Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Új játszmák a Kremlben

Az orosz alkotmánymódosítás miatt számos szakértõ és az ellenzék is arra következtetett, hogy Dmitrij Medvegyev hamarosan önként lemond az elnökségrõl, hogy bebiztosítsa Vlagyimir Putyin visszatértét - akár újabb 12 évre. A valóságban azonban nem minden ilyen egyszerû és egyértelmû.

A Putyin és a Medvegyev vezette csoportok között hatalmi harc folyik. Egyre több bizonyítékot lehet látni arra, hogy Dmitrij Medvegyev egy önálló, ambiciózus politikus, és önként nem fogja ráruházni a hatalmat senkire, egy önkéntes lemondás pedig pont ezt az önálló politikus-képét rombolná le.
Másrészt, Dmitrij Medvegyev mint elnök osztozik a hatalmon a Jegyinaja Rosszija (Egységes Oroszország, JeR) párttal, amelyik abszolút többséget képvisel a dumában, és gyakorlatilag a „hatalom pártja”. Medvegyev egy további javaslata erõsítené a szerepét a felsõházban is. A javaslat lényege, hogy a felsõházba a régiók igazgatásába megválasztott politikusok kerüljenek be, akik szintén a Jegyinaja Rosszija zászlaja alatt dolgoznak. Ilyen forgatókönyv alapján a Föderációs Tanács is a „hatalom pártjának” az eszközévé válna. Ugyanakkor a párt vezetõjeként Vlagyimir Putyin szerepel, tehát a JeR erõsödése Putyin helyzetének erõsödését is jelenti.
Az Argumenti Negyeli elemzõ újság szerint „igen kétségesnek látszik az, hogy Putyin hamarosan visszatérjen az elnöki székbe. Minek is térne vissza, hiszen ha Dmitrij Medvegyev marad a következõ ciklusban is, ez az egész világnak az orosz demokrácia bizonyítékául fog szolgálni. Putyin elnök pedig nemhogy visszaigyekezne a Kremlbe, hanem le is mondhatna miniszterelnöki tisztségérõl a pártkarrier javára. Ellenkezõ esetben már most bevezetne néhány válságellenes intézkedést.”
Vlagyimir Putyin azonban nem mondott le miniszterelnöki tisztségérõl, és nem állt át a pártkarrierre, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban erre lett volna egy jó lehetõség. November 20-án Moszkvában a JeR X. kongresszusát tartották, ami az elmúlt hónap szintén fontos politikai eseményét jelentette. A várakozások azt sugallták, hogy Putyin, aki formálisan nem a párt tagja, de ugyanakkor a vezetõjeként tartják számon, hivatalosan is belép a párt soraiba. Ez nem történt meg, viszont Putyin elõször mondott saját beszédet a kongresszuson. Egy sor ígéretet tett az ország helyzetének stabilizálására a pénzügyi válság miatt. Hozzátette, hogy a „Jegyinaja Rosszijának nem sikerül elbújni az állam széles háta mögött”, valamint a párt politikai kilátásai „arányosan függenek össze azzal, hogyan oldja meg a jelenlegi problémákat”. Így a miniszterelnök pártkarrierének a mivolta kérdéses marad.
Egyes feltételezések szerint Medvegyev elnök valóban komolyan szándékozik fellépni a korrupció ellen. Ez pedig azt jelentené, hogy a JeR számos tagja is áldozatul esne a harcnak, mivel a párt fõ alkotóerejét a hivatalnokok, képviselõk és egyéb politikusok adják. Nincs kizárva egy nagymértékû párttisztítás sem. Amennyiben ez így lesz, Putyinnak nem éri meg túl szorosra összefonni a saját nevét a pártéval.
Azok a hírek sem válnak be egyelõre, amelyek Putyinnak egy „válság-miniszterelnökre” való lecserélését hirdették. Egy ilyen miniszterelnöknek magára kellene vállalnia egy sor népszerûtlen intézkedést, amikor a válság igazán fenyegetõvé válik. Putyin népszerûsége mint nemzeti vezetõé nem sérülhet. Ez teljesen logikus, azonban a „válság-miniszterelnök” szerepében még mindig maga Putyin lép fel. Gyakorlatilag egyelõre magára vállalja a válság következményeinek felelõsségét. A kongresszuson ígéretet tett a kisvállalkozások, valamint a lakásvásárlók adójának csökkentésére. Garantálta a munkanélküli segély növelését és a nyugdíjak értékének a létminimum szintjéig való emelését. „Mindent megteszünk annak érdekében, hogy garantáljuk a lakossági bankbetéteket, biztosítsuk azok érdekét, akik ingatlanépítésbe fektették a pénzüket, hogy ne forduljon elõ több 1991-hez és 1999-hez hasonló pénzügyi sokk.”
Ugyanakkor a párt és állam közötti összefonódás folytatódik Oroszországban. A centrista JeR kongresszusán kívül a jobboldali politikusok Pravoje Gyelo (Jobb ügy) néven egységbe tömörültek, ami a Szojuz Pravyh Szil (Jobboldali Erõk Szövetsége) pártot váltja fel. Ezt a rendezvényt, ami a jobboldaliak új politikai szervezetének létrejöttét jelentette, közvetítették a fõ orosz tévécsatornák, amibõl pedig arra következtettek az elemzõk, hogy mind e mögött a Kreml állhat.
Ezzel párhuzamosan zajlik a Levij Front (Bal Front) létrehozása is. Figyelembe véve a kibontakozó pénzügyi válságot, a mozgalomnak vannak perspektívái. Tény, hogy az életszínvonal csökkenése a tömegek balra tolódását okozza. Amennyiben minden ígéret ellenére jelentõs jövedelemcsökkenés következne be, a hatalom megpróbálja elérni, hogy a Bal Front is az ellenõrzése alá kerüljön.
Egészében véve, a párt és állam közötti összefonódást pont a gazdasági válság okozhatja. A hatalom egy biztosabb állami és politikai struktúrát szándékozik kiépíteni annak érdekében, hogy Oroszország ezt a krízist forradalmak és államcsínyek nélkül élje meg.