Muzsika 2004. május, 47. évfolyam, 5. szám, 9. oldal
Bartók Béla levelei fiához, Péterhez
Részletek Bartók Péter Apám című könyvéből
 

A zeneszerző Amerikában élő kisebbik fia két évvel ezelőtt angol nyelven adta ki visszaemlékezéseit édesapjáról. A kötet hamarosan magyarul is megjelenik az Editio Musica Budapest gondozásában, Péteri Judit fordításában. A könyv külön érdekessége, hogy Bartók Péter mintegy száz, néhány rövid részletet leszámítva mindeddig publikálatlan, neki címzett Bartók-levelet is közöl benne. Az alábbiakban ezekből válogatunk, előzetesként. A levelek két időszakból származnak: az első csoport 1927 és 1939 között íródott, a zeneszerző külföldi koncertkörútjain, illetve Budapesten, amikor Bartók Péter Szőllőspusztán nagynénjénél, Bartók Elzánál nyaralt. A másik periódus levelei már Amerikában, 1942 és 1945 között keletkeztek, a legtöbb akkor, amikor Bartók Péter az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált.

Budapest, 1927. máj. 22.

[Pásztory Ditta szövege után, amely elfoglalja a képeslap felét:]

Most Apu ír Péternek:

Ugy szeretett volna Apu vonatra ülni és Szőllőspusztára utazni, hogy megnézze, mit csinál Péter egész nap, de hát bizony nem lehetett. Igy csak levélben üzeni, legyen jó fiú és sokszor csókoltatja.

Apu

Madrid(?), [1931. február 1.(?)]

OTTHAGYTAM PORTUGÁLIÁT ÉS MEGINT VISSZAMENTEM SPANYOLORSZÁGBA. MADRIDBAN VAGYOK MOST. EZ EGY SPANYOL VÁROS. ITT CSAK SPANYOLUL BESZÉLNEK.

CSÓKOL ÉS ÖLEL

APU

[Le Lautaret] 1931. jun. 25.

Édes Péter,

írják, hogy jól vizsgáztál; vettem én neked egy meséskönyvet, ha jó lesz a vizsga, hogy megkapjad. Kérd el Anyutól, ha még nem adta volna oda. - Itt vagyok Franciaországban, nagyon nagy hegyek, havasok közt. A felhők megint be akarnak jönni az ablakomon.1 Erdő itt nincs, csak erdőcske, erdőcskének is csak olyan icurka-picurka, tíz fa sok ha van benne.

Apu

Mondsee, 1931. aug. 8.

Édes Péter,

Ma utazott haza anyu, busulok mert egyedül maradtam. Most érkezett géppel írt leveled, hát már ilyet is tudsz?

Csókol

Apu

[Frankfurt, 1932. február 2.]

Édes Péter,

Itt vagyok egy szép régi városban, német város, Frankfurt a neve. Ez is egy nagy folyó partján van, a Majna partján. Tegnap beszéltem és zongoráztam itt a rádióban, sőt még doromboltam is egy kicsit.

Csókol

Apu

[Párizs], 1932. febr. 20.

Édes Péter!

Nagyon nagy város ez a Páris, 3 x akkora mint Budapest, vagy talán 4 x akkora. Itt mindenki csak franciául beszél.

Sokszor csókol

Apu.

Anyunak ezt: rémes volt a próba, holnapra még egyet kicsikartam, de aligha lesz belőle haszon. Ide kár volt eljönni, nemcsak kár, hanem baj! - Hát így vagyunk.

Béla

Kairó, 1932. márc. 19.

Édes Péter!

Ez itt egyike azoknak a régi egyiptomi isteneknek, ugy hivták hogy Anubisz, és sakálfeje volt.

Csókol:

u b a = a p u

[Frankfurt, 1933. január 20.]

[A lap első oldala hiányzik; ezen először a Dittának szóló üzenet befejezése, majd a Péternek szóló olvasható.]

...4 1/2 órát próbáltam velük; hétfőn még 2 óra lesz rendelkezésünkre (ha igaz). Tulajdonképen elégnek kellene lenni, ha nem volna számomra is ujdonság (és ha egy kicsit ügyesebb volna a zenekar).

Csókol:

Apu, Béla

Édes Péter!

Eddig még Anyunak írtam itt is. Most neked! Sok dolgom van; próbálunk: az egy anyu helyett2 80 bácsi trombitál, dobol, fúj, és nyiszorog. Ez ám a szép muzsika.

Ölel:

Apu

[Piora, 1933. július 11.]

Te Péter!

Mért írsz nekem ilyen rendetlenül? Aztán meg jó volna, ha gondolkoznál, mikor kell ly betűt és mikor j betűt írni!! - Más. - Ilyen tehenekkel vannak itt tele a legelők mind. Van velük egy öregpásztor, meg egy bojtár, akkora, mint te. Ezek aztán naphosszat hajkurászszák őket, hogy oda ne menjenek, ahol nem jó nekik. Ha esik, akkor esernyő alól pásztorkodnak. Kérdezd meg Emil bácsit, 3 látott-e már esernyős pásztort. Mert ezeknek mindnek esernyője van. Most már jó meleg van. Kár, hogy nem vagy itt, sok szépet és furcsát láthatnál.

Sokszor csókol

Apu

[Lugano, 1933. július 15.]

Látod Péter,

itten a villamos bemegy a házba! Átmegy az udvaron az I. emeletig, aztán a ház másik felén megint kimegy, föl a hegyre. Én bent voltam az udvarban megnézni, hogyan van ez. Szép régi ház, régi udvar, oszlop-sorok minden emeleten. - Vajjon nagymamiék elutaztak-e már?

Sokszor csókol

Apu

1935. szeptember 1.

Édes Péter!

Te ugyan nekem nem írtál, de én mégis írok neked. Nem tudom, Anyu megírta-e, hogy a nyuszik akkor a nagy zivatarkor veszedelemben forogtak. Csak ugy ömlött feléjük a kerítés sarkából a sárga agyagos lé. A jó Julis szakadó esőben, bokáig érő vízben értük gázolt és a konyhába hozta őket fülönfogva. Milyen csatakosak, lucskosak voltak. Csak ugy prüszköltek!

Bizonyára megfeledkeztél arról a népdalról, ezért figyelmeztetlek írd le, kótástól, szövegestől, szőröstől-bőröstől. 4

Anyu nemsokára érted megy; most a Duna partjára ment pótnyaralni.

Sokszor csókol:

Apu

London, 1937. febr. 7.

Édes Péterem!

Brüsszelbe írt levélkédnek nagyon örültem. Ottan felvették a hangomat lemezre; és akkor megmutattak egy nagyon furcsa hangfelvevő gépet, ami téged is nagyon érdekelt volna. Ilyen keskeny fém-szallagra vesznek föl elektromágnességet. Nem látszik a szallagon semmi-féle nyoma a fölvételnek, mert a mágnesség láthatatlan, és mégis föl van rá véve a hang. Nagy kerekekből és más mindenféléből áll az óriási felvevőgép. - Az az előnye többek közt, hogy a felvétel nem romlik, nem kopik, akárhányszor is játszatják le.

Szegényt nagyon sajnálom! 5

Csókol sokszor:

Apu

[Budapest, a dátum bizonytalan]

>Édes Péter!

A nyulak jól vannak, sokat zabálnak. Este 1/2 9, 9-kor, mikor kint vacsorázván, a barackhéjat és magot beszórom a ketrecükbe, a koppanásra vad iramban előszáguldanak és a sötétségben eszeveszetten rohannak fel s alá, míg végre rátalálnak az étekre.

A tyuk egy bokor alján kotlik és mindenáron kiscsirkét akarna elővarázsolni egyetlen egy meddő tojásából. Vajjon meddig birja kitartással?!

Kertünk elülső jobb sarkában (ucca felől nézvén a terepet) egy fán vadgalambpár fészkel és turbékolva búg. Kicsinyeik is vannak.

Ezek az állathirek.

(Macskánk uj gazdájánál - Elek szenesemberéknél - derekasan dolgozik, egeret-patkányt fog. Most aztán cincoghatnának a mi egereink, ha volnának, de egyelőre nincsenek tudtommal.)

Sokszor csókol

Apu

Budapest, 1937. jul. 29.

Édes Péterem!

Holnapután leszel tizenhárom éves (milyen nagy fiunk is van már nekünk) - ennek a napnak tiszteletére külön neked, csakis neked irok levelet, hogy lásd, gondoltam rád, gondolok rád. Te meg fusd át gondolatban az elmult évet, vesd számba, ami benne nem volt jó, és igyekezzél a következő évben minden nem jót elkerülni. Azt kivánom neked, hogy ez sikerüljön; hogy békesség és szeretet lehessen velünk: mert ez az életünk célja! Erre gondolj mindig, ha megkörnyékez a rossz; ezt üzeni neked innen messziről

Apu

[Asheville,] 1944. márc. 2.

Édes fiam,

Nem irtam neked eddig, mert mult héten nagy zavar volt körülöttem és bennem: nem voltam megfelelő állapotban, hogy levelet írhassak. De talán Anyutól tudod, mi volt ez: valami ostobaság, ami hiábavaló módon felizgatott.

Nálatok úgylátszik minden bizonytalan. Szabadság 4 hét, aztán 3, aztán 2 - ha márc. 16-ától kapod, akkor bizony én még nem leszek N.Y.-ban. Hát persze, az a híres 52 $ havi zsold is csak olyan szemfényvesztés. De ezt már a Milroy fiútól tudom. Szép, hogy federal tax-ot nem vonnak le belőle.

Minden hír tőled nagyon érdekel. Csak valahogyan kevés (bár Anyu elküldi nekem leveleidet). Például: nincs-e testgyakorlatozás?

Hát persze, a mi katonáink másképpen élnek. Ott arrafelé tulzás, itt meg errefelé. A propaganda-filmezésen csodálkozom. Azt gondolnám, minden felnőtt ember tudja, mért van ez a háború. - Mi van a hep two three four-ral? És a szalutálással? És a fegyelemmel? Kik takarítanak?

Itt semmi különösebb nem történik. Tél és tavasz váltakozik, szabadban keveset lehetek. De ez nem baj, éppen elég dolgom van. Dolgozom, dolgozom, csak éppen pénzt nem keresek vele. Ápr.-ban lett volna 2 koncert-félém a szomszédban; "egészen közel" mindössze 10-12 órányira vonaton. Éjjeli vonatok. - Lemondtam. Nagyon is nagy volna a kockázat. A gyakorlási lehetőség is nagyon silány itten. - Szóval nem érdemes.

Kezdem unni a kosztot, és az egész ittlétet. De N.Y.-ban sem volna jobb.

Az olaszországi dicsőséges piszmogást nem mutatják be filmen. - Azért jó lesz vigyáznod, ne mondj senkinek semmiről véleményt, katonalét nem alkalmas erre.

Sokszor csókol:

Apu

[Asheville,] 1944. márc. 10.

Édes fiam,

Vasárnap írt leveled meglepően hamar, szerdán már itt volt. Igen, rosszkedvű voltam, és vagyok is, túl sok a gond - és mindennek az a vége, hogy állandóan az az érzésem, valami baj van, amin segíteni kellene.

Felhalmozódás!

Azt a zavart egy Ascap6 cédulka okozta: hivatalos Form 1099 adónyomtatványon arról értesítettek, hogy 1943-ban 1,650.54 $ relief-ben részesítettek. Ugy látszott mintha ez is adó alá esnék. - De nagynehezen kiderült, hogy ez "gift", és adómentes. Különben kb. 450 adó lett volna rajta.

A Saranacban vásárolt U.S. hőmérő rossz! 3 Celsius tizeddel kevesebbet mutat. Tehát nem igaz, hogy dec. óta láztalan vagyok; 37.1, 37.2 és 37.3 közt van a hőmérsékletem (este). Most a jó, megbizható európait használom. Adóívemet éppen 3-szor szerkesztettem meg: először 8, aztán 40, végül 13 jött ki mint fizetni való. De most már elég volt. A 3.-ik verziónál maradok.

Hogy mi a terv nyárra? Semmi. Nyilván New York. Ezt az Ascap ügyet nem lehet a végtelenségig folytatni. De ki tudja, hol leszel te, így hát ugy is mindegy.

A töltőtoll megkerüléséről tudsz anyutól. Furcsa hogy nem írt neked. Pedig mondtam neki, írjon.

Irka-firka másoló munkámon kívül most egy szóló hegedűszonátát írok Menuhinnak. Vagy talán erről szóltam mult levelemben?

Más ujság nincs. Előadogatnak tőlem itt-ott; ma Pittsburghben a II. (zenekari) szvitet, jövő héten (17.-én) Bostonban azt az uj művet. 7 Én meg Ashevilleben csücsülök.

Sokszor csókol

Apu

[Asheville,] 1944. ápr. 22

Édes Péter,

tegnap érkezett leveled a végleges cimmel. Én bizony nem tudom, mit tanácsoljak az állampolgársági ügyben. De kötve hiszem, hogy nem-állampolgárok akármikor otthagyhatják a hadsereget. Mire esküdtél föl? Mert nyilván volt valami esketés.

A köpködésbe bele kell törődni. 100 évvel ezelőtt, mikor Dickens, a regényiró itt járt, mindenki köpködött, nem csak "privát"-ok. 8 Magasrangú emberek állandóan bagót rágtak és összeköpdöstek minden lehetőt, padlót, szőnyeget, falat. Dickens nagyon undorodott ettől, és egy amerika-ellenes könyvben nyiltan meg is mondta véleményét. De hát ez Dickens volt. Õ tehette.

Van egy 120 esztendős olasz könyvem (otthon) az illemről. Egyik illemszabály így szól: Falra köpdösni nem illik. Akkor nagyon csodálkoztam ezen: ki az ördög fog falra köpdösni! De most már kezdem érteni a dolgot.

A "királynő"-t baj érte: haláleset a családjában. Hirtelen távozott. - Mások is egyre jönnek-mennek. Az öreg nénik még sokszor emlegettek téged: what a lovely boy! Na, most legalább tudod. - A sárga kerítés egészen megszürkült, mára ujra megsárgult. - A tavasz most már tagadhatatlanul megérkezett. Olyan "kutya-fa" (dog-wood) virágzás van, mint nálunk akácvirítás. A madarak teljesen megrészegedtek a tavasztól, és olyan hangversenyeket rendeznek, amilyet még sose hallottam. Kezdve a puty-puty-puty ‘‘‘-on, és végezve különféle ujabb hangú (nyilván ujabban ideérkezett) madarakon. A egyre több variánst eszel ki.

Nem elleneztem a Woodrow fogadót mégsem; tehát 28-tól kezdve megint ott fogok tanyázni.

Csak irjál szorgalmasan, ha ráérsz; minden apróság érdekel.

Sokszor csókol

Apu

Itt felejtetted a fogkefédet. Nyilván ujat vásároltál. Mr. Taylor ugylátszik csak a kosztért számitott föl 10 1/2-et; az ágyért semmit.

A függönyszerű északi fény ismert dolog; én ugyan még nem láttam "elevenen", csak képen.

1944. július 29.

Édes Péter!

A (háborús) Isten éltessen! - - -

Minden este, mikor a vonat pöfögését hallom, rád gondolok és melankólia fog el: ez vitt el tégedet.

Amúgy is melankólikus vagyok - - - de hát majd csak jó lesz minden.

Csókol

Apu

Saranac Lake, 1944. szept. 25.

Édes Péter!

Jó, hogy legalább magyarul írhatok, és hogy tudhatjuk hol is vagy. Lám, lám, micsoda világlátott emberke lesz belőled. És mindez nemcsak hogy ingyen, hanem még fizetnek is érte. (Igaz, hogy ledolgozod keservesen - vagy keserv nélkül?). Én mennyire szerettem volna mindig legalább az egyenlítő tájékára eljutni. Most már ennek befellegzett, mert bizonyos koron túl nem ajánlatos ilyen kalandokba bocsátkozni; - eltekintve minden egyébtől.

Szept. 20-i leveled tegnap érkezett. Szorgalmasan válaszolgatok neked, utoljára azt hiszem egy héttel ezelőtt írtam. Akkor még angolul. Utána jött egy leveled - nem tudom a dátumát, azt hiszem, anyunak küldtem el - azzal a hírrel, hogy magyarul is írhatunk. Az a baj hogy nem tudom, anyu mikor ír neked, és így nincs meg a kellő ko-ordináció.

Anyu írt nekem a "Hurricane"ról (így, állandóan nagy betűvel tisztelve meg szélvészt; és ez nem is olyan lehetetlen, mint amilyennek látszik. Mert amint kisütöttem, "Hurricane" egy karib indián szél-isten volt). Azt mondja, borzalmas volt. Õk ott a kellős közepén voltak.

Jó fiú vagy igazán, hogy felajánlod nekünk ideiglenes használatra összekuporgatott pénzedet. Én nem akartam elfogadni, de most megváltozott a helyzet. A kétségbeejtő newyorki lakáshiány következménye, hogy anyu lakása most 71-be fog kerülni (igaz hogy 2 szoba) a tavalyi 51 helyett; számomra senki sem tudott szobát szerezni, így hát megint a Woodrow-val próbálkozunk. De ez is több költséget jelent, mint ha valahol bútorozott szobám volna. De még az is kérdés, mikor lesz hely a Woodrowban - akár jégszekrénnyel, akár anélkül. Válogatni most nem lehet. Itt vagyok az én "világhíremmel", és ilyen nyomorúságban. Persze, világhírből nem lehet jóllakni! Ezért egyelőre kapóra jön ajánlatod; elfogadom, de csak kölcsönbe persze. Hogy mikor és hogyan tudom majd megadni, az megint más kérdés.

Szept. 20-án Menuhin Londonban játszotta hegedűkoncertemet a B.B.C.vel. - Jöttek a lelkes táviratok - egy tőle, egy Hawkestől, a kiadótól. Hawkes többek közt ezt kábelezi: "Am proud to be associated with you as publisher of such a great work".9 Ha büszke, büszke, van néki mire! De akkor tulajdonképen segíthetne nekem valami nyomatékosabb évi előlegekkel, ameddig ebben az országban vagyok. Ha ugyan valaha is hazatérhetek! Van valami tervem; ez a kábel kapóra jön, hogy szóljak neki róla.

Svájci levélre én is gondoltam. Már mentem is olyan vékony papírt venni, de itt nincs. Hát elhalasztottam az írást. Azt hiszem mindegy: Nagy még arrafelé a rendetlenség.

Ugy van, hogy okt. 5-én utazom innen vissza. Hüvösre fordult az idő, be kellett vonúlni a szobába; a verandát semmire sem használhatom. Milyen jó meleg lehet most Panamában!

Sokszor csókol

Apu

New York, 1944. okt. 17.

Édes Péter,

Alighogy elindítottuk (egy héttel ezelőtt) levelünket, megérkezett a te okt. 8-i leveled. Szóval megszemlélted Panama városát. - Igazán küldhetnél nekem legalább egy pillangószárnyat vagy egy bogárcombot; talán ha átlátszó papírral leragasztod, nem fogja izgatni a cenzort. A fénykép ügyről várjuk a további hírt.

Bizony, Magyarországgal a dolgok sehogy sincsenek jól. Féltem Budapestet, féltem az embereket (már t.i. azokat akiket). Most látjuk csak milyen jó hogy kijöhettél! Én már megvettem a levélpapírt a svájci levélhez, most nincs más hátra mint hogy megírjam. "Schultess" rendben van. Walter Schultess, Zolliker Strasse 23, Zürich. Vagy Stefi Geyer-Schultess. Állítólag csakugyan van postaforgalom Svájccal. De Svájc és Magyarország között aligha.

A Central Parkban ülve írom ezt a levelet. Anyu otthon gyakorol. Szépen játssza a legyecskét, Allegro barbarot meg a többieket. Azonban bármilyen szorgalmasan is gyakorol, most mindjárt átadom neki a tollat, csak még megírom, hogy pár nappal ezelőtt megjött a 2-ik hadikötvényed.

Csókol

Apu

New York, 1944. december 5.

Édes Péter!

Először is: megkaptuk rövidke leveledet, a gép megérkezéséről, aztán a hosszabb leveledet, az elmélkedésekkel; és mindezzel együtt a pulykanap menüjét. Egyszerre kaptuk mindezt és késve, mert:

Másodszor: nagy hetünk volt, Bostonban voltunk, a bostoni zenekar költségén. Az aggodalmaskodó Rappaport10 alig akart elengedni (!), de végre mégis beadta a derekát. Minden nagyon szépen ment, próbák, előadások; a zenekar Koussevitzkyval együtt kitett magáért. Koussevitzky lelkesedik a darabért, többször kijelentette, hogy az utolsó 20-25 esztendő legjelentékenyebb zenekari műve. Amint másvalaki mondta nekem: "he is raving about the piece". Nov. 28-án indultunk, dec. 3-án érkeztünk vissza. Anyu vigyázott rám, szerzett taxit, ha kellett; gondoskodott ennivalóról (!) [mert a hotel kiszolgálásban jelentékeny háborus hiányok mutatkoztak]. Az időjárás a legváltozatosabb módon volt kellemetlen, egyik nap szakadt az eső, aztán tavaszi enyheségű, de erős szél fujt, végül fagyos ("egymillió dolláros") szélvihar tombolt (az őszi hurricane "20 millió dolláros" volt; itt szelet, szerencsétlenséget, sikert mind dollárban mérnek!). Szinte kőhajításnyira laktunk a koncertteremtől, mégis mindig taxizni kellett oda. De néha 10 percig is eltartott, míg kocsit kaptunk.

Kouss. valamikor 3-4 hét mulva mégegyszer játssza a darabot Bostonban, akkor rádióban közvetítik; de ott nálatok ezt nyilván úgy sem lehet fogni. Aztán jan.-ban New Yorkban is fogja játszani.

A kisiklott fényképeket ezennel visszaküldöm, remélem, nem fogják megint máshova siklasztani.

Ez aztán lakoma volt, az a pulykanapi! Ilyenkor mindig a szegény magyar bakákra gondolok. És a szegény többi magyar! És a magyar zsidók! Talán ez a legutóbbi (mult heti) átkelés a Dunántúlra valamennyire megenyhíti a veszedelmet. Ha Pestet körülzárnák, akkor talán azok a bestiák kitakarodnának onnan még jóval előbb, nehogy belekerüljenek a hálóba. Nagy gondok ezek mindenkinek!

Érdekelt gondolatfuttatásod a szagokról mint emlékfelidézőkről. Ez már szinte Proust Marcel-i elmélkedés (Proust ennek a századnak legnagyobb francia írója). És eszembe jutott Kodály Zoltánnak egy megjegyzése, ugyan nem orr-, hanem fül-benyomásokról. Északafrikában valódi szerecseneket hoztak nekem. Énekeltek, üvöltöttek, tomboltak, doboltak, vadul fujták a dudácskáikat. Mikor Kodály meghallotta a felvételeket, azt mondta: nahát ezek sokkal inkább elénk elevenítik azokat [a] vadembereket, mintsem akármifajta fénykép.

Még egy "első" előadás volt: Menuhin new yorki nov. 26-i hangversenyén bemutatta az én hegedű szólószonátámat, azt amit Asheville-ben írtam számára. Kitünően játszotta.

A javított "money order" megérkezett, beváltottam. - Jó, hogy végre tudok valamit az ottani hőmérsékletről és hasonlókról. De a csillagokról még nem írtál semmit sem. - Közben dec. 7-e lett és megérkezett dec. 4-én feladott leveled is. Bő szüret.

Sokszor csókol

Apu

New York, 1945. jan. 1.

Nálunk nagyon mozgalmas volt a múlt hét. Karácsonyi vakációra különféle emberek érkeztek N.Y.-ba, órákat venni. Hozzám egy Toronto-ból, ennek 5 "órát" adtam (csak éppen hogy két óráig tartott egy "óra"); aztán 2 nő Rochesterből, hogy velem átvegyék az első hegedűszonátámat. Ezzel 65 $-t kerestem. A Bátor ikrek is itt vannak, ők meg Anyunál tanulnak fejenként háromszor hetenkint. Most már Anyu is pénzért tanítja őket. - 100 $-os postacsekked megérkezett (ez már a harmadik); simán beváltottam, a hivatalnok mindössze gyanakodva megkérdezte, vajjon az a Béla név igazán férfi név! Különben most az a rendszer van ott a postahivatalban, hogy egy általam kitöltött és aláírt nyilvántartási lapot tartanak ott, és arra kell hivatkozni. Ez fölöslegessé teszi a körülményes személyazonossági igazolást. Akkor érdemes ez, ha gyakran érkezik utalvány.

A szaranaki képek előkerültek. - Tegnapelőtt történt zenekari darabom rádióközvetítése Boston-ból. (Megint játszották egy péntek-szombati koncertpáron.) Mi Kecskemétiéknél hallgattuk. Alig fejeződött be; hát egymásután szólt a telefon: ösmerőseim egy része akart áradozni (szép hogy a telefónosok felkapcsolták a telefónt Kecskéékhez, különben mindenki hoppon maradt volna). Jan. 13-án játsszák a bostoniak New Yorkban a művet (rádiózás nélkül). Természetesen "eredetiben" összehasonlíthatatlanul jobban hangzik.

Uj miniszterelnökünk, Miklós Béla, Bátor11 szerint nagyon rendes ember. Az uj "kormányban" 3 kommunista magyar is van; ezek Moszkvában csücsültek és várták a "haza utazásra" a jelszót! Van aztán még 3-4 kisgazdapárti, és nehány ismeretlen alak; meg aztán egy gróf is (néhai Teleki fia). Hát majd meglátjuk.

Éppen most érkezett dec. 29-i leveled. Bizony, az a direkt levélírás haza nem fog egyhamar bekövetkezhetni. Még örülhetünk, ha egy év mulva!

Sokszor csókolunk.

Apu

Saranac Lake, 1945. július 28.

Édes Péter!

Három nappal ezelőtt jött az a hivatalos értesítés a hibás uj címmel. Én még aznap levelet küldtem neked az uj címre. És ime, tegnap jött leveled, hogy az a cím nem érvényes! Hát akkor most megint előlről kezdem, és - most már harmadszor - megírom, hogy milyen autentikus híreket kaptam a pesti amerikai misszió egyik tagjának szívességéből (jun. 25-i keltezéssel): Béla és Judit12 jól vannak, régi lakásuk mindenestől elpusztult; jelenleg XI. Zsombolya u. (a házszámot nem jegyeztem fel; ha megkapod utolsó - a panamai kórházba küldött - levelemet, amelyben először írok ezekről, akkor küldd el nekem a házszámot). Tóth Emillel együtt laknak. Kodály és Kodályné jól vannak; majdnem mindenük odaveszett. Jenő jól van, címe a régi. Nagyanyó Rimaszombatban van. Az én butoraimat majdnem semmi baj sem érte. A Néprajzi Osztályban volt hengergyűjtemény majdnem teljesen elpusztult13 áprilisban, betörés következtében (!!! Kik törtek be?). De a 13.000 dallamból álló lejegyzések mindkét példánya épségben megvan, biztos helyre rejtve (mért kell még most is rejtegetni?!). Nagyon várunk tőled híreket a kórházi ujabb fejleményekről. Nem volna jó tudtukra adni, hogy nekem is voltak allergikus asztmarohamaim bizonyos fajta portól, gyári kigőzölgéstől (ugy hogy nem is lakhattam a pesti oldalon: előbb Rákoskereszturra, utóbb Budára költöztem)?

Hát repültél?! És furcsa volt? Pedig most már milyen megszokott dolog ez. De legalább szép volt? Vagy éjjel történt.

A bogárka megjött, csinos kis példány. Vajjon te magad fogtad-e?

Az utolsó 2 pénzesutalványod megjött. Minap beváltáskor kiderült, hogy tk. csak New Yorkban lehetne beváltani (micsoda bolond egy rendszer), mert oda szól. De aztán sok beszéd után szivességből mégis beváltották. - Megírtam azt is, hogy mind a 700 $-od megvan, nem volt rá szükségünk és előreláthatólag nem is lesz ebben az évben (Angliából kétszer annyi jött az idén, mint más években; jövő febr. - ápr.-ban ismét a Harvardon kellene munkálkodnom 2500 $ fejében).

Megemlékezünk jul. 31.-éről. Hát ime nagykorú leszel azon a napon (mint amerikai állampolgár; mint magyar csak 1948-ban lennél az). Elsősorban végleges javulást kívánunk neked és szabadulást az asztmától; aztán a magától értetődő mindenféle más jót.

Különösen sokszor csókolunk.

Apu és Anyu

(Furcsa volt, hogy magyarul írtál! És nem légipostán...)

JEGYZETEK

1 Utalás arra a kérdésre, amelyet Bartók Péter tett fel édesapjának nem sokkal azelőtt, hogy tudniillik egy magas hegy tetején épült házban a felhők bejönnek-e az ablakon.

2 A 2. zongoraverseny ősbemutatójáról van szó; a művet Bartók Péter ekkor még csak kétzongorás előadásban ismerhette: az otthoni gyakorlások alkalmával édesanyja, Pásztory Ditta helyettesítette a zenekart.

3 Tóth Emil gazdatiszt, Bartók Elza férje.

4 A "Kaszaperi bírónak..." kezdetű népdalról van szó, amelyet Bartók Péter maga gyűjtött egy szőllőspusztai parasztlánytól.

5 Fehér egerek, amelyek Péter gondatlansága miatt múltak ki.

6 Az ASCAP az Amerikai Zeneszerzők, Írók és Kiadók Egyesülete volt (American Society of Composers, Authors, and Publishers), amely Bartók Béla asheville﷓i tartózkodását finanszírozta. Az Egyesület ettől kezdve haláláig támogatta a zeneszerzőt.

7 Az említett új mű a Concerto.

8 "Private" angolul közlegényt is jelent.

9 "Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen nagy mű kiadójaként kapcsolatban állhatok önnel."

10 Israel Rappaport, Bartók amerikai háziorvosa.

11 Bátor Viktor ügyvéd, Bartók Béla barátja és végrendeletének egyik végrehajtója.

12 Ifjabb Bartók Béla és felesége.

13 Később kiderült, hogy csak kevés henger ment tönkre, de Bartók Bélához ez a hír már nem jutott el életében.