Június 17-én hatodszor nyílik meg a Földvári Napok, amely jóval több mint fesztivál: néhány éve elismert továbbképzési forma, és persze kortárs zenei fórum is. Idén minden eddiginél dúsabb a június 24-ig tartó program. Pedig példa nélkül való e félévtizedes történetben, hogy csupán egyetlen zeneszerző és munkássága álljon az események középpontjában - csakhogy ez a személyiség az idén 75 éves Kurtág György. A Földvári Napok az ő mesterkurzusával kezdődik, folytatódik az alkotói jelentőségét méltató tudományos konferenciával, s rendeznek, mint rendesen, hangversenyeket, sőt irodalmi műsort és kiállítást is.
- Koncepcionális változás előtt áll a földvári sorozat? - kérdeztük Strém Kálmántól, a Strém Koncert Kft. vezetőjétől, a fesztivál rendezőjétől.
- A változtatás és Kurtág bennem magától értetődően kapcsolódott össze - mondja -, hiszen személye és műve kivételesen alkalmas arra, hogy a Földvári Napok szerkezetében efféle átalakításhoz kezdjünk. Mindjárt bejelenthetem, hogy jövőre rendezvényünk középponti személyisége Szőllősy András lesz. Ő idén volt 80 éves, tréfából tehát azt mondtam neki, hogy 2002-ben egy nagyon-nagyon különleges évfordulót szeretnénk megünnepelni, jelesül azt, hogy 9-szer 9 éves lesz. A Szőllősy-program szervezését azonban komolyan gondolom. Visszatérve az idei fesztiválhoz, úgy érzem, ez mindenképpen Kurtág magyarországi ünneplésének kimagasló része, sőt csúcspontja. Egy egész héten át róla beszélünk, az ő műveit szólaltatjuk meg, olyan irodalmi és képzőművészeti alkotásokat mutatunk be, amelyeket ő ihletett, ő maga kurzust tart, és a Földváron szokásos zenetudományi konferencia az ő munkássága révén először válik valóban nemzetközivé. (Külföldön élő magyar muzikológusok eddig is szóhoz jutottak itt.) Az esemény hírére rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg: tavaly már több mint 250 hallgatója volt az előadásoknak, idén azonban még ennél is több résztvevőre számítunk - ez nagy megterhelés lesz a kisvárosnak.
- Amit nyilván nem túlságosan bánnak, hiszen a fesztivál a szezon elejére esik, és most már bátran állíthatjuk, szép kulturális hagyománnyá vált. A szervező számíthat-e rajtuk kívül más segítőkre?
- Segítőkre igen, nagyvonalú támogatókra kevésbé. A folyamatos pénzhiány rendkívül megnehezíti a dolgunkat, egyszerűen képtelenség előre tervezni. Ha fölkérek, mondjuk, egy olyan nagyságrendű előadót, mint idei vendégünk, Maria Husmann, azt jó időben kell megtennem, hiszen a neves művészek ideje előre foglalt. Amikor útnak indítok egy ilyen meghívást, még fogalmam sincs, vajon lesz-e pénzem kifizetni a tiszteletdíját. Földváron kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy ne csak a zenéről legyen szó, hanem a többi művészeti ágról és jeles alkotóiról is, és hogy bemutassuk a kortárs zene inspiratív hatását. Vélhetnénk, akkor ez egy összművészeti karakterű fesztivál. Idén a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál ad hoc kuratóriumot hoztak létre, amely a millenniumhoz kapcsolódó multikulturális rendezvények támogatását hivatott pártfogolni. Nos, az ezeréves magyar zenekultúra világhírű voltát nyomatékosító Kurtág-életműről szóló Földvári Napokat minden magyarázat nélkül elutasították. Megjegyzem, éppúgy, mint az eszterházi koncersorozatainkat. Maria Husmannt - illetve másokat - nemcsak meghívni kell, hanem a fellépése napján átadni a honoráriumát, kiegyenlíteni a költségeit. Az Alapprogram zenei kollégiumi forrásairól jó ha májusban döntenek, a pénzhez kedvező elbírálás esetén is csak sokkal később lehet hozzájutni. Idén is mínusszal vágok neki a Földvári Napoknak. Még a további támogatókat keresem, ahelyett, hogy a dolog minőségére összpontosítanék. A „szponzorvadászat” Magyarországon nehéz kenyér. Volt alkalmam külföldi kollégákkal reménybeli támogatókat fölkeresni. A Lajtán túl az ilyen megbeszéléseken egyenrangú tárgyalófelek ülnek egymással szemben. Nem alamizsnaosztók és -kérők találkozóján vettem részt. Nálunk úgy kezelik a kérelmezőt, mintha koldulni menne. Minthogy Kurtág az Ernst von Siemens Alapítvány nagydíjasa volt, azt hittem, jó okkal fordulok a magyarországi vállalatcsoport illetékeséhez. Nagyon sérelmezem, hogy kérő-tájékoztató levelem után ez a rangos Siemens-munkatárs még a telefont sem vette fel, csak a titkárnőjével üzent: nem érdekli a kérdés. Ha az elutasításoknak ésszerű magyarázatuk lenne, azt elfogadnám, de az irracionális háttérbe szorítást rosszul viselem. Nemrég még olyan vezetők irányították a honi turisztikai ipart, akik tudták, hogy a magyar kultúra vonzerő. Pályázatokat írtak ki, ennek alapján két évre előre szavaztak meg pénzeket, így biztonságosabban lehetett tervezni. Akik ma felelősek a turizmusért, azok vagy nem tudnak, vagy nem akarnak tudni a kultúra sajátosságairól. Ezek a problémák nagyon elkedvetlenítik az embert. Azt biztosan állíthatom, hogy hetedik Földvári Napok még lesz. De a körülmények nem sarkallnak a folytatásra.
- Vidámabb zárszóval nem szolgálhat?
- Mácsai Pál és Keserü Ilona elfoglaltsága ellenére örömmel vállalta az irodalmi est és a kiállítás megszervezését, köszönet érte.

A Földvári Napok idei programbizottságában Farkas Zoltán, Halász Péter és Wilheim András dolgozik. A testületet beszélgetésünkben Halász Péter képviseli, neki tehettük föl a kérdést: Milyen összefüggés van Kurtág személye és a tudományos találkozó nemzetközi jellege között?
- Meg kell vallanom, a nemzetközi konferencia ötlete nem tőlünk származik, mi ehhez nem éreztük magunkat elég bátornak, ám a javaslatot nyomban, örömmel elfogadtuk. Rachel Beckles Willson biztatott bennünket. Brit kolléganőnk kitűnően ismeri a magyar zenetörténetet, hiszen a kilencvenes években itt tanult a budapesti Zeneakadémián, Kurtágnál is folytatott kamarazenei stúdiumokat, doktori disszertációját pedig a Bornemisza-mondásokból írta a londoni egyetemen. Ő állt elő azzal, hogy ha az egész földvári sorozat Kurtág és munkássága köré épül, próbáljuk világszerte meghirdetni. Teremtsük meg a lehetőséget, hogy mindazok, akik foglalkoznak vele, de talán nem is ismerik egymást, Magyarországon, Földváron találkozhassanak, és beszámolhassanak egymásnak a kutatási eredményeikről. E gondolatnak köszönhetően izgalmas hónapokat éltünk át. Nem szakfolyóiratokban, nyomtatott formában tettük közzé a felhívásunkat, hanem az interneten, egy olyan honlapon, amelyen különféle zenetudományi konferenciákat hirdetnek meg. Az akció azzal a pozitív értelemben meglepő eredménynyel járt, hogy néhány hónap leforgása alatt több mint húsz jelentkezés érkezett. Hatan-heten az Egyesült Államokból, a többiek Európából érdeklődtek. Rangos mezőny alakult ki. A kutatók hamarosan elküldték tervezett előadásuk címét és rövid tartalmi kivonatát. Ezeket Rachel Beckles Willsonnal, Farkas Zoltánnal és Wilheim Andrással együtt bíráltuk el. A munkák olyan érdekesek és olyan gazdag képet mutatnak, hogy az eddig szokásos három konferencianapot meg kellett toldanunk egy negyedikkel, és még így is zsúfolt programunk lesz. A konferencia csütörtöktől, június 21-től 24-ig, vasárnap délelőttig tart.
- Húsz megszólaló közül tizenhat külföldi; csupán négy magyar zenetudós tart előadást. Mi magyarázza a külföldiek számbeli fölényét?
- A pályázathoz hónapokon át bárki hozzáférhetett - Tokióban éppúgy olvasható volt, mint Békéscsabán. Hatására jött egyébként érdeklődés Bulgáriából is. Kifejezetten előnyösnek tartom, hogy nagyon széles körű áttekintést kaphatunk a napjainkban folyó Kurtág-kutatásokról. Fölsorolni is érdekes néhány címet és előadót: Sylvia Grmela Buffalóból Emlékezés és ismétlődés Kurtág néhány hangszeres művében címmel tart előadást, Stephen Blum New Yorkból, Benjamin Frandzel San Franciscóból, Dina Lentsner Columbusból, tehát szintén az Egyesült Államokból érkezik, a kanadai Friedemann Sallis az Hommage à R. Sch keletkezéséről beszél. (A darab június 26-án elhangzik a gödöllői Kastélykoncerteken.) Jelenlétük cáfolja azt a hiedelmet, hogy Kurtág munkássága csupán európai ügy volna. Érdekes lesz látni, hogyan reagálnak Kurtág műveire azok, akik egészen más környezetből érkezve vizsgálják azt a zenét, amely nekünk már évtizedek óta természetes közegünk.
- Alan Williams a nagy-britanniai Salfordból érkezik, Manchester elővárosából, ahol ma a szigetország talán legizgalmasabb modern művészeti központja működik, Beatrice Perrey viszont a nagy múltú egyetemi város, Cambridge képviselője. Olasz, német, francia és svájci előadója is lesz a tanácskozásnak. A szinopszisok alapján mit mondhat, milyen képet rajzol e változatos kutatói csapat Kurtágról?
- A jelentkezések nagy száma önmagában is mutatja, hogy Kurtág mennyire jelen van a világ zenei köztudatában. Távoli helyekre is eljutnak a kották, lemezek. Sokrétű, árnyalatokban gazdag a kép, amely róla kirajzolódni látszik. Fő tendenciaként talán azt említhetem, hogy a kutatók figyelme elsősorban az utolsó két évtizedben keletkezett művekre irányul, a korábbi időszak mintha háttérbe szorulna. Több előadás is érinti Kurtág kapcsolatát a modern irodalommal, főként a Kafka-töredékek és a Beckett szövegére írt What is the Word? alapján. Mások megpróbálják elhelyezni kompozícióit a magyar zene kontextusában - ez különösen izgalmas számunkra, hiszen azt feltételezi, hogy ezek a tudósok igen komoly tanulmányokat folytattak a magyar kulturális, zenei hagyományok területén. Tehát egy külföldi számára Kurtágon keresztül vezethet út az egész magyar zenéhez. Számítunk a nagyközönség számára talán kevésbé érdekes, de fontos filológiai kérdéseket fölvető előadásokra is. A Kurtág-vázlatok és -kéziratok jelentős hányada egy közgyűjteményben, a baseli Sacher-archívumban található, Webern, Stravinsky, Ligeti és Boulez kottái mellett. Így bárki számára hozzáférhető, kutatható az anyag. Kurtágról nem látott napvilágot nagyon sok írás, amelyek pedig megjelentek, inkább esztétikai jellegűek. Most úgy tűnik, hogy kézzelfoghatóbb szaktudományi megfigyelések is megfogalmazódnak. Ezek egy része nyilván összekapcsolódik az esztétikai fejtegetésekkel, és teljesebb megértést ígér.
- A nemzetköziségből adódóan a konferencia angol nyelvű lesz, ez föltehetően azoknak is nehézséget okoz, akik beszélnek ugyan angolul, ám nincs túl nagy gyakorlatuk abban, hogy előadásokat kövessenek végig.
- Ezt a problémát lehet orvosolni. Az előadók egy része már elküldte és a többiek is hamarosan postázzák mondandójukat. A szövegekből átfogó magyar nyelvű kivonatokat készítünk és teszünk közzé a helyszínen. Idén is sokat várunk azoktól a kötetlen eszmecseréktől, amelyek a hivatalos programon kívül délutánonként a strandon, a parkban, egy kávé mellett szoktak folyni, nemcsak a konferencia aktív résztvevői között, hanem a hallgatósággal is. Ezek mindig is hozzátartoztak a földvári hangulat lényegéhez. Mostanában sokat írunk, beszélünk arról, hogy a Kurtággal kapcsolatos jelentős események gyakrabban történnek külföldön, és ritkábban Magyarországon. A bemutatók többsége bő egy évtizede külföldön zajlik, és sokszor éveket kell várnunk arra, hogy fontos művek itthon is megszólaljanak. Ezért is örülök annak, hogy először a hazájában fognak kizárólag az ő munkásságának szentelt tudományos konferenciát rendezni. És persze a legnagyobb öröm, hogy Kurtág személyesen is jelen lesz, hogy vállalta, az első négy napon mesterkurzust vezet. Ez nem egészen nyitott - vagyis aktívan nem abszolválható -, mégis igazi mesterkurzus lesz. Kurtág a Keller és az Auer Vonósnégyessel dolgozik négy-öt ülésben, ezen a tanításon keresztül mutatja be, mit gondol a Beethoven- és Bartók-vonósnégyesek interpretációjáról. És aki valaha is megfordult Kurtág-órán, akár hangszer nélkül, néma megfigyelőként is, az tudja, milyen fantasztikusan sokat hasznosíthat az élményből. Noha az előadóművészetben befejezettségről, végeredményről nem beszélhetünk, e kurzus summáját, vagy ha tetszik, tanulságát prezentálja a közönségnek a Keller és az Auer Kvartett június 20-i koncertjén.
- A tudományos konferenciát kísérő műsorok bővítését a szűk anyagi keretek nem tették lehetővé.
- Azért a program így is különlegesnek ígérkezik. Június 19-én délután nyílik meg a képzőművészeti kiállítás. Este Bornemisza Pétertől Tandori Dezsőig címmel irodalmi összeállítás hangzik el Fullajtár Andrea és Mácsai Pál előadásában. Balassa Péter Kurtág által megzenésített szövegekből, illetve az e művek holdudvarában megjelenő alkotásokból válogatott részleteket a színészek számára. Érdekes lesz más, nem zenei füllel hallgatni ezeket a mondatokat, illetve verssorokat. Másnap kerül sor a már említett Beethoven-Bartók vonósnégyes-hangversenyre. 21-én Maria Husmann és Keller András szólaltatja meg a Kafka-töredékeket -, nincs pontos emlékem róla, de úgy rémlik, nagyon régen élvezhettük élő előadásban ezt a rendkívüli hatású kompozíciót Magyarországon. Pénteken olyan hangversenyt rendezünk, amelynek ezt a munkacímet adtuk: Kurtág kedvencei. A Solti Kamarazenekart a műsorszerkesztő, Wilheim András vezényli. Schubert, Webern, Wolf, Mahler, Schütz, Janácek és természetesen Beethoven és Bartók egy-egy darabja lesz műsoron, legalább felvillantva azt a széles zenei horizontot, amely Kurtág érdeklődését jellemzi. A következő estén válogatás lesz hallható a Jelek, játékok és üzenetek című, sok év óta folyamatosan gyarapodó sorozat hangszeres kompozícióiból, amelyekhez az újabb idők néhány vokális alkotását is hozzákapcsolta Wilheim András. Kurtággal egyetértésben alakította ki a körülbelül egyórás programot, ami, bár különböző részekből áll, mégis úgy hat, mintha egyetlen mű volna. A legjelentősebb persze a Kurtág házaspár zárókoncertje lesz: a Játékokból és a Bach-átiratokból játszanak. E válogatás darabjait sokszor hallhattuk már, egy része márciusban is elhangzott a Zeneakadémián. Ám ahányszor csak megszólalnak, az az élmény járja át az embert, amit József Attila így fogalmazott meg a Thomas Mann üdvözlésében: „Mondd el, mit szoktál...”