Muzsika 2002. február, 45. évfolyam, 2. szám, 17. oldal
Petrovics Emil:
Rendező, igazgató, karmester
Szinetár Miklós 70 éves
 

Képzelő- és teremtő erejének határát sohasem sikerült megpillantanom. De nincs szükségem se útlevélre, se vízumra: a művészettel, az élettel kapcsolatos minden fontos kérdésemre biztos ízléssel találja meg a legleleményesebb "hazai" választ. Műveltsége fölöslegessé teszi a különböző lexikonok szócikkei közötti bogarászást, legyen szó operáról, irodalomról, színházról, filmről, szimfonikus vagy kamarazenéről, régiről vagy mairól, operettről vagy musicalről, képzőművészetről, építészetről, kezdő színészről vagy nagy énekesről.
Bizonyára sorsszerű, hogy neve azt a bizonyos püspököt, azt a jóságos szent embert idézi emlékezetünkbe, akinek zsákjából mindig jutott mindenkinek néhány várva várt ajándék: gazdagabb, szerényebb, csillogó-villogó, mély tüzű de szemérmesebb, vidám és ínycsiklandozó, szomorú de vigasztaló, elgondolkodtató, figyelmeztető - de aranyozott - virgács, hó puhaságú vattába csomagolt fricska, karcos sztaniolpapírba gondosan elrejtett irónia; vagy egyszerűen csak mámorítóan finom, édes, fűszeres, a pillanat gyönyörűségét szolgáló, nyelvünket varázslatosan ingerlő, szétomló csemege.
Sokszor említi, hogy legmélyebb, legigazibb vágya nem teljesült. Emlékezetének tanúsága szerint valójában mindig karmester szeretett volna lenni. Pár esztendeje a nagy nyilvánosság előtt oda is állt (tán a Filharmóniai Társaság elé?), és elvezényelt egy nyitányt. Igencsak ügyesen.
Kedves Miklós! Barátságunk közel fél évszázada alatt bebizonyítottad, hogy irányításra, vezetésre, "dirigálásra" születtél. Színházrendezésre Brechttől Kálmán Imréig, Muszorgszkijtól Nagy Ignácig, Ibsentől Kodály Zoltánig, film- és tévérendezésre Kodály Zoltántól Johann Straussig, Móricz Zsigmondtól Hernádi Gyuláig... ki is tudná fölsorolni! Tanításra, gyengéd és okos terelgetésre a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a "Ki mit tud?"-ban, a közélet megszámlálhatatlanul sok fórumán. Bölcs, tárgyszerű, szeretetteli és mindenkor szellemes mondataidból a "szakma" fiataljainak, s a laikus, művészetre érzékeny emberek sokaságának több nemzedéke tanulta meg azt, hogy mi a jó, mi a szép, és főleg azt, hogy miért. Alkotásaid pedig igazolták, hogy nem csak a beszédhez értesz.
Arra születtél, hogy vezetéseddel megteremthessük a szép emlékű Petőfi Színházat, hogy világra hozzuk az Egy szerelem három éjszakáját, hogy a Magyar Televízióban a Te negyedszázados művészeti vezetéseddel élhesse aranykorát egy olyan műfaj, amely alig szerepel a világon: az a tévé-játékfilm, amely felöleli a drámát, vígjátékot, zenés játékot, tévéoperát, a régi és mai mesterek remekmívű anyagaiból készült sorozatokat. Minden valamirevaló tehetségnek pályát biztosítottál, nagyvonalúan, nem ismerve se szellemi, se anyagi szűkmarkúságot vagy szűkkeblűséget. Sok száz rendező, operatőr, vágó, író, színész, zenész, énekes, karmester, dramaturg, szerző, díszlettervező, asszisztens... és sok millió néző gondol vissza összeszoruló torokkal erre a negyedszázadra.
Igazgatónak születtél, hiszen megteremtetted a magyar musicalszínjátszás alapjait, majd három évtized múltán néhány év alatt életre galvanizáltad a már-már elföldelt magyar operettjátszást, helyreállítottad hazai és nemzetközi elismertségét, s ugyanezt sikerült végrehajtanod a Magyar Állami Operaház főigazgatójaként is. Terveid szelíd megvalósítását, halk utasításaid eredményességét, találékonyságod kiapadhatatlan forrásait, a napi "nehéz ügyek" szeretetteli megoldását bámulattal figyelte mindenki, akinek csak a legcsekélyebb köze is volt mindahhoz, amivel foglalkoztál. Bámultak és irigyeltek. Beosztottjaid - sok ezren - nagyra becsültek és szerettek, főnökeid - néhányan - megsértettek és, finoman szólva is, mellőztek. Te viszont nem születtél sértődősnek, másokat sértőnek pedig egyáltalán nem. Az illetékesek Téged bántó esendőségét ironikusnak sem mondható mosollyal jutalmaztad.
Maradj mindig ilyen karmester. Hidd el nekem ugyanis, hogy teljesült gyermekkori álmod: directeur lettél, dirigens, színházban, filmben, televízióban; rendező, vezető, igazgató, tanítómester és mindaz, amiről fentebb néhány esendő szót fogalmaztam meg abból az alkalomból, hogy legjobb Barátom - bármily hihetetlen is a dolog - betöltötte életének hetvenedik esztendejét. Folytasd mindazt, amit eddig is tettél. Csodálatosan, sikeresen, a Téged jellemző nagyszerű tehetséggel, felelősséggel és becsülettel. Ez a dolgunk a világon.
Kívánok még sok-sok egészséges, alkotásokkal teli esztendőt. Isten éltessen!