Muzsika 2004. július, 47. évfolyam, 7. szám, 35. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Pertis Jenő családi zenéje
 

- Pertis Jenő híres zenészcsaládja lemenő ágának évek óta ír új műveket, amelyeket a fiatalok sikerre visznek. Folytatódik-e a Családi zene sorozata?

- Igen, de a sorozat most készülő furulya-mélyhegedű kettőse, a Két rapszódia már nem viseli a Családi zene címet.

- Idézzük föl a Családi zene eddigi folyamát, hogy lássuk, ki mindenki tagja a Pertis famíliának!

- Szinte észrevétlenül nőtt föl köröttem egy új nemzedék: fiam, Pertis Attila és felesége, Egri Monika, unokaöcsém és keresztfiam Kelemen Barnabás, s az ő felesége, Kokas Katalin. Elsősorban ők az inspiráció forrásai. Már régen biztattak darabírásra, de én elhárítottam a családi felkérést. Aztán mégis rászántam magam, s meghatott, milyen odaadással tanulták meg és adják elő zenémet. Most kisebbik fiam, Szabolcs debütál, ő ugyan matematikus, de furulyázik.

- Különös kombináció a furulya és brácsa kettőse. Nehéz lehet kiegyensúlyozni hangzásukat: a furulyáé kisebb, de élesebb.

- Nem játszatom együtt a két hangszert. A furulya keretbe foglalja a rapszódiákat. A lassúban egy gyimesi keservest játszik, ahhoz fűzi gondolatait a brácsa, majd visszatér a furulya, s ugyanígy építem föl a gyorsat is. Hasonlatképpen így is mondhatnám: a furulya a "textus", a brácsa a "prédikáció"; a furulya bevezeti azt, amiről a mélyhegedű beszél.

- A népzenei inspiráció új szín a palettádon, ugye?

- Hat darab hegedűre és brácsára című, no. 3 jelű Családi zeném Találkozás az öreg székellyel tételében már megjelent a népzenei hatás. Huszonéves koromban a Vasas Művészegyüttesben dolgoztam, s írtam kísérőzenét a Budapest Táncegyüttesnek is - manapság mintha ennek emléke idéződnék föl bennem. Ugyanakkor nagyon más az eredmény, hiszen az utóbbi években sokkal koncentráltabban dolgozom, mint korábban bármikor. Hajdani darabjaim kissé kócosak, fésületlenek voltak, amit akkor nem bántam, sőt, szerettem, hogy nem olyanok, amilyet mások írnak. De hatvanéves korom után megváltozott a leírt hangokhoz való viszonyom. Egyébként helyesen mondod: népzenei kompozíciókat nem írtam, s nem írok, de darabjaimban megszólalnak népi motívumok. A hegedűre és gordonkára írt szonátám zárótétele is folklorisztikus elemeken alapszik. Eszembe jut a népzenei ihletésű zenei tematika, s szívesen írom le.

- Mit jelent munkamódszered változása? A "kócos" jelző talán arra utal, hogy régebben vállaltad az improvizatívabb darabokat, kevésbé átgondolt koncepcióval, mint afféle fenegyerek - hiszen, mint mondod, élvezted a másoktól való különbözést. S miért higgadtál le?

- A fenegyerekséget vállalom. Improvizatív jellegről nem beszélnék, hiszen mindig hosszas rágódás során jegyeztem le darabjaimat. Hatvanévesen eltökéltem, hogy visszatérek a szigorúbb formákhoz. Így például a szonátaelvhez: amit azelőtt sohasem tettem, szívesen zárom darabjaimat szonátarondóval. Egyedül Hat darab vonósnégyesre című kompozíciómban akad a múltban egy 40 másodperces szonátaforma, weberni mintájú tömörítéssel. Most némiképp visszatértem a régi formákhoz, s zenei stílusomban is a régebbi tartalmakhoz. Nem tudom, miért alakult így. Azt hiszem, most írom meg azokat a darabokat, amelyeket fiatal koromban elmulasztottam.

- Több nemzedéktársad szokta emlegetni, hogy a '60-as, '70-es években kénytelenek voltak stiláris elvárásokhoz alkalmazkodni. Ezek már nem politikai követelmények voltak, inkább az új kor esztétikájának ellentmondást nehezen tűrő útjelzői. Az elvárásoktól a '80-as, '90-es évek során fokozatosan megszabadulva találtak vissza ifjúkori önmagukhoz. Veled is hasonló módon történt?

- Igen. Amikor hajdan megismerkedtem Schönberg, Berg, Webern zenéjével, Stravinskyéval, Xenakiséval, Pendereckiével, én is hatásuk alá kerültem. Volt dodekafon korszakom, amelyből a szerialitás hosszabban fennmaradt. Az öregkorhoz érkezvén úgy döntöttem, olyan zenét írok, amilyet én szeretnék, amilyet én élvezek. A huszadik századi kötöttségektől szabadulván kedvtelve komponálok.

- Mondhatjuk-e, hogy korábbi műveidet szellemi kedvvel írtad, míg a maiakat zenei és lelki kedvvel? Vagy ez a meghatározás már erőltetett?

- Így van, ahogy mondod, csak a megfogalmazás kicsit erős. A korszellemmel haladtam, s most jólesik az ilyen vonzáskörből kilépni.

- A Két rapszódia előtt még készült és bemutatásra vár egy Családi zene címet viselő, (s a sorban 4.) darab, amely Attiláéknak íródott. Az imént a szokatlan apparátuson merengtünk, a zongora négykezes inkább szokványosnak mondható. E művön is felfedezhetők-e stiláris szabadulás, a megújulás jelei?

- Nem. Szándékos stílusváltásra nem törekedtem. Programszerű címet viselnek a tételek: Kastély, Kagylóban, Lavina.

- Volt-e a komponáláskor szerepe annak, hogy nagyon közelről ismered a muzsikusokat?

- Amikor elképzelem a darabot, előttem vannak, amint játszanak. Így valószínűleg olyan dallamokat, olyan zenét írok, amit szívesen adnak elő. Miként a Korunk Zenéjén bemutatandó I. hegedű-zongora szonátámban, amelyben először játszik együtt Kelemen Barnabás és Pertis Attila.