Vissza a tartalomjegyzékhez

Németh Csillag
Kipróbált csapat
Alakul Obama kormánya

Barack Obama sorra nevezi meg új adminisztrációjának tagjait. A zömében a Clinton-érához köthetõ kinevezések inkább a folytonosságot, mintsem a kampányban oly sokat emlegetett változást sugallják. Hillary Clinton hivatalos kinevezésére várhatóan az amerikai Hálaadás napja (november 27-e) után kerül sor. A megfigyelõk többsége méltatja Obama választását, bár sokan hozzáteszik: a volt elnök, Bill Clinton alapítványa számára külföldi kormányoktól és befolyásos magánszemélyektõl érkezett adományok még okozhatnak gondot az új adminisztráció számára.

Vannak, akik úgy vélik, Clinton asszony kinevezése bátor lépés Amerika elsõ színes bõrû elnökétõl, aki korábban kijelentette: Abraham Lincolnhoz, egyik példaképéhez hasonlóan riválisait is be akarja vonni a kormányzásba. Hillary Clintont a legtöbben alkalmasnak tartják a külügyminiszteri posztra, hiszen egykori elnökfeleségként és a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottságának tagjaként tisztában van a nemzetközi erõviszonyokkal. Népszerûsége és hitelessége nagy segítséget jelenthet Obamának abban, hogy Amerika kapcsolatait helyreállítsa szövetségeseivel, a színes bõrû jelölt melletti kampányolásával pedig bizonyította, képes csapatban is dolgozni. Elemzõk szerint Hillary kinevezése egy óvatosabb amerikai stratégiát vetít elõre, mivel a New York-i szenátor Obamánál sokkal jobban vonakodott konkrét idõpontot meghatározni az amerikai csapatok Irakból történõ kivonására.
Hillaryvel azonban Obama Bill Clintont is megkapja, és ez már ellentmondásosabb kérdés, hiszen a volt elnök mandátumának lejárta után több száz millió dollárt kapott külföldi kormányoktól, magánszemélyektõl, valamint más befolyásos külügyi érdekeket képviselõ szervezetektõl jótékonysági szervezete számára. Az egykori demokrata elnök alapítványa az AIDS terjedésének megakadályozására, a fenntartható fejlõdés propagálására és a globális szegénység visszaszorítására helyezte a hangsúlyt. Bõkezû adományozói között olyan országok találhatók, mint Kuvait, Katar, Brunei, Tajvan és az Egyesült Arab Emirátusok, a szaúdi királyi család pedig egyedül 21 millió dollárral támogatta Clinton kezdeményezését.
Amerikában egyébként már vita tárgyává vált, hogy megengedhetõ-e volt, illetve hivatalban lévõ elnököknek, hogy ilyen jellegû titkos bevételekre tegyenek szert. Clintonék esetében pedig azért is kellemetlen a helyzet, mert Hillary már szenátorként is aktív külpolitikai szerepet vállalt. Annyi azonban bizonyos, hogy a volt elnök jótékonykodásainak más módszerekkel kell történniük a jövõben. Éppen ezért Obama és Clinton ügyvédjei folyamatosan egyeztetnek, hogy olyan irányelveket határozzanak meg a volt elnök tengerentúli fellépéseihez és pénzgyûjtéseihez, amelyekkel elkerülhetõk lesznek a nem kívánatos „árukapcsolások”. Egyesek még bonyolultabbnak látják a két különbözõ karrier összeegyeztetését: míg a volt elnök szervezete nem mûködhet együtt kormányokkal, addig felesége az Egyesült Államok kormányának dolgozik. A volt elnök mindenesetre az átláthatóságra törekszik: önként vállalta, hogy nyilvánosságra hozza jótékonysági alapítványának és könyvtárának külföldi szponzorait.
Vannak olyanok, akik ugyanakkor ügyes stratégiai húzást látnak az új elnök döntése mögött, aki egyrészt riválisát bevonja a folyamatokba, másrészt viszont el is távolítja az útból azzal, hogy a külpolitikai kérdéseket bízza rá, így õ maga nyugodt körülmények között láthat neki a gazdaság helyreállításának, amelyet a legfontosabb feladatának tekint. Erre példaként George W. Busht hozzák fel, aki 2000-ben legkomolyabb ellenfelét, Colin Powellt nevezte ki külügyminiszternek.
Hillary Clinton mellett Obama nemzetbiztonsági tanácsadójaként egy nyugalmazott haditengerészeti tábornok és volt NATO-parancsnok neve merült fel, akire mind a republikánusok, mind pedig a demokraták elismeréssel tekintenek. James Jones jó viszonyban áll Clinton asszonnyal, szoros barátja John McCain republikánus jelöltnek is, 2006-ban pedig Condoleezza Rice kétszer is felkérte, hogy legyen a helyettese. Jones ellenezte Bush politikáját, és a Kongresszus részérõl vizsgálatot kezdeményezett az iraki és afganisztáni háború ügyében. Különleges szakértelmére szüksége lehet Obamának az iraki és afganisztáni helyzetek kezelésében. A hírek szerint védelmi miniszterként Obama - legalábbis egyéves idõszakra - megtartaná Robert Gatest, aki a Bush-kormányzat egyik legelfogadottabb politikusa.
Pénzügyminiszternek Timothy Geithnert, az amerikai jegybank New York-i részlegének elnökét nevezte ki az új elnök. Geithner személyét szintén pozitívan fogadták az elemzõk, akik úgy vélik, a nagyszabású gazdaságélénkítõ programra készülõ elnök a megfelelõ embert találta meg a nagy kihívások elé nézõ posztra. Pénzügyminisztériumi munkatársként ugyanis az 1990-es években számos nemzetközi válsághelyzet megoldásában vett részt. Elõdje, Henry Paulson „különlegesen tehetséges fiatalembernek” tartja, aki egyaránt tisztában van a kormányzással és a piaccal.
Ahogy Hillary Clinton külügyminiszteri posztja mellett férjének egyéni karrierje a figyelem középpontjába került, úgy Michelle Obama esetében is sokan kíváncsiak, hogyan fog alakulni az élete férje elnöksége alatt. A 44 éves leendõ first lady Hillary Clinton és Laura Bush után a harmadik elnökfeleség, aki felsõfokú végzettséggel rendelkezik: a Harvard Egyetemen szerzett jogi diplomát. A Fehér Házban töltött idõszak mindenképpen elõnyt jelent Michelle késõbbi pályafutásához, az azonban kérdéses, hogy ideiglenesen félreteszi-e sikeres egyéni karrierjét, vagy pedig férje elnöksége alatt is folytatni fogja azt. Az utóbbira is akad példa, igaz, Európában: Tony Blair felesége a miniszterelnökségi évek alatt is ügyvédként dolgozott, és a francia elnök neje, Carla Sarkozy sem hagyott fel elõadói karrierjével. A volt brit miniszterelnök felesége mindenesetre „jó” tanáccsal igyekezett ellátni az új amerikai first ladyt: készüljön fel arra, hogy nemcsak a közéletben, de a magánéletben is háttérbe szorul, mivel férjénél az ország ügyeinek intézése elsõbbséget fog élvezni a családi programokkal szemben.