Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Vasszigor
Befellegzett a Rézgrófoknak

A fémtolvajok ideje lejárt, vége a szabadrablásnak - állítja a nagypolitika, miután az Országgyûlés még idén õsszel tárgyalja a kormány színesfémek kereskedelmével összefüggõ visszaélések visszaszorítására irányuló törvénymódosítási javaslatát. A kereskedõk azonban mást látnak: szerintük a szegénység táplálta gyûjtögetõ életmódnak nem lehet törvényekkel gátat szabni. A törvénytervezet az õ olvasatukban leginkább a fémpiac újraelosztásáról szól.


Fotó: Somorjai László

Év végén - november 20. és január 4. között - nagyfokú fogyasztóvédelmi ellenõrzés-sorozat indul, melynek során a hatóságok a három legveszélyeztetettebb területre koncentrálnak. Az akcióban fokozottabban vizsgálják majd az élelmiszeriparban, a gyógyszer- és gyógyhatású készítmények forgalmazásában, valamint a színesfém-kereskedelemben érintett vállalkozásokat és az autóbontókat - tájékoztatta lapunkat a fogyasztóvédelem munkatársa, Szabó Zoltán.
Varga Zsolt vaskereskedõ szerint ellen­õr­zésben eddig sem volt hiány. „Rendszeresen jönnek a rendõrök, a vám- és pénzügyõrök, az önkormányzat emberei, nem beszélve az adóhivatal munkatársairól” - sorolja a hívatlan vendégeket a békési kereskedõ. A telepen már-már patikaszerû tisztaság fogad minket, vas sehol, a konténerek alján némi színesfémforgács árválkodik csupán. A vashulladék ára húsz és harminc forint közötti áron mozog, inkább tárolják az emberek, mintsem leadják ennyiért. Nehéz évek elé néz a fémkereskedelem - mondja a telepvezetõ.
A fémtolvajokat az avatott szemek már messzirõl kiszúrják, az évek alatt felgyûlt tapasztalatot nehéz becsapni. Varga Zsolt szerint minden a szakmához konyító átvevõ pontosan ismeri a fémhulladékok származását, és ha nem akar magának bajt, akkor nem veszi át a lopott holmikat. Náluk is rendszeres a rendõri ellenõrzés, most is több olyan ügye van folyamatban, amikor kollégái jóhiszemûen vettek át egy rozsdás talicskavázat vagy egy szétrohadt boronát, amirõl csak késõbb derült ki, hogy lopott. A színesfémnél azonban nincs tévedés, világos, hogy mibõl származik. Réz a kábelek lecsupaszításából nyerhetõ, míg az alumínium a trafóházak, az olajhûtõk szétbontásából származik. A telepvezetõ szerint eleve gyanús, amikor nagy tételben hoznak színesfémet, ezért szinte követelmény, hogy a szajré eredetérõl pontos felvilágosítást adjanak a beszállítók, különben át sem veszik az árut. Meggyõzõdése, hogy a túlélés egyetlen módja a fekete biznisz felszámolása.
A mintegy 20 ezer fémkereskedõ a jövõben csak engedéllyel mûködhet majd. Bejelentett telephely, szállítóokmány, a VPOP által végzett folyamatos ellenõrzés segíti a fémtolvajok kiszûrését. A kereskedõknek ezentúl nyilvántartási és 15 napos tárolási kötelezettségük lesz, vagyis az átvett fémtárgyakat ennyi ideig nem olvaszthatják be, nem kezdhetnek hozzá a megmunkáláshoz. A tolvajok büntetési tétele is nõ, bizonyos esetekben akár 8 év börtönre.
A szakszerû tájékoztatást Kovács Zsoltnak köszönhetjük, aki évek óta - korábban ren­d­õr­ként, most mint polgárõr - üldözi a fémtolvajokat. A nyugdíjas szakember ta­pasztalatai szerint is katasztrofális méreteket öltött a fémlopások száma az országban. Amit lehet, ellopnak, a fémtolvajokban nincs irgalom, csak a bevétel számít. Viszik a fémet a temetõkbõl, a közterekrõl, ami csak mozdítható. Példaként említi a monori, több halálos áldozatot követelõ vasúti katasztrófát, melynek helyszínérõl már a balesetet követõ éjszaka ellopták a mozdony értékesebb kábeleit. A jelenlegi szabályozás gyenge, a fémkereskedõk újabb és újabb tippekkel motiválják a tolvajokat, hogy mire érdemes odafigyelni, mit érdemes eltulajdonítani, minek van komoly értéke még hulladékként is.
Kovács úr szerint a legerõsebb szabály az új tervezetben a fémkereskedõkkel szembeni bírság felsõ határának hatszázezerre való emelése, ami akkor is jár, ha valaki nem vezeti a törvényben meghatározott nyilvántartást, vagy ez irányú kötelezettségeit hiányosan teljesíti. Magyarul az orgazdákat is büntetni lehet, ami az alapvetõ motivációs indokot szünteti meg ennél a bûncselekménynél. Az egykori rendõr szerint ugyanis ha nincs, aki átvegye a lopott árut, nem lesz értelme ellopni azt.
A leggyakoribb legális fémgyûjtõ helyek a szeméttelepek. Több faluszéli telep már bezárt az uniós elõírások teljesíthetetlen követelései miatt, de a guberálók rendszeresen kihasználják a vagyonvédelem hiányát. Ahol kerítésre sem telik, az önkormányzat táblákon hirdeti a szemétlerakás tilalmát. A tízhektáros dobozi telepet egy árva sorompó zárja le, õrzés csak úgy, tessék-lássék módon mûködik. Az egyik erdei dûlõúton könnyedén be lehet hatolni, nyolcan turkálnak csupán a szeméthegyben, hiszen kora délután van még, majd késõbb jönnek a gyerekek is, most iskolában vannak - mondja a vezetõnk. Az egyik fiatal srác egy vashordó maradékával igyekszik a szeméttenger szélére, jó fogásnak számít, van vagy tíz kiló. Délelõtt alig talált valamit, pedig rengeteg vas van még a szemétben, csak éppen a városi hulladék elfedi azt. A guberálók nem csak fémet, hanem üres üveget és kenyérmaradékot is kutatnak, mert azt is el lehet adni a disznótartó gazdáknak. A jelenlevõk között több profi guberáló is akad, akik Nápolyban, Milánóban is jártak már bérmunkában guberálni. Románok uralják az ottani szeméthegyeket, õk vittek ki bennünket dolgozni - meséli az egyik középkorú férfi, akinek Trabant kombija az erdõ szélén áll roskadásig tömve vassal. „Ebbõl élünk, nincs mit szégyelleni, õsszel még szedünk egy kis makkot, gombát, böngésszük a kukoricatarlót, ami jön. Ha van munka, dolgozunk, ha nincs, gyûjtögetünk, mert nem vagyunk lusta tolvajok, ahogy sokan a szegényekrõl gondolják” - számol be az év végi betevõ elõállításáról õszintén. A férfi mindkét fia fõiskolán tanul, nagy álma, hogy õk már ne az apjuk életet éljék, ne szeméttelepen keressék a kenyerüket.