Jóleső érzéssel olvastam a Muzsika októberi számában, hogy régebben megjelent sorozatukra visszatekintve (Élet a vízfejen kívül) újból foglalkoznak az azóta kialakult helyzettel. Mi, debreceniek csak köszönetet mondhatunk Aradi Péter bőséges anyagot felölelő cikkéért.
Egyetlen hiányérzetünket szeretném csupán jelezni - egyúttal a cikkhez némi kiegészítéssel szolgálva. A hivatásos Kodály Kórus mellett egyhasábos bekezdés foglalkozik a Bányai Júlia Általános Iskola kórusával, amit e kórus kétségkívül megérdemel. Az amatőr kórusmozgalmat azonban nem kizárólag ők képviselik városunkban. Arról nem is szólva, hogy 1961 óta immár tizennyolcadszor rendezték meg a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt, a helyi zeneélet világszerte jegyzett eseményét. Utóbbinak egyedi jellegzetessége, hogy - tudomásom szerint - e seregszemle a kortárs kórusmuzsikának a nagyvilágban egyedüli fóruma.
A Debreceni Kollégiumi Kántus az elmúlt években megjárta az Egyesült Államokat, Kanadát és számos európai országot. A Maróthi György Kórus, a Sol Oriens, a Kölcsey Kórus, a Monteverdi Kórus sok-sok hazai és külföldi fellépéssel, valamint nemzetközi versenyek első-harmadik díjával dicsekedhet. Az amatőr mozgalmat összefogó Hajdú-bihari Zenei Egyesület, élén Szathmári Károly karnaggyal, negyedévenként megjelenő, 16-20 oldalas tájékoztatót ad közre, megyei kiadványként. Ebből tudom (Rubato, 1998. márciusi szám), hogy megyénkben az énekkarok kategóriájában 162 kórus 5714 taggal, a zenekarok kategóriájában 22 együttes 480 taggal, a népzene kategóriájában 55 csoport 892 taggal tevékenykedik. Mindezek döntő többsége Debrecenben működik - hiszen nemcsak Budapest "vízfej", hanem sajnos a megyeszékhely is. E lelkes amatőr társaságoknak csupán egy része képvisel magas színvonalat, ám a mozgalom a zenei élet szerves része.
Úgy érzem, mindenképpen tartoztam ezzel a kiegészítéssel. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy a Muzsika cikke a lényeget jól érzékelteti, és sok információval szolgál.