Muzsika 2000. június, 43. évfolyam, 6. szám, 3. oldal
Albert Mária:
Siker és kudarc a mérlegen
Közgyűlés után a Magyar Zenei Tanács munkájáról beszél Csengery Adrienne elnök
 

A közelmúltban tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Zenei Tanács, a zenei élet területén működő legnagyobb társadalmi szervezet. A közgyűlés ismét Csengery Adrienne-t választotta elnökéül (az énekesnő 1996 vége óta tölti be ezt a posztot). Az alelnöki funkciót ez idáig betöltő Gyimesi László mandátuma végleg lejárt, ezért ezt a feladatkört mostantól Kovács Géza, a Szimfonikus Zenekarok, illetve a Művészeti Ügynökségek Szövetségének elnökségi tagja látja el. Az elnökség: Baross Gábor, Gyöngyössy Zoltán, Tihanyi László és Victor Máté.

- Feszültségektől terhes időszakban vállalta először az elnöki megbízatást. A zenei élet atomizálódott, a koncertszervezés átalakult, a különféle civil szervezeteknek rá kellett ébredniük, hogy érdekeik lobbizás útján érvényesíthetetlenek. Mit tart első elnöki periódusa igazi sikerének?
- Éppen azt, hogy a különféle szervezetek számára a tanács tevékenysége egyre vonzóbbnak bizonyult, a tagok száma minden évben gyarapodott. Úgy látták, hogy jobb tartozni valahová, ahol érdekeiket tisztességgel képviselik; hogy erősebb a hangunk, ha együtt hallatjuk. Mi pénzt nem osztunk, hiszen bevételünk nincs, a tagdíjak működési költségeinket sem fedezik. Nálunk egy szellemi központ működik. Munkájával az elnökség és az iroda nagy társadalmi presztízst szerzett a Magyar Zenei Tanácsnak, melyet az államigazgatás is elismer. Dokumentálja ezt az ösztöndíjasok ügye is. Korábban is léteztek különféle támogatások, de a jelenlegi rendszert, a fiatal művészek pályára segítésének több fél számára is hasznos módját itt dolgoztuk ki. A javadalmazásokra - köztük a számunkra fontos Fischer Annie előadói és Kodály Zoltán zeneszerzői-zenetudományi ösztöndíjra - a szaktárca, most a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosítja a pénzt. Az ifjú előadók pódiumot, a koncertszervezők pedig előadót kapnak, hiszen a feltételek között meghatározott számú fellépés szerepel. S nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, tehát a közönség is megismeri a jövendő művészeinek arcát, más nyilvánosságot jelenleg legfeljebb a Bartók Rádióban kapnának. Sőt a világ nagyvárosaiban működő magyar kulturális intézetek meghívásának is eleget kell tenniük, ahol külföldi impresszáriókkal találkozhatnak. Mi az első lépések megtételekor vagyunk mellettük, a továbbiakban magukért állnak helyt, önállóan teremtenek új kapcsolatokat. Büszke vagyok e konstrukcióra, hiszen emlékszem, milyen nehéz volt az indulás. A Fischer Annie- és a Kodály-ösztöndíjak mellett még a társművészeteket fölkaroló nyolc másik, vagyis összesen tíz stipendium gondozását látja el a Schanda Beáta vezette Interart Fesztiválközpont Kht., amely tavaly és idén egy-egy fesztivállal és egy jól szerkesztett angol-magyar nyelvű katalógussal segítette az új nemzedék bemutatását.
- A Nemzeti Kulturális Alapprogram zenei kollégiumának költségvetése idén a tavalyinál 50 millió forinttal kisebb összegből gazdálkodhat, pedig most aktuálisak az úgynevezett millenniumi rendezvények...
- Úgy hallom, az NKA bevételei nem a várakozásnak megfelelően teljesülnek. Amíg ez autonóm alap volt, a pénz közvetlenül ide folyt be. A helyzet megváltozott: elkülönítetten ugyan, de a költségvetési fejezet része az NKA büdzséje, felével elvileg a miniszter rendelkezhet. Hogy mennyinek a felével, arról nincs pontos információm, mindenesetre nagyon szomorúnak tartom a kollégiumi keret csökkenését. Hozzá kell tennem: miniszteri keret járul hozzá a Nemzeti Filharmonikusok és Énekkar fizetésének, művészeti pótlékainak rendezéséhez. Hogy az NKA a jelen feltételek között, szerényebb kasszával és hatáskörrel egyáltalán működik, az a zenei tanács volt alelnöke, a Zene- és Táncművész Szakszervezet főtitkára, Gyimesi László kompromisszumos javaslatának köszönhető. A tanácsadó bizottságban előre jelezték: a pénzre a tárca igényt tart, hogy biztonsággal finanszírozhassa az állami fenntartású intézmények működését és a fontos projekteket, köztük a külföldi magyar intézetek programjait, amelyekre eddig pályázni kellett.
- Említette a Zenei Tanács társadalmi presztízsét. A márciusi kitüntetések után szükség is volt ennek latba vetésére...
- A miniszternek nem volt arról tudomása, hogy elődei eddig nem kérdőjelezték meg a szakmai indítványokat. Idén több nevet megmásított, a zenei szervezetek javaslataiból is. Összehívtam a többi testület képviselőjét, találkoztunk a tárca vezetőjével. Mint kiderült, a miniszternek joga van kijelölni a jutalmazandókat, és ő ezzel a joggal a jövőben is élni kíván. De végül - elfogadva az én elképzelésemet - ebben a kérdésben is kompromisszumos megoldás alakult ki. A kuratóriumok minden kitüntetésre két nevet jelölnek, s ezek közül választ majd Rockenbauer Zoltán. S hogy ő kellőképp tájékozott legyen, képviselője tanácskozási joggal részt vesz a kuratóriumok munkájában. Ezen kívül elfogadta kérésünket, emelje meg az elismerések számát (és persze pénzkeretét) úgy, hogy egy-egy határon túli művésztársunk is részesülhessen díjban. Számunkra ennek odaítélése nem okoz gondot, hiszen naprakészen tájékozottak vagyunk a határokon kívül zajló zenei élet eseményeiben, eredményeiben. Személyes sikeremnek tartom, hogy a mindenkori minisztérium partnernek tekint. Az előző miniszterek szakmai tanácsadó testületének tagja lehettem, Rockenbauer Zoltán, úgy tűnik, nem tart erre igényt, de azt elmondhatom, hogy nagyon jó munkakapcsolatban vagyunk.
- Számos ügyben kell eljárnia. A fent említett Intertart Fesztiválközpont Kht.-re létrehozásakor, 1998-ban mintha több feladat várt volna, mint amennyit ma ellát, és amennyit képes lenne teljesíteni a munkatársaktól megszokott, nemzetközileg elismert színvonalon. A Magyar Zenei Tanács felelős ezért az intézményért, hiszen egyik alapítója.
- Átérezvén ezt, ebben az ügyben is megkerestem a minisztérium illetékeseit. A tárca a Budapesti Fesztiválközpont mintájára alakított egy állami, minisztériumi intézményt, a Hungarofest Kht.-t, vezetőjéül Rubovszky Ritát kérte föl, aki a brüsszeli Europalia rendezvényeit koordináló irodában Hankiss Ágnes mellett tevékenykedett. Ez politikai döntés volt, amihez e percben nincs mit hozzáfűznöm. Kértem azonban, hogy használják azt a tudást, tapasztalatot, kapcsolatrendszert, nyelvismeretet, amely az Interartnál fölhalmozódott. Az év végéig biztosan érvényes a közszolgáltatási szerződés, a Soproni Régi Zenei Napok, a szombathelyi Bartók Szeminárium, a kecskeméti Kodály Fesztivál és az őszi budapesti zenei versenyek szervezése hosszú távon az Interart feladata kell hogy maradjon. Ezeknek az eseményeknek a szervezéséhez az irodát fönn kell tartani, a miből és hogyan kérdéséről, az együttműködés részleteiről a két közhasznú társaság vezetőjének kell megállapodnia. Magam már találkoztam az igen értelmes és kellemes Rubovszky Ritával, aki pontosan tudja, hogy az Interart know-how-ja milyen sokat ér. Schanda Beátának természetesen személyi és anyagi megerősítést, garanciákat kell kapnia. Hiszen azok, akiket ma a Bartók Szeminárium kurzusvezetőinek kiszemel, legközelebb három év múlva állhatnak a pódiumra: minden valamirevaló művész két-három évre előre tervez. További tárgyalásokat folytatunk - ezeken, mint az egyik alapító, én is részt veszek, mégpedig optimista lélekkel.
- Nincs mit szépíteni: a magyar zeneélet egyik kudarca forintokban is kifejezhető - arra az 50 millióra gondolok, amely az Editio Musica privatizációjakor, ha el nem is tűnt, de mélyhűtött állapotba került. A pénz egy alapítványé lett volna, amelynek a kortárs magyar zene folyamatos közreadását kellene lehetővé tennie.
- Vereség ez a javából, és nem egyes személyeké, hanem valóban az egész magyar zeneéleté, sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy az országé. Éppen a Rádióból jövök, ahol az énekverseny után beszélgettünk közönség előtt, élő adásban. A verseny egyik alapkövetelménye volt a kortárs dalok megszólaltatása. Elmondtam, milyen nehéz dolguk volt az indulóknak; hogy lehetetlen beszerezni a megfelelő anyagot; s hogy én most is úgy segítettem, ahogyan a Bartók Szemináriumokon szoktam: a szerzők nekem adott kéziratainak fénymásolataival. Az adófőszerkesztő fölszisszent, a laikus közönség pedig tapsviharral reagált. Tudom, hogy ez az európai uniós és a hazai szabályozással egyaránt szöges ellentétben áll, de vállalom, hogy mindaddig, amíg nincs olyan zeneműkiadó, amelyik ezt a feladatot kifogástalanul teljesíti, így oldom meg ezt az áldatlan helyzetet. Úgy tudom, a pénz megvan, de olyan, mintha nem volna, mert a jogászok még nem találták meg a törvényi kereteket, vagyis nem tudják a választ arra: ki és hogyan működtethetne egy ilyen közalapítványt.
- Szerencsére a gyerekeknek volt miből felkészülniük a Honfoglalás muzsikával című országos vetélkedőre, amelyet a Magyar Zenei Tanács hirdetett meg, a kulturális és az oktatási tárcával, a Magyar Rádióval és az Óbudai Társaskörrel karöltve.
- Nem is álmodtunk arról: sem a rutinos játékmester Lukin László és Vargha Károly, sem én, hogy a vetélkedő ilyen népszerűségre tesz szert, szinte mozgalommá fejlődik az ötfordulós játék folyamán. Az általános iskolák felső tagozatosai és a középiskolások indultak: a 35 megyei döntőn 273 hattagú csapat szerepelt. Majd a regionális fordulók következtek, s végül a két korosztályban három-három együttes jutott az országos döntőbe, mégpedig vidéki gyerekek. Ez volt az utóbbi évek legfelemelőbb élménye, amit a magyar zenei élettől kaptam: tapasztalhattam, milyen hihetetlenül gazdagok vagyunk szellemi kapacitásban, kreativitásban. A gyerekek elképesztő ügyszeretettel, szorgalommal és fantáziával készültek. Itt is szerepelt Sáry László zseniális zenetanítási módszere, amely az önálló alkotókészséget mozgósítja.
Sáry részt vett a MUS-E program magyarországi meghonosításában - a komplex művészeti nevelés e módszere Yehudi Menuhin nevéhez fűződik. Itthon a Magyar Zenei Tanács ügyvezető titkára, Csébfalvi Éva irányította a munkát. Csébfalvi átadta a programot az ELTE tanító- és óvónőképző főiskolai karának, ahol az Iskolai Nevelés Európai Társasága (EAS) tartott háromnapos nemzetközi szemináriumot az esztétikai nevelésről. A Magyar Zenei Tanács ennek is egyik szervezője volt. A szervezet közgyűlésén az EU-csatlakozás kérdéseit érintő információkat hallgathattak meg szakértőktől a jelenlévők. És ott voltak képviselőik a Budapesti Tavaszi Fesztivál szakmai rendezvényén és a kultúraközvetítők immár rendszeressé vált A pénz kultúrája, a kultúra pénze című tanácskozásán. A kitekintést, a felkészülést nem lehet elég hamar kezdeni.
A kitekintés jegyében hadd térjek még vissza a vetélkedőre. Menet közben az jutott eszembe, milyen jó lett volna, ha határon túli gyerekek is bekapcsolódhatnak a játékba. Ezért hamarosan új játékot hirdetünk, a tematika ismét a magyar zene évszázadait öleli át, ehhez ők hozzátehetik a saját környezetük értékeit. A költségeket, akár az előző játék esetében, most is pályázatok segítségével fedezzük, az iskolák listáját pedig a minisztériumtól és a Magyarok Világszövetségétől kaptuk. Ez nagy segítség, így eljuttathatjuk hozzájuk a versenyfelhívást.
- Ezzel már át is tértünk a tervekre.
- Nem tudok éles cezúrát vonni a jelen és a jövő között. Egy biztos: folyamatosan dolgozunk, az EAS konferencia után máris a Zenei Információs Központok és Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (IAMIC) tizedik kongresszusának előkészítésével foglalkozott szerény létszámú apparátusunk. Megtiszteltetés, hogy ennek az eseménynek mi adhattunk helyet, bár itt mindjárt a problémáink is megmutatkoztak. Például az, hogy bár az összejövetelre a legjobb promóciós szakemberek jelentkeztek, mi - mint már említettem - nem tudunk előállni a kortárs kiadványok garmadával. Zenei információs központunkkal azonban joggal büszkélkedhetünk: Vida Eszter és munkatársa kitűnő kórus-kottabankot hozott létre, a zeneszerzők adatbázisát két nyelven az internetre tették - ily módon mégiscsak elérhető a kortárs repertoár. Jó hír, hogy a minisztériumtól kapunk egy teljes, új számítógépcsomagot, körülbelül másfélmillió forint értékben. A személyi feltételek javulása - elsősorban az, hogy a központ vezetőjének lehessenek munkatársai - egyhamar nem várható. Nemcsak az Információs Centrum és a Zenei Tanács nőtte ki a helyét, az irodák bére is horribilis, ez szintén mielőbb rendezendő kérdés.
- Nemrég Németországban járt, Sári József új operájának bemutatóján.
- A helyszín egy Vác nagyságú település, ahol a színház kifogástalan, az akusztika kiváló, a színpadtechnika első osztályú, remek énekesek dolgoznak, és jó a rendezés. A közönség megtöltötte a házat, és ünnepelte, magáénak érezte a Koestler életét földolgozó művet és szerzőjét. Remélem, hamarosan Magyarországon is láthatjuk-hallhatjuk a darabot. Az elegáns körülmények persze fölidézték bennem, hogy nemcsak a Zenei Tanács, a Nemzeti Filharmonikusok is albérlő a Vörösmarty téren. A zenei intézmények működése, de a közönség igényeinek kielégítése is sürgeti az évek óta ígért Nemzeti Koncertpalota megépítéséről szóló döntést.
- A közgyűlésen elhangzott előadások tanulsága az volt, hogy az EU-csatlakozás kultúrát érintő kérdéseit részletesen, további plenáris üléseken érdemes megtárgyalni. Előző közgyűlésük a zene és a médiumok viszonyát tűzte naprendre. A téma olyan súlyosnak és bonyolultnak bizonyult, hogy tavaly három plenáris ülést is szenteltek a kérdésnek.
- Hiába. Kudarcaink között kényszerülünk elkönyvelni a zene megjelenését a médiumokban. A hétköznapi sikerekről, az új tehetségek fantasztikus áradatáról előbb értesül a Zeneakadémiára betévedő turista, mint a hazai közönség, mert például a közszolgálati televízióban nincs olyan, kellő rendszerességgel jelentkező magazinműsor, amely a zenei élet híreit közreadná. Pedig volna mit közölni. Én, mint adót és sugárzási díjat fizető polgár, elfogadhatatlannak tartom, hogy az iskolások zenei vetélkedője, a Magyar Rádió énekversenye egyáltalán ne érdekelje a közszolgálati televíziót. Nincs pozitív véleményem a nyomtatott sajtóról sem. A magyar hírlapírás hagyományai, de a külföldi példák is azt sugallják, hogy a mértékadó napilapok nem nélkülözhetik a megfelelő színvonalú és gyakoriságú híradásokat egy olyan ország zenei életéről, amely állítólag büszke Liszt, Bartók, Lajtha, Kurtág nevére. Sajnálom, hogy a szerkesztőségek - vagy talán csak a vezetőik - pusztán a botrányokra érzékenyek, egy szép koncert méltatására, egy pálya kibontakozására azonban nem.


Moldován Domokos felvétele