Muzsika 2002. november, 45. évfolyam, 11. szám, 9. oldal
Igric György:
Utolsó szó
 

A Muzsika októberi számának megjelenését követően szerkesztőségünk ismét levelet kapott Igric Györgytől. Az írás közlésével a Muzsika részéről befejezettnek tekintjük a Filharmónia Budapest Kht. igazgatója és a lap közti vitát. A levélben említett két tévedésért a szerkesztőség az érintettek és az Olvasók elnézését kéri.

Tisztelt Főszerkesztő-helyettes Úr, Kedves Kristóf!

Amikor azt kérted, hogy előző - magánlevélnek szánt - írásom megjelenjen, pontosan tudtam, hogy ez a nyilvánosság további hibáink, bűneink, mulasztásaink felemlegetéséhez szolgáltat majd alkalmat. Ezek egy részét nem cáfolom, hiszen sosem állítottuk, hogy tökéletesek vagyunk, és akik 450 koncertet rendeznek egy évben, azok bizonyára sokkal többet hibáznak, mint akik 20-30-at.
Válaszleveledben azt írod: "A Filharmónia Budapest Kht. munkájának jelentős részét sokra becsülöm." Ehhez képest ebben az írásban is kizárólag az újabb bakikról, tévedésekről olvashatunk. És azt hiszem, itt van a kutya elásva. A legkönnyebb a kritikákban (vagy azok helyett) a kritizálás. (Biztos vagyok benne, hogy senki sem tudná jobban megkritizálni a Filharmónia tevékenységét, mint én magam.) De valóban ez-e a cél?
Hadd reagáljak néhány megjegyzésedre: 1. Nem gondolom hibának, ha 10-15 évenként meghívjuk a Zeneakadémiára a nehéz sorsú szomszéd zenekart, a Kassai Filharmonikusokat, még ha pontosan tudjuk is, hogy színvonaluk nem verdesi pl. a Fesztiválzenekar magasságait. 2. Az elmúlt évek során többször előfordult, hogy a vendégművész mindenféle előzetes tájékoztatás nélkül, ötletszerűen megváltoztatta a műsorát (olykor a színpadon, ld. pl. Jordi Savall). 3. A Palladian Ensemble koncertjén virágcsokrot Robin Blaze kapott, az együttes viszont virágkosarat. 4. A műsorfüzeteinket illetően a szegénység legtöbbször szegényességet eredményez, ami gyakran a tartalomban is visszatükröződik. 5. A Szlovák Filharmónia mai állapotát nem volt alkalmunk előzetesen kontrollálni (emlékezünk, hajdanán Ferencsik J. gyakran és szívesen lépett fel velük), és a nemzetközi tekintélyű Leif Segerstamtól sem kértük be előzetesen új szimfóniája kéziratát, hogy mi döntsük el: méltó-e a Zeneakadémia megszentelt falaihoz. 6. Az előző levelemből hiányolt konkrétumokat illetően a két utolsó eset: a Milánói Scala Zenekarának vendégszereplését a Filharmónia rendezte (a Matáv pedig a szponzora volt), mégis a Matávot tüntette föl a Muzsika rendezőként. Ránki Dezső és a Liszt Ferenc Kamarazenekar a Filharmónia Mesterbérletében lépett föl 2002. május 15-én - a Koncertkalendárium tanúsága szerint is! - mégis a Liszt F. Kamarazenekar rendezvényeként került a Muzsika kritikájába.
Ha bárki a Muzsikától egyszer megkérdezte volna tőlem, hogy miért az MTA Dísztermében rendeztük Ránki Dezső koncertjeit, miért választottuk a Bazilikát a King's Singers helyszínéül, miért szorult az MTA Kongresszusi Termébe a Hesperion XXI, szívesen elmondtam volna. És még sok-sok kérdést lehetett volna a Muzsika hasábjain vagy csak szóban megbeszélni, hogy ne levélváltások kapcsán merüljenek föl, de ne is kritikákban kerüljenek pellengérre - eleve dilettantizmust és nemtörődömséget feltételezve - a látszólag hibás döntések.
Tisztelt Főszerkesztő-helyettes Úr, Tisztelt Olvasók! Ne felejtsétek el, ha elégedetlenül vagy csalódottan dohogtok, hogy Budapest a koncertrendezés területén az abszurdumok városa! Abszurdum, hogy a 21. században a legpatinásabb koncerthelyszínünkön a karmester együtt öltözik a szólista énekesnőkkel. Abszurdum, hogy lényegében nincs légkondicionált terem. (Ahol van, ott a koncertélményhez reuma is jár.) Abszurdum, hogy a büfések kénye-kedvén múlik, hogy melyik koncerten hajlandók kinyitni, és mikor nem. (Ld. pl. Jordi Savall vagy legutóbb Szabadi Vilmosék estjén.) Abszurdum, hogy van olyan fővárosi templom, ahonnan azért szorulunk ki, mert megfizethetetlenek a terembér költségei. Abszurdum, hogy tovább tart parkolóhelyet találni a Zeneakadémia körül, mint maga a koncert. Abszurdum, hogy ma sem tudom még, hogy végül mennyi lesz a már több hónapja lezajlott Budapesti Régi Zene Fórum támogatási összege. Soroljam még?
Összegzésként nem hiszem, hogy vissza kellene vonnom az előző levelemben írtakat, de messzemenően elismerem, hogy sokkal-sokkal jobban kellene dolgoznunk ahhoz, hogy ne lehessen fogást találni rajtunk. Igyekezni fogunk!

Tisztelettel
Igric György