Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Gyurcsány ezt is túlélte
Bukás nélkül: avagy hogyan lett költségvetése a kormánynak?

Sem a pártjában, sem a parlamentben nem veszélyezteti semmi Gyurcsány Ferenc pozícióját. Kihívója ugyanis nem akad, az SZDSZ pedig a válságra való hivatkozással beadta a derekát. Pedig õsszel még úgy tûnt, hogy a liberálisok kikényszerítik a miniszterelnök távozását.


Fotók: Vörös Szilárd

A miniszterelnök ugyanis még az õszi politikai szezon kezdetén azt mondta, hogy ha nem szavazza meg a parlament a költségvetést, távozik a posztjáról. Számos jelbõl úgy tûnt, hogy a szocialisták, de különösen a liberálisok között többen úgy gondolják, hogy ez lehetõséget teremthet a politikai fordulatra. Az egyik markáns álláspont a baloldalon ugyanis az, hogy az MSZP és az SZDSZ mélyrepüléséért az elsõ számú felelõs a miniszterelnök, aki az elmúlt években a félresikerült reformok és különösen az õszödi beszéd kiszivárgása miatt teljesen elvesztette a társadalmi hitelét. E vélekedés szerint egy idõben meghozott személycsere, magyarán Gyurcsány leváltása politikai fordulatot indukálna, és már ettõl az eseménytõl feljavulna az MSZP és az SZDSZ népszerûsége. Másrészt, egy új személlyel egy merõben újfajta politikai kurzus vehetné kezdetét.

Miután a nyár elején Gyurcsány Ferenc és egykori felfedezettje, Kóka János, az SZDSZ akkori elnöke máig érthetetlen módon összehozta a koalíciós szakítást, a személycserére a költségvetés elfogadása, pontosabban el nem fogadása jelentett esélyt. Hiszen az SZDSZ szavazatai nélkül nem lehetett a szocialistáknak többsége a parlamentben, a Fodor Gáborral „harcba” induló liberálisok zsarolási potenciálja pedig látványosan megnõtt.
Úgy tûnik azonban, Gyurcsány Ferencnek nem sok álmatlan éjszakája volt, a költségvetés elfogadásához ugyanis több út is vezethetett. Az egyik lehetõség, hogy a független képviselõk szavazataival „átmegy” a költségvetés. Az elmúlt hetekben éppen ezért különös és váratlan mozgások zajlottak a parlamenti pártok soraiban: az MDF-bõl kilépett a Tisztelet Társaságának képviselõje, a szocialisták emberének tartott Vas János, a Fideszt váratlanul otthagyta Császár Antal, a Vállalkozók Pártjának képviselõje és Tóth András, „mezei” képviselõ. A Fideszbõl kiebrudalt, rendõrségi ügybe keveredett Lengyel Zoltán pedig úgy lett az MDF frakció tagja, hogy nem köti a frakciófegyelem, azaz úgy szavazhat, ahogy akar. Így a „független” Gyenesei Istvánnal, akit idõközben kineveztek önkormányzati miniszterré, Vas Jánossal és Lengyel Zoltánnal, valamint Császár és Tóth exfideszes képviselõkkel éppenhogy, de meglehetett volna a büdzsé.
Az MSZP-ben egyébként az elmúlt hetekben vita zajlott arról, hogy mi történik, ha „ilyen-olyan” és „megvett” szavazatokkal sikerül csak a költségvetést megszavazni. Egyes vélemények szerint a kormány morális deficittel küzdött volna ebben az esetben, de a belsõ kritikák azóta elhalkultak, sõt meg is szûntek. Ez két okra vezethetõ vissza. Egyrészt a világválság józanságra intett mindenkit, miszerint nem lenne jó ebben a helyzetben egy elõrehozott választással a politikai bizonytalanságot fokozni, azaz a miniszterelnök személyétõl függetlenül létkérdés a büdzsé „átnyomása”. Másrészt a színfalak mögött az SZDSZ-bõl is érkeztek olyan üzenetek, hogy - részben az elõbb említett okokból - a liberálisok hajlanak a büdzsé elfogadására vagy átengedésére.
Az õsz során egyértelmûen kiderülhetett Fodornak és csapatának, hogy az SZDSZ frakció korántsem egységes, a pártelnök többsége a saját pártjában és képviselõcsoportjában is kérdéses. Ráadásul egy egészen különös, már-már gyerekesnek tûnõ jelenség figyelhetõ meg az új és az expártelnök, azaz Fodor és Kóka közötti személyes viszonyban. A koalícióból való kilépéskor Kóka képviselte azt az álláspontot, hogy „arcul kell vágni” a szocialistákat, míg Fodor inkább a kormányban való maradást reprezentálta. Az õsz elején Fodor volt a keménykedõ, például, hogy a miniszterelnök - azóta a kukába vágott - Megegyezés címû programjával ne is foglalkozzanak a liberálisok, addig Kóka János volt a tárgyaláspárti. Az elmúlt hetekben Fodor a puhább, „talán megszavazzuk” álláspontot képviselte, míg Kóka érvelt amellett, hogy nem elfogadható a költségvetés az SZDSZ számára.
Bár a „fodoristák” szerint Kóka János és Gyurcsány Ferenc napi kapcsolatban állnak egymással, sõt, egyeztetik a politikai cselekvésüket, de e témában született és közszájon forgó összeesküvés-elméletek földi halandók számára már követhetetlenek. Annyi bizonyos, hogy az utolsó pillanatig zajlottak különféle szintû háttértárgyalások az MSZP és az SZDSZ között valamely intézményesített együttmûködésrõl. Például arról, hogy Kovács Kálmán liberális frakciótag legyen a közlekedési miniszter. Ez utóbbit Fodor Gábor köréhez tartozó politikusok is megerõsítették, azzal a kitétellel, hogy azonnal visszautasították a szocialista ajánlatot. Állításuk szerint a többi „kísértés” is csak próbálkozás volt, az SZDSZ-ben nem alakult ki egy újfajta koalícióval kapcsolatban semmiféle konszenzus. A tárgyalások mélységérõl és komolyságáról eltérõ információk láttak napvilágot.
Szocialista körökbõl úgy értesültünk, hogy ezzel egy idõben az ugyancsak belsõ viszályoktól sújtott MDF-fel is zajlottak az egyeztetések. Dávid Ibolyáék meggyõzése céljából az MSZP módosítva ugyan, de támogatta az MDF-nek az örökösödési illeték eltörlésével kapcsolatos javaslatát. (Az adótörvényeket az MDF meg is szavazta.) Végül az SZDSZ adta be a derekát - helyzetébõl fakadóan ugyanis politikai öngyilkossággal érne fel egy elõrehozott választás. A párt frakciója és tagsága megosztott, ráadásul a pénztár is üres. Úgy tudni, még egy normális európai parlamenti választásra sem futja a liberálisoknak, nemhogy egy elõrehozott országgyûlésire. Igaz, sok tekintetben hasonló a helyzet az MDF-ben is.
Az egyre szaporodó kritikusai szerint Fodor Gábor alaposan eltaktikázta magát, mivel nem a „Gyurcsánynak mennie kell!” felütéssel kellett volna nekiindulnia az õszi politikai szezonnak. Eredményesebb lett volna, ha ezt a kérését csak a végén jelenti be, ha már minden másban megegyezett politikai partnereivel. Így a miniszterelnöknek és Fodor pártbeli ellenfeleinek sikerült politikai és sajtóbeli manõvereivel erõtlenné tenni a liberális pártelnök akcióját, aki egy megosztott frakcióval a háta mögött kénytelen volt visszakozni.
Ilyen elõzmények után a hétvégén ülésezett az SZDSZ országos tanácsa, amely a költségvetés elfogadását javasolta, de ugyanígy tett az ügyvivõi testülete is. A liberálisok ezt azzal magyarázták, hogy az MSZP elfogadta a korábbi javaslataikat, így például a plafontörvényt, az adóreform alapot, illetve a jelentõs kiadáscsökkentést. A frakció hétfõn döntött úgy, hogy támogatják a költségvetést, és kedden már megszavazták a költségvetés fõ számait.
Az elmúlt hetekben a miniszterelnököt többször is élesen bíráló, olykor egyenesen Gyurcsány alkalmatlanságát firtató Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke a döntés megszületése után sietett megmagyarázni, hogy a támogatás nem a kormánynak, hanem az országnak szól.
„Amennyire labilisnak tûnt az õsz elején a miniszterelnök pozíciója, most éppen annyira stabilnak látszik kormányfõi és pártelnöki széke is. Bár zajlanak a tisztújítá­sok az MSZP-ben, egyelõre nem látszik senki, aki kihívója lehetne. A költségvetés elfogadását követõen viszont könnyedén lehet kisebbségben kormányozni. Ha a jövõ évi európai parlamenti választásokat is túléli a kormányfõ, akkor biztosan kitölti ezt a ciklust” - értékelte a folyamatokat az MSZP egyik prominense, aki szerint egyetlen dolog hiányzik a miniszterelnöknek, mégpedig az emberek becsülete, a társadalmi támogatottság. Az MSZP és a kormányfõ népszerûsége tudniillik továbbra is dermesztõen alacsony.