Muzsika 2002. május, 45. évfolyam, 5. szám, 2. oldal
Fábián Imre:
Albert István 90 éves
 

A két világháború közötti magyar liberális sajtó a haladó gondolkodású, demokratikus eszmékért síkraszálló írástudók szellemi otthona volt. Az írott szó becsületét és tiszteletét, a nyelv pallérozottságát, az újságírói etikát, a véleménynyilvánítás megalapozottságát e korszak kimagasló képviselői hitvallásuknak tekintették - a náci terror idején az üldöztetés árán is. Ebben a légkörben kezdte újságírói pályáját a fiatal Albert István, ennek az iskolának volt a neveltje. Azon kevesek közé tartozott, akiknek a lapcsinálás, az írás nem foglalkozása, hanem hivatása volt. Újságírónak született: akik ismerik, el sem tudják képzelni, hogy valaha is más hivatást választhatott volna. Zenei műveltségét hegedűsként szerezte meg. A zenekritikus Albert István a gyakorló zenész tapasztalatával és jó értelemben vett pragmatizmusával alkotta meg szakmai véleményét. Kritikai munkásságának súlypontja a későbbi években ugyan az operaműfaj irányába tolódott el, de úgy sejtem, szíve mélyén egy vonósnégyes, egy kamarazene-koncert állt hozzá legközelebb.
Aktív tevékenységének utolsó éveiben és még jóval azután is, a zenekritikus Albert István nevével gyakrabban találkozhattunk a Rádió műsoraiban, mint a nyomtatott sajtóban. Szerette és magas színvonalon reprezentálta a Rádió zenei adásaiban ezt a speciális igényeket támasztó műfajt. Kroó György Új Zenei Újságjának még késő öregkorában is állandó munkatársa volt. Tájékozottságára, lexikális tudására mindig számítani lehetett. Lapszerkesztő volt, s az is maradt. Olvasószerkesztőként évtizedeken át magyarította kollégái kéziratait, s talán némi elégtételt nyújthatott számára, hogy okító szavai nyitott fülekre találtak.
A magyar sajtó great old manje értékes hagyományt adott át pályafutása hű és avatott kísérőinek. Szívből kívánjuk, hogy még sok éven át őrizze meg azt a szellemi frissességet, amelyben 90. születésnapját ünnepelheti.