A fémtolvajok ideje lejárt, vége a szabadrablásnak - állítja a nagypolitika,
miután az Országgyûlés még idén õsszel tárgyalja a kormány színesfémek
kereskedelmével összefüggõ visszaélések visszaszorítására irányuló
törvénymódosítási javaslatát. A kereskedõk azonban mást látnak: szerintük a
szegénység táplálta gyûjtögetõ életmódnak nem lehet törvényekkel gátat szabni. A
törvénytervezet az õ olvasatukban leginkább a fémpiac újraelosztásáról szól.
Fotó: Somorjai László
Év végén - november 20. és január 4. között - nagyfokú fogyasztóvédelmi
ellenõrzés-sorozat indul, melynek során a hatóságok a három
legveszélyeztetettebb területre koncentrálnak. Az akcióban fokozottabban
vizsgálják majd az élelmiszeriparban, a gyógyszer- és gyógyhatású készítmények
forgalmazásában, valamint a színesfém-kereskedelemben érintett vállalkozásokat
és az autóbontókat - tájékoztatta lapunkat a fogyasztóvédelem munkatársa, Szabó
Zoltán.
Varga Zsolt vaskereskedõ szerint ellenõrzésben eddig sem volt hiány.
„Rendszeresen jönnek a rendõrök, a vám- és pénzügyõrök, az önkormányzat emberei,
nem beszélve az adóhivatal munkatársairól” - sorolja a hívatlan vendégeket a
békési kereskedõ. A telepen már-már patikaszerû tisztaság fogad minket, vas
sehol, a konténerek alján némi színesfémforgács árválkodik csupán. A vashulladék
ára húsz és harminc forint közötti áron mozog, inkább tárolják az emberek,
mintsem leadják ennyiért. Nehéz évek elé néz a fémkereskedelem - mondja a
telepvezetõ.
A fémtolvajokat az avatott szemek már messzirõl kiszúrják, az évek alatt
felgyûlt tapasztalatot nehéz becsapni. Varga Zsolt szerint minden a szakmához
konyító átvevõ pontosan ismeri a fémhulladékok származását, és ha nem akar
magának bajt, akkor nem veszi át a lopott holmikat. Náluk is rendszeres a
rendõri ellenõrzés, most is több olyan ügye van folyamatban, amikor kollégái
jóhiszemûen vettek át egy rozsdás talicskavázat vagy egy szétrohadt boronát,
amirõl csak késõbb derült ki, hogy lopott. A színesfémnél azonban nincs tévedés,
világos, hogy mibõl származik. Réz a kábelek lecsupaszításából nyerhetõ, míg az
alumínium a trafóházak, az olajhûtõk szétbontásából származik. A telepvezetõ
szerint eleve gyanús, amikor nagy tételben hoznak színesfémet, ezért szinte
követelmény, hogy a szajré eredetérõl pontos felvilágosítást adjanak a
beszállítók, különben át sem veszik az árut. Meggyõzõdése, hogy a túlélés
egyetlen módja a fekete biznisz felszámolása.
A mintegy 20 ezer fémkereskedõ a jövõben csak engedéllyel mûködhet majd.
Bejelentett telephely, szállítóokmány, a VPOP által végzett folyamatos
ellenõrzés segíti a fémtolvajok kiszûrését. A kereskedõknek ezentúl
nyilvántartási és 15 napos tárolási kötelezettségük lesz, vagyis az átvett
fémtárgyakat ennyi ideig nem olvaszthatják be, nem kezdhetnek hozzá a
megmunkáláshoz. A tolvajok büntetési tétele is nõ, bizonyos esetekben akár 8 év
börtönre.
A szakszerû tájékoztatást Kovács Zsoltnak köszönhetjük, aki évek óta - korábban
rendõrként, most mint polgárõr - üldözi a fémtolvajokat. A nyugdíjas
szakember tapasztalatai szerint is katasztrofális méreteket öltött a fémlopások
száma az országban. Amit lehet, ellopnak, a fémtolvajokban nincs irgalom, csak a
bevétel számít. Viszik a fémet a temetõkbõl, a közterekrõl, ami csak mozdítható.
Példaként említi a monori, több halálos áldozatot követelõ vasúti katasztrófát,
melynek helyszínérõl már a balesetet követõ éjszaka ellopták a mozdony
értékesebb kábeleit. A jelenlegi szabályozás gyenge, a fémkereskedõk újabb és
újabb tippekkel motiválják a tolvajokat, hogy mire érdemes odafigyelni, mit
érdemes eltulajdonítani, minek van komoly értéke még hulladékként is.
Kovács úr szerint a legerõsebb szabály az új tervezetben a fémkereskedõkkel
szembeni bírság felsõ határának hatszázezerre való emelése, ami akkor is jár, ha
valaki nem vezeti a törvényben meghatározott nyilvántartást, vagy ez irányú
kötelezettségeit hiányosan teljesíti. Magyarul az orgazdákat is büntetni lehet,
ami az alapvetõ motivációs indokot szünteti meg ennél a bûncselekménynél. Az
egykori rendõr szerint ugyanis ha nincs, aki átvegye a lopott árut, nem lesz
értelme ellopni azt.
A leggyakoribb legális fémgyûjtõ helyek a szeméttelepek. Több faluszéli telep
már bezárt az uniós elõírások teljesíthetetlen követelései miatt, de a guberálók
rendszeresen kihasználják a vagyonvédelem hiányát. Ahol kerítésre sem telik, az
önkormányzat táblákon hirdeti a szemétlerakás tilalmát. A tízhektáros dobozi
telepet egy árva sorompó zárja le, õrzés csak úgy, tessék-lássék módon mûködik.
Az egyik erdei dûlõúton könnyedén be lehet hatolni, nyolcan turkálnak csupán a
szeméthegyben, hiszen kora délután van még, majd késõbb jönnek a gyerekek is,
most iskolában vannak - mondja a vezetõnk. Az egyik fiatal srác egy vashordó
maradékával igyekszik a szeméttenger szélére, jó fogásnak számít, van vagy tíz
kiló. Délelõtt alig talált valamit, pedig rengeteg vas van még a szemétben, csak
éppen a városi hulladék elfedi azt. A guberálók nem csak fémet, hanem üres
üveget és kenyérmaradékot is kutatnak, mert azt is el lehet adni a disznótartó
gazdáknak. A jelenlevõk között több profi guberáló is akad, akik Nápolyban,
Milánóban is jártak már bérmunkában guberálni. Románok uralják az ottani
szeméthegyeket, õk vittek ki bennünket dolgozni - meséli az egyik középkorú
férfi, akinek Trabant kombija az erdõ szélén áll roskadásig tömve vassal. „Ebbõl
élünk, nincs mit szégyelleni, õsszel még szedünk egy kis makkot, gombát,
böngésszük a kukoricatarlót, ami jön. Ha van munka, dolgozunk, ha nincs,
gyûjtögetünk, mert nem vagyunk lusta tolvajok, ahogy sokan a szegényekrõl
gondolják” - számol be az év végi betevõ elõállításáról õszintén. A férfi
mindkét fia fõiskolán tanul, nagy álma, hogy õk már ne az apjuk életet éljék, ne
szeméttelepen keressék a kenyerüket.