Muzsika 2004. október, 47. évfolyam, 10. szám, 12. oldal
Bársony László:
Nyolcvan?
Konrád György 80 éves
 

Kedves Gyuri!

Egy titokról szeretném fellebbenteni a fátylat. Valószínűleg csak Te nem tudsz erről, de valamikor a 20. században, az egyik szegedi anyakönyvi hivatalban kisebb adminisztrációs hiba keletkezhetett. Ugyanis Konrád György brácsaművész születési bizonyítványán az évszám (1924. október 18.) nyilvánvalóan csak elírás lehet.

Nincs ember, aki elhinné a korodat. Nyilván nem is igaz. Elárulhatnád egyszer, hány alkalommal akart már bliccelésért megbüntetni az ellenőr, aki később nyilván sűrű bocsánatkérések közepette adta vissza igazolványodat, hiszen egy ideje nincs szükséged jegyre trolin, metrón, villamoson. Persze tudom, a kor nem dicsőség, hanem szerencse dolga, de ennek a szerencsének a kovácsa Te magad voltál és vagy manapság is.

Sohasem váltál szakbarbárrá mesterségünkben, és nem ártott Neked a hivatásunkkal óhatatlanul együtt járó stressz sem. Csodálatos és teljes életet éltél és élsz. Feleséged, Márta mindig a biztos családi hátteret jelentette - akkor is, amikor hivatásod rövidebb-hosszabb időre külföldre szólított. És persze itt vannak felnőtt fiaid, meg az unokák!

A sok munka és a család mellett mindig fontos volt számodra valami olyan elfoglaltság, amelyben újra és újra feltöltődhettél, hogy pihenten láthass neki soron következő feladataidnak. Nevezzük ezt hobbinak? Mennyi volt és van ezekből Neked, te jó isten! És mindegyiket milyen jól csináltad, csinálod! Emlékszem, amikor egyazon zenekarban dolgoztunk, néhányszor sakkoztál velem; csak az volt kérdéses, mennyi időn belül kapom a mattot. Turnékon párszor ultiztunk: rendszeresen üres zsebbel álltam fel az asztaltól. Felváltva (néha úgy érzem, egyidejűleg) futsz, úszol, teniszezel, focizol. Ha az időjárás kedvező, gombát gyűjtesz, majd elkészíted nagy szakértelemmel. (Lehet, hogy titokban ejtőernyős ugrásokat is végzel két sárkányrepülés között?)

Egyáltalán: van valami, amit rosszul csinálsz? Aligha.

Most pedig a legfőbb hobbi: hivatásod, a zene. Nem ismerek műfajt, melyet brácsával a kezedben ki ne próbáltál volna. Kisujjadban a szimfonikus, az operai és a kamarazenekari repertoár - és sok emlékezetes hangversenyen szólistaként is örömöt szereztél hallgatóságodnak. Bizonyára kevesebben tudják rólad, hogy akkor sem jössz zavarba, mikor a szükség úgy kívánja, hogy hegedülj, hiszen azt is remekül műveled.

A Zeneakadémián tanítványaid imádtak az óráidra járni és a mai napig profitálnak a Tőled tanultakból. Mind a tanításban, mind a különböző zenekaroknál eltöltött hosszú idő alatt a legjobb kolléga voltál, generációs és tudásbéli különbséget soha nem éreztettél senkivel, és a legközvetlenebb viszonyt alakítottad ki mindannyiunkkal.

Végül, de semmiképp sem utolsósorban, álljunk meg egy pillanatra talán legjelentősebb tevékenységednél, a Tátrai Vonósnégyesben nyújtott teljesítményednél. Végigjátszottad a kvartettirodalom bécsi klasszikus műveit (meg még sok egyebet), ezeknek jó részét lemezre is vettétek. Se szeri, se száma azoknak a kortárs magyar szerzőknek, akiknek kompozícióit bemutattátok és sikerre vittétek. Haydn összes vonósnégyesének megörökítése már önmagában is hatalmas és tiszteletet parancsoló vállalkozás. Vegyük hozzá még azt is, hogy ez a felvételsorozat mindmáig etalonnak minősül a világ nagy zenei szaklapjaiban. E felvételeket újra és újra kiadták, és ma is ott sorakoznak a boltok polcain Fokvárostól Tokióig, New Yorktól Londonig.

Pályád során bizonyára sok irigységgel találkoztál. Kérlek, örülj ennek!

Kedves Gyuri! Isten éltessen sokáig!

Laci



Felvégi Andrea felvétele