-Fiatal zeneszerző létedre immár harmadik zongoraversenyedet írod. Minek köszönhető e műfaj hangsúlyos szerepe eddigi pályád során?
-Bizonyára annak, hogy nagyon szeretem a zongorát, magam is zongorista vagyok, s úgy érzem, legszerencsésebb, ha az általam legjobban ismert hangszerre komponálok versenyművet. Megkíséreltem már másra is - nemrég mutatták be Tubaversenyemet -, de ilyen esetben előfordulhat, hogy a próbák során a technikai feltételekhez igazodva módosítanom kell a szólamon. Célom ugyanis, hogy mindenképpen olyan versenyművet írjak, amely idiomatikusan szólal meg az adott hangszeren. Ami jelenleg harmadik művemként formálódik a zongoraverseny műfajában, elnevezésében csak a második lesz. Terjedelmes: 35-40 perces darabnak készül.
-Miért vontad vissza első zongorakoncertedet?
-Tizennyolc évesen írtam, első zenekari darabomként. Bő negyedórájából talán öt percét most is vállalhatnám, de a kompozíció egésze nem érdemli az Első zongoraverseny titulust.
-Milyen irányzatok, milyen zeneszerzők hatottak rád?
-Bachtól Stockhausenig sokan - pozitívan vagy negatívan. Bartókot, Stravinskyt szívembe zártam, Puccinit, Ravelt nagyon szeretem.
-Csupán szereted a zenéjüket, vagy nyomot is hagytak a műveiden?
-Úgy érzem, nyomot hagytak, hiszen sokat elemeztem partitúráikat. Stilárisan nem másolom őket, de technikát, hangszerelési tapasztalatot átveszek tőlük.
-Második zongoraversenyed (amelyet most elsőnek minősítesz át, s amelyik a Kodály Zoltán Nemzetközi Zeneszerzői Verseny díjazottja volt) és a most bontakozó mű között miben változott a stílusod?
-Alapkoncepcióját tekintve nem változott: akkor is, ma is szélesebb közönséget megcélozva írok, nem szeretnék megelégedni a szakmai érdeklődés belterjességével. Az új darab irányítóbb szerepet szán a zongorának, a zenekar többnyire kísérő funkciót tölt be. Ez ugyan nem stiláris változás, de ebben a technikai különbségben tudom szembeállítani a két művet.
-Mekkora a zenekar?
-Átlagos méretű, dupla fákkal és rezekkel, négy kürttel.
-Sokat zongorázol komponálás közben?
-Nem is tudok zongorahasználat nélkül komponálni. Amikor particellában megírom a darabot, sokat játszom közben, ám a hangszerelést íróasztalnál végzem. Akadhat olyan partitúra, amelyet nyomban összes szólamával le lehet írni, de egy zongoraverseny faktúrája a zenekar kísérő szerepe miatt nem ilyen.
-Zenekari darabnál milyen lejegyzési módszert alkalmazol?
-Attól függ, hogy ötletszinten mennyire fontos a hangszerelés. Ha egy speciális hangszer meghatározó szereppel fordul elő a darabban, jobb mindjárt annak szólamával lejegyezni a kottát - tehát partitúrában. Ha viszont akkordokban, széles dallamokban gondolkodom, amelyeket látszólag mindegy, milyen hangszer játszik, érdemesebb zongorakivonatot írni.
-A hangszerelés során nem változik meg a kompozíció?
-Néha ez is megesik, hiszen a hangszerelés második komponálás.
-Azt, hogy terjedelmesebb darabra készülsz, az anyag kívánja meg, vagy valamiféle programatikus tartalom inspirálja?
-Hosszú évek óta ez az első olyan darabom, amelyet nem kell időre befejeznem, nem kell kompromisszumokat kötnöm. Immár két éve dolgozom rajta, úgy mondanám, hobbiból: nincs kitűzött bemutatója, nincs választott előadója. Első tétele először mintegy negyedórás lett, a zene kívánta így. Nemcsak emiatt vált szükségessé, hogy a további kettő se legyen rövid: a zenei anyag is ezt kívánta. Amolyan nagyromanikus versenymű körvonalazódott, széles kadenciákkal. Él bennem egy hagyományos kép a zongoraverseny műfajáról, s most egy ahhoz illő művet szeretnék létrehozni. Ebben a zongoristának el kell kápráztatnia a közönséget, különösképp a saroktételekben, azok között pedig egy szép, melodikus középtételnek kell megszólalnia.
-A zongoraverseny hagyományában más Mozart egy koncertje, más a Beethovené, s mindehhez képest is más mondjuk Csajkovszkij b-mollja. A te ideálod alighanem az utóbbi, nem?
-Nem tartozik a koncepciómhoz, hogy zárt, klasszikus művet írjak, mint Bartók, vagy épp csajkovszkijosan szabadot. Kérdésedre alighanem a közönség ad majd választ - engem komponáláskor ez nem is foglalkoztat. Különösen most, hogy ezt a darabot a szívem diktálja.
-Most Fulbright-Soros ösztöndíjjal Amerikába utazol, ahol a filmzene-írást fogod tanulmányozni. Komoly terveid vannak e műfajjal, netán ebből kívánsz élni?
-Elsősorban nem az anyagiak reménye vezet a - természetesen igényes - filmzenéhez, hanem a sokakhoz szólás, a nagyszámú hallgatóság megszólításának lehetősége. Márpedig szerintem minden zeneszerzőnek az a célja, hogy hatást gyakoroljon az embertársaira. S persze érdekel az adott film tartalmát kifejező zene komponálásának feladata is.
-Elképzelhetőnek tartod, hogy - megfelelő film esetén - olyan zenét írj hozzá, amely "csereszabatos" a koncertmuzsikáddal?
-Reménykedem ebben, de nem én fogom osztani a lapokat. Egyszer talán magam határozhatom meg az általam írandó filmzene stílusát, addig azonban úgy viszonyulok ehhez a munkához, mint a zeneakadémiai stílusgyakorlatokhoz: teljesítem a kívánalmakat, nem megalkuvásból, hanem gyakorlatszerzés céljával.