Muzsika 2002. június, 45. évfolyam, 6. szám, 3. oldal
Albert Mária:
A Gyár ucca ékessége
Megnyílt a Zeneakadémia felújított központi könyvtára
 

Az 1875-ben Liszt Ferenc által alapított pesti Zeneakadémia 1907-ben költözött harmadik, jelenlegi helyére. Az egykori Gyár ucca (a mai Liszt Ferenc tér) és a Király utca sarkán a magyar szecesszió talán legszebb épülete áll 2600 négyzetméter alapterületen: Korb Flóris és Giergl Kálmán építőművészek alkotása. Kívül-belül számtalan gyönyörűség tárul itt föl a néző előtt: szobrok, freskók, mozaikok, míves üvegablakok adják a látvány finoman elegáns hatását. A kép ma távolról sem tökéletes, a ház egyes részeinek állapota méltatlan az intézmény híréhez, s a felsőbb emeleteken, ahová a koncertlátogató sosem téved, az elmúlt évtizedek meglehetősen csúnya sebeket ejtettek. Átfestették az ajtókereteket, át- és beépítettek szekciókat - időszerűvé vált az eredeti formák helyreállítása. A munkát sürgetővé teszi egy kitűnő alkalom: öt esztendő múlva, 2007-ben, a zenepalota megnyitásának századik évfordulóján hajdani szépségében kell ragyognia az alapító nevére büszke Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek, így kívánja az intézmény és a közvélemény, ezt támogatja a témában érdekelt két érdekelt tárca, az oktatási és a kulturális.
A rekonstrukciós program első lépéseként ebben a tanévben készült el az egyetem központi könyvtárának felújítása és bővítése. Noha a Liszt Ferenc téri épület úgynevezett közönségforgalmi részébe ma nem könnyű bejutni - az újabban alkalmazott zord őrző-védők mindent elkövetnek, hogy távol tartsák a látogatókat -, ha mégis valahogy a könyvtár üvegajtajáig ér az ember, belül derű és harmónia fogadja - a hely szelleméhez illőn. A régi bejárati résznél elsőként az olvasószolgálat kínál segítséget, persze rendelkezésre áll a mindennapos vendégeknek a számítógép, azon kereshetnek a hajdani cédulás katalógus helyett. Nem mellékesen: a pincében az eredeti katalóguspolcok közül még áll jó néhány, eredeti céduladobozokkal és kartonokkal, ezeken a szálkás, szépen kanyarított betűk minden sora egy-egy megható kézműves csoda - érdemes lenne ezek felújítására és kiállítására is pénzt keríteni. Beljebb a régi olvasóterem felújított bútorzattal, padlózattal várja a folyóiratokban, kézikönyvekben búvárkodni óhajtókat. Majd az új részhez érünk: az északi világítóudvar, illetve a nagyterem idenyúló dohányzó erkélye fölé üvegtetőt szereltek, az átriumszerű térben is az eredeti színvilágot idézik a halványszürke polcok, kék olvasóasztalok. Némelyiken számítógép áll. Egyedül az igazgatói iroda átalakítása maradt el, igaz, itt előbb fertőtleníteni kell a födémet, ám ez az akció megoldható a külön bejárat felől, nem zavarja a bibliotéka hétköznapjait. Ez utóbbi valójában alig fél tanévig nem szolgálta ki használóit, de mint az átadáskor a rektor, Falvai Sándor megjegyezte, hiányát nagyon is megérezték.
Nem mindig volt ennyire fontos és népszerű a könyvtár - meséli Kárpáti János igazgató, címzetes egyetemi tanár, saját, személyes példájára hivatkozva. Ő hangszeres növendékként (hegedű) kezdte tanulmányait a Zeneakadémián, és szinte sosem kereste föl a könyv- és kottagyűjteményt. Csak később, a zenetudományi szak indulásakor (itt az első hallgatók egyike volt) lett a dr. Prahács Margit vezette könyvtár gyakori látogatója. A helyzet azóta nagyot változott, hiszen a hangszeres tanulmányokhoz már rég nem elegendő az akkoriban elfogadott kottakészlet, egyre többen keresik a kritikai kiadásokat. Az értékes, folyamatosan gyarapodó állomány elhelyezéséről gondoskodni kellett. Kárpáti János már 1995-ben szóvá tette a Muzsika hasábjain, hogy miközben az intézmény központi könyvtárában egy korszerű számítógépes infrastruktúra alapjait teremtik meg, ez az apparátus siralmas körülmények között kénytelen megkísérelni a fölzárkózást a nemzetközi normákhoz. Prahács Margit igazgatása idején összesen hárman dolgoztak a könyvtárban: az igazgató, egy könyvtáros, aki a napi forgalmat bonyolította le, és egy raktáros, aki hozta-vitte a köteteket. Ma tizennyolcan tevékenykednek ugyanitt, közülük hárman a negyedik emeleti audiovizuális részlegben, azaz a stúdióban és hangtárban, a központi könyvtárban tizenegyen, a többiek a Régi Zeneakadémián működő kutatókönyvtárban. Ami 1955-ben még lehetetlen volt: egyetlen kattintással a Liszt Ferenc téren is lehet keresni az Andrássy úti adatok között, sőt egy másik mozdulattal a hangtár anyagában is böngészhet az egyetem tanára vagy hallgatója. Fél évszázada hatezer kölcsönzést illetve helyben olvasást regisztráltak a naplók, most a tízszeresét, az ötven esztendeje még harmincezer darabot számláló állomány napjainkra kétszázharmincezernyire nőtt. S noha már 1995-ben ott volt a komputereken az ALEPH, az integrált könyvtári számítógépes rendszer, a program csupán a könyvtárosokat szolgálta ki. Most az a tanár, kutató vagy növendék, aki igénybe veszi a könyvtárat, tulajdonképpen másodpercek alatt a nagyvilággal kerülhet kapcsolatba az internet révén.
A sötét olvasóterem, a lestrapált asztalok fölött pislákoló zöldtányéros lámpák helyett barátságos fények, a régiek mintájára újjávarázsolt asztalok fogadják a látogatót abban a részben, amely napi olvasójeggyel tulajdonképpen bárki előtt nyitva áll, lévén ez a legnagyobb gyűjtőkörű nyilvános zenei könyvtár. A szépészeti munkákra nem pusztán esztétikai okokból volt szükség. Mint Gádor Ágnes tudományos főmunkatárstól, a könyvtár igazgatóhelyettesétől megtudtuk, megtörtént, hogy az egyik polc már nem bírta a terhelést, és összeomlott. Csupán a jól működő reflexeken és a szerencsén múlt, hogy nem történt baleset. A könyvtár kinőtte kereteit, a kottakiadás mértéke világszerte megváltozott, keresettek azok a friss kiadványok, amelyek a régi szerzők eredeti kéziratai alapján látnak napvilágot, amelyekből tehát hiányoznak a későbbi előadók, átdolgozók torzításai. Sajnos azonban nem váltak olcsóvá az új partitúrák, így a hallgatók számára másolás útján kell hozzáférhetővé tenni fölkészülésük anyagát. Pénzbedobós másológépet ugyan nem tudtak venni, de a könyvtár másolóműhelyéből kérhetők kópiák. Akadnak értékes, egyedi alkotások, amelyek még másolatban is csak a falakon belül tanulmányozhatók.
Az udvari rész beépítésével megszűnt a vizsgaidőszakban korábban elviselhetetlen zsúfoltság. A pincében a hajdani olajraktár helyén korszerű, klimatizált raktárt létesítettek. Ma úgy látják, húsz-huszonöt évig nem lesz okuk panaszra, hiszen 1100 folyóméternyi anyag számára keletkezett hely - ez az egyik büszkesége Szirányi Gábor könyvtári főtanácsosnak. A dolog persze csak utólag hangzik ilyen egyszerűen. Minthogy valaha a Nagykörút helyén egy Duna-ág folyt, a talajvíz itt magasan áll. Jelentős szigetelési munkákat kellett elvégezni, hogy a körülmények megfeleljenek a nemzetközi szabványnak, s főként hogy jó állapotban tartsák a pótolhatatlan dokumentumokat.
S ha már a zenétől idegen terepre tévedtünk, jelezzük: a felújítás csaknem tizenhárom hónapig tartott. Az első kapavágást 2001 márciusában tették a málló vakolatú, galambürülékes udvaron. A beruházás építészeti terveit Szécsi Zsolt készítette, a belsőépítészeti munkákat Félegyházy András irányította. A könyvtár vezetői úgy tudják, a beruházásra eddig mintegy 160-180 millió forintot fordítottak. Az összegben azonban az is benne foglaltatik, hogy néhány előremutató munkát is elvégeztek, az udvari homlokzatot például - logikusan - az üvegtető beszerelése előtt a tetőig teljesen felújították, és az épület általános rekonstrukciójával kapcsolatos energiaellátási kérdéseket is megoldották. Hátravan még az olvasóterem üveges könyvszekrényeinek át-, helyesebben az eredeti árnyalatra történő visszafestése, újabb számítógépek üzembe helyezése, a már említett igazgatói iroda fölújítása - ez utóbbi részben összefügg a kisteremben elvégzendőkkel, a rekonstrukció egyik következő állomásával. A kamaraszínpad a tervek szerint visszakapja eredeti (annál azért remélhetőleg korszerűbb) technikáját. Gádor Ágnes ma már vidám anekdotaként idézi fel, hogy a Zeneakadémia számára szállítási munkákat végző cég "vasvillás" módszerrel ürítette ki a galériát. Az átmenetileg a ruhatárba ömlesztett mennyiség tíz köbméterre tehető, ennyit kellett azután számozás szerint egyenként visszapakolni. Egy ilyen sokszorosan átalakított házban előfordulnak meglepetések: ahová a könyvliftet képzelték, oda nem lehetett beépíteni, mert egy szellőzőkürtőt találtak a falban. A Zeneakadémiának pompás természetes - tehát néma - szellőzőrendszere volt egykor, a kürtők némelyikét azonban már a harmincas években elzárták. Most a tervezők arra törekszenek, hogy ezek többségét föltárják, és újra használhatóvá tegyék. A könyvtár vezetői megalkudtak volna a külső lifttel is, ám mire döntésre került volna sor, a pénz elfogyott. Így aztán kézzel viszik a galériáról le, a pincéből föl a hatalmas köteteket, ami nemcsak kényelmetlen, hanem balesetveszélyes is. Száz évvel ezelőtt még jól tudtak építeni, így remélhető, hogy a könyvtárban az új átriumos rész, amelynek üvegtetején nyolc nyitható ablak biztosítja a légcserét, nyáron is élvezhető lesz. Annál is inkább, mert Gádor Ágnes és Szirányi Gábor nem bánná, ha a könyvtári órák előtt illetve után az egyetem demonstrációs előadásokra igénybe venné a projektorral fölszerelt termet. Azt sem tartják lehetetlennek, hogy az épület iránt élénken érdeklődő turisták itt kapjanak tájékoztatást az intézmény történetéről. Annyi bizonyos, hogy elsőként a magyar ALEPH-felhasználó könyvtárakban dolgozó kollégákat várják ide vendégül. Azután jöhetnének külföldről is szakmabeliek. A Zeneakadémia könyvtára a hetvenes évektől megbecsült tagja a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének. Kárpáti János hat évig volt választott alelnök, 1981-ben pedig a szervezet Budapesten tartotta éves kongresszusát. Tavaly Gádor Ágnes képviselte a szakmát Périgueux-ben. Szívesen tartott volna előadást is a könyvtár fejlődéséről - állítja, hogy a gazdagabb országokénál is tartalmasabb koncepcióról számolhatott volna be. Csakhogy az előadásokat fél évvel előbb kell írásban bejelenteni, számára viszont csak két héttel a kezdés előtt derült ki, hogy az útiköltséget, a részvételi díjat különféle pályázatok útján végül is sikerül "összekoldulni". A szituáció nemcsak itt jellemző, s nemcsak e téren rombolja a nemzetközi kapcsolatokat. Pedig a könyvtár valóban kész a megmérettetésre. Számítógépes keresőrendszere oly előzékeny, hogy elég egy szóra, egy kifejezésre emlékeznünk valamely mű címéből. A folyamatos internetezési lehetőség az egyetem tanárai és hallgatói számára ingyenes, a nyomtatásért, mivel a papír és festék külön költség, természetesen fizetni kell. A különböző adatbázisokban való böngészés ma már nélkülözhetetlen, kivált a PhD és DLA fokozat megszerzésére készülők számára. Már-már megvalósítja Gádor Ágnes és Szirányi Gábor távolabbi tartalomszolgáltatási terveit, hogy a nemrég megjelent monumentális Grove szaklexikon online változatához három előfizetéssel csatlakoznak. Ez a pompás, huszonkilenc kötetes lexikon egyébként két példányban, nyomtatott változatban is ott sorakozik a polcon. Egyik sem olcsó mulatság, a nyomtatott Grove ára szériánként 1 millió 200 ezer forint, az on-line díja 765 font, azaz 300 ezer forintos költség évente. Előfizetnek továbbá egy nem is napra, hanem szinte órára kész zeneirodalmi-zenetudományi adatbázisra, a RILM-re, ez a kiváló bibliográfia 1967-től folyamatosan tárja föl a zenéről szóló irodalmat. A nemzetközi repertórium kötetei egyébként szintén megjelennek nyomtatásban is. A budapesti és az agglomerációban élő hivatásos muzsikusok, kutatók beiratkozhatnak, és a teljes anyagot használhatják. A vidékiek könyvtárközi kölcsönzés keretében jutnak anyaghoz. A magyar zenei közélet fontos állomáshellyel gazdagodott a könyvtár felújításával.



Gádor Ágnes és Szirányi Gábor munka közben




Felvégi Andrea felvételei