- Jó érzés egy oly sistergő műhelybe bepillantani, mint a Fekete Gyuláé. Mi minden izzik benne?
- Vokális munkáim közül kiemelném az Ómagyar Mária-siralom kantátát, amelyet Rost Andrea felvetésére írtam. A szövegválasztás már az ő személyéhez alkalmazkodik. Vonós zenekar kíséri az éneket. Gyönyörű a szöveg, bár bizonyos szavairól a nagyközönség nem tudja, mit jelenthettek. Így is gondolattársításokat hív elő belőlünk, ami inspirálja a zenei kifejezést.
- A mára elhomályosult jelentésű szavakon igyekszel gyorsan túlhaladni, vagy ha a beszédhangok szempontjából tetszenek neked, melizmázol rajtuk, kiemeled őket?
- Dehogy akarok túljutni! Ha magyar éneklést hallunk, elvárjuk, hogy minden szót értsünk, holott cseppet sem biztos, hogy az fontos. Az érzelmi tartalomnak kell átjönnie. Az idegen nyelvű operákban sem értjük a szöveget, de pontosan értjük, miről énekel a szereplő.
- Azt persze modern magyar szövegnél is tapasztalhatjuk, hogy nem értjük a szavait...
- Ha ez gondot okoz, az a szerző hibája, mert nem teremtett olyan érzetet, mely szerint a szöveget nem értem ugyan, de nagyon jó, amit hallok.
- Tehát az énekhangra írott daraboknak általában olyan zeneiséget kell hordozniuk, amely akkor is szuggerálja a tartalmat, ha a szöveget nem is értjük?
- Így van, pontosan így gondolom. A magyar nyelv - ha nem énekelhetetlen is - nehezen énekelhető. A szóvégi zöngétlen mássalhangzók (többes szám, tárgyrag) például gátolják a torkot az éneklésben. Meglepő, hogy az ómagyar szöveg sokkal kevesebb ilyet tartalmaz, így könnyebben énekelhető.
- Vonóskart említettél, de még csak a zongoraváltozat van készen. Így is előadható lesz?
- Lesznek benne kifejezetten vonószenekari hangszerelésű részek, jellegzetes vonós repetíció - nem hiszem, hogy zongorával ugyanolyan hatást kelthetne.
- Úgy tetszik, az énekhang szerepe nő munkásságodban. Újabb operát nem tervezel?
- De. Látni vélem, hogyan alakul ki az egyes szerzők helye a palettán: van, aki kortárs zenei fesztiválokban talál otthonra, vannak kórusszerzők, vannak elektroakusztikus komponisták, fúvószene-szerzők. Saját helyemet nem tudom pontosan meghatározni, de az feltűnik, hogy mennyi vokális zenét írok. Keresek újabb operaszöveget. Lukács Gyöngyi nemrég a HVG hasábjain üzent, elénekelné, ha írnék operát. Most hát én „üzenem” neki, hogy foglalkoztat ez, Tóth Krisztina elkezdett dolgozni egy Andersen-mesén, de még annyira az elején tartunk, hogy meg sem nevezném a mese címét. Különben is kétlem, hogy a szerzőnek beszélnie kellene darabjáról. Nem az ismertetőnek, hanem a műnek kell beszélnie.
- Igazad van. Ugyanakkor úgy vélem, a zeneszerző szóbeli kommentárja nem a darab helyett van. Ha a mű nem jó, mindegy, mit tud róla mondani. De megeshet, hogy aki először hallgat valamit, azt segítheti a verbális útbaigazítás.
- Igen, csakhogy mára kialakult egy helytelen gyakorlat, amelyben a kommentár olykor fontosabb a műnél, sőt megesik, hogy a kommentár maga a „mű”. A kompozíció beszéljen magáért!
- Nehezen akad horogra jó operatéma?
- Persze. Hiszen ami sikeres színpadi mű, korántsem biztos, hogy operai helyzeteket is tartalmaz.
- Újabb versenymű is bontakozott kottalapjaidon. A néhány évvel ezelőtti Nagybőgőkoncert után most Harsonaverseny.
- Fejér András zeneakadémiai tanár kollégám kért fel erre. S noha van fogalmam a hangszerről, és tudom, mit hogyan lehet írni rá, mindig nagy élményem, mikor ő mint gyakorló művész felmutatja, hogy mondjuk egy csúcsponti hang hol hatna inkább.
- Nagy szimfonikus zenekarra hangszereled?
- Mozart-zenekarra, kettős fákkal, kevéske ütővel. Így növelem megszólalási esélyeit.
- Formailag konvencionális a darab?
- Annyiban, hogy három tételes, nyitótételszerű nyitótétellel, noha nem szonátaformában, de visszatéréssel. Van lassúja és mókás zárótétele.
- Inkább ritkább hangszerek művészei kérnek tőled versenyművet?
- Igen, hiszen - noha már nem szenvednek repertoárhiányban - még mindig az ő területükön vannak betölthető űrök.
- Használsz újszerű effektust a harsonán?
- Nem, engem jobban érdekel a hangok közötti kapcsolat. Épp most írok darabot Klenyán Csaba, Rozmán Lajos és Lakatos György együttese, a Trio Lignum számára is. Kiváló előadók, s e három hangszer (két klarinét és egy fagott) hangzása is izgat. Ezzel mintegy folytatom Klarinétkvartettem vonalát.
- A Rádióban nemrég hallhattuk Szaxofonnégyesedet. Más-e négy szaxofonra, mint négy klarinétra komponálni?
- Egészen más a kettő harmónianyelve. A szaxofonkvartett puhább, egymásba olvadóbb hangzású. A klarinét is szólhat puhán, de ehhez izgalmasabb, kromatikusabb, elhangoltabb nyelvet választottam. Csak hát oly esetlen erről beszélni, megint csak oda lyukadok ki, hogy ez nem a szerző dolga.
- Ne mondd ezt ilyen határozottan! Zenetörténészek is gyakran hivatkoznak a szerzők vallomásaira. Milyen érdekes, ha tudjuk, Bartóknak, Stravinskynak mi volt a véleménye egy-egy alkotásáról.
- A zeneszerző nem attól zeneszerző, hogy esszét ír a kompozícióiról.
- Akkor Esszék bontakozóban című képzelt sorozatunkban nem kereslek meg. De talán készülő kompozícióidról kihúztam belőled valamit. Várjuk megszólalásukat!
|