Muzsika 2004. december, 47. évfolyam, 12. szám, 39. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Sáry László: Négerek
 

- Aki számára csak a történeti hagyományú opera képviseli a műfajt, az nem sorolja Sáry Lászlót az operaszerzők közé. Holott avantgárd mesterünknek egész műfolyama keletkezett újfajta operai szándékkal - e hasábokon is beszélgettünk már ilyen alkotásáról. Vajon most mi foglalkoztatja?

- Balázs Zoltán még színész hallgatóként volt tanítványom a Színművészeti Egyetemen, ahol néhány év múltán rendezést is tanulni kezdett. Olyan darabok foglalkoztatják, amelyeket csak egyszer játszottak Magyarországon, s akkor megbuktak, s amelyeket nem hagyományos módon kell megrendezni. Ő nem kísérőzenét vár produkcióihoz: a drámával azonos rangra emeli a muzsikát. Mértani pontossággal megtervezi a színrevitelt, abban a zene helyét, s ha alakulhat is a megvalósítás, nem esetleges a zene funkciója. Első közös darabunk Pessoa Ősi szorongása volt. Már akkortól jellemző Balázsra, hogy színi világa elemelődik a realitástól, szakralitás jellemzi, ami az én zenémet is. Kreatív zenei gyakorlataimat építette be abba a munkájába. Ghelderode Bolondok iskolája-színrevitelét félig próza, félig zene jellemezte, ott már hosszú szövegeket kellett megzenésítenem. A hangzók zeneisége iránti érzékenység is összeköt minket. Weöres Theomachiájában a nyelv transzformálható zeneiségét használtuk föl, így az a legközvetlenebb előzménye mostani operánknak, a Négereknek, amely Jean Genet színművéből készül. Ez a mű afféle szakrális térben érvényesül csak, szokványos színpadiságban érdektelen. Először nem hittem, hogy megbirkózom a feladattal: a hosszú darab terjedelmes prózai szövegeinek megzenésítésével. Öt fiatal operaénekest kért fel a rendező: szopránt, altot, kontratenort, tenort és basszust.

- Miről szól e nehezen érthető színdarab?

- Két csoport áll egymással szemben: a fehéreké és a négereké. A szövevényesnek nem mondható cselekmény gyászszertartás: requiemmel kezdődik, s az örökkévalóságba kihangzó hattyúdalokba torkollik. A fehéreknek álcázott feketékkel gyilkosságot játszatnak el, majd elítélik a feketéket, akiknek bűnhődniük kell. Ravatal áll a színpad közepén. A szerző célja katartikus folyamaton átvezetni a nézőt, aki közben úgy érzi, ő követte el a bűnt. Genet szinte mindig gyászról, halálról ír. Nem csoda: anyját, apját nem ismerte, lelencházból paraszt nevelőszülőkhöz adták ki, akiktől megszökött, idegenlégióba állt, de csak azért, hogy a zsoldot felmarkolva elvigye a tisztek bőröndjét - tehát egész életét a bűn, a rossz rabságában élte. A művésznek nem az a dolga, hogy gyakorlati megoldást találjon a Rossz problémájára, vállalnia kell a kárhozatot, el kell veszítenie lelkét - ha egyáltalán van neki -, de aztán művének robbanóanyaggá kell válnia - vallotta. Ő volt a francia irodalom fenegyerekeinek legextrémebbje. Róla szóló tanulmányában Cocteau a francia nyelv legköltőibb művelőjének nevezi.

- Zeneileg hogyan feleltél meg a dráma igényeinek?

- Genet módszerét követve, amiként ő jut el a trubadúrének stílusától a legmodernebb nyelvezetig. Az öt énekes tíz embert személyesít meg: öt fehéret és öt feketét. Ezeknek a szereplőknek a karaktere nagyon különbözik, sőt ellentmondásokat hordoz. Például az egyik néger neve: Hópihe. Az ő fehér párja az Inas. A zenei ábrázolás nehézségét sejteti a szereplők neve is: Erény, Falu, Misszionárius. Talán Felicitászt sikerült legjobban megoldanom, aki cigány nyelven énekel. (A cigány nyelv Balázs korábbi Ghelderode-rendezésében is fontos kifejezőerővel hatott.)

- Hogyan válik érthetővé az előadásban a cigány nyelv?

- A szituációból derül ki a tartalom. Felicitász nagyon sötét asszony, mintegy földanya, mintha minden néger megtestesítője lenne. Szövege imádság és átkozódás közötti hangulatot sugall: "Uram, irgalmazz! Segítsetek, négerek! Ti valamennyien, arany és sár borította törzsek, keljetek ki a testemből, lépjetek elő!"

- Ezt, hogy "keljetek ki a testemből", honnan fogja megérteni a cigányul nem beszélő közönség?

- Voltaképp sehonnan. A hangulatot érzékeli és a többi szereplő szövegéből fog következtetni. A háromnyelvű Ghelderode-rendezésnél sem kérdezte a közönség, hogy a latin, illetve cigány szövegek mit jelentenek. Nem szó szerint érthető szövege ellenére a darab legerősebb figurája Felicitász, és zeneileg is az.

- Milyen arányú a műben a zene és a szöveg?

- Nagyon élveztem a munkában, hogy néhány mondat kivételével a teljes kétórás mű zene. Végig éneklik.

- S milyen hangszerek kísérik?

- Kezdetben tíz-tizenkét tagú kamaraegyüttesre gondoltam. Vannak ugyan benne többszólamú kórusszakaszok, de alapvetően egyszólamú a zene. Nem találtam hozzá valónak semmilyen klasszikus hangszert. Így lett, hogy egy magas hangú csengősor és egy mély, sötét basszusmarimba adja meg a kemény, hideg hangzást. S noha ezek sugallják, hogy melyik tartozik a fehérekhez, s melyik hasonlít színében is a négerekhez, a darab során keverednek egymással és a köréjük csoportosuló hangolatlan ütőkkel.

- Az ének beszédszerű vagy ariózus?

- Még a legprózaibb szakaszban is több énekbeszédnél. A rajzos dallam csomópontoknál áriákká válik. S mindvégig érthetőnek kell lennie.