Muzsika 1999. december, 42. évfolyam, 12. szám, 38. oldal
Hollós Máté:
Művek bontakozóban
Vavrinecz Béla Somogyi krónikája
 

-Oratórium formálódik Vavrinecz Béla műhelyében?
-Rendhagyó oratorikus forma a Somogyi krónika, amely Somogy megye ezer évét énekli meg. Onnan származom, így megihletett, amikor a Somogyi Levéltár igazgatója, Kanyar József a hetvenes években Harminc nemzedék vallomása Somogyról címmel közreadta kutatásait. Oratóriumért kiáltott a gyűjtemény, mely somogyi költők verseit is tartalmazta (Berzsenyiét, Csokonaiét, ismeretlen középkoriakét). Találtam ezekhez zenei, mindenekelőtt népzenei vonatkozásokat is. Fodor András segített a tengernyi anyagot rendezni, s tervezett szövegünket a nyolcvanas évek közepén a Somogyi Krónika című folyóiratban meg is jelentette. Éreztem azonban, hogy a kép nem teljes. Immár magamra vagyok utalva, hogy meghúzzam a szöveget, melynek különös nehézsége, hogy ismereteket közvetít - nem lehet oly könnyen követni, mint egy bibliai textust. A megye rendkívül érdekes történelmét bemutató közlésekhez rendeltem a lírikus szakaszokat.
-Történeti narrációhoz kapcsolódnak tehát áriaszerűen a költemények?
-Igen. A költők között a legtöbb verssel persze Fodor András és Takáts Gyula van jelen. Sok költemény csak rövid idézetek erejéig fért a szövegkönyvbe. Örültem, mikor rátaláltam Bertók László padláslesöprésről szóló versére: épp ilyesmi hiányzott nekem a korábbi tervekből, 1956 történelmi előzménye, ahogy egy parasztgyerek látja. A prózai szövegek kissé melodramatikusak, így sokhelyütt kellett pianissimo köztes zenéket írnom. Az is köti a kezem, hogy az előadók amatőrök: a Zákányi Zsolt vezette Vikár Béla Kórusnak például kis létszámú a férfikara, jóllehet annak fontos dramaturgiai szerep jut. A zenekari szövetben filmes eszközöket is használok, például elúsztatást - ezt a Kaposvári Szimfonikus Zenekar szólaltatja majd meg. Két narrátort alkalmazok (ők a helyi színház művészei), négy énekes szólistát viszek Budapestről, sőt számítok a Somogyi Táncegyüttesre: nekik háromszor kell pódiumra lépniük a szöveg logikájából fakadóan - ez újdonság egy oratóriumban.
-Mennyire törekedtél a somogyi történelem teljességének ábrázolására?
-Szent István korában indul a történet. Az 1091-ben Szent László avatta somogyvári bazilikát francia szerzetesek vezették, ezért a maiak is tartják a kapcsolatot az Arles melletti St-Gilles városával. Írtam St-Gilles?be - a név Szent Egyedet jelent, és a somogyvári bazilikát is Szent Egyedről nevezték el -, s kértem ide vonatkozó dallamot. Féltem, hogy az ottani tűzvészek elpusztították a nyomokat, végül mégis megérkezett a Szent Egyed-dallam. Kiderült, nálunk is ismerték e melódiát, más szöveggel. Később előfordulnak a zenében Pálóczi Horváth Ádám kissé már könynyedebb stílusú dallamai, amelyekhez hozzátettem némi fanyar ízt. Több dalt megosztottam két énekes között; a szülőföldről szóló Takáts Gyula-verset négy szólista adja elő.
-A narráció hogyan oszlik meg?
-Egy férfi és egy nő között, a karakterek szerint. Nekik jut az ismeretlen bajor költő eredetileg valószínűleg latin verse is (én már fordításban találtam): Magyarországot amikor a tatárok tönkretették. A bibliai Ráhellel sirat: "Milyen híres voltál, Magyarország!"
-Milyen hangfajúak a szólisták?
-Szoprán, alt, tenor, bariton. Az utóbbi Bordás György lesz, aki főiskolás korunk óta oly sok művemben szerepelt már.
-Van-e a kórusnak dramaturgiai szerepe, szemben a szólistákkal?
-Írattam Fodor Andrással nyitókórust. A zárótételben visszatér Takáts Gyula Szülőföldem című versének befejező strófája, s líraian csendíti ki a mintegy 70 perces művet.
-Lehet-e az oratórium egyes tételeit külön is énekelni?
-Utólag gondoltam erre. Sík Sándor Andocsi Máriához szóló, Trianonra reagáló versét mindenképp, hiszen azt már korábban megírtam a cappella énekkarra, s így csatoltam a Krónikához. Van még néhány zárt kórustétel, amely külön is előadható, de a zárások többnyire egyben egy új szakasz megnyitásai is. Már a Gizellában is ezt a módszert követtem. Beépítettem a Peire Vidal-féle "Jelentő ének Magyarországról" trubadúrdallamát is, hiszen az is Somogyhoz kötődik.
-S milyen szerepet adsz a táncosoknak?
-A nyitótételben, a Szülőföldem című versben megjelenik egy szarvas, amely a Napot és a Holdat viseli a szarva közt. Ez bizony a regölés motívuma! Beindítom hát a regösöket: láncos bottal átkelnek a színen. Ezalatt prózát mondathatok, de zene nem szólhat, hiszen a tánc zaja elnyomná. Rádöbbentem, hogy a híres Ungaresca-dallam egy somogyi kanásztáncból származik.
-Hová konkludál a darab? Milyen hangulatú versekhez, zenéhez jut el? Diadalmas vagy épp elégikus?
-Bensőségessé válik a befejezés. Voltaképp a somogyiaknak írom a művet, még ha másutt is előadható. Megzenésítettem Sipos Gyula gyönyörű versét: Egy somogyi vadkörtefához. Ez a mű az ő gyermekkori indulását idézi. E lírai ellenpontokat kell szembeállítani a tények könyörtelenségével.