Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
A férj mint plusz gyerek
A Discovery Networks férfikutatása

Kockahas? Tömött pénztárca? Szeretõ szív?
A 21. század férfijai nehéz helyzetben vannak, amikor meg kell találniuk az egyensúlyt a hagyományos és a modern szerepelvárások között. Van, aki nem is erõlködik, inkább örökre gyermeki státuszban marad, akár nõs, akár nem. A tradicionális macsóképnek vége, a mai, összetett férfiszerep az „evolúció” új szakaszát tükrözi, idejétmúlttá téve a metroszexuális vagy a „nõies” címkét - derül ki a Discovery Networks EMEA által idén végzett nemzetközi kutatásából.

A 15 európai országban lezajlott kutatásban több mint 12 ezer 25-39 éves férfi vett részt - köztük 506 magyar fiatalember. A kutatás megerõsíti: a fiatal férfiak házasságot átlagosan 30 éves korukig kötnek, elhúzódnak diákéveik, így késõbb állnak munkába, és késõbb hagyják el - ha elhagyják - a szülõi házat.
A nemek közötti egyenlõség eredménye: a férfi-nõi kapcsolatok bonyolultabbak, mint valaha. A nõk és a férfiak ma hasonló szerepkört visznek: szülõk és családfenntartók egy személyben. A nõk vegyes elvárásaira reagálva a férfiak a hagyományos szemléletet ötvözik a feminista megközelítéssel, egyidejûleg próbálnak erõsek, dominánsak, ugyanakkor érzékenyek és nyíltak lenni, pszichológusok és testõrök egy személyben. A magyar fiatalemberek 90 százaléka elfogadja a nemek közötti egyenlõség elvét, ezzel az emancipáció élvonalába tartoznak - noha sok kritikusuk úgy véli: ez a színtiszta „bort iszik, vizet prédikál” kategória -, ugyanakkor mindössze a magyar férfiak 40 százaléka véli úgy, hogy egy férfi egyedül is fel tud nevelni egy gyereket.
Biztonságos szex és potencianövelõ tabletták, partikultúra és tudatos táplálkozás - a fiatal férfiak életmódjára jellemzõ hedonizmus és a stresszes munkakörnyezet gyakran ütközik az egészséges, laza és gondtalan életstílus iránti törekvésekkel. Konditerembe, kozmetikushoz járnak, egyre imázstudatosabbak, bár kerülik a hiúság látszatát.
A munka a jelenkor csatamezeje - ha nem dolgozol, nem is létezel. A férfiak többsége a hivatásában vagy valamilyen hobbiban valósítja meg magát. Borszakértõ, digitális fotós, ínyenc, filmkészítõ - a szenvedéllyel ûzött hobbi a legjobb társadalmi tõke. A fiatal magyar férfiak a szakértõi imázs terén a harmadik helyen állnak: több mint 70 százalékuk szeretne jól informáltnak látszani, olyan embernek, aki nagy tudással rendelkezik.
A tanulmány kiemeli a felelõsségvállalás hiányát mint a felnõtté válás akadályát. Ezt hazai szakemberek is valós problémának látják. „A párkapcsolatban élõ férfiaknál ez ugyanúgy megjelenik, mint az egyedülállóknál” - mondja Iszlai Zoltán családterapeuta. Sok férfi életében a feleség ugyanis az anyapótlékot jelenti: nem partnert keres, hanem teljes ellátást, a gyermeki státuszt folytatná, így férjként õ lesz a plusz gyerek a családban. Ez viszont a fiús anyák problémája is. Ma, amikor a középkorú férfiak el­tûn­tek a családokból a pénz utáni hajsza miatt, a nõk érzelmileg magukra maradtak. Az elsõdleges válóok az érzelmi elhidegülés lett, a válásokat többnyire a feleségek kezdeményezik. Õk viselik nehezebben a kiürült kapcsolatot, és a gyermekeiknél keresnek érzelmi kárpótlást: pótolhatatlanná teszik magukat, a gyerek nem tud leválni. Ez erõs lojalitást épít ki, és megjelenik az anya elhagyásának konfliktusa: akkor szeretem õt, ha továbbra is gyerekstátuszban maradok vele kapcsolatban. Ráadásul a gyermekek szerepe ma fel is értékelõdött a családokban, sok felnõtt élete a szülõi szerep köré szervezõdik, és a gyereket köti ez a sok áldozat.
Az elõzõ generáció nõi így teszik képtelenné a következõ nemzedék férfijait az együttélésre - fogalmaz a szakértõ. Ez nem újdonság, de a tendencia az elhúzódó diákévek és az egzisztenciális bizonytalanság miatt fölerõsödik. Ezt támasztja alá az a 23 éves egyetemisták körében végzett hazai vizsgálat is, mely szerint a huszonéves fiúk és lányok elsõrendû bizalmasa az édesanyjuk, és viszont.
A korán önállósodó „gyerekek” a felnõttlétnek csak az elõnyeit élvezik: a szabadidejükkel és a pénzükkel tetszés szerint bánnak, míg szüleik maximálisan kiszolgálják õket. Ezen mit sem változtat, ha a fiatalok netán összeházasodnak: jellemzõ példa erre az a 36 éves kétgyermekes családapa, aki hétvégeken rendszeresen hazajár a szülõi házba, beveti magát napokra a régi szobájába, miközben a szülõknek kulcsa van a házaspár lakásához, és úgy járkálnak ki-be a „gyerekeknél”, mintha otthon lennének.
Mindeközben egyre erõsebb ma az elkötelezõdéstõl és az intimitástól való félelem. Az intimitás része ugyanis, hogy a gyengéimet is megismerik, kiadom magam, ami kockázattal jár egy olyan világban, ahol minden irányba a sikert, a rátermettséget kell kommunikálni. Az emberek, különösen a férfiak, az intimitás hiányát inkább kívülrõl kompenzálják, amire a fogyasztói világ, az élményipar ma rengeteg lehetõséget nyújt. Az elkötelezõdéstõl való félelmet a társadalom kettõs morálja is indokolja: a házasságkötés elõtt minden a szabadságról, az élménygyûjtésrõl szól, amihez képest a házassággal járó korlátozottság a teljes rabság képzetét kelti - véli Iszlai Zoltán.