Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Új hatalmak, ősi konfliktusok
Milyen lehet a világ 2025-ben?

„A második világháború után kialakított nemzetközi rendszer szinte felismerhetetlenné válik 2025-re” - áll az amerikai Országos Hírszerzési Tanács aktuális jelentésében. A Globális trendek 2025: egy átalakult világ címû jelentés a startvonalhoz álló Obama-kormány számára készült egyfajta „útirányjelzõként”. Olyan jövõt vizionál, amelyet Amerika csökkenõ befolyása, az egyre nehezebben hozzáférhetõ energiaforrások miatti háborús konfliktusok és egy „többpólusú” világ jellemez.

Amikor Barack Obama humorosan megjegyezte: azt sem tudja, hol kezdje majd a munkát, talán maga is érzékelte már, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a világnak és magának Amerikának is az elkövetkezõ évtizedekben. A globális trendekrõl szóló legújabb jelentés azonban még inkább szembesítheti azzal, hogy milyen feladatra vállalkozott.
Az Országos Hírszerzési Tanács, amely 16 amerikai hírszerzõ ügynökséget tömörít magába, négyévente - minden újabb elnöki ciklus megkezdésekor - elkészít egy hosszabb távra kitekintõ jelentést, amelyben minden olyan fontos kérdésre kitérnek, amelyre vonatkozóan az új kormányzatnak várhatóan döntést kell majd hoznia.
A legújabb elemzés Washington jövõbeni szerepe mellett olyan témákra koncentrál, mint a klímaváltozás, a terrorizmus, a gazdasági súlypontok eltolódása, az újfajta fegyverek bevetése, a járványok fenyegetése, a népvándorlások, valamint a szûkössé váló erõforrások miatti háborúk.
Az Obama-kormányt érintõ egyik legfontosabb kérdés Amerika jövõbeni szerepének várható változása. „Többpólusú világ kialakulására számítunk” - nyilatkozta C. Thomas Fingar, a kormány egyik vezetõ hírszerzõ-elemzõje, az Országos Hírszerzési Tanács elnöke. „Az egypólusú korszak elmúlt, 2025-re pedig biztos, hogy lezárul ez a korszak.”
„Az átalakulást a globalizálódó gazdaság energizálja, amelyet a jólét és a gazdasági hatalom nyugatról keletre tolódása, valamint az új szereplõk - különösen Kína és India - növekvõ fontossága fémjelez majd. (…) Az »új rend« legszembetûnõbb jellemzõje az Egyesült Államok által dominált egypólusú világtól a régi hatalmak és a felemelkedõ nemzetek viszonylag strukturálatlan hierarchiája felé történõ elmozdulás, valamint a hatalomnak az állami szereplõk és a nem állami szereplõk közötti megosztása lesz” - szól a jelentés prognózisa már a bevezetõben.
„A jelenlegi pénzügyi kilengések ellenére - amelyek egyébként számos folyamatban lévõ trendet felgyorsíthatnak - nem gondoljuk, hogy olyan teljes összeomlás felé haladnánk, mint amelyre 1914-18-ban került sor, amikor a globalizáció egy korábbi fázisa torpant meg” - fejtegetik a szerzõk.
A jelentés leszögezi: Amerika marad a legfontosabb szereplõ, de dominanciája csökkenni fog. Megõrzi majd jelentõs katonai fölényét, de a tudományos és technológiai fejlõdés, a nem hagyományos hadviselési taktikák alkalmazása, a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek terjedése és a kiberháborús támadások számának a növekedése jelentõsen korlátozza majd Amerika mozgásszabadságát.
Ugyanakkor Washington megmarad majd az oly szükséges regionális közvetítõ szerepében a Közel-Keleten és Ázsiában, még a növekvõ Amerika-ellenesség dacára is. Az Egyesült Államok várhatóan jelentõs szerepet játszik majd a globális terrorizmus ellensúlyozásában, és kulcsszerepet kell vállalnia a klímaváltozás kezelésében is.
Az elemzõk szerint a felálló Obama-kormánynak fontos tisztában lennie azzal, hogy a többpólusú világ kialakulása Amerika számára viszonylagos hanyatlást jelent, ezt azonban nem szabad sem eltúlozni, sem alábecsülni. Washington befolyását korlátozza majd más nagyhatalmak gazdasági és katonai ereje, és talán saját polgárainak az Amerika „globális rendõri” szerepébõl való kiábrándulása is. Ugyanakkor a Barack Obama elnökké választását övezõ nemzetközi figyelem arra utal, hogy a világ továbbra is számon tartja Washington döntéseit. A következõ legalább két évtizedben Amerika továbbra is szuperhatalom marad, és a nemzetközi rendszer fejlõdésére Washington döntéseinek még mindig nagyobb hatása lesz, mint a többi feltörekvõ globális szereplõnek.
„A gyorsan változó nemzetközi rend a fokozódó geopolitikai kihívások idején növeli a folyamatok megszakadásának, a sokkoknak és a meglepetéseknek a valószínûségét. Egyetlen kimenetel sem tûnik elõre elrendeltnek: a nyugati gazdasági liberalizmus, demokrácia és szekularizmus például, amelyekrõl sokan feltételezik, hogy megkerülhetetlenek, elveszthetik vonz­-erejüket - legalábbis középtávon.”
Ami viszonylagos bizonyossággal kimondható, az az, hogy az 1945-ben megtervezett globális rendszer nem „éli túl” a bekövetkezõ változásokat. A Nyugat politikai, kulturális és gazdasági hegemóniájára épülõ rend aligha vészeli át a globális hatalom újbóli szétosztását. A trend a széttöredezés és az instabilitás irányába mutat, miközben az újonnan feltörekvõ hatalmak megpróbálnak majd hasznot húzni a fennálló rendbõl úgy, hogy közben meg tudják õrizni manõverezési szabadságukat is.
A több erõközponttal rendelkezõ világ kevésbé lesz stabil, mint a korábbi, egy vagy két szuperhatalommal rendelkezõ világrend, és ez több konfliktus lehetõségét hordozza magában.
Ha minden a jelenlegi trendek szerint alakul, a globális jólét és a gazdasági hatalom „a modern történelemben példa nélküli módon” áttevõdik nyugatról keletre, egy már meglévõ folyamat lezárulásaként.
A következõ két évtizedben egy országnak sem lesz akkora befolyása a világra, mint Kínának, mi több, 2025-re a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezik majd, hadserege pedig egyre fontosabb szerepet tölt majd be a nemzetközi porondon. India valószínûleg továbbra is viszonylag gyors gazdasági növekedést tapasztal majd, és arra törekszik, hogy egy többpólusú világban Új-Delhi lehessen az egyik pólus.
Az ún. BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) a prognózisok szerint 2040-2050-re együttesen utolérik majd a G7-eknek a globális GDP-bõl való részesedését.
Oroszország 2025-re gazdagabbá, befolyásosabbá és magabiztosabbá válhat, ha befektet a humántõkébe, bõvíti és diverzifikálja gazdaságát, és integrálódik a globális piacokkal. Másrészrõl viszont jelentõs hanyatlást is tapasztalhat, ha nem teszi meg ezeket a lépéseket, az olaj- és gázárak pedig a hordónkénti 50-70 dollár közelében maradnak.
„Várhatóan más országok nem emelkednek majd arra a szintre, mint Kína, India és Oroszország, amelyeknek a globális befolyása egyedi szinten is kiemelkedõ lesz. Ugyanakkor arra számítunk, hogy további országok (pl. Indonézia, Irán és Törökország) politikai és gazdasági ereje is megnõ.”
A jelentés szerint a terrorizmus fenyegetése aligha szûnik meg 2025-re, de vonzereje csökkenhet, ha a gazdasági növekedés folytatódik, és a fiatalok körében tapasztalt munkanélküliség mérséklõdik a Közel-Keleten. A legnagyobb aggodalomra továbbra is az adhat okot, hogy a terroristák biológiai vagy nukleáris fegyverek birtokába jutnak, és tömegpusztítást okoznak. Ugyanakkor a „jóslatok” szerint az al-Kaida befolyása meglepõen hamar csökkenhet, mivel a muszlim világban egyre népszerûtlenebb durva ideológiája, elérhetetlen stratégiai célkitûzései és válogatás nélküli mészárlásai miatt.
Bár a nukleáris fegyverek bevetésének kockázata viszonylag alacsony marad, a mostanihoz képest mégis magasabb szinten lesz. A kockázati tényezõk között szerepel, hogy az India és Pakisztán közötti feszültségek egy szélesebb körû konfliktushoz is vezethetnek, a szintén atomfegyverrel rendelkezõ Észak-Korea pedig a vezetés utódlási gondjai miatt meggyengülve esetleg nem tudja majd ellenõrzés alatt tartani nukleáris arzenálját. Immáron elkerülhetetlennek tartják azt is, hogy Irán atombombája is elkészül, ami viszont válaszreakcióként más államokat is új biztonsági intézkedések bevezetésére vagy akár atomfegyverek beszerzésére késztethet.
„Ha atomfegyverek bevetésére kerül sor a következõ 15-20 évben, a nemzetközi közösséget sokkolják majd annak közvetlen humanitárius, gazdasági, politikai és katonai következményei.” Az így létrejövõ geopolitikai változások eredményeképpen néhány állam lehet, hogy biztonsági szövetségre törekszik majd meglévõ atomhatalmakkal, míg mások a globális leszerelést sürgetik.
Az EU várhatóan olyan lesz, mint egy „megbéklyózott óriás”, amely nem képes gazdasági hatalmát diplomáciai vagy katonai erõvé transzformálni.
A Világbank becslései szerint az élelmiszerkereslet 2030-ra 50 százalékkal nõ majd meg a lakosság emelkedõ száma, a növekvõ jólét és a bõvülõ középosztály étkezési preferenciái miatt. 2025-re várhatóan 1,2 milliárddal leszünk többen a Földön.
A globális felmelegedés, a növekvõ népesség és a gazdasági fejlõdés újabb terheket róhat a természeti erõforrások készleteire, ami konfliktusokhoz vezethet az ezekért versengõ országok között. „Stratégiai vetekedésekre valószínûleg a kereskedelem, a befektetések, a technológiai innováció és a felvásárlások szolgáltatnak majd indokot, de nem zárhatjuk ki a 19. századihoz hasonló fegyverkezési verseny, területi terjeszkedés és katonai rivalizálás kialakulását sem. (…) Olyan típusú (pl. erõforrások miatti) konfliktusok is kialakulhatnak, amelyekre egy ideje már nem volt példa.” Az energiaforrások hiánya és az ezekbõl fakadó összetûzések Afrikában és Dél-Ázsiában akár kormányok összeomlásához, Közép- és Kelet-Európában pedig a szervezett bûnözés meg­erõsödéséhez vezethetnek.
A stabil vízkészletekkel nem rendelkezõ országok száma 21-rõl 36-ra nõ majd, ami összesen 1,4 milliárd ivóvíz nélküli embert jelent majd. Ahogy a tisztavízkészlet egyre csökken Ázsiában és a Közel-Keleten, az országok közötti együttmûködés is egyre nehézkesebbé válhat. Amennyiben az energiaforrásokhoz való hozzáférés a belpolitikai stabilitáshoz is elengedhetetlenné válik, akár konfliktusok is kitörhetnek az országok között.
A gazdasági nehézségeknek, polgárháborús konfliktusoknak és politikai instabilitásnak leginkább Fekete-Afrika lesz kitéve.
A jelentés globális járványokat is vizionál, amelyeket a H5N1 vírustörzshöz vagy a SARS-hoz hasonló kórokozók robbanthatnak ki. Tömeges megbetegedésekre elsõsorban olyan helyeken lehet számítani, mint Kína és a Távol-Kelet, ahol nagy a népsûrûség, és az állatokhoz is közelebb élnek. A fertõzés elõl menekülõ vagy az energiaforrások után kutató lakosság vándorlását azonban nehéz lesz korlátozni, az áldozatok száma pedig a jelentés szerint Amerikában is elérheti a tízmilliós nagyságrendet.
A megszokott üzemanyagokról továbbra is lassú lesz az áttérés az újabbakra, de az alternatív energiát vagy az élelmiszer- és vízhiányra megoldásokat kínáló újabb technológiák kidolgozása is hosszabb folyamat még. A jelenlegi technológiák már nem megfelelõek, de az újak valószínûleg még nem terjednek el széles körben 2025-ig.
A trendek azonban gyorsan változnak: nemrég az olaj és egyéb tõzsdeáruk árának az égbe szökésérõl, éhséglázadásokról, Oroszország „rakoncátlankodásairól” és Kína „afrikai kalandjairól” szóltak a híradások, mára viszont a recesszió, a befektetési bankok csõdje és a hitelválság a fõ téma. Az olajárak idõközben visszaestek, és az infláció helyett inkább a defláció veszélye lebeg az elemzõk szemei elõtt.
Thomas Fingar, a NIC elnöke szerint ugyanakkor „a problémák kezelésére és enyhítésére, sõt akár megoldására is válasz születhet az emberi elmékben vagy a politikai rendszerekben vagy - néhány esetben - akár a piaci mechanizmusok mûködésében is”.
Az elemzõk szerint a NIC a jelentésben nem tett úgy, mintha mindenre tudná a választ, fõként az események mozgatórugóinak feltárására tette a hangsúlyt, és nem az események kimenetelének a pontos meghatározására. Tisztában vannak azzal ugyanis, hogy bár a világ egy adott irányban mozog jelenleg, pályája mégsem elõre kiszámítható. Amint a Financial Times egyik kommentárja is megjegyezte: „Hiba a jelen kivetítése a végtelen jövõbe. A történelem ugyanis ritkán alakult eddig kiszámíthatóan.”