„Már háromszor kiáltottam, hogy »jön a farkas«, azonban csak most érkezett
meg” - fogalmazott Soros György magyar származású milliárdos és befektetési guru
Budapesten, az általa alapított Közép-európai Egyetemen tartott elõadásában.
Bár Soros volt azon kevesek egyike, akik korán felhívták a figyelmet a
közelgõ válságra, a krízis súlyossága - bevallása szerint - felülmúlta a
várakozásait.
A pénzember meglátása szerint a mostani válságban az a különös, hogy nem egy
külsõ véletlen sokk okozta, mint például egy jelentősebb olajár-emelkedés, egy
ország vagy egy pénzügyi intézet fizetésképtelensége, hanem maga a pénzügyi
rendszer generálta. Ez ellentmond az eddig uralkodó közgazdasági elméletnek,
miszerint a piacok önszabályozóak, azaz maguktól az egyensúly felé törekednek.
A periféria szenved
Ámbár a válság enyhült, és az amerikai és az európai pénzügyi hatóságok is
megígérték, hogy nem engedik összeomlani a fõ pénzügyi intézményeket, a
periférián lévõ térségek, mint például a kelet-európai, ázsiai, latin-amerikai
országok nem engedhették meg maguknak, hogy hasonlóan garanciát vállaljanak,
ezért újabb válság alakult ki - fogalmazott Soros. A jelek szerint - tette hozzá
- a tõke elkezdett a perifériától a központ felé áramlani, emiatt a dollárhoz
képest leértékelõdtek a valuták, a kamatok szárnyalni kezdtek, a tõzsdei
árfolyamok pedig lezuhantak. Ámbár ezután az IMF bejelentette, hogy hajlandó a
periférián lévõ, de szilárd gazdaságú országoknak az éves kvótájuk akár
ötszörösét is kölcsönözni, de Soros szerint ez megkésett lépés, és a kölcsönzött
összeg egyáltalán nem elegendõ. Véleménye szerint, még ha sikeresen meg is
menekülnek a nemzetközi pénzügyi piacok, de a befektetõk, a vásárlók, illetve a
vállalkozások egy olyan mély nyomot hagyó és megrázó megtapasztaláson mennek
keresztül, amelynek csak a jövõben fogjuk érezni az igazi hatását. Soros szerint
egy komoly recesszió és hanyatlás kikerülhetetlen. Ő maga sem gondolta, hogy
ennyire komoly lesz a válság, pedig az év elején éppen õ jelezte elõre, hogy a
legsúlyosabb válsággal nézünk szembe az 1930-as évek óta.
Szuperlufi
A „gazdasági lufik” idõrõl idõre felfújódnak, amikor a piaci árak és az
azokat befolyásoló fundamentumok között eltorzul a viszony, illetve kipukkannak,
amikor nyilvánvalóvá válik a kettejük között feszülõ szakadék - magyarázta a
befektető.
Jó példa erre az ingatlanpiac, ahol trend az árak növekedése és a bankok egyre
nagyobb kölcsönzési hajlandósága. A téves értelmezés pedig az - szögezte le az
elõadó -, hogy az elõbbi két tendencia független egymástól. Emiatt a bankok még
enyhébb feltételekkel adtak kölcsönöket, hiszen meglátásuk szerint a fedezet
egyre növekvõ értéke kizárja az ügyfél fizetésképtelenségét. Emiatt még jobban
felmentek az ingatlanárak, majd még könnyebben lehetett hitelt kapni, ami
szintén növelte az ingatlanárakat.
Soros most megjelent könyvében, A 2008-as hitelválság és következményei - A
pénzügyi piacok új paradigmájában azt írja, hogy az amerikai ingatlanpiaci lufi
kipukkanása csak a gyújtózsinórja volt egy sokkal nagyobb „szuperlufi”
kipukkanásának, amely már az 1980-as évek óta dagad. A „szuperlufi” lényege a
második világháború óta a GDP-nél jóval gyorsabban növekedõ hitelállomány. A
növekedés üteme azonban Ronald Reagan és Margaret Thatcher idején gyorsult fel
igazán, amikor megerõsödött az a nézet, hogy a piacok maguktól is az egyensúly
felé tartanak, így az állam elengedte a pénzpiac kezét, és a piac önszabályozó
képességében bízva sorra gyengítette az ellenõrzéseket és követelményeket. Majd
a pénzügyi piacok globalizációjának elõrehaladtával a tõke jelentõs része
teljesen megszabadult az állami felügyelettõl, amelynek az igazi nyerteseivé a
pénzügyi tõke tulajdonosai és menedzserei, illetve irányítói váltak.
Soros paradigmája szerint, mivel a piacok nem önszabályozóak, az államnak és a
jegybankoknak be kell avatkozniuk. De nem elég csupán a pénzmennyiséget
szabályozniuk, hanem kötelezni kell a pénzintézeteket, hogy több tartalékot
halmozzanak fel, szigorúbban bírálják el hiteleiket, és új pénzpiaci termékeiket
engedélyeztessék. Ezek a szabályozások jól mûködtek az ötvenes-hatvanas években,
mikor a központi bankok még arról is útmutatást adtak a kereskedelmi bankoknak,
hogy a gazdaság mely szektoraiba allokálják hiteleiket. Ezeknek az irányelveknek
a betartása nagyban segítene az irracionális lufik - mint amilyen például az
információs technológiai vagy az ingatlanpiaci boom volt, de szerinte akár a
legújabb, a most kialakulóban lévõ bioenergiai lufi - elleni harcban is. Azonban
feltétlen szükséges, hogy ne merev túlszabályozások áldozata legyen a piac,
hanem a gazdaság aktuális állapotához képest a lehetõ legkevesebb hatékony
regulációt alkalmazzák.
Meglátása szerint fontos, hogy az Obama-kormány különleges hangsúlyt helyezzen a
racionális szabályozás kérdésére. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni, mert a
túlzott bürokrácia és a túlszabályozás sem jó, hiszen a bürokrácia is emberekbõl
áll, akik szintén torzítva látják a piacokat, sõt ezen túlmenõen könnyen a lobbi
és a korrupció résztvevõivé is válhatnak.
Magyarország
Soros szerint a magyar gazdaságnak az a gyenge pontja, hogy túl kevés ember
fizet túl magas adót. Ezt nagyon nehéz kezelni, hiszen ha kevesen fizetnek adót,
akkor nem lehet az adót csökkenteni. Viszont ha több embert adóztatnak meg,
akkor a kormány népszerûsége drasztikusan csökken. Soros hozzátette, hogy bízik
benne: a mostani válság rábírja a magyar kormányt, hogy túllépjen ezen a
dilemmán.