- Mielőtt készülő műveiről faggatnám Tóth Pétert, megkérdezem: milyen kedvvel komponál egy mai fiatal zeneszerző, a kortárs zenének nem kedvező társadalmi környezetben?
- Amikor már dolgozom, jó kedvvel, mert úgy érzem, van értelme a zeneszerzésnek. Kételkedő periódusaimban nem komponálok. Az előadás esélye felvillanyoz.
- Most munkában lévő darabjaid megrendelésre vagy belső inspirációra íródnak?
- Vonószenekari darabom szerzői estemre készül. Rövid művet ilyen hosszan, meg-megakadva még nem komponáltam. Kórusciklust a Nemzeti Kulturális Alapprogram házi zeneszerző modelljében a debreceni Kölcsey Kórushoz kapcsolódva írok - ez életem első komoly felkérése. Gyerek-meseoperát is tervezek barátaimmal évek óta, de ennek megvalósulása még a jövő ködébe vész.
- Miért készül oly fontolva a vonószenekari mű?
- Életem jó periódusában kezdtem el, ám sok minden jött közbe. Egzisztenciális okokból munkát kellett vállalnom: tanítani kezdtem, ettől kevesebb lett az időm. Tervezett koncertünk elmaradt, ez kedvemet szegte. Most azonban néhány hét alatt megírtam a második felét. Öt-hat perces szerenád vonószenekarra, három témából építkező, hídszerkezetű, helyenként Richard Strauss-os, remélem, másutt Tóth Péter-es zene - ez majd kiderül, ha meghallom.
- A Strausshoz kötődés egyes mai magyar zeneszerzők általános neoromantikus nosztalgiájával rokon, vagy személyes vonzalom?
- Strauss Metamorfózisainak szelleme erősen hat rám: a kevés motívummal való fúrás-faragás, a Strauss egész zenéjére jellemző érzelmi hullámzás, az intenzív, ám gyorsan leépülő gesztusok. Érzem, hogy ennek újraélése korunk egyik tendenciája - meglátjuk, mi marad fenn a szerzők ilyen irányú munkásságából.
- Miben tudnád meghatározni a "Tóth Péteres-ség" fogalmát? Milyennek látod azt a zenét, amelyet sajátodnak érzel?
- Inkább azt mondanám, milyennek nem: nem kimódolt. Ha választani kell a struktúra és az érzelmek között, én az utóbbit részesítem előnyben, akkor is, ha ezzel szabályokat kényszerülök felrúgni. Megtanultam a Zeneakadémián, hogy ami jól mutat, látványos a papíron, nem biztos, hogy jól szól, márpedig ez a lényeg. Mikrotonális zenét írok, sűrű harmóniaváltásokkal. A dallam mindig fontos a számomra, a harmóniákat alárendelem. Persze mindezt igyekszem polifon szakaszokkal kiegyensúlyozni.
- Idomulnia kell-e a hallgatónak a vonószenekari szerenád gyakori hangulatváltásaihoz, vagy összefüggő felületként tárul föl előtte a mű?
- Egyetlen ívként érzékelhető a darab, nem igényel sok új nekirugaszkodást az előadótól és a hallgatótól. Ám ez az ív nem valamiféle domb, hanem sok hepehupát jár be a gyorsan zajló érzelmi hullámzás - remélhetőleg úgy, hogy közben nem töredezik szét a kompozíció.
- Hangszerelésed is Straussra emlékeztet, vagy a vonósok új eszköztára is beszüremlik a partitúrába?
- Olyannyira hagyományos a hangszerelés, hogy még az általam oly kedvelt Bartók-pizzicato sem szerepel benne. A hangzást illetően Csajkovszkij Vonósszerenádjának példája lebegett előttem. Darabom címe: Szerenád jobb időkre. Azért is készült lassan, mert el-elapadt hitem a jobb időkben...
- A jobb idők említése utólag igazolja bevezető kérdésem létjogosultságát. Rosszul érzed magad fiatal zeneszerzőként?
- Rossz helyzetben érzem egész korosztályunkat. Kedvezőtlen időben kellett önállóan lábra állnunk. A rendszerváltás átalakította a támogatási struktúrát, mi pedig sokan úgy gondoltuk, nem állunk be a nagy marakodásba. Így azonban a koncról is lemaradtunk. Magunk sem hittük, hogy ilyen könnyű kisodródni a pályáról. Akadt köztünk, aki abba is hagyta a komponálást. Az utánunk érkezett fiatalok már az új helyzetbe születtek - profik abban, hogyan teremtsék meg megszólalási lehetőségeiket.
- Örvendetes, hogy kórusciklusod a biztos bemutatás esélyével formálódhat. Volt-e megbízóidnak konkrét igénye, kívánalma?
- Nem. 1994-ben kerültem kapcsolatba a Kölcsey Kórussal a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny kapcsán. Azóta folyamatosan dolgoztam nekik: megtanultam őket, ők megtanultak engem énekelni. Magyar madrigálsorozatot írok nekik népi szövegekre - ez régi vágyam volt. Olyan népdalszövegeket választottam, amelyeknek dallamát nem ismerem. A szövegválasztás során úgy értelmeztem a helyzetet: én is része vagyok a népnek, amelynek joga e szövegeket élőként kezelni, azokhoz szabadon zenét társítani.
- A zene tehát nem népdalszerű?
- Csak annyira, amennyire a népdal világa bennem él, de idézetszerűen semmiképp.
- Milyen apparátust használsz, és milyen időtartamú a ciklus?
- Háromszólamú női kart, mely helyenként, a harmóniák kedvéért tovább tagolódik. Félórásra terveztük, nyolc-tíz tételből fog állni, másféltől négy és fél percesig. Ebből tetszés szerint lehet tételkombinációkat előadni, s szándékomban áll bővíteni a sorozatot. Címén még gondolkozom, hiszen a madrigál elnevezés nem eléggé pontos.
- A madrigáli könnyedségnek nem tesznek eleget egyes tételek?
- Néhány polifon tétel nem felel meg a Zsoldosszerenádra emlékeztető könnyedségnek, ám előfordulnak bennük Gesualdo madrigáljait idéző merész harmóniamenetek. Meghallhatjuk a nyár végén vagy ősszel esedékes bemutatón.
- Meglepő, hogy gyerekoperát tervezel. Ez ritkán jut a zeneszerzők eszébe.
- Néhány éve a királyi lépcsőházban tartottak zongorakíséretes operaelőadásokat gyerekeknek. Az ámuló közönség ragadott meg. Horgas Bélával egy Nakonxipán-meséről kezdtünk gondolkodni - ez mindkettőnknek régi közös szerelme. Pályázni kezdtünk mindenfelé, lelkesedést sokat aratva, pénzt annál kevesebbet. A librettó és némi zenei vázlat készen áll, a szűk órányi egyfelvonásos hangszerelését a majdani megrendelő igényei és lehetőségei határozhatják meg.