Muzsika 2005. június, 48. évfolyam, 6. szám, 7. oldal
Csepregi Gábor:
A művész életre keltője
Találkozás Alan Walker zenetörténésszel
 

A 75 éves Alan Walkerral kanadai otthonában, az Ontario tartománybeli Ancasterben ültünk le beszélgetni. Elsősorban arról faggattam, milyen elvek alapján végezte kutatásait, és írta meg háromkötetes Liszt-életrajzát.

- Örülök, hogy erről a témáról kérdez, mert ez idáig kevesen gondolkoztak el azon, mitől sikeres egy életrajz. Somerset Maugham ismert mondása jut eszembe: a regényírásnak három szabálya van, de sajnos egyiket sem ismeri senki. Ez érvényes az életrajzokra is. Elveimet az életrajz természete határozza meg: nem elég, ha a könyvet tudományos igénnyel írom meg, stílusa is legyen szép. Gondolnunk kell az olvasóra, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy örömmel és kíváncsian lapozza a könyvet.

- Mitől tudományos mű az életrajz?

- Egy biográfia tényekre támaszkodik. A tényeket javarészt eredeti források, vagyis levelek, naplók, szemtanúk vallomásai adják. Liszt saját kezűleg írt levelei kitűnően megértetik velünk egyes cselekedeteinek indítékát. A tanúvallomások is fontos információkkal szolgálhatnak. Megértetik saját gondolatait és vágyait, mert az ő szempontjából világítják meg az eseményeket. Liszt leghűségesebb támasza Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegné volt. Nélküle Liszt művészi pályája másképp alakult volna. Levelei lényeges dokumentumok. A tanítványok feljegyzései és levelei is igen fontos adatokkal szolgálnak. Ha valaki vitába száll velem, az eredeti források a legfontosabb támaszaim.

- Hol találja meg a kutató a számára fontos tényeket?

- Sajnos egyes életrajzírók úgy dolgoznak, hogy három könyvből készítenek egy negyediket, melyet eredeti műként hirdetnek. Munkájuk nemigen szolgálja a zeneszerző érdekeit. Liszt esetében sok hamis elmélet és nézet került az olvasók kezébe amiatt, hogy az életrajzírók dolgozószobájukban maradtak, és a mások által elfogadott "igazságokat" ismételgették. Ha valaki Liszt életéről akar írni, annak bizony útnak kell indulnia. El kell utaznia Rómába, Budapestre, Párizsba és sok-sok más városba. Liszt ugyanis nagyon sok helyen megfordult. Amerikában ugyan nem járt, mégis ritka és értékes leletek találhatók a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban vagy a New York-i Városi Könyvtárban.

- Miért nem helyettesítheti semmi más az eredeti források kézbevételét?

- Lisztről már fiatal korától kezdve sok-sok újságcikk jelent meg. Tevékenysége és élete általában széles nyilvánosságot kapott. Teljes életrajzot lehetne összeállítani az újságcikkekből is, de az a könyv nem az igazi Lisztet mutatná be. A nyomtatott betű azért veszélyes, mert megmarad az utókornak, és téves nézeteket szülhet. A nyomtatott betűt nem lehet kitörölni, az eredeti források ismerete alapján azonban érveket lehet felhozni ellene.

- A levéltárakon kívül hová ajánlatos még elmenni?

- Az épületek, utcák megtekintése nemcsak fontos, hanem üdítő élmény is. Az életrajzi kutatás földrajzi elemzést is igényel. Hosszú időt töltöttem azokban a városokban, ahol Liszt élt vagy koncertezett. Gyalog mentem el Doborjánból a lóki plébániatemplomba, ahol Lisztet megkeresztelték, hiszen Liszt szülei is végigmentek ezen az úton. A helyismeret az emberismeret egyik fontos feltétele. Órákat töltöttem el temetőkben, olvastam a legkülönbözőbb sírfeliratokat. Ahol a művészek örök álmukat alusszák, ott gyakran életre is kelnek.

- Hogyan áll össze az ismeretekből az életút?

- Lényegesnek tartom, hogy a kutató megfelelő módszerrel építse fel az életrajzot. Külön is tanulmányozhatjuk a zeneszerző életét és műveit (Leben und Schaffen), mint ezt német kutatók tették, de össze is kapcsolhatjuk a kettőt. Mielőtt a kutató belevág a munkába, döntse el, melyik módszer felel meg a témájának. Ha rosszul építi fel a művet, összeomolhat az épület. A Liszt-életrajzhoz a második módszer tűnt alkalmasnak: az ő élete annyira összetett és színes, hogy az életrajz megkívánja a személyes időrend ismételt megszakítását, és a politikai, társadalmi, vallási és tudományos háttér ismertetését. A háttér ad magyarázatot arra, mi történik az előtérben, s ezáltal élesebben kerül fókuszba és tisztábban rajzolódik ki az életút. Liszt zenéje sok esetben személyes élményhez vagy történelmi eseményhez kapcsolódik, és szintén tükrözi előtér és háttér viszonyát.

- A helyes módszer tehát segítheti az író tisztánlátását.

- A módszer nem elég. Egyes életrajzírók az ügyész szerepét játsszák. Írásaik emiatt nem is nagyon sikerülnek. A kudarcnak lélektani okai is vannak: bizalommal és szeretettel kell közeledni az életrajz tárgyához. Legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy a lehető legjobban megismerjem Lisztet. Igaz az a mondás, hogy a szeretet és a bizalom megnyitja az igazság kapuját. A bizalmatlanság és az ellenszenv csak akadályokat gördít a kutató elé.

- A kutató az életmű vonzásába kerül?

- Ez hamar megtörténik. A nyitott gondolkodású, igazságra vágyó kutató nemigen keresi témáját - a téma találja meg őt. Így történt velem is. A BBC-nél dolgoztam, rádióműsorokat készítettem Lisztről, és nem voltam igazán megelégedve az angol nyelvű Liszt-irodalommal. Ekkor ragadott meg Liszt egyénisége, és kezdtem neki a kutatásnak.

- Néhányan úgy vélik, az életrajzban nincs egyensúly Liszt negatív és pozitív jellemvonásai között. Az arckép túlságosan vonzó.

- Erre a kritikára egy példával szoktam felelni. Ha Hitlerről írok életrajzot, és gonoszsága mellé hasonló számú erényt helyezek a mérleg másik serpenyőjébe, életrajzom teljesen hamis lesz. Hasonlóképpen, ha Assisi Szent Ferenc életét ismertetem, és erényeiről csak úgy tudok írni, hogy ugyanannyi negatívumot is felsorakoztatok, az élettörténet "kiegyensúlyozott" lesz ugyan, de teljesen elüt a valóságtól. Liszt esetében a források az etikai értékrend pozitív elemei felé irányítják tekintetünket. Tehát nem az egyensúly a cél, hanem a súlypont megtalálása. Ha eltaláltuk a súlypontot, hiteles lesz az életrajz, és megfelel a valóságnak.

- Ekkor már világosan felmérhetők a pozitív és negatív vonások?

- Nem egyértelműen, hiszen felmerül a jellem értelmezésének problémája. Az életrajzíró feladata, hogy a tulajdonságokat ne elvontan, hanem egy adott kontextusban értelmezze. Lisztnek bizony voltak hibái, és talán meglepő, de az egyik ilyen szerintem az önmegtagadás. Ezt általában erénynek tekintik - Liszt esetében nincs így. Gyakran népszerűsítette más zeneszerzők műveit, segítette pályafutásukat, még akkor is, ha azok ellene fordultak. Sok emberen segített, így aztán háttérbe szorultak saját alkotásai. Emiatt néha anyagilag is kellemetlen helyzetbe került. Liszt megbocsátható gyarlósága egy különleges képességével állt összefüggésben: el tudta választani a művész személyét a művészettől. A művész lehetett kellemetlen, sőt ellenszenves alak, de ha kiválót alkotott, Liszt úgy érezte, kötelessége minden lehetséges eszközzel támogatni a művét, hiszen a műalkotás csak a művész által jöhetett létre. Levelei bizonyítják, hogy Liszt tisztában volt Wagner jellemével. Mégis segítette, mert feladatának tartotta, hogy elhárítsa az akadályokat egy zseni elől.

- Az életrajz sok tévhitet oszlat el.

- Hajlamosak vagyunk arra, hogy előítéletesen vélekedjünk Liszt életútjáról és műveiről. Az egyik elterjedt nézet szerint Liszt Ferenc közönséges hatásvadász volt. Liszt zenéjének negatív értékelését maguk a zenészek is előidézhetik, darabjainak hatását ugyanis befolyásolja az előadás minősége. Egy rosszul sikerült Chopin-szólóest után azt szoktuk olvasni, hogy gyenge volt a zongorista. Egy rosszul sikerült Liszt-szólóest után azonban más a vélemény: "gyenge a zeneszerző". Ha Liszt művei rossz kezekbe kerülnek - és ez sajnos gyakran előfordul -, bizony másodrangúnak tűnnek. Liszt korának legnagyobb előadóművésze volt. A virtuóz előadó szemléletével komponált, és a zeneszerző elméjével játszott. Önmaga volt műveinek legjobb interpretátora. Alkotásait, például a Transzcendens etűdöket nem azok rontják el, akik nem tudják eljátszani, hanem azok, akik éppen csak el tudják játszani. Szó szerint nekiesnek a darabnak, és úgy vonulnak le a pódiumról, mintha egy csatateret hagynának el. Kentner Lajos frappánsan határozta meg a helyes módszert: "Ami a zongorajátékban nem megy könnyen, az lehetetlen." Aki a technikai nehézségek ellenére erőlködés nélkül játssza a műveket, az hallhatóvá teszi a rejtett szépségeket is.

- Milyen kutatnivaló kerülhet még a Liszttel foglalkozók érdeklődésének középpontjába?

- A jövő Liszt-kutatóinak érdemes volna tanulmányozni a korai és a kései művek kapcsolatait. Jogos a kérdés: ugyanaz a zeneszerző írta a Magyar rapszódiákat és a Csárdás macabre-t? Úgy vélem, Liszt œuvre-jében kimutatható bizonyos folytonosság. Nem csak alkotásaiban, hanem vallásosságában is. Hadd idézzem Wilhelm von Lenz orosz diplomata megjegyzését, melyet az idős Liszt nagy örömmel olvasott: "Liszt vágya, hogy pap legyen, lényének legmélyéből fakadt. Tematikus volt." Es war thematisch.

- További tervei?

- Liszt legkiválóbb tanítványa, Hans von Bülow életrajzát szeretném megírni. A Liszt-életrajz kutatása során találkoztam vele, korának legnagyobb karmestere volt; Liszt nem is tanítványának, hanem utódjának tekintette. Élete végtelenül színes és izgalmas. Most sem kerestem a témát. A téma talált meg engem.