Muzsika 1998. december, 41. évfolyam, 12. szám, 4. oldal
Breuer János:
Bal kézzel soha nem ír le hangjegyet
Lendvay Kamilló 70. születésnapjára
 

Van arra zenetörténeti példa bőven, hogy apáról száll fiúra a muzsikustehetség. Hanem az már ritkaság értékű, ha nagybácsi az örökhagyó, mint az Lendvay Kamillával történt. Ervin bácsikája (1882-1949), kinek vezetékneve i-re végződött, Kodály évfolyamtársa volt; zenekari vizsgadarabja, a Habok játéka a Nyári este meg a Weiner-féle f-moll szerenád bemutatójával közös koncerten hangzott el 1906-ban. Posztgraduális képzésben Puccini részesítette, majd Németországban lett igen megbecsült és sokoldalú tagja a muzsikuscéhnek, míg 1933-ban ki nem söpörte a hitleri nagytakarítás.
Stílust, azt bizonyosan nem örökölt az oldalági leszármazott, sokoldalúságot - talán. Lendvai Ervin ott volt a modern balett bölcsőjénél, Dalcroze helleraui intézetében; tanított sokfelé zeneszerzést, elméletet, működött kóruskarnagyként, az 1922-es Riemann-lexikon finommívű zeneszerzőként jellemzi.
Dehát nem Lendvai, a szülőföldjén jószerével ismeretlen a tárgya írásomnak, hanem Lendvay. Ötévesen kezdte zongorára tanítani Kálmán György, a Fodor Zeneiskola neves professzora; tizennyolc, amikor Viski János akadémiai zeneszerzésosztályába fogadja. Nem marad le mindazonáltal a sorkatonai szolgálatról sem. Adminisztrációs hiba folytán szippantotta be a sereg stúdiumai kellős közepén, pedig mentesség járt az egyetemi-főiskolai hallgatóknak. Nem tudom, hány krumplivirág díszelgett a váll-lapján, de azt igen, hogy a seregben tanulta meg a fúvószenekart, belülről. S azt is, hogy a "békeharc", nem holmi bukdácsolás nyújtotta el zeneakadémiai stúdiumait kerek nyolc évre.
Viski János alapos zeneszerző-iskolája mellett, amikor már nem néki kellett vezényszóra élnie, fogadta Somogyi László kegyetlenül nehéz dirigens-kurzusának növendékei közé.
Talán a Cigánybáró Barinkayjának sem volt annyi "szakmája", ahány zenei foglalatosságot Lendvay Kamilló a magáénak mondhat. Volt diákmisék orgonistája, tagja gimnáziumi tánczenekarnak, játszott szimfonikus jazzt az Angol (utóbb, a kevésbé derűs évektől Vidám) Parkban, fúvószenét mundérban. Karigazgatott a Nemzeti Színházban Szegeden, volt karmester, majd zeneigazgató az Operettben, Pesten. A Bábszínház Szilágyi Dezső neve által fémjelzett fénykorában ott volt hat évig zenei vezető; akkor mutatták be a Petruskát és A fából faragott királyfit, a társulat első két világsikerét. Magyar, de meglehet, nemzetközi csúcsot is tart azzal, hogy 36 esztendeje, folyamatosan lektora a Rádiónak. 1973-tól valami két évtizedig tanára, majd vezetője a Zeneművészeti Főiskola zeneelmélet-tanszakának.
Bensőséges kapcsolatba került ilyenformán minden műfajjal s a tömérdek gyakorlati tapasztalat minden iskolánál hatékonyabban tanította meg őt a zenei anyag természetrajzára sanzontól vonósnégyesig, musicaltől operáig, fúvóstól szimfonikus zenekarig. Bal kézzel soha nem ír le hangjegyet: a szaktudás nála együtt jár szakmai lelkiismerettel, felelősségérzettel.
Különös érzéke van a komolyba forduló groteszk iránt; ezen alapul Karinthy-operája, A bűvös szék (1972), de versenymű-sorozatának elsőszülöttje, a Zongoraconcertino is (1959) és a "pökhendi"-nek nevezett ötletek, 1979-től. Ellenpont hozzá a nagy drámai indulat, a Tragikus nyitány (1958), vagy A tisztességtudó utcalány (1978), a Sartre-opera, melynek megzenésítési engedélyét kalandregénybe illő módon sikerült az írótól megszereznie. Megrendítő alkotása a Thomas Mann József-tetralógiájából írt Jelenetek (1981), a mélységesen inspirált Via crucis (1989).
Stílusát meghatározni szinte lehetetlen. Azt hiszem, művei leginkább lendvaysak. Ha valami távol áll tőle, az a bármilyen előjelű dogmatisztelet. Avantgardistának soha nem tartotta magát, rejtvényfejtésre nem késztette zenéjének hallgatóit. De éppúgy nem jellemezném konzervatívnak sem. Igaz, ezek a kategóriák hovatovább el is vesztették értelmüket, hajdani - vélt vagy valódi - tartalmukat.
Ugyan két hónapnál hosszabb időt nemigen töltött külföldön, de ennek sokszorosát utazták be a határokon túl a partitúrái. Ha leltároznék, oldalszám sorolhatnám, hol s mit játszottak tőle. Zongoraconcertinóját a fél világon, Karinthy-operáját német földön, a Sartreopuszt - hol másutt? - Párizsban. A Tisztességtudó... Hungaroton-felvétele nemzetközi nagydíjas lett Párizsban, az operalemezek pályázatán. Gordonkaversenyét a Trieszti Zeneszerzőverseny zsűrije rangsorolta legelőre.
Életművét három Erkel-díj, Érdemes és Kiváló Művész cím, Bartók-Pásztory-díj, Kossuthdíj szegélyezi. De talán valamennyinél többet ér, hogy zenéje utat talál a közönséghez.
December 28-án 70 éves Lendvay Kamilló. E helyt küldöm megelőlegzett születésnapi jókívánságaimat. A gép forog, az alkotó pihen? Ne így történjék! Használjon még, jó egészségben, minél több kottapapírt.



Felvégi Andrea felvétele