Muzsika 2000. július, 43. évfolyam, 7. szám, 3. oldal
Albert Mária:
Zenekar a senki földjén
A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának gondjai és tervei
 

A Budapesti Filharmóniai Társaság tagjai újabb három évre vezető karmesterré és művészeti tanácsadóvá választották Rico Saccanit. Elkészítették és közzétették a következő évad műsortervét, amelyből nyilvánvalóvá válhatott a közönség számára, hogy első és második bérleti sorozatuk nevet kapott: Kodályét és Dohnányiét. Mint közismert, Kodály díszelnöke, Dohnányi elnöke volt a Budapesti Filharmóniai Társaságnak. Szeptemberben ünnepi hangversennyel köszöntik a millenniumot, a 2001-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon Brahms-Schumann-esttel vesznek részt, s természetesen az Operaházzal közös Mahler-bérlet is folytatódik. Röviden így summázhatók az együttes hírei. Szomorú állandóság: Melis Béla, a választmány elnöke ismét kénytelen volt bejelenteni, hogy csak az évad első fele látszik biztonsággal finanszírozhatónak, a továbbiak anyagi fedezetét még elő kell teremteni.

- Vajon egy olyan karmester, aki másutt is talál elfoglaltságot, akit sem az anyanyelv, sem zenei gyökerek nem kötnek ide, miért szolidáris a Filharmóniai Társasággal, miért vállalja a bizonytalanságot?
Rico Saccani
: Szeretek kiegyensúlyozott, jó légkörben dolgozni. Ezt a élményt kapom meg itt. Úgy látom, az anyagi nehézségek ellenére előre haladnak a dolgok. Tavaly szép szakmai eredményt hozó turnékat tettünk: sikerrel léptünk föl Meránóban, Veronában, Aix les Bains-ben. Idén is utazunk: szeptemberben például az Operaház japán turnéjának befejezte után a filharmóniai tagokkal több önálló koncertet adunk a távol-keleti szigetországban. Megszűnt az a cég, amely eddig intézte a külföldi meghívásainkat, most e munkával egy berlini iroda foglalkozik. Figyelmünkbe ajánlottak néhány művészt, közülük Gernot Schulz karmestert már a következő évadra meghívtuk: novemberben Oleg Maisenberg koncertjét vezényli majd. Szívesen dolgozunk fiatal, de szép reményű szólistákkal - ilyennek véljük Axel Strauss hegedűművészt és Denis Matsouev zongoraművészt. Meghívtuk nagyra becsült magyar kollégáim különböző nemzedékeinek egy-egy képviselőjét: Lukács Ervint, Kovács Jánost és Héja Domonkost. Immár hagyományosnak mondható együttműködésünk Frankl Péterrel, aki a ritkán hallható Wanderer fantáziát, Schubert zongoraművének Liszt által készített zenekarkíséretes átdolgozását szólaltja meg. A magyar közönségnek bizonyosan kellemes meglepetést szerez majd a koreai Kun Woo Paikkal találkozni, aki bár Liszt-sorozatairól híres, Budapesten Rahmanyinov harmadik, d-moll zongoraversenyét adja elő.
További örömteli újdonság, hogy az együttesnek már saját honlapja van: a www.bpo.hu címen nemcsak műsorunkról szerezhetnek információkat, hanem a BFTZ története és diszkográfiája is áttekinthető itt. Egy-egy koncertünk időpontját a Financial Times hétvégi programajánlója is közli - ennek jelentősége igazán nagy, hiszen a tekintélyes lap válogathat a nemzetközi rangú események között. Szerződést kötöttünk a holland AC Klassik céggel, amely kísérletképpen tizenegy hangversenyünk live-felvételének mesterszalagjából állít össze CD-t. Ha a kiadvány sikeres lesz, ez a munka is folytatható.
- Erkel Ferenc 1853-ban alapította a Budapesti Filharmóniai Társaságot - ez az együttes tehát Magyarország legrégibb hivatásos szimfonikus zenekara. Muzsikusai valamennyien az Operaház és az Erkel Színház zenekarából kerülnek ki - mindenki operaházi tag, de nem mindenki filharmonikus. A Társaság működését koordináló öttagú választmány elnöke Melis Béla. Miért nem nyújt ez az együttélés biztonságot a zenekar számára? Többször hallottuk a szaktárca részéről is, hogy esetleg az Operaház költségvetésének növelésével lehetne megteremteni a Filharmonikusok működésének szilárd alapját.
Melis Béla
: Az Opera mint nemzeti intézmény, a költségvetési törvényben számára megállapított keretből és a bevételeiből gazdálkodik, akárcsak a többi, e kategóriába tartozó kulturális műhely: például a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria vagy az Állami Hangversenyzenekar utódja, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár. A Budapesti Filharmóniai Társaság azonban egyesület - a múlt században a társaság kifejezést használták erre a formára - vagyis a civil szféra része. Ide költségvetési, állami pénzt juttatni bizonyára lehetne, csak éppen még senki sem találta meg ennek a módját. Higgye el, alaposan végigrágtam magam jogszabályokon, a múlt dokumentumain, a másutt ma is funkcionáló megoldásokon, tehát nem a kényelmesség mondatja velem, hogy nincs igazán jó megoldás. Hogy a zsákutcában - vagy inkább a senki földjén - való veszteglés állapota érthető legyen, vissza kell lépnünk az 1994 előtti időbe. 1945 előtt a főváros és a kultuszminisztérium is támogatta a Filharmóniai Társaságot, nevesített állami pénz 1913-ban jelent meg először a könyvekben. Igen jelentős tőkeerőt képviselő szponzori kör is állt az együttes mögött: a bankszövetség, a gyáriparosok és tehetős magánszemélyek. A kasszából bőven futotta arra, hogy a korszak legjobbjait hívják Budapestre, Failonit, Ansermet-t, Karajant, Enescut, Hindemithet, Navarrát, Milsteint - a névsort hosszan folytathatnám. Igaz, a BFTZ volt az egyetlen főhivatású, állandó koncertzenekar. Létrehozták a támogatókkal kapcsolatot tartó baráti kört. Akárcsak a szomszédban, azonos korszakban alapított Bécsi Filharmonikusok, a budapesti együttes is nagy társadalmi presztízsnek örvendett. S míg ez a megbecsülés a szomszédban 1945 után is töretlen maradt, Magyarországon drámai törés következett be: lehetetlen helyzetbe került a társaság. Az egyesületi forma, amely korábban előny volt, pénzügyi téren hátránnyá változott. Létrehozták a konkurens zenekarokat (ÁHZ, Rádiózenekar) és az állami koncertszervező céget, az Országos Filharmóniát. Hogy mikor és hol hány hangversenyt adott, milyen kategóriájú szólistákkal játszott a társaság (például egy villamosjegy áráért), az immár nem a testület döntése volt. Történelmi értékünket, a függetlenségünket szinte teljesen elvesztettük. Ferencsik János és Kórodi András tekintélye persze sokat használt a társaságnak. A "zivataros időkben" csodálatosképpen fönnmaradt az egyesületi strutúra, amely kétségtelenül egyfajta polgári - akkoriban tehát elvetendő - hagyományt képviselt. Kilógott a sorból.
- Furcsa, de a Budapesti Filharmóniai Társaságnak akkor kezdett igazán rosszul menni, amikor az úgynevezett polgári erények újjáélesztése közéleti kérdéssé vált. 1993-ig még futotta egyrészt a lendületből, másrészt a minisztériumi mecenatúra keretből. Azután '94-ben, amikor e keret a Nemzeti Kulturális Alaphoz került, s ott szűkmarkúan mérték a támogatást, anyagi szempontból mélypontra kerültek. Ekkor kezdték megkísérelni, hogy állami alapfinanszírozás nélkül álljanak meg a saját lábukon.
-Ilyen nagy létszámú testület a világon sehol, egyetlen hónapig sem marad működőképes, ha nincs biztos anyagi háttere. Eleinte úgy tetszett, a Szerencsejáték Rt. támogatása - ígéretük évi 15 millió forintról szólt - megteremti a működési költségek alapját. A cég új vezetése azonban nem preferálja a komolyzenét: a támogatás évi 1 millióra csökkent - számunkra persze ez is fontos. Mivel nem az állam és nem is az önkormányzat tartja fenn, együttesünk szinte egyetlen pályázaton sem vehet részt: nem folyamodhatunk a belügyi tárcánál kezelt alaphoz; a Fővárosnak van (legalábbis volt) saját zenekara, nagyobb támogatásra onnan sem számíthattunk. A Parlament társadalmi szervezetek költségvetési támogatását előkészítő bizottságánál rengetegen állnak sorba, az onnan kapott segítség pedig csekély.
- Mint korábban említettük, a még Erkel által aláírt, 1892-ben kelt alapszabály kimondja: a társaság az Operaháztól függetlenül, de azzal szoros együttműködésben dolgozzék - egyeztetési kötelezettségük is van. Kézenfekvőnek és logikusnak tetszik, hogy kössenek az Operával közszolgáltatási szerződést, vagy alakítsanak közhasznú társaságot.
- Végiggondoltuk ezt a lehetőséget is. Tartunk azonban a nehezen visszanyert függetlenség és az egyesületi forma elvesztésétől. Nem a mostani vezetőktől félünk, velük igen jó a viszonyunk, de a helyzet mégis kiszolgáltatottá tenne bennünket, függővé a mindenkori főigazgató, gazdasági igazgató jóindulatától. Az Opera ma egy sereg kérdésben kedvez nekünk: használhatjuk a ház infrastruktúráját, a telefont, a próbatermet, a hangszereket, a fellépésekhez a frakkot. Térítés nélkül, de nem ingyen. Ugyan a hétfői estjeinkre átadják házat, ám a keddi koncertek az operai kombinált bérlet részeként zajlanak, s ilyenkor a vendég honoráriuma, a jogdíj minket terhel. Bérleti hangversenyeinket a Társaság zenei névjegyének tekintjük. A tagok jól tudják: ha nem dolgoznának teljes odaadással, elveszítenénk a közönségünket, és ezzel a létjogosultságunkat is. Egyébként a felkészülésre szánt időből és energiából következik, hogy - mint az elvárható - a filharmonikus koncertek még a gyöngébb napokon is jobbak az operai átlagnál, legalábbis így vélik azok, akik kívülről, de rendszeresen figyelik a munkánkat. A társaság "magánéletébe" nem lehet beleszólni, a testület titkos szavazással dönt minden egyes pozícióról, a zenekar tehát teljhatalommal rendelkezik a saját vezetősége fölött. Ha valaki a funkcióját a saját karrierje építgetésére akarná fölhasználni, menthetetlenül megbukna. A két épületben dolgozó 200 muzsikus közül 126-an tagjai a társaságnak, ők kettős szűrőn mentek át, hiszen próbajátékkal kerültek az operaházi illetve az Erkel színházi zenekarba, majd teljesítményük alapján az egyesületbe. Az öttagú választmány a műsornak megfelelően kéri föl a játszókat - aszerint, hogy a repertoárból kinek mi az erőssége. Nem lép minden hangversenyen mindenki pódiumra. A Társaság olcsó, fenntartási költsége nincs, mert nem fizet tisztségviselőket, ügyintézőket. A válaszmányi tagok kitanulták a könyvelői szakmát, az adószabályokban való eligazodást, szerződéskötést. Ha valamiben mégis elakadunk, az Operaház szakértőitől kapunk segítséget. Mondhatom, jelképes értékű gázsit fizetünk egy-egy fellépésért. Viszonyításul: a Budapesti Fesztiválzenekarnál szokásos tiszteletdíj felét. Saccani honoráriuma is bátran nevezhető szimbolikusnak, mélyen a nemzetközi szint alatt van. Az ő funkciójának megnevezése (vezeztő karmester és művészeti tanácsadó) állampolgárságához kötődik: nem választhattuk meg elnökkarnagynak, mert akkor utalványozási és hasonló jogokkal is föl kellene ruházni, márpedig neki nincs magyarországi vagyona, amellyel, ugyancsak az alapszabály szerint, az anyagi eszközökért felelne. Ezek a jogosultságok a választmány elnökére, vagyis rám szálltak.
-1996-ban parlamenti interpelláció foglalkozott a helyzetükkel, ennek köszönhetően a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből évente kaptunk jelentősnek minősíthető támogatást. - Föltehetően idén is erre a segítségre számítanak, hiszen ön találkozik a miniszterrel. Rockenbauer Zoltán korábban jelezte, hogy élni kíván törvény adta jogával, mely szerint dönthet a miniszteri keret nagyobbik feléről.
- Valóban arra számítunk, hogy a miniszter meghosszabbítja az elődeitől kapott támogatást. Némi késéssel megkaptuk az első félévre a Hámori József által megítélt 15 millió forintot. Szeretném biztosan tudni, hogy szeptemberben a megígért második tizenöthöz is hozzájuthatunk-e. Vagyis rendben lévőnek tudhatjuk-e finanszírozási szempontból a 2000/2001-es évad első felét - ezért keresem föl Rockenbauer miniszter urat. Mi akkor lennénk abszolút biztonságban, ha az NKA miniszteri keretéből rendszeresen elnyerhetnénk működési költségeinknek nagyjából kétharmadát. Egy-egy évadunk mintegy ötvenmillió forintba kerül; csaknem nyolcmillió bevételünk van a bérletekből és a napi jegyekből. Bérleteinket az operasorozatoknak megfelelő árakon adjuk. Idén is gyorsan elfogytak, napi eladásra csak azt a minimumot tartottuk vissza, amellyel kielégíthetjük az idegenforgalom igényeit. Természetesen igyekszünk olyan turnékat szervezni és üzleti megtakarításokat elérni, amelyek további két-három milliónyi bevételt hoznak. A Hotel Marriott Budapest és a Malév támogatását is élvezzük, a szállodai helyekhez adott kedvezmény jelentős segítség: így vendégeinket színvonalasan tudjuk elszállásolni. A piaci árakat nem tudnánk kifizetni. Úgy látom, ma Magyarországon egy ilyen nagy együttes legfeljebb költségeinek tizenöt-húsz százalékát szerezheti meg szponzoroktól, a jegybevételből pedig másik tizenöt százalékot. Jegyeink árát egyelőre nem emelhetjük, mert akikért dolgozunk - hagyományos közönségünk -, azok aligha lennének képesek sokkal többet szánni e célra. A következtetés tehát az, hogy a kiadások kétharmadát valamely költségvetési szervnek, állami forrásnak kellene biztosítania, és még emellett is szükségünk volna hathatós magántámogatásra.
- Ez már olyan kérdés, amely a pénzügypolitika síkjára terelné beszélgetésünket, bár a probléma megkerülhetetlen. Ma nem "üzlet" a művészi minőséget előnyben részesíteni, nincsenek adókedvezmények - még annyi sem, mint a '90-es évek elején. Megjegyzem, a miniszter úr idén saját keretéből elég szép summát adott Markó Iván társulata, azaz a Magyar Fesztivál Balett bérköltségeire és próbatermének bérleti díjaira. Ez örvendetes példa.
- Még legalább egy emberöltő kell ahhoz, hogy a hazai gazdasági életben kialakuljon a kultúra magántámogatóinak köre - hasonlóan ahhoz a bécsi ékszerészhez, aki nemzedékről nemzedékre ott áll a Bécsi Filharmonikusok mögött, s nem egyedül. Mondhatná valaki, hogy mi bizonyára nem vagyunk eléggé járatosak az üzleti világ "megkörnyékezésében". Erre azt válaszolhatom, hogy felkértünk professzionális szponzorszerzőket: munkájuk nem hozott eredményt. Magunk sokkal többet értünk el. Ábrányi Emil verse szerint a Filharmonikusok mindig nehezen éltek, de azért tették a dolgukat. Fontos mozanat, hogy föl kell készülnünk egy jeles évfordulóra: a Budapesti Filharmóniai Társaság 2003-ban ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Ahhoz, hogy az ünnep méltó legyen a társaság történetéhez, Erkel nevéhez és európai elismertségéhez, bizony alaposan át kell gondolnia a művészeti tanácsadónak - és nekünk is - a meghívandók körét és a műsort. A következő évad programja olvasható a műsorfüzetünkben. Hamarosan meg kell terveznünk a 2001/2002-es évadot, s már most, szeptemberben hozzá kell látnunk a 2003-as koncepció kidolgozásához. Elsőrendűen fontos, hogy tudjuk: biztosan lesz anyagi hátterünk az évforduló köszöntéséhez.


Rico Saccani


Wirthmann Julianna, Rico Saccani és Melis Béla
a zenekar sajtótájékoztatóján

Felvégi Andrea felvételei