Muzsika 2001. február, 44. évfolyam, 2. szám, 14. oldal
Csengery Adrienne:
"...hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez"
Kurtág György születésnapjára
 

2001. Éppen húsz éve, hogy januárban Párizsban, februárban pedig Londonban bemutattuk a Truszovát. Ott ünnepeltük Gyuri születésnapját is. Annyi idős volt, mint én most. Éppen hússzal több, mint én. Igazából a Truszova nyitotta ki a világ fülét a zenéjére.
Valamikor 1980 őszén ismeretlenül felhívott telefonon - éppen nem voltam otthon, anyósommal beszélt -, szeretné megmutatni a legújabb, szoprán hangra írt művét, mert Mihály András szerint el tudnám énekelni. Akkor már ismertük Kurtág nevét, ott tapsoltunk férjemmel együtt a Zeneakadémián, az Új Zenei Stúdió tisztelgő koncertjén is, úgyhogy boldog voltam a megtiszteltetéstől. A megbeszélt időben felmentem hozzájuk, Kurtág leült a zongorához, s zongorakivonat nem lévén, partitúrából énekelte, játszotta a mintegy negyven perces, kamaraegyüttessel kísért orosz nyelvű dalciklust, olyan hihetetlenül tökéletes előadásban, hogy abban a pillanatban elhatároztam, eléneklem, megtanulom, ha belehalok is. Kurtág előadásában a zene annyira magától értődően természetesnek hangzott, olyan drámai, olyan sírnivalóan lírai, olyan gyönyörűséges volt, hogy nem is észleltem a nehézségeket. Otthon aztán kiderült, hogy nem elég a lelkesedés, az akarat, egyszerűen egy szót sem értettem a kottából. Először is a szöveg - pedig érettségiztem oroszból. Aztán a jelek a kottában, meg a hangközök, az extrém dinamika. Az egész, mint egy áthatolhatatlan kásahegy. Úgyhogy félre is tettem egy időre, amúgy is rengeteg egyéb kötelezettségem volt. Kurtág várt-várt türelmesen, aztán hallani akarta, hol tartok. A legelső hangnál rájött, hogy sehol. S ekkor kezdődött számomra az alázat iskolája. Átadtam a hangom, mint egy fadarabot, hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez. Soha ilyen csodálatos mesterem nem volt még. Márta, a felesége szerint Gyuri nem zenét csinál, ő maga a zene, belőle árad. Ezt éreztem én is, s a hitét, hogy tökéletességre késztet, s mindezt mondhatatlan türelemmel, tudással és szeretettel, hogy többre tart képesnek, mint amit valaha is reméltem magamról. Egyfajta beavatási szertartás részesévé váltam.
Ezt köszönöm most, s hogy azóta minden Kurtág-hang hozzám szól, nemcsak a nekem írottak, s hogy mint Madách Évája, "értem a dalt, hála Istenemnek!"


Pierre Boulez, Kurtág György és Csengery Adrienne
a Truszova-lemez készítésekor - Párizs, 1983

Moldován Domokos felvétele