Közel három évtizede, 1970-ben rendeztek először szemináriumot Kecskeméten a Kodály
nevével fémjelzett zenei nevelési koncepció (pontatlan megnevezéssel: a "Kodály-módszer")
magyar és külföldi követői ismereteinek megalapozására és elmélyítésére. Az akkor
még előzmény nélküli rendezvény előkészítője és fő szervezője Nemesszeghyné
Szentkirályi Márta, a Kodály Iskola akkori igazgatónője volt. A kezdeményezés
sikerét igazolta, hogy két évvel később legalább ugyanakkora érdeklődés nyilvánult
meg mind a hazai, mind a határokon túli, sőt a más kontinensekről érkezett szakemberek
részéről. A szeminárium vezetői között zenepedagógiánk és zenetudományunk olyan
kimagasló személyiségei voltak jelen, mint - hogy csak az azóta eltávozottakat
említsem - Andor Ilona, Vásárhelyi Zoltán, Lendvai Ernő. Majd az 1973-ban
megalapított, 1975-től a mai helyén működő Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet
- Erdei Péter igazgató és helyettese-munkatársa, Ittzés Mihály irányításával
- "hivatalos" gazdája-szervezője lett nemcsak a nyári szemináriumoknak, de az
évközi tanfolyamoknak, továbbképzéseknek, módszertani és tudományos kutatásoknak
is.
Idén július 19. és augusztus 6. között immár huszadszor rendezték meg a Kodály
Szemináriumot, ennek keretében került sor a 14. Nemzetközi Kodály Szimpóziumra
is. Nehéz, szinte lehetetlen feladat a sokrétű program akárcsak vázlatos ismertetése
is, mivel a foglalkozások párhuzamosan, több szekcióban, kisebb-nagyobb csoportokban
folytak egyidejűleg.
Kezdjük néhány beszédes adattal! A szemináriumon 210-en vettek részt, ezen belül
Koreából 32-en, Japánból 40-en - utóbbiak speciális tanfolyamát Mohayné Katanics
Mária vezette, Görögországból 29-en, Franciaországból és az USA-ból 10-10-en.
A foglalkozásokat közel 30 - többségében magyar - pedagógus, karnagy, muzikológus,
neves szakember vezette. Az 1975-ben ugyancsak Kecskeméten megalakult - jelenleg
16 országban működő - Nemzetközi Kodály Társaság égisze alatt megrendezett szimpóziumra
további 35-en érkeztek külföldről. Ennek egyik programpontjaként részleges tisztújításra
került sor: az idén márciusban, magyarországi tartózkodása közben elhunyt amerikai
dr. Jean Sinor utódaként a belga Gilbert de Greeve-t választotta
elnökévé a társaság.
A szimpózium vezérgondolata így hangzott: "Vissza a forrásokhoz!" Ezt a témát
a legkülönbözőbb nézőpontokból közelítette meg 32 - egyenként 30-35 perces - előadásban
a társaság magyar tagjai közül dr. Eősze László, dr. L. Nagy Katalin, Ittzés
Mihály, Kocsárné Herboly Ildikó, Kiss Katalin, Forrai Katalin, M. Losonczy Katalin,
dr. Szögi Ágnes, Legán˙ Dénes, a külföldiek között többen olyanok, akik
hazájukban gyakorlattá váltott ismereteiket itt, a Kodály Intézetben szerezték.
Így a bostoni Denise Bacon, a "Kodály-módszer" amerikai adaptálásának úttörője,
vagy Michail Patseas, az athéni Kodály-iskola vezetője. A résztvevők színes
képet kaphattak arról, hogy a nálunk egy idő óta elavultnak, megmerevedettnek
bélyegzett, szakmabeliek által is ócsárolt zenei nevelési szisztéma él és dinamikusan
fejlődik mindazok tevékenysége nyomán, akik nem csupán a külsőségeket utánozzák,
hanem valóban a forrásokig hatolnak.
Míg a szimpózium elsősorban elméleti síkon közelített a kérdésekhez, a szeminárium
lényege a gyakorlati ismeretek-tapasztalatok bővítése, fejlesztése volt. A kettő
természetesen számos ponton kapcsolódott egymáshoz. A szeminárium hallgatói szolfézst
11, vezénylést 8, módszertant 7 csoportba osztva tanultak - Antoni Andrea,
Erdei Péterné, Igó Lenke, Kiss Katalin, Kontra Zsuzsanna, Nemes Klára, Nemes László,
Mágedli Szabó Mónika, Erifili Damianon Marinis és Michail Patseas (Görögország),
Platthy Sarolta, Sárosiné Szabó Márta, Vendrei Éva, David Vinden (Anglia)
vezetésével. A beosztásnál figyelembe kellett venni a résztvevők igencsak különböző
előképzettségét, felkészültségét. Nota bene: voltak olyanok is, akiknél még csak
az alapok lerakásáról és nem továbbképzésről lehetett szó.
A szeminárium keretei között két hétbe tömörítve részesült intenzív oktatásban
egy hazai pedagóguscsoport, annak a hatvanórás továbbképzésnek a részeként, melyet
máskor tanév közben nyújt nekik az intézet. Témájuk: A magyar népzene a normál
és az ének-zenei általános iskola anyagában. A kérdés ma így merül fel: hogyan
tehető vonzóvá és élővé a hagyományoktól nagyrészt elidegenedett, főként városi
gyerekek számára a népdal és az a teljes értékrendszer, amelyet a népi kultúra
kincsei hordoznak. Joób Árpád citerával-dudával illusztrált előadásai,
valamint Ittzés Mihály népdalfeldolgozás-elemzései sok hasznos ismerettel
és ötlettel szolgálták ezt a célkitűzést.
32 tagú, határainkon túli magyar csoport nyerhetett bepillantást - mindössze öt
nap alatt! - hazai ének-zenetanításunk rendszerébe és módszereibe. A lelkes és
tanulni vágyó társaságnak nehézséget okozott, hogy hazájukban merőben másféle
képzésben részesültek, többségük például alig volt jártas a relatív szolmizáció
gyakorlatában.
A reggeli közös éneklés után, melyet Somorjai Paula vezetett, a naponkénti
program gerincét a már említett órák alkották. Ezek mellett az érdeklődőkúgynevezett
"workshop" foglalkozásokon ismerkedhettek a zenepedagógia különféle területeivel,
problémáival, így például Kodály nevelési eszméinek alkalmazásával a hangszeroktatásban.
Ezek vezetői - néhányaz az előzőekben megnevezetteken kívül - dr. Kokas Klára,
dr. Carlos Miro és Héjjas Zsuzsa voltak. Magánének és hangszeres órák
(zongora, kamarazene) egészítették ki a programot Somorjai Paula és Klézli
János, illetve Szabó Orsolya és Hajdu Roland vezetésével. Néhány
magasabb képzettségű kóruskarnagy Erdei Péter intenzív kurzusán vehetett
részt. A tanultakról sikeres koncert keretében adtak számot a nyilvánosság előtt.
Ugyancsak intenzív kurzust vezetett Hegyi Erzsébet (egy héten át napi öt
és fél órában!) A harmóniai ismeretek gyakorlati fejlesztése a Kodály-koncepció
alapján témájában. A napi foglalkozások mindenki számára kórusénekléssel zárultak,
női- és vegyeskari bontásban. Igó Lenke és Nemes László vezetésével
a két alkalmi együttes szintén nyilvános hangversenyen mutatta be a feldolgozott
műveket; zongorán Erdei Márta működött közre.
Tanítási órákat is láthattak a szeminárium és a szimpózium résztvevői. A budapesti
Erkel Ferenc Általános Iskola 4. osztályával Szirányi Borbála, a kecskeméti
Kodály Iskola 6. osztályával pedig Durányik László tartott két-két, egymáshoz
kapcsolódó órát. Az egyik külföldi kolléga megkérdezte: vajon így zajlik-e le
az iskolában mindegyik óra? Nyilvánvalóan nem. Mesterséges közegben, színpadon
ülve, figyelő szemeknek-füleknek kitéve kellett tanárnak és tanulóknak helytállniuk,
az órák mégsem voltak kirakat jellegűek. A gyerekek aktivitása, spontán megnyilatkozásai
képesek voltak egy valódi tanóra légkörét érzékeltetni. A fővárosi iskola Magnificat
kórusa önálló hangversenyen is bemutatkozott Szebellédi Valéria vezényletével,
Jacobus Gallustól Orbán Györgyig ívelő műsorával, szép sikerrel.
Mint már az eddigiekből is kiderült, a nagy koncentrációt igénylő, a kánikulában
fokozott fizikai-szellemi igénybevételt jelentő tanulás, gyakorlás mellett hangversenyek
egészítették ki a programot. A nyitó esten a Kodály Vonósnégyes Kodály-
és Beethoven-művekkel, a záró koncerten az Erkel Ferenc Kamarazenekar lépett
fel Elgar, Csajkovszkij és Kodály egy-egy kompozíciójával. Őket, valamint a Chopin-
és Liszt-műveket megszólaltató Bogányi Gergelyt nem szükséges e beszámoló
keretében felfedezni. A fiatalabb művésznemzedéket Boldóczki Gábor (trombita),
Kelemen Barnabás (hegedű), Megyesi Schwartz Lúcia (ének), a zeneakadémiai
hallgató Varga Fruzsina (fuvola) és Homor Zsuzsa (zongora), az ifjú
versenygyőzteseket Nagy Yvett (hegedű), Klebniczki György (zongora)
és Joó Szabolcs (ütő) képviselte az esti, illetve a délidőben megtartott
koncerteken. Bemutatót tartottak az Óbudai Népzene-iskola tanárai és növendékei.
A Kodály Intézet tanárai közül Szabó Orsolya (zongora) és Klézli János
(ének) szerepelt, Hajdu Roland kíséretével, a Kodály Iskola tanárai
közül Papp Rita és Gerhát László (zongora), Ittzés Tamás (hegedű)
valamint Berényi Bea és Dratsay Ákos (fuvola). Az utóbb felsoroltak
műsorukat kortárs magyar szerzők műveiből állították össze. A szeminárium néhány
külföldi énekes és hangszeres hallgatója is közönség elé lépett szóló- illetve
kamarazene- számokkal.
Nagy várakozás előzte meg a Japán Rádió és Televízió Gyermekkarának hangversenyét.
Fujio Furuhashi vezetésével bámulatosan biztos szólamtudásról és fantasztikus
állóképességről tettek tanúságot több mint százperces, szünet nélkül előadott
műsorukkal. A hangverseny néhány mozzanatát szeretném kiemelni. A nyitószám, Michio
Mamiya háromrészes kórusciklusa - amennyire innen megítélhető - igen magas
alkotói színvonalon valósítja meg a japán hagyományok és a korszerű nyelv szintézisét.
Ősbemutatóként hangzott el Sáry László 12 Haiku című kompozíciója, melynek
elképesztő nehézségeit hihetetlen biztonsággal győzték a - természetesen szintén
fejből és magyar nyelven éneklő - gyerekek. (Többen - nem éppen dícsérőleg - idomítást
emlegettek a produkciók kapcsán.) Kocsár Miklós alkotásai - úgy látszik
- a szigetországban is kedveltek, akárcsak Kodály Táncnótája és Pünkösdölője.
Szóvá kell tenni azonban azt a nálunk is terjedőben lévő - egyáltalán nem helyeselhető
szokást, hogy hangversenyeik végén a kórusok értéktelen, hatásvadász, sőt egyenesen
show-ba illő számokkal akarják "feldobni" a hangulatot, valójában inkább rontva
a művészi élményt. Ez történt itt és most - sajnos - mind a japán, mind a budapesti
gyermekkar fellépésén is.
A kecskeméti Katona József Társaság és a Magyar Kodály Társaság zeneszerző
versenyt írt ki dal- és kórus-kategóriában, 20. századi magyar költők verseire.
A Szőnyi Erzsébet vezette zsűri Dragony Tímea, Horváth Balázs, Megyeri
Krisztina és Leszkovszki Albin dalait, illetve Bánkövi Gyula, Leszkovszki
Albin és Horváth Barnabás énekkari műveit találta a legérdemesebbeknek.
A stílusban-koncepcióban igen különböző, mesterségbelileg egyaránt jól megoldott
kompozíciók hűen tükrözik azokat az utakat-módokat, ahogyan tehetséges fiatal
szerzőink a hagyományokat sem megtagadva törekszenek egyéni mondanivalójuk és
kifejezésmódjuk megtalálására. A dalokat Jónás Krisztina és Klézli János
énekelte, zongorán Hegedűs Gönczy Katalin és Hajdu Roland kísért.
A kórusműveket a Durányik László vezette kecskeméti Miraculum Gyermekkar
és a Kiss Katalin vezette Ars Nova Énekegyüttes mutatta be.
Ugyanezen az esten hangzott el Durkó Péternek és Philippos Tsalahourisnak
a Nemzetközi Kodály Társaság felkérésére komponált egy-egy nagyobb lélegzetű
műve is. Az igen nehéz, de kevéssé meggyőző értékű darabok előadását jobb ügyhöz
méltó erőfeszítéssel oldotta meg a Debreceni Kölcsey Kórus Tamási László,
illetve a szerző vezényletével.
Az időrendet eddig is figyelmen kívül hagyó beszámolóm végén szólok a nagykőrösi
református templomot zsúfolásig megtöltő közönség előtt lezajlott Kodály-estről,
melyen két kompozíció: a Missa brevis és a Laudes organi hangzott el, a Debreceni
Kodály Kórus és Pálúr János előadásában, Bazsinka Zsuzsa, Fűri Anna,
Szőlősi Kármen, Wiedemann Bernadette, Fekete Attila és Klézli János közreműködésével,
vezényelt a kórus vezető karnagya, Erdei Péter. A plasztikusan megformált,
karakterekben gazdag, megragadó szépségű interpretáció a háromhetes rendezvénysorozat
kiemelkedő, valóban fesztiválhoz illő eseménye volt.
|