Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Új irány, friss levegő
Hogyan győzött, és milyen kihívások előtt áll Barack Obama?

Barack Obama megválasztása után az amerikaiakat nemcsak a gyõzelemhez vezetõ út, hanem az új elnökre váró legfontosabb kihívások is foglalkoztatják. Összeállításunkban politikai elemzõket kértünk meg arra, hogy segítsenek értelmezni a világszerte nagy figyelemmel kísért választást.

Fritz Wenzel közvéleménykutató (Zogby-Gallup)
Barack Obama a kampányában jól hasznosította az internet és az új technológiák lehetõségeit, ezzel arra bátorította a fiatalokat, hogy ne csak a kampányban vegyenek részt, hanem vegyék fel a kapcsolatot egymással, és szavazzanak rá. Egy politikai kampányban nagyon fontos az érdeklõdés folyamatos fenntartása. Ezt az interneten nagyszerûen el lehet érni. A közösségi oldalak, játékok, különbözõ webhelyek segítségével a fiatalok az Obama-stáb részének érezhették magukat.
A másik tényezõ az, hogy Obamának sikerült elõnyt kovácsolnia a választásokkal kapcsolatos új szabályozásokból. Sok államban ugyanis bevezették a korai szavazás lehetõségét, így az emberek akár már a választás napja elõtt egy hónappal is leadhatták voksukat.
A fiatalok megragadták a lehetõséget, és csoportosan, karavánokban utazva, vagy buszokat bérelve mentek szavazni. Olyan volt ez, mint egy különleges esemény, a közös szavazás fenntartotta az érdeklõdésüket, és ennek Obama lett a haszonélvezõje. A felméréseink is napról napra azt mutatták, hogy sokkal több korai szavazó voksolt Obamára, mint McCainre.
Kik voltak Obama támogatói a fekete kisebbségen kívül?
- A spanyol ajkú lakosság is, valamint mindkét nem fiatal választói kulcsszerepet játszottak, és a különbözõ bevándorlók. Emellett az idõsek egy részét is mozgósítani tudta különbözõ üzenetekkel, amelyekben ellenfele gyengébbnek mutatkozott. Obama támogatói tehát széles skálát fednek le, de fõleg a fiatalokat, a kisebbségeket, és ez volt most a kulcsmomentum.
Mi volt elõbb: a mozgalom vagy a szervezet?
- A mozgalom, amit Obama már több mint egy éve elindított. Tavaly de­cemberben tartott egy beszédet Iowában, ahol a demokrata hallgatóság elõtt kijelentette: egy mozgalom élén áll, aminek ezek és ezek a céljai. Ekkor még csak egy volt a jelöltek közül, de elkezdte kiépíteni követõi táborát, az­tán egy hónap múlva nyert is Iowában, és berobbant a közéletbe, országszerte szaporodtak a támogatói. Ne felejtsük, az internet olyan nagyszerû eszköz, amellyel szinte azonnal országos szintû szervezetet lehet kiépíteni, és ezt nyomban megtette. Nem nyert meg ezután minden elõválasztást, Hillary Clinton sokat elvitt tõle, de nem zavartatta magát, és behozta a lemaradását. Egy egyedülálló szervezeti formát hozott létre, amely a jövõbeli elnökválasztási kampányok számára is mintául szolgálhat.
Obama fiatalabb korában közösségi szervezõként dolgozott. Mit gondol, az itt szerzett tapasztalatok szerepet játszhattak a kampánya során?
- Bizonyára igen, mivel megérthette, mi hozza és tartja össze az embereket. Ez volt a kampányának kulcsa: összegyûjteni az embereket, és utána küldetéstudatot kommunikálni feléjük, amely pályán tartja õket. Miután a demokraták hivatalos jelöltje lett, kampánya szinte zavartalanul folyt. A Hil­lary Clinton elleni versenyben kétségtelenül volt néhány zökkenõ, de azt követõen szinte semmi. Bármi is legyen ennek az oka, közösségi szervezõként sokat tanult, és ezt beültette a mozgalmába is. Néhányan azt mondják, túl kevés tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy elnök legyen. De nézzük meg, hogy milyen teljesítményt nyújtott a világ egyik legbonyolultabb szervezési feladatában, az elnöki kampány során, mintegy félmilliárd dollárnyi bevétel és kiadás kezelése közben. Ez egyszerûen bámulatos. Néhányan így azzal érvelhetnek, ahogy meg is tették, hogy azzal, ahogy végigvitte a kampányt, képessé vált az elnöki poszt betöltésére is.


Fritz Wenzel

Egyes vélemények szerint a demokrata gyõzelemmel az evangéliumi keresztény tábor vereséget szenvedett. Ön szerint igaz ez az állítás?
- Nem, ez nem vereség az evangéliumi keresztények számára. Vesztesek lehetnek, de ez egyáltalán nem jelenti a bibliai alapelvek vagy a vallás vereségét. Ez egyszerûen nem játszott szerepet a kampányban, nem jelent meg vitatémaként. A végeredmény talán vereségként hat, de a kampányban és a vitákban nem kerültek elõ a legfontosabb ilyen jellegû témák: az egynemûek házassága, az abortusz, az állam és az egyház szétválasztása, a vallásszabadság. Ha vitatkoztunk volna ezekrõl a kérdésekrõl, talán más lett volna a választások eredménye. Az a tény, hogy nem kerültek szóba a kampány során, nem jelenti bármely említett kérdés elvetését.
A kampányok és a viták fõ témája a gazdaság volt. Korábban úgy tûnt, hogy a terrorizmus és az iraki háború lesznek a kulcstémák. Mi okozta a fordulatot?
- Elképesztõ volt látni, hogy a hat hónappal ezelõtt készített felméréseink szerint még a külpolitika, a terrorellenes háború és a nemzetbiztonság voltak a kulcskérdések. Ezeket kísérték a legnagyobb figyelemmel. Novemberben már csak kilenc százalék tartotta a nemzetbiztonságot és a terror elleni küzdelmet a legfontosabb kérdésnek, az iraki háborút pedig mindössze az emberek négy százaléka. Alig egy évvel ezelõtt ez több mint ötven százalék volt. Az iraki helyzet azonban lecsendesedett, hiszen lényegében megnyertük a háborút, ezért az emberek most más dolgok miatt aggódnak, például a bankbetéteik és a pénzügyi jövõjük miatt. Ez komoly problémát okozott a McCain-kampány számára, hiszen õ az elõbbi témákra építkezett. A felméréseink szerint az emberek eddig a témaváltásig azt szerették volna, hogy inkább John McCain és ne Obama legyen a fegyveres erõk parancsnoka. Ha jönne egy újabb terrortámadás, vagy kitörne egy újabb háború, akkor az emberek Obamával kapcsolatban gondban lennének, és felülvizsgálnák az iránta táplált bizalmukat.

Eric Sapp demokratapárti politikai elemzõ (Eleison Group)
Ahhoz, hogy megértsük Obama kétéves kampányának sikerét, négy évet kell visszamennünk az idõben. 2004-ben ugyanis még csak a demokraták egyik buzgó szónokaként tevékenykedett. Az értékek, amiket képviselt, a remény, az egység üzenete azonban újra energizálni tudta a demokrata pártot. Azt mondta, hogy nem a bal-jobb, a republikánus-demokrata, a konzervatív-liberális szembenállást kell hangsúlyozni, hanem értelmes módon, praktikusan kell megközelíteni a dolgokat, és be kell ismerni, hogy mind a demokrata, mind a republikánus oldal politikája eltávolodott a közemberektõl. Annyira lefoglalták õket a saját témáik, hogy elfelejtettek a választókat aggasztó kérdésekrõl beszélni. Obama üzenete reménységet, egységet hirdetett. Az, hogy az országnak vissza kell fordulnia Bush republikánus politikájának zsákutcáiból, az egész ország képzeletét megérintette, fellelkesítette az embereket.


Eric Sapp

A 2006-os kongresszusi választások idején aztán már minden jelölt azt szerette volna, hogy maga mögött tudhassa Obama támogatását, megint csak a remény és az egység üzenetével. Ekkor tartott egy nagyon fontos beszédet az egyik legnagyobb amerikai keresztény közösségben. Az evangéliumi hallgatóság elõtt demokrataként egy igen figyelemre méltó szónoklatot tartott a hit fontosságáról a saját és az amerikai emberek életében. Megszólította a demokrata pártot is, hogy eddig elhanyagolták a vallásos közösséget, nem beszéltek az értékeikrõl, próbálták a gyertyájukat a véka alá rejteni, ezért felszólította õket, hogy beszéljenek többet az értékeikrõl, a hitükrõl. Azután megszólította az átszavazókat, és a független szavazókat is, akiket a demokraták a múltban kizártak a kommunikációjukból, és most végre valaki velük is foglalkozott.
Úgy tûnik, hogy Obama nagyon sikeres volt a koalícióépítésben is. Persze afroamerikaiként nem volt nehéz megnyernie a fekete lakosságot, de milyen más etnikai, földrajzi, illetve kulturális csoportokat sikerült még maga mögé állítania?
- Nagyon jól teljesített a fiatal szavazók körében, és óriási, mindeddig passzív szavazótábort tudott bevonni, amelynek tagjait életükben elõször hozták izgalomba a választások és egy bizalmat ébresztõ politikus. Obama érdemei mellett azonban nem szabad alulértékelnünk George Bush szerepét sem. Az Egyesült Államok történelmének egyik legalacsonyabb népszerûséggel rendelkezõ elnöke megmutatta, hogyan nem szabad politizálni, hogyan lehet kihozni a legrosszabbat a politikai rendszerünkbõl. Erre válaszul kialakult az emberekben az alternatíva iránti éhség, és Obama már teljesen más arculattal, teljesen más elképzelésekkel jelent meg. Ezen kívül a gazdasági helyzet is arra késztette Amerikát, hogy közösen keressenek új utat, új irányt, hogy felülbírálják a múlt döntéseit.
A külpolitika nem játszott nagy szerepet a kampányokban, de jöhetnek olyan idõk, amikor nem a gazdaság, hanem ez kerül majd elõtérbe. Mit gondol, milyen változásokat hozhat Obama Amerika külpolitikájában?
- Bármi és bárki csak jobb lehet ezen a területen, mint George Bush. Önmagában az, hogy egy másik személy ül majd az elnöki székben, változásokat fog eredményezni. Amerikaiként remélem, a világ felismeri, hogy eddigi politikánk nem az emberek többségének az álláspontját képviselte, hiszen Bush mindenkivel szembement. Most a dolgok átbeszélésének, az emberek egyesítésének, a racionális politikának, a valódi megoldások keresésének az idõszaka következik.
A külpolitika errõl szól. Úgy gondolom, hogy a világ is szorít érte, változást szeretnének Amerikában. Ezért a világ sok vezetõje, arab országok és Izrael is igyekeznek majd minden módon segíteni neki, hogy bebizonyítsák: a Bushsal szembeni politikai alternatíva igen is sikeres lehet. Szerintem a külpolitikája világméretekben támogatást fog élvezni.

Princella Smith (republikánus politikai elemzõ - American Solutions)
- Obama jól közelítette meg a fiatalokat. Mindig is jónak tartottam, ha odalépünk ahhoz a személyhez, akitõl várunk valamit. Sokan mondják, hogy szeretnénk kisebbségi és fiatal választókat, de nem mennek közel hozzájuk. Barack Obama nemcsak odament, de mellettük is maradt, beszélt az õket érintõ témákról, például a diákhitelrõl. Tudja, ha tanul az ember, nem nagyon van pénze. Én is megéltem, hogy milyen, ha az ember centekbõl él, és csak tésztát eszik. Ez nehéz a fiataloknak. Az üzemanyagárak is érintették õket, és Obama mellettük érvelt. Jóképû és intelligens, energikus férfi, és a fiatalok reagálnak erre a lendületre. Nagyon hatékony volt.
Ami az idõseket illeti, a gazdaság a lényeg, mert az idõseknek vissza kellett menniük dolgozni a nyugdíj helyett, hogy ki tudják fizetni a számláikat. Szerintem azért tudott felülkerekedni, mert egy hónappal ezelõtt, amikor a Wall Street csõdbe ment, az idõsek elvesztették a nyugdíjalapjaikat, és egyszerûen változást akartak.
Mit gondol, Obama be tudja tartani a bel- és külpolitika radikális megváltoztatására vonatkozó ígéreteit?
- Nehéz feladatok elõtt áll. Nem értek egyet az ideológiájával, de remélem, hogy kicsit közeledik majd a politikai centrumhoz. Egyelõre úgy tûnik, hogy igen. Utolsó hirdetéseiben a centrum felé fordult, és gyakorlatias energiapolitikával állt elõ, amivel nagyon sikeres lehet. Ha a szélsõbaloldalra hallgat, nem lesz sikeres, mert annak a gazdasági elképzelései nem mûködnek, és fel fogják bosszantani az embereket. Ha viszont a közép felé mozdul, mint Bill Clinton, akkor minden rendben lehet. Még ismeretlen, hiszen kevés dolgot láttunk eddig tõle, ezért nem tudjuk, hogy mit fog tenni.

Jay Sekulow fõtanácsadó
(Törvény és Igazság Amerikai Központja)
- Obamának szem elõtt kell tartania, hogy õt az Egyesült Államok és nem a világ elnökének választották meg. Az Egyesült Államoknak pedig határozott külügyi irányelvei és érdekei vannak, függetlenül attól, hogy Európáról vagy a Közel-Keletrõl van-e szó. Különösen a Közel-Keleten igaz ez, ahol most nagy a nyugtalanság. Az elnöknek biztosítania kell, és fenn kell tartania a régió stabilitását. A megválasztott elnök részérõl ehhez nagy önfegyelemre van szükség.


Jay Sekulow

Obama kampányában arról beszélt, hogy kész tárgyalni a világ vezetõivel, akár a diktátorokkal is. Nem gondolja, hogy ez veszélyes út lehet?
- Igen, veszélyes, és egyben naiv is.
A választási idõszak reakcióiból látszott, hogy ez a felvetés, a diktátorokkal való elõfeltételek nélküli párbeszéd nem nagyon tetszett az amerikaiaknak. Ha valamikor veszített a népszerûségébõl, az emiatt volt. Remélem, hogy mérsékli az álláspontját, és nem ül le tárgyalni olyan emberekkel, akiknek a filozófiája megegyezik Adolf Hitlerével. Hatvan évvel ezelõtt ezt már megpróbáltuk egyszer, de nem nagyon mûködött, és végül kitört a világháború. Nekünk is és az elnöknek is elõvigyázatosaknak kell lennünk.
A nyolcvanas években nagy hangsúlyt helyeztek az emberi jogokra, ma igen keveset beszélnek róluk. Hozhat ebben változást az új elnök?
- Igen, és ez olyan terület, ami felõl bizakodó vagyok. Barack Obama ugyanis érzékeny a nemzetközi emberi jogokra, így talán ez is az Egyesült Államok politikai irányelvévé válik, és hatással lesz a civilizált világ többi részére is. Reménykedem, hogy az emberi és polgári jogok területein ejlõ­dést láthatunk majd.
Tudna erre példákat mondani?
- Ilyen lehet a Közel-Kelet, ahol a keresztények a palesztin területeken, a Gázai-övezetben és Ciszjordániában súlyos üldöztetéseket szenvednek. Az egyiptomi és a szaúd-arábiai keresztények is olyan emberi jogi kérdést vetnek fel, amelynek megoldásában Barack Obama elnöksége igen hasznos lehet. Természetesen Darfúr, az ottani lakosokkal való bánásmód, a mészárlások, a civilizáció meggyalázása is olyan terület, ahol elõrelépést várhatunk.