„A második világháború után kialakított nemzetközi rendszer szinte
felismerhetetlenné válik 2025-re” - áll az amerikai Országos Hírszerzési Tanács
aktuális jelentésében. A Globális trendek 2025: egy átalakult világ címû
jelentés a startvonalhoz álló Obama-kormány számára készült egyfajta „útirányjelzõként”.
Olyan jövõt vizionál, amelyet Amerika csökkenõ befolyása, az egyre nehezebben
hozzáférhetõ energiaforrások miatti háborús konfliktusok és egy „többpólusú”
világ jellemez.
Amikor Barack Obama humorosan megjegyezte: azt sem tudja, hol kezdje majd a
munkát, talán maga is érzékelte már, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a
világnak és magának Amerikának is az elkövetkezõ évtizedekben. A globális
trendekrõl szóló legújabb jelentés azonban még inkább szembesítheti azzal, hogy
milyen feladatra vállalkozott.
Az Országos Hírszerzési Tanács, amely 16 amerikai hírszerzõ ügynökséget tömörít
magába, négyévente - minden újabb elnöki ciklus megkezdésekor - elkészít egy
hosszabb távra kitekintõ jelentést, amelyben minden olyan fontos kérdésre
kitérnek, amelyre vonatkozóan az új kormányzatnak várhatóan döntést kell majd
hoznia.
A legújabb elemzés Washington jövõbeni szerepe mellett olyan témákra koncentrál,
mint a klímaváltozás, a terrorizmus, a gazdasági súlypontok eltolódása, az
újfajta fegyverek bevetése, a járványok fenyegetése, a népvándorlások, valamint
a szûkössé váló erõforrások miatti háborúk.
Az Obama-kormányt érintõ egyik legfontosabb kérdés Amerika jövõbeni szerepének
várható változása. „Többpólusú világ kialakulására számítunk” - nyilatkozta C.
Thomas Fingar, a kormány egyik vezetõ hírszerzõ-elemzõje, az Országos
Hírszerzési Tanács elnöke. „Az egypólusú korszak elmúlt, 2025-re pedig biztos,
hogy lezárul ez a korszak.”
„Az átalakulást a globalizálódó gazdaság energizálja, amelyet a jólét és a
gazdasági hatalom nyugatról keletre tolódása, valamint az új szereplõk -
különösen Kína és India - növekvõ fontossága fémjelez majd. (…) Az »új rend«
legszembetûnõbb jellemzõje az Egyesült Államok által dominált egypólusú világtól
a régi hatalmak és a felemelkedõ nemzetek viszonylag strukturálatlan
hierarchiája felé történõ elmozdulás, valamint a hatalomnak az állami szereplõk
és a nem állami szereplõk közötti megosztása lesz” - szól a jelentés prognózisa
már a bevezetõben.
„A jelenlegi pénzügyi kilengések ellenére - amelyek egyébként számos folyamatban
lévõ trendet felgyorsíthatnak - nem gondoljuk, hogy olyan teljes összeomlás felé
haladnánk, mint amelyre 1914-18-ban került sor, amikor a globalizáció egy
korábbi fázisa torpant meg” - fejtegetik a szerzõk.
A jelentés leszögezi: Amerika marad a legfontosabb szereplõ, de dominanciája
csökkenni fog. Megõrzi majd jelentõs katonai fölényét, de a tudományos és
technológiai fejlõdés, a nem hagyományos hadviselési taktikák alkalmazása, a
nagy hatótávolságú precíziós fegyverek terjedése és a kiberháborús támadások
számának a növekedése jelentõsen korlátozza majd Amerika mozgásszabadságát.
Ugyanakkor Washington megmarad majd az oly szükséges regionális közvetítõ
szerepében a Közel-Keleten és Ázsiában, még a növekvõ Amerika-ellenesség dacára
is. Az Egyesült Államok várhatóan jelentõs szerepet játszik majd a globális
terrorizmus ellensúlyozásában, és kulcsszerepet kell vállalnia a klímaváltozás
kezelésében is.
Az elemzõk szerint a felálló Obama-kormánynak fontos tisztában lennie azzal,
hogy a többpólusú világ kialakulása Amerika számára viszonylagos hanyatlást
jelent, ezt azonban nem szabad sem eltúlozni, sem alábecsülni. Washington
befolyását korlátozza majd más nagyhatalmak gazdasági és katonai ereje, és talán
saját polgárainak az Amerika „globális rendõri” szerepébõl való kiábrándulása
is. Ugyanakkor a Barack Obama elnökké választását övezõ nemzetközi figyelem arra
utal, hogy a világ továbbra is számon tartja Washington döntéseit. A következõ
legalább két évtizedben Amerika továbbra is szuperhatalom marad, és a nemzetközi
rendszer fejlõdésére Washington döntéseinek még mindig nagyobb hatása lesz, mint
a többi feltörekvõ globális szereplõnek.
„A gyorsan változó nemzetközi rend a fokozódó geopolitikai kihívások idején
növeli a folyamatok megszakadásának, a sokkoknak és a meglepetéseknek a
valószínûségét. Egyetlen kimenetel sem tûnik elõre elrendeltnek: a nyugati
gazdasági liberalizmus, demokrácia és szekularizmus például, amelyekrõl sokan
feltételezik, hogy megkerülhetetlenek, elveszthetik vonz-erejüket - legalábbis
középtávon.”
Ami viszonylagos bizonyossággal kimondható, az az, hogy az 1945-ben megtervezett
globális rendszer nem „éli túl” a bekövetkezõ változásokat. A Nyugat politikai,
kulturális és gazdasági hegemóniájára épülõ rend aligha vészeli át a globális
hatalom újbóli szétosztását. A trend a széttöredezés és az instabilitás irányába
mutat, miközben az újonnan feltörekvõ hatalmak megpróbálnak majd hasznot húzni a
fennálló rendbõl úgy, hogy közben meg tudják õrizni manõverezési szabadságukat
is.
A több erõközponttal rendelkezõ világ kevésbé lesz stabil, mint a korábbi, egy
vagy két szuperhatalommal rendelkezõ világrend, és ez több konfliktus
lehetõségét hordozza magában.
Ha minden a jelenlegi trendek szerint alakul, a globális jólét és a gazdasági
hatalom „a modern történelemben példa nélküli módon” áttevõdik nyugatról
keletre, egy már meglévõ folyamat lezárulásaként.
A következõ két évtizedben egy országnak sem lesz akkora befolyása a világra,
mint Kínának, mi több, 2025-re a világ második legnagyobb gazdaságával
rendelkezik majd, hadserege pedig egyre fontosabb szerepet tölt majd be a
nemzetközi porondon. India valószínûleg továbbra is viszonylag gyors gazdasági
növekedést tapasztal majd, és arra törekszik, hogy egy többpólusú világban
Új-Delhi lehessen az egyik pólus.
Az ún. BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) a prognózisok
szerint 2040-2050-re együttesen utolérik majd a G7-eknek a globális GDP-bõl való
részesedését.
Oroszország 2025-re gazdagabbá, befolyásosabbá és magabiztosabbá válhat, ha
befektet a humántõkébe, bõvíti és diverzifikálja gazdaságát, és integrálódik a
globális piacokkal. Másrészrõl viszont jelentõs hanyatlást is tapasztalhat, ha
nem teszi meg ezeket a lépéseket, az olaj- és gázárak pedig a hordónkénti 50-70
dollár közelében maradnak.
„Várhatóan más országok nem emelkednek majd arra a szintre, mint Kína, India és
Oroszország, amelyeknek a globális befolyása egyedi szinten is kiemelkedõ lesz.
Ugyanakkor arra számítunk, hogy további országok (pl. Indonézia, Irán és
Törökország) politikai és gazdasági ereje is megnõ.”
A jelentés szerint a terrorizmus fenyegetése aligha szûnik meg 2025-re, de
vonzereje csökkenhet, ha a gazdasági növekedés folytatódik, és a fiatalok
körében tapasztalt munkanélküliség mérséklõdik a Közel-Keleten. A legnagyobb
aggodalomra továbbra is az adhat okot, hogy a terroristák biológiai vagy
nukleáris fegyverek birtokába jutnak, és tömegpusztítást okoznak. Ugyanakkor a
„jóslatok” szerint az al-Kaida befolyása meglepõen hamar csökkenhet, mivel a
muszlim világban egyre népszerûtlenebb durva ideológiája, elérhetetlen
stratégiai célkitûzései és válogatás nélküli mészárlásai miatt.
Bár a nukleáris fegyverek bevetésének kockázata viszonylag alacsony marad, a
mostanihoz képest mégis magasabb szinten lesz. A kockázati tényezõk között
szerepel, hogy az India és Pakisztán közötti feszültségek egy szélesebb körû
konfliktushoz is vezethetnek, a szintén atomfegyverrel rendelkezõ Észak-Korea
pedig a vezetés utódlási gondjai miatt meggyengülve esetleg nem tudja majd
ellenõrzés alatt tartani nukleáris arzenálját. Immáron elkerülhetetlennek
tartják azt is, hogy Irán atombombája is elkészül, ami viszont válaszreakcióként
más államokat is új biztonsági intézkedések bevezetésére vagy akár atomfegyverek
beszerzésére késztethet.
„Ha atomfegyverek bevetésére kerül sor a következõ 15-20 évben, a nemzetközi
közösséget sokkolják majd annak közvetlen humanitárius, gazdasági, politikai és
katonai következményei.” Az így létrejövõ geopolitikai változások
eredményeképpen néhány állam lehet, hogy biztonsági szövetségre törekszik majd
meglévõ atomhatalmakkal, míg mások a globális leszerelést sürgetik.
Az EU várhatóan olyan lesz, mint egy „megbéklyózott óriás”, amely nem képes
gazdasági hatalmát diplomáciai vagy katonai erõvé transzformálni.
A Világbank becslései szerint az élelmiszerkereslet 2030-ra 50 százalékkal nõ
majd meg a lakosság emelkedõ száma, a növekvõ jólét és a bõvülõ középosztály
étkezési preferenciái miatt. 2025-re várhatóan 1,2 milliárddal leszünk többen a
Földön.
A globális felmelegedés, a növekvõ népesség és a gazdasági fejlõdés újabb
terheket róhat a természeti erõforrások készleteire, ami konfliktusokhoz
vezethet az ezekért versengõ országok között. „Stratégiai vetekedésekre
valószínûleg a kereskedelem, a befektetések, a technológiai innováció és a
felvásárlások szolgáltatnak majd indokot, de nem zárhatjuk ki a 19. századihoz
hasonló fegyverkezési verseny, területi terjeszkedés és katonai rivalizálás
kialakulását sem. (…) Olyan típusú (pl. erõforrások miatti) konfliktusok is
kialakulhatnak, amelyekre egy ideje már nem volt példa.” Az energiaforrások
hiánya és az ezekbõl fakadó összetûzések Afrikában és Dél-Ázsiában akár
kormányok összeomlásához, Közép- és Kelet-Európában pedig a szervezett bûnözés
megerõsödéséhez vezethetnek.
A stabil vízkészletekkel nem rendelkezõ országok száma 21-rõl 36-ra nõ majd, ami
összesen 1,4 milliárd ivóvíz nélküli embert jelent majd. Ahogy a
tisztavízkészlet egyre csökken Ázsiában és a Közel-Keleten, az országok közötti
együttmûködés is egyre nehézkesebbé válhat. Amennyiben az energiaforrásokhoz
való hozzáférés a belpolitikai stabilitáshoz is elengedhetetlenné válik, akár
konfliktusok is kitörhetnek az országok között.
A gazdasági nehézségeknek, polgárháborús konfliktusoknak és politikai
instabilitásnak leginkább Fekete-Afrika lesz kitéve.
A jelentés globális járványokat is vizionál, amelyeket a H5N1 vírustörzshöz vagy
a SARS-hoz hasonló kórokozók robbanthatnak ki. Tömeges megbetegedésekre
elsõsorban olyan helyeken lehet számítani, mint Kína és a Távol-Kelet, ahol nagy
a népsûrûség, és az állatokhoz is közelebb élnek. A fertõzés elõl menekülõ vagy
az energiaforrások után kutató lakosság vándorlását azonban nehéz lesz
korlátozni, az áldozatok száma pedig a jelentés szerint Amerikában is elérheti a
tízmilliós nagyságrendet.
A megszokott üzemanyagokról továbbra is lassú lesz az áttérés az újabbakra, de
az alternatív energiát vagy az élelmiszer- és vízhiányra megoldásokat kínáló
újabb technológiák kidolgozása is hosszabb folyamat még. A jelenlegi
technológiák már nem megfelelõek, de az újak valószínûleg még nem terjednek el
széles körben 2025-ig.
A trendek azonban gyorsan változnak: nemrég az olaj és egyéb tõzsdeáruk árának
az égbe szökésérõl, éhséglázadásokról, Oroszország „rakoncátlankodásairól” és
Kína „afrikai kalandjairól” szóltak a híradások, mára viszont a recesszió, a
befektetési bankok csõdje és a hitelválság a fõ téma. Az olajárak idõközben
visszaestek, és az infláció helyett inkább a defláció veszélye lebeg az elemzõk
szemei elõtt.
Thomas Fingar, a NIC elnöke szerint ugyanakkor „a problémák kezelésére és
enyhítésére, sõt akár megoldására is válasz születhet az emberi elmékben vagy a
politikai rendszerekben vagy - néhány esetben - akár a piaci mechanizmusok
mûködésében is”.
Az elemzõk szerint a NIC a jelentésben nem tett úgy, mintha mindenre tudná a
választ, fõként az események mozgatórugóinak feltárására tette a hangsúlyt, és
nem az események kimenetelének a pontos meghatározására. Tisztában vannak azzal
ugyanis, hogy bár a világ egy adott irányban mozog jelenleg, pályája mégsem
elõre kiszámítható. Amint a Financial Times egyik kommentárja is megjegyezte:
„Hiba a jelen kivetítése a végtelen jövõbe. A történelem ugyanis ritkán alakult
eddig kiszámíthatóan.”