Sem a pártjában, sem a parlamentben nem veszélyezteti semmi Gyurcsány Ferenc
pozícióját. Kihívója ugyanis nem akad, az SZDSZ pedig a válságra való
hivatkozással beadta a derekát. Pedig õsszel még úgy tûnt, hogy a liberálisok
kikényszerítik a miniszterelnök távozását.
Fotók: Vörös Szilárd
A miniszterelnök ugyanis még az õszi politikai szezon kezdetén azt mondta,
hogy ha nem szavazza meg a parlament a költségvetést, távozik a posztjáról.
Számos jelbõl úgy tûnt, hogy a szocialisták, de különösen a liberálisok között
többen úgy gondolják, hogy ez lehetõséget teremthet a politikai fordulatra. Az
egyik markáns álláspont a baloldalon ugyanis az, hogy az MSZP és az SZDSZ
mélyrepüléséért az elsõ számú felelõs a miniszterelnök, aki az elmúlt években a
félresikerült reformok és különösen az õszödi beszéd kiszivárgása miatt teljesen
elvesztette a társadalmi hitelét. E vélekedés szerint egy idõben meghozott
személycsere, magyarán Gyurcsány leváltása politikai fordulatot indukálna, és
már ettõl az eseménytõl feljavulna az MSZP és az SZDSZ népszerûsége. Másrészt,
egy új személlyel egy merõben újfajta politikai kurzus vehetné kezdetét.
Miután a nyár elején Gyurcsány Ferenc és egykori felfedezettje, Kóka János,
az SZDSZ akkori elnöke máig érthetetlen módon összehozta a koalíciós szakítást,
a személycserére a költségvetés elfogadása, pontosabban el nem fogadása
jelentett esélyt. Hiszen az SZDSZ szavazatai nélkül nem lehetett a
szocialistáknak többsége a parlamentben, a Fodor Gáborral „harcba” induló
liberálisok zsarolási potenciálja pedig látványosan megnõtt.
Úgy tûnik azonban, Gyurcsány Ferencnek nem sok álmatlan éjszakája volt, a
költségvetés elfogadásához ugyanis több út is vezethetett. Az egyik lehetõség,
hogy a független képviselõk szavazataival „átmegy” a költségvetés. Az elmúlt
hetekben éppen ezért különös és váratlan mozgások zajlottak a parlamenti pártok
soraiban: az MDF-bõl kilépett a Tisztelet Társaságának képviselõje, a
szocialisták emberének tartott Vas János, a Fideszt váratlanul otthagyta Császár
Antal, a Vállalkozók Pártjának képviselõje és Tóth András, „mezei” képviselõ. A
Fideszbõl kiebrudalt, rendõrségi ügybe keveredett Lengyel Zoltán pedig úgy lett
az MDF frakció tagja, hogy nem köti a frakciófegyelem, azaz úgy szavazhat, ahogy
akar. Így a „független” Gyenesei Istvánnal, akit idõközben kineveztek
önkormányzati miniszterré, Vas Jánossal és Lengyel Zoltánnal, valamint Császár
és Tóth exfideszes képviselõkkel éppenhogy, de meglehetett volna a büdzsé.
Az MSZP-ben egyébként az elmúlt hetekben vita zajlott arról, hogy mi történik,
ha „ilyen-olyan” és „megvett” szavazatokkal sikerül csak a költségvetést
megszavazni. Egyes vélemények szerint a kormány morális deficittel küzdött volna
ebben az esetben, de a belsõ kritikák azóta elhalkultak, sõt meg is szûntek. Ez
két okra vezethetõ vissza. Egyrészt a világválság józanságra intett mindenkit,
miszerint nem lenne jó ebben a helyzetben egy elõrehozott választással a
politikai bizonytalanságot fokozni, azaz a miniszterelnök személyétõl
függetlenül létkérdés a büdzsé „átnyomása”. Másrészt a színfalak mögött az
SZDSZ-bõl is érkeztek olyan üzenetek, hogy - részben az elõbb említett okokból -
a liberálisok hajlanak a büdzsé elfogadására vagy átengedésére.
Az õsz során egyértelmûen kiderülhetett Fodornak és csapatának, hogy az SZDSZ
frakció korántsem egységes, a pártelnök többsége a saját pártjában és
képviselõcsoportjában is kérdéses. Ráadásul egy egészen különös, már-már
gyerekesnek tûnõ jelenség figyelhetõ meg az új és az expártelnök, azaz Fodor és
Kóka közötti személyes viszonyban. A koalícióból való kilépéskor Kóka képviselte
azt az álláspontot, hogy „arcul kell vágni” a szocialistákat, míg Fodor inkább a
kormányban való maradást reprezentálta. Az õsz elején Fodor volt a keménykedõ,
például, hogy a miniszterelnök - azóta a kukába vágott - Megegyezés címû
programjával ne is foglalkozzanak a liberálisok, addig Kóka János volt a
tárgyaláspárti. Az elmúlt hetekben Fodor a puhább, „talán megszavazzuk”
álláspontot képviselte, míg Kóka érvelt amellett, hogy nem elfogadható a
költségvetés az SZDSZ számára.
Bár a „fodoristák” szerint Kóka János és Gyurcsány Ferenc napi kapcsolatban
állnak egymással, sõt, egyeztetik a politikai cselekvésüket, de e témában
született és közszájon forgó összeesküvés-elméletek földi halandók számára már
követhetetlenek. Annyi bizonyos, hogy az utolsó pillanatig zajlottak különféle
szintû háttértárgyalások az MSZP és az SZDSZ között valamely intézményesített
együttmûködésrõl. Például arról, hogy Kovács Kálmán liberális frakciótag legyen
a közlekedési miniszter. Ez utóbbit Fodor Gábor köréhez tartozó politikusok is
megerõsítették, azzal a kitétellel, hogy azonnal visszautasították a szocialista
ajánlatot. Állításuk szerint a többi „kísértés” is csak próbálkozás volt, az
SZDSZ-ben nem alakult ki egy újfajta koalícióval kapcsolatban semmiféle
konszenzus. A tárgyalások mélységérõl és komolyságáról eltérõ információk láttak
napvilágot.
Szocialista körökbõl úgy értesültünk, hogy ezzel egy idõben az ugyancsak belsõ
viszályoktól sújtott MDF-fel is zajlottak az egyeztetések. Dávid Ibolyáék
meggyõzése céljából az MSZP módosítva ugyan, de támogatta az MDF-nek az
örökösödési illeték eltörlésével kapcsolatos javaslatát. (Az adótörvényeket az
MDF meg is szavazta.) Végül az SZDSZ adta be a derekát - helyzetébõl fakadóan
ugyanis politikai öngyilkossággal érne fel egy elõrehozott választás. A párt
frakciója és tagsága megosztott, ráadásul a pénztár is üres. Úgy tudni, még egy
normális európai parlamenti választásra sem futja a liberálisoknak, nemhogy egy
elõrehozott országgyûlésire. Igaz, sok tekintetben hasonló a helyzet az MDF-ben
is.
Az egyre szaporodó kritikusai szerint Fodor Gábor alaposan eltaktikázta magát,
mivel nem a „Gyurcsánynak mennie kell!” felütéssel kellett volna nekiindulnia az
õszi politikai szezonnak. Eredményesebb lett volna, ha ezt a kérését csak a
végén jelenti be, ha már minden másban megegyezett politikai partnereivel. Így a
miniszterelnöknek és Fodor pártbeli ellenfeleinek sikerült politikai és
sajtóbeli manõvereivel erõtlenné tenni a liberális pártelnök akcióját, aki egy
megosztott frakcióval a háta mögött kénytelen volt visszakozni.
Ilyen elõzmények után a hétvégén ülésezett az SZDSZ országos tanácsa, amely a
költségvetés elfogadását javasolta, de ugyanígy tett az ügyvivõi testülete is. A
liberálisok ezt azzal magyarázták, hogy az MSZP elfogadta a korábbi
javaslataikat, így például a plafontörvényt, az adóreform alapot, illetve a
jelentõs kiadáscsökkentést. A frakció hétfõn döntött úgy, hogy támogatják a
költségvetést, és kedden már megszavazták a költségvetés fõ számait.
Az elmúlt hetekben a miniszterelnököt többször is élesen bíráló, olykor
egyenesen Gyurcsány alkalmatlanságát firtató Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke a
döntés megszületése után sietett megmagyarázni, hogy a támogatás nem a
kormánynak, hanem az országnak szól.
„Amennyire labilisnak tûnt az õsz elején a miniszterelnök pozíciója, most éppen
annyira stabilnak látszik kormányfõi és pártelnöki széke is. Bár zajlanak a
tisztújítások az MSZP-ben, egyelõre nem látszik senki, aki kihívója lehetne. A
költségvetés elfogadását követõen viszont könnyedén lehet kisebbségben
kormányozni. Ha a jövõ évi európai parlamenti választásokat is túléli a
kormányfõ, akkor biztosan kitölti ezt a ciklust” - értékelte a folyamatokat az
MSZP egyik prominense, aki szerint egyetlen dolog hiányzik a miniszterelnöknek,
mégpedig az emberek becsülete, a társadalmi támogatottság. Az MSZP és a
kormányfõ népszerûsége tudniillik továbbra is dermesztõen alacsony.