságig (ha nem is a valláséig) jut el a darab.

- Milyen apparátust rendelsz ehhez a tartalomhoz? Itt vajon hogyan áll össze Láng mindig rendhagyó zenekara?

- Ez a negyedik kantátám, valóban mindegyiknek sajátos volt a zenekara. Kettőben vegyeskar énekelt. A Laudate hominemben Testo, Pilinszky-kantátámban (In memoriam N. N.) szoprán szólista szerepelt, a Csillagra törők balettkantátában (Ágh István versére) írtam először nagy létszámú férfikarra. Ott tanultam meg, hogy a férfikar nem bírja el a szokásos nagyzenekart, így a kórus megszólalásai mellé csak vonósokat és négy kürtöt állítottam. Az Orbán Ottó-verseket különleges hangzó világba kívántam tenni. Itt csupán férfikar énekel, a zenekar pedig ekképp áll össze: 2 piccolo, 4 oboa, basszusklarinét, 3 trombita, 2 harsona, hárfa, 2 zongora, 1 ütős, aki nem sokféle hangszeren játszik, de mindig a feszültséget fokozza, háromszor 7 hegedű és kétszer 4 cselló. A piccolók, de néha még a basszusklarinét is vijjogó hangot kelt, a rezek megszólaltatása is a drámaiságot festi. Szokásos összetételű szimfonikus zenekarra legutóbb II. szimfóniámat írtam, még a hetvenes években.

- Milyen szerkesztési és hangulati rendben követik egymást a tételek?

- Négy tétele szaggatott, drámai. Az első három gyors (appassionato, con veemenza majd concitato), a negyedik largo. Az utolsó solenne - a kórus itt egy szólamban nagyobb dallamívet énekel, az addigi dallamfloszkulusokkal szakítva melodikussá válik, s ezt folytatja a rezek barokk technikát idéző ötszólamúsága. A vibrafon, a két zongora és a hárfa vezet el végül a C-dúr kicsengéshez, amely - ha nem hangzik túl bizarrul - voltaképp tizenkétfokú C-dúr akkord. Nem a szokásos férfikari kórusfaktúrát alkalmazom. A dráma odáig vezetett, hogy szótagokra bontom a szöveget, azokból fokozatosan építem föl a szavakat.

- Nemcsak balettkantátádat írtad férfikarra eddig...

- Valóban, a Honvéd Művészegyüttessel egykor szoros kapcsolatot ápoltam, s annak idején megzenésítettem Tóth Árpád Az új Istenjét, s Devecseri Gábor kései verseit - akkor az nehéz volt a kórusnak, így máig bemutatatlan.

- Érzem, hogy Orbán Ottó versei férfikart sugallnak. Mondhatjuk, hogy az utolsó tételben az életszeretet szinte áriává alakítja a kórus szólamát? A partitúrát lapozgatva először szólónak véltem.

- Ha ariosót mondasz, egyetértek. Furcsa egyébként, hogy milyen kapcsolatot fedeztem fel utólag mostani kantátám és az első kettő között. A Laudate hominem zárótétele ("Jöjj el, szabadság, te szülj nekem rendet") ugyancsak C-dúr felé nyílik ki, s az In memoriam N. N. holokausztkantátát záró "Et resurrexit tertia die" kiáltás is rokonságban áll a most komponált mű végkicsengésével.