- Az idei Mini Fesztiválon nagy sikerrel mutatták be Olsvay Endre Sotto című fúvósnégyesét.
- A cím arra vonatkozik, hogy a négy fafúvós hangszer mély változatait használom: altfuvolát, angolkürtöt, basszusklarinétot és kontrafagottot. Komponálás közben a darab koherenciájára ügyeltem, így egyetlen formaív, azaz tétel született. Utólag azonban úgy éreztem, ezt a különös hangszerösszeállítást még nem aknáztam ki, s a hatperces homogén anyag kiegészíthető legalább még egy tétellel. Fontosnak tartom a leendő ciklus összetartozását. Ennek kiindulópontja lehet például, hogy a meglévő tétel egy átvezető szakaszát (játékmódok többszörös ellenpontja villan föl benne) hosszabban bontanám ki, úgy, hogy tempónövelés nélkül, hatásában legyen gyorsabb a zene. Ezt egy éven belül szeretném megírni.
- Más fúvósműved is munkában van, ugye?
- Klenyán Csaba kért olyan zongorakíséretes klarinétdarab komponálására, amely basszusklarinétot is foglalkoztat. Ez a háromszakaszos kompozíció már bő egy éve bontakozgat. Nem lévén konkrét határideje, alaposan átgondolhatom. Többször váltom benne a két fúvós hangszert, s noha nem nevezném kíséretnek a zongora szólamát, az inkább követi a meghatározó szerepet játszó fúvós instrumentumo(ka)t. Hangközmotivikából organikusan épülő zenét írok az első tételben, a második ritmust és hangcsoportokat variál többdimenziósan, a harmadik pedig, mondhatni, szimmetrikus párja az elsőnek - szeretem "kipányvázni" a darabokat.
- Ugyancsak gondosan dolgozol egy immár jó másfél évtizedes terven, a Misén.
- Zeneakadémista koromban (úgy 17 esztendeje) kezdett foglalkoztatni ez a gondolat, amikor még nem volt "divat" misét írni. Inkább szerencse, hogy akkor nem komponáltam meg, mert azt hiszem, ma sokkal felkészültebb vagyok rá. Eddig minden olyan darabomnál, amelyet késleltetve hoztam tető alá, megtérült a kihordási idő.
- Változott a műről alkotott elképzelésed az idők során?
- Az egész darabot érintő képem nem változott: több tételre tagolódó missa solemnis; de egyes ötletek elhalványultak. Vázlatokat nemigen vetettem papírra az évek folyamán, mert úgy gondolom: ami érdemes a megvalósításra, azt nem felejtem el, az időtálló. S ha valamely elképzelésem feledésbe merül, nem esem kétségbe, mert úgy tekintem: kirostálta az idő.
- Az apparátus szokványos nagyoratóriumi?
- A zenekar szimfonikus, de nem bruckneri méretű. A kórus mellett szólistákat is alkalmazok, de csak szopránt, altot és baritont. Ezt eredetileg is így terveztem, s egyelőre nem látom okát felülbírálni.
- Hogyan kezded a komponálást?
- Elsőként az utolsó tételt, az Agnus Deit írom meg. Ez formálódott leghatározottabban a vázlataimban, s ez kísérte végig a gondolati bontakozás éveit a legerőteljesebben.
- Az Agnus megkomponálása után a mise elejére térsz, s onnan folyamatosan zenésíted meg a szöveget, vagy lóugrásszerűen haladsz a továbbiakban is?
- Vélhetően az utóbbi módon. Ez azon múlik majd, hogy melyik tétel anyaga mikor körvonalazódik kellő határozottsággal.
- Nem tervezel hát motivikus kapcsolódást a tételek között?
- A szövegből adódóan valószínűleg lesznek ilyenek, de még nem alakultak ki. Ami fontos, azt úgysem felejtem el az előkészületek során. Mivel még nincs minden egyes tételről kikristályosodott elképzelésem, a komponálás folyamata bizonyára szül majd efféle kapcsolódásokat.
- A klarinétdarab külső felkérésre, a kvartett és a mise belső igény nyomán születik. Érzel-e különbséget a munkamódszerekben, az inspiráció keletkezésében?
- A belső inspiráció mindig hosszan vajúdik, majd ahhoz képest gyorsan vetem papírra a hangokat. A külső felkérés olykor egyenletesebb-gyorsabb munkára ösztönöz, de ha ott is kivárhatok, semmiképpen sem válik a mű kárára. S előfordul olyan is, hogy egy felkérés életre kelt egy bennem már régebben szunnyadó vagy bontakozó gondolatot.
- A misekomponistának feltétlenül tekintetbe kell vennie a hagyományt. Te mihez állsz közelebb: a zenetörténet régi tradícióihoz, a mai neotonális irányzatok által kultivált misestílusokhoz, vagy épp ahhoz a meghökkentő modernséghez, amely Stravinskyé volt a maga korában?
- Legfontosabb számomra a zenetörténet "nagy vonulata" - bármiféle stílusutánzás nélkül. Stravinsky Miséjét nagyon szeretem, meghökkenés nélkül; de magam sem akarok meghökkentő lenni. Egyfajta tonális jellege lesz a zenémnek - a mise esetében ezt indokoltnak látom -, ám aligha rokonítanám a mai neotonális iskolák miséivel.
- Szövegkezelésed a tartalmat közvetlenül kifejezni szándékozó lesz, vagy eljátszol a szavakkal hangzásötletek kedvéért?
- Minden bizonnyal az előbbi utat követem.