Barack Obama megválasztása után az amerikaiakat nemcsak a gyõzelemhez vezetõ
út, hanem az új elnökre váró legfontosabb kihívások is foglalkoztatják.
Összeállításunkban politikai elemzõket kértünk meg arra, hogy segítsenek
értelmezni a világszerte nagy figyelemmel kísért választást.
Fritz Wenzel közvéleménykutató (Zogby-Gallup)
Barack Obama a kampányában jól hasznosította az internet és az új technológiák
lehetõségeit, ezzel arra bátorította a fiatalokat, hogy ne csak a kampányban
vegyenek részt, hanem vegyék fel a kapcsolatot egymással, és szavazzanak rá. Egy
politikai kampányban nagyon fontos az érdeklõdés folyamatos fenntartása. Ezt az
interneten nagyszerûen el lehet érni. A közösségi oldalak, játékok, különbözõ
webhelyek segítségével a fiatalok az Obama-stáb részének érezhették magukat.
A másik tényezõ az, hogy Obamának sikerült elõnyt kovácsolnia a választásokkal
kapcsolatos új szabályozásokból. Sok államban ugyanis bevezették a korai
szavazás lehetõségét, így az emberek akár már a választás napja elõtt egy
hónappal is leadhatták voksukat.
A fiatalok megragadták a lehetõséget, és csoportosan, karavánokban utazva, vagy
buszokat bérelve mentek szavazni. Olyan volt ez, mint egy különleges esemény, a
közös szavazás fenntartotta az érdeklõdésüket, és ennek Obama lett a
haszonélvezõje. A felméréseink is napról napra azt mutatták, hogy sokkal több
korai szavazó voksolt Obamára, mint McCainre.
Kik voltak Obama támogatói a fekete kisebbségen kívül?
- A spanyol ajkú lakosság is, valamint mindkét nem fiatal választói
kulcsszerepet játszottak, és a különbözõ bevándorlók. Emellett az idõsek egy
részét is mozgósítani tudta különbözõ üzenetekkel, amelyekben ellenfele
gyengébbnek mutatkozott. Obama támogatói tehát széles skálát fednek le, de fõleg
a fiatalokat, a kisebbségeket, és ez volt most a kulcsmomentum.
Mi volt elõbb: a mozgalom vagy a szervezet?
- A mozgalom, amit Obama már több mint egy éve elindított. Tavaly
decemberben tartott egy beszédet Iowában, ahol a demokrata hallgatóság elõtt
kijelentette: egy mozgalom élén áll, aminek ezek és ezek a céljai. Ekkor még
csak egy volt a jelöltek közül, de elkezdte kiépíteni követõi táborát, aztán
egy hónap múlva nyert is Iowában, és berobbant a közéletbe, országszerte
szaporodtak a támogatói. Ne felejtsük, az internet olyan nagyszerû eszköz,
amellyel szinte azonnal országos szintû szervezetet lehet kiépíteni, és ezt
nyomban megtette. Nem nyert meg ezután minden elõválasztást, Hillary Clinton
sokat elvitt tõle, de nem zavartatta magát, és behozta a lemaradását. Egy
egyedülálló szervezeti formát hozott létre, amely a jövõbeli elnökválasztási
kampányok számára is mintául szolgálhat.
Obama fiatalabb korában közösségi szervezõként dolgozott. Mit gondol, az itt
szerzett tapasztalatok szerepet játszhattak a kampánya során?
- Bizonyára igen, mivel megérthette, mi hozza és tartja össze az embereket.
Ez volt a kampányának kulcsa: összegyûjteni az embereket, és utána
küldetéstudatot kommunikálni feléjük, amely pályán tartja õket. Miután a
demokraták hivatalos jelöltje lett, kampánya szinte zavartalanul folyt. A
Hillary Clinton elleni versenyben kétségtelenül volt néhány zökkenõ, de azt
követõen szinte semmi. Bármi is legyen ennek az oka, közösségi szervezõként
sokat tanult, és ezt beültette a mozgalmába is. Néhányan azt mondják, túl kevés
tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy elnök legyen. De nézzük meg, hogy milyen
teljesítményt nyújtott a világ egyik legbonyolultabb szervezési feladatában, az
elnöki kampány során, mintegy félmilliárd dollárnyi bevétel és kiadás kezelése
közben. Ez egyszerûen bámulatos. Néhányan így azzal érvelhetnek, ahogy meg is
tették, hogy azzal, ahogy végigvitte a kampányt, képessé vált az elnöki poszt
betöltésére is.
Fritz Wenzel
Egyes vélemények szerint a demokrata gyõzelemmel az evangéliumi keresztény
tábor vereséget szenvedett. Ön szerint igaz ez az állítás?
- Nem, ez nem vereség az evangéliumi keresztények számára. Vesztesek
lehetnek, de ez egyáltalán nem jelenti a bibliai alapelvek vagy a vallás
vereségét. Ez egyszerûen nem játszott szerepet a kampányban, nem jelent meg
vitatémaként. A végeredmény talán vereségként hat, de a kampányban és a vitákban
nem kerültek elõ a legfontosabb ilyen jellegû témák: az egynemûek házassága, az
abortusz, az állam és az egyház szétválasztása, a vallásszabadság. Ha
vitatkoztunk volna ezekrõl a kérdésekrõl, talán más lett volna a választások
eredménye. Az a tény, hogy nem kerültek szóba a kampány során, nem jelenti
bármely említett kérdés elvetését.
A kampányok és a viták fõ témája a gazdaság volt. Korábban úgy tûnt, hogy a
terrorizmus és az iraki háború lesznek a kulcstémák. Mi okozta a fordulatot?
- Elképesztõ volt látni, hogy a hat hónappal ezelõtt készített felméréseink
szerint még a külpolitika, a terrorellenes háború és a nemzetbiztonság voltak a
kulcskérdések. Ezeket kísérték a legnagyobb figyelemmel. Novemberben már csak
kilenc százalék tartotta a nemzetbiztonságot és a terror elleni küzdelmet a
legfontosabb kérdésnek, az iraki háborút pedig mindössze az emberek négy
százaléka. Alig egy évvel ezelõtt ez több mint ötven százalék volt. Az iraki
helyzet azonban lecsendesedett, hiszen lényegében megnyertük a háborút, ezért az
emberek most más dolgok miatt aggódnak, például a bankbetéteik és a pénzügyi
jövõjük miatt. Ez komoly problémát okozott a McCain-kampány számára, hiszen õ az
elõbbi témákra építkezett. A felméréseink szerint az emberek eddig a
témaváltásig azt szerették volna, hogy inkább John McCain és ne Obama legyen a
fegyveres erõk parancsnoka. Ha jönne egy újabb terrortámadás, vagy kitörne egy
újabb háború, akkor az emberek Obamával kapcsolatban gondban lennének, és
felülvizsgálnák az iránta táplált bizalmukat.
Eric Sapp demokratapárti politikai elemzõ (Eleison Group)
Ahhoz, hogy megértsük Obama kétéves kampányának sikerét, négy évet kell
visszamennünk az idõben. 2004-ben ugyanis még csak a demokraták egyik buzgó
szónokaként tevékenykedett. Az értékek, amiket képviselt, a remény, az egység
üzenete azonban újra energizálni tudta a demokrata pártot. Azt mondta, hogy nem
a bal-jobb, a republikánus-demokrata, a konzervatív-liberális szembenállást kell
hangsúlyozni, hanem értelmes módon, praktikusan kell megközelíteni a dolgokat,
és be kell ismerni, hogy mind a demokrata, mind a republikánus oldal politikája
eltávolodott a közemberektõl. Annyira lefoglalták õket a saját témáik, hogy
elfelejtettek a választókat aggasztó kérdésekrõl beszélni. Obama üzenete
reménységet, egységet hirdetett. Az, hogy az országnak vissza kell fordulnia
Bush republikánus politikájának zsákutcáiból, az egész ország képzeletét
megérintette, fellelkesítette az embereket.
Eric Sapp
A 2006-os kongresszusi választások idején aztán már minden jelölt azt
szerette volna, hogy maga mögött tudhassa Obama támogatását, megint csak a
remény és az egység üzenetével. Ekkor tartott egy nagyon fontos beszédet az
egyik legnagyobb amerikai keresztény közösségben. Az evangéliumi hallgatóság
elõtt demokrataként egy igen figyelemre méltó szónoklatot tartott a hit
fontosságáról a saját és az amerikai emberek életében. Megszólította a demokrata
pártot is, hogy eddig elhanyagolták a vallásos közösséget, nem beszéltek az
értékeikrõl, próbálták a gyertyájukat a véka alá rejteni, ezért felszólította
õket, hogy beszéljenek többet az értékeikrõl, a hitükrõl. Azután megszólította
az átszavazókat, és a független szavazókat is, akiket a demokraták a múltban
kizártak a kommunikációjukból, és most végre valaki velük is foglalkozott.
Úgy tûnik, hogy Obama nagyon sikeres volt a koalícióépítésben is. Persze
afroamerikaiként nem volt nehéz megnyernie a fekete lakosságot, de milyen más
etnikai, földrajzi, illetve kulturális csoportokat sikerült még maga mögé
állítania?
- Nagyon jól teljesített a fiatal szavazók körében, és óriási, mindeddig
passzív szavazótábort tudott bevonni, amelynek tagjait életükben elõször hozták
izgalomba a választások és egy bizalmat ébresztõ politikus. Obama érdemei
mellett azonban nem szabad alulértékelnünk George Bush szerepét sem. Az Egyesült
Államok történelmének egyik legalacsonyabb népszerûséggel rendelkezõ elnöke
megmutatta, hogyan nem szabad politizálni, hogyan lehet kihozni a legrosszabbat
a politikai rendszerünkbõl. Erre válaszul kialakult az emberekben az alternatíva
iránti éhség, és Obama már teljesen más arculattal, teljesen más elképzelésekkel
jelent meg. Ezen kívül a gazdasági helyzet is arra késztette Amerikát, hogy
közösen keressenek új utat, új irányt, hogy felülbírálják a múlt döntéseit.
A külpolitika nem játszott nagy szerepet a kampányokban, de jöhetnek olyan
idõk, amikor nem a gazdaság, hanem ez kerül majd elõtérbe. Mit gondol, milyen
változásokat hozhat Obama Amerika külpolitikájában?
- Bármi és bárki csak jobb lehet ezen a területen, mint George Bush.
Önmagában az, hogy egy másik személy ül majd az elnöki székben, változásokat fog
eredményezni. Amerikaiként remélem, a világ felismeri, hogy eddigi politikánk
nem az emberek többségének az álláspontját képviselte, hiszen Bush mindenkivel
szembement. Most a dolgok átbeszélésének, az emberek egyesítésének, a racionális
politikának, a valódi megoldások keresésének az idõszaka következik.
A külpolitika errõl szól. Úgy gondolom, hogy a világ is szorít érte, változást
szeretnének Amerikában. Ezért a világ sok vezetõje, arab országok és Izrael is
igyekeznek majd minden módon segíteni neki, hogy bebizonyítsák: a Bushsal
szembeni politikai alternatíva igen is sikeres lehet. Szerintem a külpolitikája
világméretekben támogatást fog élvezni.
Princella Smith (republikánus politikai elemzõ - American
Solutions)
- Obama jól közelítette meg a fiatalokat. Mindig is jónak tartottam, ha
odalépünk ahhoz a személyhez, akitõl várunk valamit. Sokan mondják, hogy
szeretnénk kisebbségi és fiatal választókat, de nem mennek közel hozzájuk.
Barack Obama nemcsak odament, de mellettük is maradt, beszélt az õket érintõ
témákról, például a diákhitelrõl. Tudja, ha tanul az ember, nem nagyon van
pénze. Én is megéltem, hogy milyen, ha az ember centekbõl él, és csak tésztát
eszik. Ez nehéz a fiataloknak. Az üzemanyagárak is érintették õket, és Obama
mellettük érvelt. Jóképû és intelligens, energikus férfi, és a fiatalok
reagálnak erre a lendületre. Nagyon hatékony volt.
Ami az idõseket illeti, a gazdaság a lényeg, mert az idõseknek vissza kellett
menniük dolgozni a nyugdíj helyett, hogy ki tudják fizetni a számláikat.
Szerintem azért tudott felülkerekedni, mert egy hónappal ezelõtt, amikor a Wall
Street csõdbe ment, az idõsek elvesztették a nyugdíjalapjaikat, és egyszerûen
változást akartak.
Mit gondol, Obama be tudja tartani a bel- és külpolitika radikális
megváltoztatására vonatkozó ígéreteit?
- Nehéz feladatok elõtt áll. Nem értek egyet az ideológiájával, de remélem,
hogy kicsit közeledik majd a politikai centrumhoz. Egyelõre úgy tûnik, hogy
igen. Utolsó hirdetéseiben a centrum felé fordult, és gyakorlatias
energiapolitikával állt elõ, amivel nagyon sikeres lehet. Ha a szélsõbaloldalra
hallgat, nem lesz sikeres, mert annak a gazdasági elképzelései nem mûködnek, és
fel fogják bosszantani az embereket. Ha viszont a közép felé mozdul, mint Bill
Clinton, akkor minden rendben lehet. Még ismeretlen, hiszen kevés dolgot láttunk
eddig tõle, ezért nem tudjuk, hogy mit fog tenni.
Jay Sekulow fõtanácsadó
(Törvény és Igazság Amerikai Központja)
- Obamának szem elõtt kell tartania, hogy õt az Egyesült Államok és nem a
világ elnökének választották meg. Az Egyesült Államoknak pedig határozott
külügyi irányelvei és érdekei vannak, függetlenül attól, hogy Európáról vagy a
Közel-Keletrõl van-e szó. Különösen a Közel-Keleten igaz ez, ahol most nagy a
nyugtalanság. Az elnöknek biztosítania kell, és fenn kell tartania a régió
stabilitását. A megválasztott elnök részérõl ehhez nagy önfegyelemre van
szükség.
Jay Sekulow
Obama kampányában arról beszélt, hogy kész tárgyalni a világ vezetõivel,
akár a diktátorokkal is. Nem gondolja, hogy ez veszélyes út lehet?
- Igen, veszélyes, és egyben naiv is.
A választási idõszak reakcióiból látszott, hogy ez a felvetés, a diktátorokkal
való elõfeltételek nélküli párbeszéd nem nagyon tetszett az amerikaiaknak. Ha
valamikor veszített a népszerûségébõl, az emiatt volt. Remélem, hogy mérsékli az
álláspontját, és nem ül le tárgyalni olyan emberekkel, akiknek a filozófiája
megegyezik Adolf Hitlerével. Hatvan évvel ezelõtt ezt már megpróbáltuk egyszer,
de nem nagyon mûködött, és végül kitört a világháború. Nekünk is és az elnöknek
is elõvigyázatosaknak kell lennünk.
A nyolcvanas években nagy hangsúlyt helyeztek az emberi jogokra, ma igen
keveset beszélnek róluk. Hozhat ebben változást az új elnök?
- Igen, és ez olyan terület, ami felõl bizakodó vagyok. Barack Obama ugyanis
érzékeny a nemzetközi emberi jogokra, így talán ez is az Egyesült Államok
politikai irányelvévé válik, és hatással lesz a civilizált világ többi részére
is. Reménykedem, hogy az emberi és polgári jogok területein ejlõdést láthatunk
majd.
Tudna erre példákat mondani?
- Ilyen lehet a Közel-Kelet, ahol a keresztények a palesztin területeken, a
Gázai-övezetben és Ciszjordániában súlyos üldöztetéseket szenvednek. Az
egyiptomi és a szaúd-arábiai keresztények is olyan emberi jogi kérdést vetnek
fel, amelynek megoldásában Barack Obama elnöksége igen hasznos lehet.
Természetesen Darfúr, az ottani lakosokkal való bánásmód, a mészárlások, a
civilizáció meggyalázása is olyan terület, ahol elõrelépést várhatunk.