Muzsika 1998. július, 41. évfolyam, 7. szám, 19. oldal
Mesterházi Máté:
"Übung"-ból "encore"
Naplójegyzetek a Budapesti Fesztiválzenekar német-francia turnéjáról
 

1998. május 17., vasárnap
Reggel indulás Ferihegyről. A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) tagjai libasorban veszik át repülőjegyüket. Mellettük a turné menedzsere, a mindig kedves Lukács Friderika most gondterhelten áll. Hogy az egyik zenész belázasodott, kellemetlen, de előfordul. Hogy az egyik kürtös kocsiját épp az indulás előtti este lopták el, benne hangszerével és minden holmijával, az viszont izgalomnak mégis kicsit sok. A kölcsönhangszerrel beeső fiatalember nem tudja, mit sirasson inkább: értékes autóját, amelyet a biztosító majd csak kifizet, vagy a szintén méregdrága kürtöt. Ennek pótlása - csúcsminőségben - igen hosszadalmas dolog.
Dél körül érkezés a frankfurti szállodába. A BFZ lepihen, majd kora délután próbára indul. Én a várost nézem meg. Frankfurt - a világ egyik leggazdagabb országának pénzügyi centruma - ezen a késő tavaszi vasárnapon szinte vidékiesnek hat. Pedig a város nem üres, az emberek, mintha búcsú volna, kint sétálnak az utcákon. Van mit ünnepelni: éppen itt és épp ezen a napon - pontosan 150 évvel ezelőtt - ült össze az első német nemzetgyűlés. A híres Paulskirchébe nem is lehet bejutni, marad a német-római császárokat koronázó dóm, meg a Kaisersaal a középkori városházán, ugyanezen urak képmásaival.
A háborúban megsérült, majd hirtelen égbe nőtt város különös Janus-arcúságának szinte jelképe az Alte Oper, a délutáni harcverseny helyszíne. Hiszen ez belülról se nem "alt", se nem "Oper", hanem nagyszerű, modern "Konzert- und Kongresszentrum". A kevés fémet csillogtató, csupa fával burkolt, enyhén hosszúkás terembe háromezren férnek be, s most közel annyian is vannak, ami nem csekélység ezen a meleg, verőfényes vasárnapon. Mahler Bluminéje az Első szimfónia talányos, kimaradt tétele, atmoszferikus trombitaszólójával mindjárt meglepetést szerez. Az Egy vándorlegény dalait a szépséges, szőke Doris Soffel énekli, mezzoöblögetésektől mentes, jótékonyan világos hangon. Nagy tapsot kap. Nekem viszont a BFZ hangzása tűnik fel, a darab rusztikus indítása, s az, hogy a fiatalos zabolátlanság mégis mennyire kiérlelt, kvalitatív. A Bruckner hetedik szimfóniáját követő ováció közepette azután az emberek egy pillanatra meghökkennek. Hogyan? A kolosszális élmény, a katartikus kicsengés után még ráadás? Fischer Iván (F. I.) rövid bejelentése megnyugatatja a kedélyeket. A fúvósokon fölcsendülő Bach-korál végére mindenki meghatódik.
Az F. I.-nek gratulálók között összefutok Varga Bálint Andrással, aki hivatalos úton, a bécsi Universal Edition vezető munkatársaként jár éppen Frankfurtban. A BFZ igazgatója, Körner Tamás (K. T.) jókedvűen újságolja, hogy az együttest e koncert után jövőre is meghívták. K. T. büszke, de nincs meglepve, hiszen már évek óta visszajárnak ide. Este még átsétálok a folyó túlpartjára, bejárom Altsachsenhausen zegzugos utcáit. Egyik-másik vendéglő teraszán ismerős arcokat - zenekari tagokat - pillantok meg. A Majna partjáról (a még koromsötét, kékesfekete égbolt alatt) a kivilágított óváros, hátterében a csillogó felhőkarcolókkal - felejthetetlen látvány.

Május 18., hétfő
Délelőtt indulás a repülőtérre. K. T. a mobiltelefonján már Le Mans-i partnerével vitatkozik. Kifogástalan franciasággal kér, könyörög, követel, hogy elkerülje, ami elkerülhetetlen: az együttest Le Mans négy, egymástól távoli szállodájában helyezik el. A zenészek sztoikus nyugalommal fogadják a hírt: a férfiakat a kényelmetlenség csak az esti focimeccs meg a kártyaparti szempontjából izgatja. A Frankfurt-Párizs repülőúton a gép dobál. Érzékeny veszteség érné a magyar zenekari kultúrát, ha most lezuhannánk, jegyzem meg nem túl szellemesen.
Roissyban a buszok körül kisebb tumultus keletkezik. Hja, ez már nem a német szervezés. Jó három órán át tart az út a Párizstól 230 km-re fekvő úticélunkig. Le Mans-ról csak annyit tudok, hogy itt rendezik a híres, 24 órás autóversenyeket. Meg hogy Sarthe megye székhelye, félúton a francia főváros és az óceán (Nantes, Bretagne) között.
A szállodában még ki sem csomagoltam, amikor más szobákból már a BFZ-tagok gyakorlását hallom.

Május 19., kedd
Ma nincs koncert, de F. I. délelőtt-délután próbál. K. T. ajánlására Tours-ba utazom (vonattal egy óra). A ragyogó időben csak úgy szikráznak a katedrális színes üvegablakai. Egy 1300-ból való vitrail a Nyugat-Magyarországról jött tours-i püspök, Szent Márton életének eseményeit ábrázolja, egy 15. századi freskómaradvány a köpeny kettévágásának híres jelenetét. Az érseki palota kertjében hatalmas libanoni cédrus zöldell - mint az előtte álló tábla hirdeti - az Első Császárság kora óta...

Május 20., szerda
Este a zenekarral együtt buszozunk a Le Mans szélén - egy szép liget közepén - fekvő épau-i apátságba. Az Oroszlánszívű Richárd özvegye, Berengaria által 1229-ben alapított apátság a nagy francia forradalom óta nem "üzemel". A középkori szépségekben bővelkedő épületegyüttest csak az utóbbi években hozták rendbe annyira, hogy helyt adhasson Sarthe megye legambiciózusabb kulturális eseménysorozatának. Idén rendezték meg tizenhatodszor az Épau-i Fesztivált, amelynek hangversenyei - lévén első sorban a helyi lakosságnak szánva - májusi hétvégék köré csoportosulnak. Harmadik éve a fesztivál művészeti vezetője a főként a La Sept televíziós társaság számára készített kamarazenei sorozatairól híres Georges Zeisel (G. Z.). Ahogy az elegáns műsorfüzetből kiderül, a műsor a 18-20. századi osztrák zenét favorizálja. És ez talán nem véletlen. G. Z. úr, mint később elmeséli, przemysli nagyapja révén a Monarchia leszármazottjának érzi magát. Mi tagadás, a program igencsak kedvem szerint való, ám pusztán a tények kedvéért mondom, hogy nekem is volt egy przemysli nagyapám.
A BFZ-t először hívták meg Le Mans-ba, két másik fiatal együttes, a Tomas Hanus illetve Michel Swierczewski vezényelte Prágai Kamarafilharmónia, valamint a Jacques Mercier irányította Orchestre National d'Ile de France mellett. A magyar együttesnek G. Z. úr azonban kiemelt szerepet szán, hiszen tervezett Bruckner-sorozatával a BFZ az elkövetkező épau-i fesztiváloknak mintegy rezidens zenekara lesz. Hallhatók itt kamarazenei estek is, ezek legprominensebb előadója idén az Alban Berg Vonósnégyes volt.
Míg a kamarakoncertek az impozáns refektóriumban zajlanak, a nagyzenekari hangversenyekre a még impozánsabb apátsági templomban kerül sor. A zenekar a fő- és kereszthajók metszéspontjában helyezkedik el, a mintegy 800 fős hallgatóság a kereszt alaprajz három szárában. A fesztivál idejére felállított nézőtéri tribünökön mind a padlózatot, mind az üléseket puha textilborítás fedi, ami részint a kényelemre, részint (főként) a visszhang tompítására szolgál.
Különleges élmény a BFZ-t ebben a környezetben hallani. A hatás egyszerre intim és monumentális. Ez a kettősség mindamellett csak egy ilyen minőségű együttesnél boldogító. Mahler Gyermekgyászdalainak panaszos oboahangját szinte túl édessé teszi a templomi aura (a szólót ismét Doris Soffel énekli), a Bruckner-zene oly sokat kifogásolt, valójában immanens "kifulladásaiba" ugyanez a hangzó tér meghosszabbítható, misztikus értelmet sugároz.
A hetedik szimfónia sikere után - az apátság kertjében fölállított óriási sátorban - vacsora a BFZ tiszteletére. A helyi notabilitások feleségei által készített étek közepes, a hangulat viszont kiváló. F. I. elégedettnek látszik. "Igazam volt, hogy Brucknert kell itt játszani?", teszi fel az immáron költőinek minősülő kérdést. Hervé de Colombel úr, a fesztivál igazgatója a francia zenekarok számára is példamutatónak nevezi a magyar együttes műhelymunkáját. F. I. egy francia újságíróval a jövő évi Bruckner-szimfónia különböző "Fassung"-jait vitatja meg. Én arról beszélek, milyen fontos volna, hogy a magyar közönség is profi hangversenyteremben (amilyen a frankfurti) hallhassa a BFZ-t. F. I. egyetért velem, bár a zeneakadémiai koncertek hangulatáról nem szeretne lemondani. De azért szórakozottan megkérdezi K. T.-t: "Tényleg, nincs nálunk is egy ilyen apátság?"
A magyar zenei életet taglaló beszélgetésünk során F. I. fölhívja a figyelmet arra, hogy a "zenei élet" kifejezés más országokban nem létezik. Más országokban produkció van, amelyet egy fesztivál megvesz, vagy nem vesz meg.

Május 21., csütörtök - Ascension (Mennybemenetel)
A ma délelőtti próbára én is elmegyek. Kiderül, hogy a Bach-korálok, amelyek közül egy a Bruckner-szimfónia után tegnap is megtette a hatását, valójában nem ráadásszámok. F. I. bemelegítésül minden próba elején eljátszat egy-egy korálátiratot fúvósaival. Ám a munkát nem sokáig kísérhetem figyelemmel, mert G. Z. úr meginvitál egy déli hangversenyre. A Musée de Tessében rendezett koncert a fesztivállal párhuzamosan futó ProQuartet Kamarazenei Akadémia része. Ez utóbbi ugyancsak G. Z. irányítása alatt áll, és célja, hogy - marlborói mintára - pályájuk elején álló kamaraegyütteseket neves, tapasztalt muzsikusokkal hozzon össze. A fiatal, párizsi Kreutzer Trióhoz most Peter Schuhmayer, az Artis Kvartett primáriusa és Jean Sulem, a Rosamonde Vonósnégyes brácsása csatlakozott, hogy együtt muzsikálják el Schumann Eszdúr zongoraötösét. Szívesen meghallgatom, igazából azonban annak örülök, hogy a múzeum a város központjában van. Elámulok: Le Mans óvárosa talán kisebb, mint Tours-é, ám ha lehet, még hangulatosabb. Csak éppen kiesik a hagyományos idegenforgalmi útvonalakból. A domb tetején álló katedrális, áttört támfalaival, lenyűgöző; belülről megmaradt román stílusúnak, miközben színes üvegablak-együttese egyike Franciaország legértékesebbjeinek. A gótikus apszis külön meglepetés: nemrég tökéletesen helyreállított, 15. századi freskóin angyalok zenélnek, hangszerekkel, kottalapokkal... De most már mennem kell: Ascension napján a városban futóversenyt rendeznek, és teljesen leállt a buszközlekedés. Én is futok, hogy elérjem a BFZ délutáni hangversenyét.
Wagner Wesendonck-dalait Helen Donath - Solti egykori legendás Sophie-ja - énekli tüneményesen. Csakhogy most következik a kemény dió: Mahler Kilencedik szimfóniájáról napok óta aggodalmas hangokat hallok a zenekar tagjaitól; a próbák tapasztalata, hogy e rendkívül összetett polifóniájú darab az épau-i akusztikában szétolvad. Hallgatóság jelenlétében nekem más a benyomásom. Meglehet, nem mindegyik Mahler-szimfónia illik templomba, ám a Kilencedik, ez az olyannyira huszadik századi mű, ez a - mint Schoenberg mondta róla - "már nem szubjektumként" beszélő, "majdhogynem szenvedélymentes" zene itt is jól szól. A hosszú hétvége miatt gyérebb számban megjelent közönség lelkesedése mindenesetre a tegnapinál is nagyobb. A Bach-korál ezúttal viszont elmarad. Talán nem is illene most ide, no meg F. I.-nak is sietnie kell. Zenekara ráér reggel hazaindulni, ő azonban a villámgyors TGV-vonattal még ma este Párizsba utazik.
Holnap már Berlinben lesz. A Filharmonikusokat vezényli.


Érkezés után


Körner Tamás és Fischer Iván


Egy kis pihenő a fűben


Fischer Iván