Muzsika 1999. július, 42. évfolyam, 7. szám, 22. oldal
Feuer Mária:
Sisi Gödöllőn, svédekkel
A stockholmi Kulturama főiskola bemutatkozása
 

Különös hangverseny tanúja lehetett az az exkluzív közönség, amely a stockholmi Kulturama énektanszakának, pontosabban: Maros Ilona növendékeinek programját hallgatta meg a gödöllõi királyi kastély pompás dísztermében. A gyönyörûen restaurált épület maga is exkluzivitást sugároz, és hasonló kiválasztottságra vallottak a külsõ körülmények: a szép kivitelezésû meghívó, az Erzsébet királyné személye köré tervezett mûsor fõszereplõjének jelmeze, az elõadás ünnepélyes befejezése, a mûvészek és a jelenlévõk pezsgõvel való köszöntése, s nem utolsósorban a közönség kiválasztása. Bartunek Katalin, a Mûvészetek Gödöllõi Szalonjának létrehozója fogalmazza meg meghívójában, hogy a kiállításoknak, zenei és színpadi elõadómûvészeteknek otthont nyújtó sorozat "vendégköréhez üzletemberek, mûvészek, diplomaták tartoznak". Ennek igazolásaként - néhány kivétellel - én is egészen más arcokat láttam a közönség soraiban, mint mondjuk a zeneakadémia koncertjein, s ez önmagában örvendetes. Nemcsak azért, mert jó néhány középpolgár, vagy durvábban fogalmazva: a zene iránt eddig kevésbé fogékony gazdagabb réteg egy része hajlandó a mûvészet kedvéért egy jó órás autózásra, de azért is - mint a példa mutatja -, hogy riasztónak tartott kortárs zenét is hallgasson. Mégis, ez az új közönség, vagyis: a hagyományos hangverseny-látogatók hiánya rossz szájízt hagyott maga után: jobban örültem volna, ha - az egyébként színültig telt teremben - a protokolláris meghívottak egy része helyett zeneszerzõket, a kortárs zene iránt érdeklõdõ réteget és a modern énektechnika tanítását szívügyének tartó Csengery Adrienne és Ercse Margit mellett más énekmûvészt és énektanárt is láttam volna a hallgatóság között. Meglehet, hiányérzetem saját rövidlátásomból fakad, de mindenképpen terhel némi felelõsség az elõzetes híradás elmaradása miatt. Az elmúlt õsszel ugyanis Stockholmban járván betekinthettem e különleges mûvészeti fõiskola munkájába, mégsem írtam róla, mert úgy éreztem, nem a Muzsika, sokkal inkább egy zenepedagógiai lap feladata, hogy beszámoljon egy alternatív mûvészeti fõiskoláról. A Budapestre készülõ programból akkor semmit sem láttam, de azt észleltem, hogy olyan ideális mûvészképzõ falai között járok, amely nem illeszkedik az akadémikusság merev szabályaihoz, szabadon alkalmaz mindenféle módszert, és növendékei szabadon választhatnak a különbözõ mûvészeti ágak tanulása és azok összekapcsolása között. Az egyes mûvészeti ágak - közéjük értve a fotózást is - szervesen fonódnak össze, és ebbõl mindenki hasznot húz. A tandíj - mint a világ minden magánfõiskoláján - meglehetõsen borsos, de a szûkösebb viszonyok között élõ valódi tehetségek számára ez nem akadály, mert ösztöndíjban részesülnek.
A stockholmi Kulturama magyarországi bemutatkozása természetesen nem erre az egyetlen alkalomra szorítkozott: még két templomi koncerten tárták magyar közönség elé a svéd zenét. A fiatalok fellépése s persze tanáraik megjelenése ezért nem csupán egy alternatív tanítási módszer bemutatására szolgált, hanem egy - a mai zenét oly fontosnak tartó - nemzet alkotásainak bemutatására is. A gödöllõi programot bevezetõ (mint korábban tapasztaltam: tüneményesen szellemes, sokoldalú, vibráló egyéniségû) Erik Graune zenetörténész Magyarország ajándékának nevezte a svéd zene számára Maros Miklóst, s akinek módjában állt már részt venni a skandináv zene ilyen-olyan fesztiváljain, tudja, mindez nem puszta udvariasság, s hogy Magyaros kiemelkedõ egyénisége a svéd zeneszervezésnek. Annak megtapasztalására talán kevesebbnek nyílt módjuk, hogy felesége, Ilona milyen mértékben inspirálta a skandináv zeneszerzõk legjelesebbjeit: szépen csengõ szopránját teljes mértékben a "nyaktörõ" vokális mûvek szolgálatába állította, s e darabok sikere akkor is neki köszönhetõ, ha szerzõik tehetsége nem mérhetõ Maros Miklóséhoz. Magam többször elképedve hallgattam, milyen énektechnikai bravúrokra képes, miközben eszébe sem jutott, hogy esetleg a voce sérülhet e "természetellenes" zenei kifejezésmódtól. Nem állítom, hogy e darabok többsége megmarad az örökkévalóság számára, de egyrészt egy zenetörténeti korszakot-stílust dokumentálnak, másrészt a kifejezés érdekében a virtuóz, kiváló énektechnika szinte végtelen lehetõségeit dokumentálják. Maros Ilona hangja egy csöppet sem sérült az idõk folyamán, de szembetegsége megtiltotta számára az énekléssel járó fizikai erõkifejtést. Az élet igazságtétele, hogy megadatott számára a tanítás lehetõsége, méghozzá ideális keretek közt, minden szempontból tökéletes technikai felszereltségû környezetben. Magyarországon bemutatkozó osztályának nyilvánvalóan nem minden tagja lép majd énekesi pályára, de akad közöttük igazi elhivatottsággal rendelkezõ. Fellépésük arra is magyarázatot adott, miért olyan kiválóak a svéd kórusok: aki ilyen tisztán tud (hangvillát is igénylõ) dalokat énekelni, aki ilyen jó technikával képes - valljuk be - jelentéktelen darabokat elõadni, az, ha szólistapályára nem is, de kóruséneklésre feltétlenül alkalmas, s egészen bizonyosan a kortárs zene iránt fogékony közönség utánpótlását biztosítja.
A gödöllõi koncert egyébként nem csupán élõ svéd zeneszerzõk mûveit prezentálta, hanem a számunkra teljesen ismeretlen svéd romantika dalait is megszólaltatta. Ezek a romantika szokványos témáit megzenésítõ dalok kétségkívül felismerhetõ, közös jegyeket mutattak, de nem voltak túlzottan felvillanyozóak, s voltaképpen az elsõ félidõben mintegy bemutatkozási lehetõséget teremtettek a második részben a kórus funkcióját vállaló fiataloknak. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Kulturama énekeseinek komponálta két dalát a jelen lévõ Eskil Hemberg a Nobeldíjas Harry Martison verseire. A tény, hogy a Magyarországon is ismert Hemberg Maros Ilona két növendékére bízta két új dalának õsbemutatóját, önmagában is jelzi, mennyire komolyan veszik a zeneszerzõk a jól képzett fiatalokat.
A bevezetõ elsõ rész után következett az este voltaképpeni célja: egy Erzsébet királyné személye köré épülõ tematikus mûsorszakasz. Ekkor derült ki, hogy nem véletlenül a gödöllõi királyi kastély adott otthont ennek a programnak, hiszen ez volt a közkedvelt Sissi kedvenc tartózkodási helye. A stílusos környezet éppúgy fokozta Maros Miklós dalainak és Sten Hanson Korfu-szvitjének hatását, mint a mûsort vezetõ, a tudnivalókat összefoglaló Kovács P. József versmondása és narrátori szerepe. Maros ugyanis igazi érdekességeket tartogatott a koncertre: Erzsébet királynõ három költeményét zenésítette meg, ezeknek magyar fordítását hallhattuk a hangulatos, szép dalok õsbemutatója elõtt. Ezután hangzott el, ugyancsak õsbemutatóként, Hanson Korfu-szvitje. A mûben két szólista, egy zongorakísérõ és a növendékek kórusa szerepelt Maros Miklós dirigálásával, az eredetileg svéd narrátorszöveget Kovács P. József tolmácsolta. Az õ szerepe nagyon is fontos volt, hiszen a szöveg nem egyszerûen a Korfu szigetét kedvenc helyének tekintõ szomorú sorsú magyar királyné gondolatait elevenítette meg és kapcsolta össze Nauszikaá legendájával, hanem napjaink történelmének borzalmaival is asszociálta. E darab elõadásakor derült ki, hogy a fiatal növendékek mennyire alkalmasak a modern zene kórustechnikájának tolmácsolására, de itt és fõként Maros Miklós dalainak elõadásával bizonyította rátermettségét az együttes legkiválóbb énekese, a szólistapályára predesztinált Sofia Flodin.


Maros Rudolf és Sofia Flodin


Maros Ilona


A Korfu-szvit előadói
Varga Lajos felvételei