A Budapesti Tavaszi Fesztiválon ismét megrendezték a fiatal tehetségeket bemutató minifórumot. A Fesztivál a Magyar Művészeti Ügynökségek Szövetségével, az Európai Fesztiválszövetséggel, illetve a Cerscendo Alapítvánnyal és az Interarttal társult, hogy a tehetséggondozás nehéz kérdésével foglalkozzék. Az összejövetel jeles szakembereket látott vendégül, így kétnapos szimpozium és koncertsorozat fölöttébb hasznosnak ígérkezett.
A Minifórum házigazdája, az AB-Aegon holland-magyar biztosítótársaság közismerten művészetbarát cég, például szívesen vásárol és ajándékoz vidéki partnerei számára kortárs festményeket. Mint dr. Kepecs Gábor vezérigazgató elmondta, a zenével is van kapcsolatuk, többek között Kocsis Zoltán, Presser Gábor, Szakcsi Lakatos Béla élvezte már támogatásukat.
Hollandiát többen is képviselték a fórumon: Frans de Ruiter, az UNESCO kebelében működő Nemzetközi Zenei Tanács (IMC) elnöke és Frans Wolfkamp, a holland Music Sessions elnöke. Utóbbi ismertette és kommentálta azt a jelentést, amelyet az IMC és az UNESCO közös megbízásából készített. (A tanulmányt egyébként Yehudi Menuhinnak ajánlotta, mint olyan kimagasló személyiségnek, aki mindig fáradhatatlanul segítette a fiatalokat, és így a jövő zenei életét is megalapozta.) Wolfkamp a dokumentumban is leszögezi, hogy roppant bonyolult feladat az ifjú előadók bevezetése a "Művészeti áruk piacára", különösen, ha azt akarjuk: tehetségük ne sérüljön, hanem gazdagodjék. a munkát nem könnyíti meg, hogy például a kis lemezkiadók fokozatosan eltűnnek, illetve specializálódnak, a nagyok pedig szinte kizárólag a befutott sztárokkal foglalkoznak.
A beszámoló szerzője rámutatott, hogy az internet elterjedése miatt a művészeti menedzselésben is új korszak nyílik. A dokumentum jelentőségét Klenjánszky Tamás, a genfi székhelyű európai Fesztiválszövetség főtitkára is aláhúzta, és egyetértett azzal a tézissel, hogy az érzékeny zenekritikusok, a figyelmes médiumok, a naprakész (és lehetőleg nemzetközi) információs bázisok növelik a fiatalok esélyeit. Klenjánszky nem szakadt el a magyar közegtől, amelyben korábban dolgozott, s fontos eredményként említette, hogy a Crescendo Alapítvány hosszú évek módszeres munkájával integrálta a magyar koncertéletbe a különféle zenei versenyek győzteseit. Ez az egyik folytatandó út, Európában sokan járnak rajta ---- mondotta Frans de Ruiter is, aki egyébként hosszú évekig volt sikeres igazgatója a Holland Fesztiválnak. Az IMC elnöke nem bóknak szánta, hanem tényként közölte: Magyarországon ismét sok és sokféle ígérettel találkozott a Tavaszi Fesztiválon és a Minifórumon. Egyiküket sem szabad szem elől téveszteni - vélte: sem az énekeseket, sem a karmestereket, sem a zeneszerzőket, sem a jazzmuzsikusokat, sem a muzikolósukat. Érdemes számon kérni a kezdő zenei szakíróktól, publikációikkal követik-e, segítik-e nemzedéktársaik pályáját. ( A fiatal magyar zenetudósok a Tavaszi Fesztvállal egy időben zajló Művészeti Ösztöndíjasok Fesztiválján tartottak érdekes beszámolót.).( Lásd Dalos Anna cikkét a 40. oldalon - a szerk.) Ruiter is megerősítette: a kitekintés lehetőségét kell megteremteni a következő nemzedék számára - ebben a rádiók és televíziók is szerepet kapnának. (Hogy Magyarországon a rendszerváltás óta ez a szerepvállalás mennyire csekély, azt a Magyar Zenei Tanács közgyűlésén és plenáris ülésein elhangzottakból tudjuk.)
Frans Wolfkamp megjegyezte, hogy a holland zenei közéletszereplői tudják: a társadalmi kérdések megoldásához az évi 28 ezer teltházas koncert is jelentősen hozzájárul. De - tette föl a kérdést - , vajon hány hangversenyen ül nemcsak lélekben, hanem életkor szerint is fiatal közönség? Thomas Rabbow menedzser, a Német zenei Tanács elnöke szerint ha megalapozott koncepció alapján folyik a tehetséggondozás, az eredmények viszonylag hamar érzékelhetők. 1979-ben rendezte első nemzetközi bemutató hangversenyeit a Bach Akadémia, s mára már ezek a koncertek a német zenei élet fókuszába kerültek. A bonni kamarazenekari verseny győztesei ettől az évtől bemutatkozó CD-t kapnak, a Tanács állja a lemez, illetve a nyertesek első fesztiválfellépésének költségeit. A Tanácsba tömörült negyven tagszervezet közös listát vezet a fiatal művészekről, közülük többnek ösztöndíjat folyósít, és különféle városi és egyesületi klubokban lépteti fel őket. Így ismerkedhet össze a jövő művésze a jövő hallgatóságával. A német hangversenyszervezők létesítettek egyközös alapítványt is: nemrég ennek segítségével vásároltak nyolcvan húros mesterhangszert az arra érdemeseknek. E tényekből kitetszik, hogy az ötleteken és a jó szándékon kívül nem árt, ha pénz is jut a fiatal tehetségek karrierjének építésére. A Német Zenei Tanács anyagi lehetőségeivel nyilván egyetlen európai szervezet sem vetélkedhet, hiszen a támogatási rendszert Németországban a "felnőtt" kultúrában is többrétűen, jól szervezik.
A norvég, svéd, francia menedzserek is elismeréssel hallgatták Thomas Rabow-t, majd részt vettek a koncerteken, amelyeken magyar, illetve nálunk tanuló hangszeresek és énekesek léptek föl, valamint bemutatkozott az Európai Nemzeti Tanács Supremus-programjának egy-egy német, norvég és magyar résztvevője.