Muzsika 2000. január, 43. évfolyam, 1. szám, 15. oldal
Albert Mária:
Érzelmes utazás Liszt Ferenccel
Francia fesztivál vendége volt a Budapesti Filharmónini Társaság Zenekara
 

Az Avenue Marliozon - nem Berlioz - kényelmesen átballaghat az ember a gyógyfürdőktől és a gyógyszállóktól a Kongresszusi Központba, amely ahhoz képest, hogy a dél-franciaországi Aix-les-Bains kisváros, igazán tágas. A séta még a finoman szitáló esőben is kellemes, az Alpok közt meghúzódó tó, a Lac du Bourget felől a tél küszöbén csak enyhe fuvallat érkezik. A kirakatokban már karácsonyi fények, a fürdővendégek rég elmentek. A párizsi rokokó paloták kicsinyítetett másain a spaletták zárva, a Paprika nevet büszkén viselő ház lakói sincsenek otthon.
Meghitt, amolyan "no, végre magunk vagyunk"-hangulatú életet él a város. Ám minden fontosabb üzlet és intézmény kirakatában ott látható Liszt portréja, s egy partitúramásolat valamelyik művéből. Már tíz éve, hogy minden október végén maguknak rendeznek fesztivált az Aix-les-Bains-iek. 1999-ben azért várták az eseménysorozatot a szokottnál nagyobb izgalommal, mert új művészeti igazgató vette át a szervezést, a Magyarországon is ismert zongoraművész, Philippe Cassard, aki költői mottót választott a Romantikus éjszakák címhez: Zenés európai utazás Liszt Ferenccel. S nemcsak Liszt muzsikája képviselte Savoyában a magyar színeket, hanem a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara is. Az együttes október 19-én adott hangversenyt, az A-dúr zongoraverseny magánszólamát Frankl Péter játszotta.
Cassard tavaly Budapesten lépett fel a zenekarral, s kölcsönös vonzalom alakult ki az együttes, Rico Saccani karmester és a pianista között (ők ketten már korábban, Dublinban kapcsolatba kerültek). A fesztiváligazgató "új seprőként" megváltoztatta a rendezvény dimenzióit: merészen fölnagyította, kamarazeneiből nagyzenekarivá növesztette, sőt egy mesterkurzussal is megtoldotta - Frankl Péter a közeli lyoni konzervatórium növendékeivel foglalkozott. Franklnak az volt a véleménye, hogy egy ilyen eseménysorozat mindenképp jó szolgálatot tesz a város kulturális életének, s cáfolja azt a hiedelmet, hogy csak a nyári szezonban van szükség efféle fesztiválokra, s hogy a programban - évszaktól függetlenül - engedményt kellene tenni a könnyű szórakozás javára. Igazát az is bizonyította, hogy a mindössze tizenöt kilométerre található Chambéryben ugyanakkor az Ukrán Szimfonikusok együttese játszott, s mindkét hangverseny telt házat vonzott. Pedig a magyar zenekar koncertjét a lyoni rádió rögzítette, és későbbi közvetítését beharangozta.
Hogy a chambéryi koncertterem milyen és mekkora, nem tudom, de az Aix-les-Bains-i éppen annyi embert fogad be, mint a pesti Zeneakadémia. A publikum a szünetben szakértő módon elemezte a műsort, és szorgosan vásárolta a BFTZ eddig megjelent CD-it. Sikert aratott a Tannhäuser-nyitány, Beethoven 7. szimfóniája, Frankl pedig mindenkit lebilincselt a versenyműben. A ráadásként játszott Esz-dúr Chopin-keringővel a szólista tökéletesen magával ragadta a közönséget. A zenekart sem engedték el a pódiumról ráadás nélkül. A Rákóczi-induló hatásos finálénak bizonyult, s a hallgatóság alig akart szétszéledni: kint az előcsarnokban, a lépcsőn is újra megtapsolták a muzsikusokat.
Cassard, aki ma még a pianisták fiatalabb nemzedékéhez sorolható, energikusan irányította a koncert előkészületeit, s végül nem kis büszkeséggel fogadta azok gratulációit, akik ezúttal és föltehetően a jövőben is áldoznak a fesztivál finanszírozására. Márpedig az anyagi háttérnek biztosnak kell lennie, hiszen a művészeti igazgató tervei igen távlatosak. De mielőtt erről beszélt volna, elmondta, hogy idén azért választotta központi személyiségnek Lisztet, mert véleménye szerint a történelem első valódi európai személyisége a zseniális magyar zeneszerző-zongoravirtuóz volt. Cassard számára az, hogy Liszt érdeklődése, kapcsolatrendszere a más művészetek jelességeivel - írókkal, festőkkel, színházi emberekkel, énekesekkel - ennyire páratlanul sokoldalú, megtestesíti az európaiságot. Utazásai során Liszt bejárta a kontinenst, Konstantinápolytól Glasgow-ig, az új és új ismerősökkel kiterjedt levelezést folytatott, s e levelek Cassard számára fantasztikusan érdekes zenei és kordokumentumok.
Ezután tért át a művészeti igazgató a terveire, amelyek ugyancsak izgalmasak. A bécsi muzsikát akarja bemutatni az 1890-es évektől körülbelül 1905-ig terjedő korszakban; az úgynevezett fiatal Bécs filozófiai, képzőművészeti életének zenei leképződését Brahms utolsó kompozícióitól Schoenbergen át Richard Strauss, Gustav Mahler, Zemlinsky, Hugo Wolf, Korngold és a mások munkáiig. Ezen a századvégen szeretné fölidézni az előző fin de siècle-t, a szimfonikus művek mellett nem feledve el a valcert, a dalt (vagy inkább kuplét), és persze az operettet sem. Hogy a kép még teljesebb legyen, a filmet is segítségül akarja hívni, Schnitzler, Stefan Zweig, Joseph Roth prózai munkáinak adaptációit vonultatná föl. 2001-ben Mendelssohn és az észak-német művészet áll majd a program középpontjában; valamint a Szentivánéji álom mint olyan téma, amelynek drámai, zenei és táncfeldolgozását is a közönség elé akarja vinni. Aix-les-Bains-ben valaha királyi famíliák, arisztokraták éltek, és a paloták fényéből még visszasugárzik valami a mára. A városnak a művészet segítségével kell megőriznie charme-ját - mondta Philippe Cassard.
Wirthmann Julianna menedzser arról számolt be, hogy a BFTZ koncertjein készült felvételekből készített s már megjelent négy CD után újabb négy várható, sőt, a lyoni rádió Aix-les-Bains-i felvétele is megjelenik majd. Ha sikerül megállapodni valamelyik forgalmazóval, akkor a magyar vásárlók is hozzájuthatnak a lemezekhez. Ma még csak az exkluzív szállodák vendégei vihetik haza ezeket az ajándékokat. A Marriott Szálló egyébként - a Filharmóniai Társaság és jó néhány operaházi előadás mellett - a CD-ket is támogatja. A nemzetközi cég ugyanis azt vallja: ahhoz, hogy egy szálláshelyet eladjanak, előbb a várost kell "eladni". A város legfőbb ékessége pedig a kultúrája.