Sokak nevében köszöntöm, alig is tu dom számbavenni mindazokat, akik hálával tartoznak neki, és akik szeretik. Kezdem talán a falusi emberekkel, akiket otthonukban felkeresett; akikkel dalos ifjúságukról elbeszélgetett; akiknek hangját kottafejekkel és magnetofonnal megörökítette. Közülük legtöbben már nem dalolnak földi énekeket, itt hagyták azonban tudásuk legjavát, elődeik, generációk hosszú sorának zenei hagyományát. Egyebek mellett ezt a mintegy hétezer dallamból álló népzenei anyagot köszönheti a népzenetudomány Olsvai Imrének.
Folytassuk a sort tudományos munkáival! A népzenetudományi és zeneszerzői szak elvégzése után Olsvai a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjához került, ahol Kodály Zoltán igazgatósága alatt a népzenei rendezőmunka lett fő feladata Járdányi Pál közvetlen munkatársaként. Járdányi korai halála után rá maradt a népzenei források kritikai összkiadásának gondja, A Magyar Népzene Tára Népdaltípusok alcímet viselő kezdő - a sorozatban a VI. és VII. - köteteinek kiadása. Kivételes rendszerező hajlama, következetes logikája, a zenei jelenségek változékonyságában a lényeget felismerő képessége segítette e nagy jelentőségű könyvek létrehozásában. A sajtó alá rendezés során elvégezte a kritikai kiadás elveinek és gyakorlatának tisztázását, és ma az ő alapvetése nyomán, munkatársi közreműködésével halad tovább a sorozat közreadása abban a keretben, amelyet egykor Kodály és Bartók jelölt ki. Olsvai tudományos tanulmányainak témái is több szálon kapcsolódnak a népzenei összkiadáshoz: ilyen például a Dallamváltozat- és rokonságvizsgálatról, a Magyar népzenei rendezőmunkáról, vagy A magyar népzene egyik fő rétegének rokon népi kapcsolatairól készített dolgozata. Írásainak másik csoportja szülőföldjének népzenéjét, a dunántúli zenedialektus sajátságait tárgyalja. Ide tartozik a Magyar Népzenei Antológia lemezsorozat öt dunántúli lemezének szerkesztése is, valamint legújabb tanulmánya a dunántúli dudamotívumokról. Kevésbé köztudott, hogy több ízben foglalkozott a nemzetiségek népzenéjével: horvát, német, román, szlovák és cigány dallamokkal. Számos írásában elemezte Bartók és Kodály zeneszerzői életművének népzenei vonatkozásait, többek közt az Egy Kodály-Bartók-i tématípus és népi gyökerei, Dél-Dunántúl hangja Bartók zenéjében és Kodály egyik "galántai" dallama címmel. Mellettük jelentős részt vállalt a Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai című könyv összeállításában. Hangzó formában elkészített (két szerzőtárssal közösen kiadott) tudományos összefoglalásnak tekinthetjük CD-kiadványát Hallgassátok meg, magyarim címmel, mely dialektusok szerinti elrendezésben ad teljes áttekintést népzenénk stílusairól, műfajairól, utalva a népi dallamok műzenei feldolgozásaira is. Olsvai sokszor és szívesen dolgozik együtt másokkal: társszerzőként működött közre somogyi és Fehér megyei folklór-tanulmánykötetek zenei fejezetének elkészítésében. Széles körű kapcsolatokat tart fenn vidéki népdalgyűjtőkkel, akiknek ösztönzést és gyakorlati segítséget nyújt anyaguk közreadásában, mint munkatárs, szerkesztő, lektor vagy előszóíró - szükség szerint. Olsvai Imre, Kodály egykori tanítványaként életével példázza Mesterének azt a kijelentését, miszerint "a népzenekutatás olyan, hogy azt egyes emberek nem végezhetik". Tehát nem az egyéni, gyors siker, hanem a nagy, szerteágazó feladatok megoldása az, amire figyelnünk kell. De nemcsak a tudományos együttműködés-összefogás fontos, hanem tágabb értelemben a népzene ügye, melybe beletartozik az oktatás, az ismeretterjesztés és a népzenei mozgalom támogatása. Olsvai Imre életművében mindezek igen jelentős helyet foglalnak el. Írt népzene fejezetet egyetemi tankönyvbe és gimnáziumi énekkönyvekbe, írt útmutatókat a pávaköri munkához, műsorkészítéshez. Tanít egyetemen és főiskolán, nyári tanfolyamokon, továbbképzéseken. Folyamatosan vesz részt különféle népzenei versenyek elbírálásában, ünnepi gálaestek vezetésében, de említhetjük rádióműsorait, sorozatait is.
Akik személyes kapcsolatban állnak vele, tudják: Olsvai Imre az, akihez bármikor fordulhatunk szakmai tanácsért, akinek egy-egy megjegyzése elég ahhoz, hogy a kutató átlendüljön nehézségein, megoldást találjon munkája folytatásához. Tőle mindig lehet kérdezni, mert türelme van a feleletre, és közvetlensége feloldja a kérdező zavarát. Emiatt aztán valószínűleg túl gyakran zaklatjuk, túl sok idejét vesszük igénybe, és így saját munkáitól vonjuk el. Pedig még sok mondanivalója van a népzenéről! Mindnyájunk nevében kívánom, Isten éltesse sokáig, és a számára oly kedves dunántúli köszöntő szavait idézem: "Imre, légy egészségben, / Köszöntünk reménységben!"