Muzsika 2000. október, 43. évfolyam, 10. szám, 42. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Sugár Miklós új művei és munkamódszere
 

-Haladjunk készülő műveid leendő bemutatásának időrendjében! Elsőként egy versenymű kerül közönség elé.
-Nem biztos, hogy versenyműnek nevezhető a Cimbalmos Baráti Kör októberi rendezvényére, Szakály Ágnes felkérésére, három szólóhangszerre és vonós zenekarra készülő darab. Inkább csak a mű szimfonizmusából emelkedik ki a trió. Fuvolát és hegedűt társítottam a cimbalomhoz, ám azzal az akusztikus elképzeléssel, hogy a hangzás nem reked meg a fuvola és a hegedű közös regiszterében, hanem a basszusfuvola felhasználásával mélyebb tartomány és különleges hangszínek irányába tágítja azt.
-Ha már a hangszínt említed: az utóbbi években úttörő szerepet vállaltál az élő elektroakusztikus zenében. Ez is hangszíninvenciód gazdagodását eredményezte.
-Manapság távolodni igyekszem az elektroakusztikus kompozícióktól. Nem mintha skatulyának érezném világukat, ám - mint korábban is - érdekel az énekkari és a hangszeres kifejezés. Ennek ellenére a Korunk Zenéje sorozatában bemutatunk egy dalciklust Kondor Béla verseire - ebben még szerepet kap a szintetizátor MIDI-programja. E sorozat első két dala tavaly már elhangzott, most egészült ki egy harmadikkal, s terveim szerint további költemények csatlakoznak majd hozzá.
-Kórusművek hangjai is gyülekeznek a számítógép-képernyő kottalapján.
-Mindenekelőtt a cappella misét írok, amely - ha nem is egyszerű - amatőr énekkar által is előadható lesz.
-Milyen terjedelmet szánsz a misének? Elhangozhat szertartás keretében is, vagy csak koncertszerűen?
-A szertartásbeli megszólalás volna a cél. Az énekkari komponálás terén, úgy érzem, vannak kihasználatlan lehetőségeim, s itt nemcsak családi kapcsolataimra gondolok, hanem tapasztalatomra is, hiszen hajdan sokat énekeltem kórusban, tudom, mit mennyire könnyű vagy nehéz megszólaltatni.
-Zeneszerzés-technikailag mit jelent, hogy amatőrök számára is hozzáférhetővé akarod tenni a darabot? Például alkalmazhatsz-e aleatóriát, amelynek előadása - ha az énekelnivaló nem nehéz is - műkedvelők számára bonyolult lehet?
-Ha már az aleatóriát említed: az utóbbi két évben nem alkalmaztam ezt a technikát. Kvázi aleatória előfordul nálam most is, amikor a mintegy aleatorikus hangzás kötött kottaképben van rögzítve. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy megfogható tonalitás segítse a kardalost. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az amatőrnek örömet kell találnia az általa tolmácsolt zenében - az előadás semmiképpen sem válhat puszta feladatteljesítéssé.
-Úgy tudom, változott a munkamódszered.
-Ezt a számítógépnek köszönhetem. Ha bármi eszembe jut, beírom a gépbe - onnan még vissza is hallgathatom, jóllehet kompromisszumos szintetikus hangminőséggel, de kellő tempóban -, s az így tárolt vázlatokból könnyebben szerkesztem meg a darabot, mint korábban, papírra írt jegyzeteimből. Mivel mostanában sok időm szabadult fel a komponálás számára, egyre több "feljegyzés" kerül a számítógépbe: további kórusművet és cimbalomdarabot tervezek, majd egy, egyebek közt basszusgitárt és szintetizátort foglalkoztató darabot, amely persze megint az elektroakusztikus vonulatot folytatja. Ezt az EAR Együtteshez nemrég csatlakozott baszszusgitáros, Gryllus Samu inspirálta.
-A számítógépes írásmód komponálási szemléletedet is megváltoztatja?
-Először zseb-kottafüzetembe jegyzetelek: ide legapróbb ötleteimet is felírom. Ebben a fázisban még csak papírral és ceruzával tudok dolgozni. Az ötletekből kialakuló formai egységeket azonban sokkal könnyebben kezelem a számítógépen, s ha mondjuk, transzponálni kell, nem szükséges fölöslegesen körmölnöm, a gép elvégzi a feladatot. Egy kicsit megváltozott a szemléletem, amióta komputerrel dolgozom.
-Most készülő darabjaid hoznak-e stiláris változást életművedben, vagy megmarad a pentatonális, repetitív elemeket hordozó hangod?
-Nem szeretném, ha munkamódszerem változásokat idézne elő zenémben. A kottaírási lehetőségek "forradalmasodását" éppúgy segítségnek szeretném tekinteni, mint ahogyan az elektroakusztikus hangszíneket alkalmaztam.
-Vannak-e terveid a pedagógiai irodalomban?
-Igen. A KÓTA ifjúsági bizottsága vetette föl a gyerekek által énekelhető, új hangvételű kórusművek iránti igényt. A Földvári Napokon zenében és vitákban hallottak is megerősítettek abban, hogy a hangszeres oktatásban is szükség van új pedagógiai irodalomra. Harminc-negyvenéves az a repertoár, amely ma e célra használatos. Ez nemcsak a stiláris hiány kérdését veti föl, hanem azt is, hogy ha nem írunk ilyen célú műveket, nem számíthatunk arra, hogy a gyerekek megismerik a nevünket.