Az Avenue Marliozon - nem Berlioz - kényelmesen átballaghat az ember a gyógyfürdőktől
és a gyógyszállóktól a Kongresszusi Központba, amely ahhoz képest, hogy a dél-franciaországi
Aix-les-Bains kisváros, igazán tágas. A séta még a finoman szitáló esőben is kellemes,
az Alpok közt meghúzódó tó, a Lac du Bourget felől a tél küszöbén csak enyhe fuvallat
érkezik. A kirakatokban már karácsonyi fények, a fürdővendégek rég elmentek. A
párizsi rokokó paloták kicsinyítetett másain a spaletták zárva, a Paprika nevet
büszkén viselő ház lakói sincsenek otthon.
Meghitt, amolyan "no, végre magunk vagyunk"-hangulatú életet él a város. Ám minden
fontosabb üzlet és intézmény kirakatában ott látható Liszt portréja, s egy partitúramásolat
valamelyik művéből. Már tíz éve, hogy minden október végén maguknak rendeznek
fesztivált az Aix-les-Bains-iek. 1999-ben azért várták az eseménysorozatot a szokottnál
nagyobb izgalommal, mert új művészeti igazgató vette át a szervezést, a Magyarországon
is ismert zongoraművész, Philippe Cassard, aki költői mottót választott
a Romantikus éjszakák címhez: Zenés európai utazás Liszt Ferenccel.
S nemcsak Liszt muzsikája képviselte Savoyában a magyar színeket, hanem a Budapesti
Filharmóniai Társaság Zenekara is. Az együttes október 19-én adott hangversenyt,
az A-dúr zongoraverseny magánszólamát Frankl Péter játszotta.
Cassard tavaly Budapesten lépett fel a zenekarral, s kölcsönös vonzalom alakult
ki az együttes, Rico Saccani karmester és a pianista között (ők ketten
már korábban, Dublinban kapcsolatba kerültek). A fesztiváligazgató "új seprőként"
megváltoztatta a rendezvény dimenzióit: merészen fölnagyította, kamarazeneiből
nagyzenekarivá növesztette, sőt egy mesterkurzussal is megtoldotta - Frankl Péter
a közeli lyoni konzervatórium növendékeivel foglalkozott. Franklnak az volt a
véleménye, hogy egy ilyen eseménysorozat mindenképp jó szolgálatot tesz a város
kulturális életének, s cáfolja azt a hiedelmet, hogy csak a nyári szezonban van
szükség efféle fesztiválokra, s hogy a programban - évszaktól függetlenül - engedményt
kellene tenni a könnyű szórakozás javára. Igazát az is bizonyította, hogy a mindössze
tizenöt kilométerre található Chambéryben ugyanakkor az Ukrán Szimfonikusok együttese
játszott, s mindkét hangverseny telt házat vonzott. Pedig a magyar zenekar koncertjét
a lyoni rádió rögzítette, és későbbi közvetítését beharangozta.
Hogy a chambéryi koncertterem milyen és mekkora, nem tudom, de az Aix-les-Bains-i
éppen annyi embert fogad be, mint a pesti Zeneakadémia. A publikum a szünetben
szakértő módon elemezte a műsort, és szorgosan vásárolta a BFTZ eddig megjelent
CD-it. Sikert aratott a Tannhäuser-nyitány, Beethoven 7. szimfóniája, Frankl pedig
mindenkit lebilincselt a versenyműben. A ráadásként játszott Esz-dúr Chopin-keringővel
a szólista tökéletesen magával ragadta a közönséget. A zenekart sem engedték el
a pódiumról ráadás nélkül. A Rákóczi-induló hatásos finálénak bizonyult, s a hallgatóság
alig akart szétszéledni: kint az előcsarnokban, a lépcsőn is újra megtapsolták
a muzsikusokat.
Cassard, aki ma még a pianisták fiatalabb nemzedékéhez sorolható, energikusan
irányította a koncert előkészületeit, s végül nem kis büszkeséggel fogadta azok
gratulációit, akik ezúttal és föltehetően a jövőben is áldoznak a fesztivál finanszírozására.
Márpedig az anyagi háttérnek biztosnak kell lennie, hiszen a művészeti igazgató
tervei igen távlatosak. De mielőtt erről beszélt volna, elmondta, hogy idén azért
választotta központi személyiségnek Lisztet, mert véleménye szerint a történelem
első valódi európai személyisége a zseniális magyar zeneszerző-zongoravirtuóz
volt. Cassard számára az, hogy Liszt érdeklődése, kapcsolatrendszere a más művészetek
jelességeivel - írókkal, festőkkel, színházi emberekkel, énekesekkel - ennyire
páratlanul sokoldalú, megtestesíti az európaiságot. Utazásai során Liszt bejárta
a kontinenst, Konstantinápolytól Glasgow-ig, az új és új ismerősökkel kiterjedt
levelezést folytatott, s e levelek Cassard számára fantasztikusan érdekes zenei
és kordokumentumok.
Ezután tért át a művészeti igazgató a terveire, amelyek ugyancsak izgalmasak.
A bécsi muzsikát akarja bemutatni az 1890-es évektől körülbelül 1905-ig terjedő
korszakban; az úgynevezett fiatal Bécs filozófiai, képzőművészeti életének
zenei leképződését Brahms utolsó kompozícióitól Schoenbergen át Richard Strauss,
Gustav Mahler, Zemlinsky, Hugo Wolf, Korngold és a mások munkáiig. Ezen a századvégen
szeretné fölidézni az előző fin de siècle-t, a szimfonikus művek
mellett nem feledve el a valcert, a dalt (vagy inkább kuplét), és persze az operettet
sem. Hogy a kép még teljesebb legyen, a filmet is segítségül akarja hívni, Schnitzler,
Stefan Zweig, Joseph Roth prózai munkáinak adaptációit vonultatná föl. 2001-ben
Mendelssohn és az észak-német művészet áll majd a program középpontjában; valamint
a Szentivánéji álom mint olyan téma, amelynek drámai, zenei és táncfeldolgozását
is a közönség elé akarja vinni. Aix-les-Bains-ben valaha királyi famíliák, arisztokraták
éltek, és a paloták fényéből még visszasugárzik valami a mára. A városnak a művészet
segítségével kell megőriznie charme-ját - mondta Philippe Cassard.
Wirthmann Julianna menedzser arról számolt be, hogy a BFTZ koncertjein
készült felvételekből készített s már megjelent négy CD után újabb négy várható,
sőt, a lyoni rádió Aix-les-Bains-i felvétele is megjelenik majd. Ha sikerül megállapodni
valamelyik forgalmazóval, akkor a magyar vásárlók is hozzájuthatnak a lemezekhez.
Ma még csak az exkluzív szállodák vendégei vihetik haza ezeket az ajándékokat.
A Marriott Szálló egyébként - a Filharmóniai Társaság és jó néhány operaházi előadás
mellett - a CD-ket is támogatja. A nemzetközi cég ugyanis azt vallja: ahhoz, hogy
egy szálláshelyet eladjanak, előbb a várost kell "eladni". A város legfőbb ékessége
pedig a kultúrája.
|