Kedves Andris!
Talán nem bánod, ha születésnapodon én köszöntelek, hiszen aligha akad a szakmában
valaki, aki olyan régóta ismerne, mint én. Kamaszkorunk zongoraóráin kerültünk
kapcsolatba, aztán, sokkkal-sokkal később a Muzsika külső, majd belső munkatársa
lettél, s a lap helyettes főszerkesztőjeként vonultál nyugdíjba. Időközben az
egykori Hungaroton egyik legjobb zenei rendezője voltál, ma is számos felújított
lemezen, mindenekelőtt Fischer Annie szenzációs Beethoven-szonátasorozatán szerepel
a neved. Egy ausztriai tanulmányút nyomán a historikus előadásmód egyik magyarországi
úttörője lettél, s a nevedhez fűződik a Hungaroton Antiqua-sorozata, régi kompozíciók
újrafelfedezése és lemezre rögzítése, neves előadók meghívása, a Capella Savaria
specialistává nevelése és Nicholas McGegan évekig tartó zenekarnevelő és -vezető
munkájának megszervezése.
Voltaképp a régizene iránti elkötelezettséged szakított el a Muzsikától is:
jobban vonzott a tudományos munka, mint a napi szerkesztőségi robot. Igazad
volt, amikor váltottál. Bizonyítja ezt Telemann-köteted, legutóbb nagy sikert
aratott Leopold Mozart fordításod, a zeneakadémia szegedi tagozatának vendégtanári
meghívása és az a megbecsülés, hogy a Nemzetközi Telemann Társaság elnökévé
választott. Külön öröm minden volt munkatársad számára, hogy átvetted a Magyar
Zene szerkesztését, s ott kamatoztatod a Muzsikánál töltött évek tapasztalatait.
Egykori munkatársaid nevében is szeretettel köszöntelek, és kívánok további
sikeres, jóízű munkával telő esztendőket.
|