Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Menekülés a családba
A legegészségesebb magyarok jó házasságban élnek

Abnormálisan rettegnek a magyarok az elszegényedéstõl, mivel a többség szerint tervezhetetlen a jövõ, mindenki szabálysértõ, nem lehet bízni senkiben. Az emberek az egyéni túlélésre játszanak, de ebbe a taktikába csak mindinkább belekeseredni, belebetegedni és belehalni lehet. Ez a hozzáállás különösen veszélyes gazdasági krízis idején, megsokszorozhatja annak erejét. Az egyetlen meglévõ ellenszer a magyar társadalom család- és házasságközpontú értékrendje. A jó házasság és család ugyanis kimutathatóan a legerõsebb egészségvédõ tényezõ a világon.


Forrás: Magyar Lelkiállapot felmérés 2008
Grafika: Hetek

Magyarországon rendkívül rossz a 40 év feletti férfiak egészségi állapota, és 60 százaléknyi esélyük van arra, hogy megérik a 65. életévüket. Ausztriában ez az arány 82 százalék, holott a hatvanas években jobbak voltak a mutatóink, mint az osztrákoknak. Enyhébb mértékben, de a nõknek is lényegesen rosszabb ma a lelki és testi egészsége, mint azt a körülményeik indokolnák - ez derül ki a Hungarostudy 2006 országos felnőtt egészségvizsgálatból, melyeknek eredményeit nemrég publikálta az Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete (MTI).
A magyar népességben az elmúlt 50 év alatt lezajlott drámai egészségromlás legfõbb oka a kutatók szerint, hogy az úgynevezett társadalmi tõke: a bizalmon, együttmûködésen alapuló emberi kapcsolatok hálózata kiveszett a magyar társadalomból. Anno politikai szándék is közrejátszott abban, hogy közös értékrend híján a bizalmatlanság, a szabálysértõ magatartás vált a túlélés egyedüli normájává. Ma a megkérdezettek 85 százaléka szerint az érvényesüléshez elengedhetetlen a szabályok áthágása. Ennek következtében az embereknek egy átláthatatlan és kevéssé kontrollálható versenyben, gyilkos társadalmi rivalizálás közepette kell helyt állniuk a munkaerõ­piacon. Ez leginkább a férfiakat készíti ki, mivel a családok eltartása - legalábbis a lassan változó közmegítélés szerint - még mindig elsõsorban az õ feladatuk.
Mindeközben rendkívül megnõttek a társadalmi különbségek, ami önmagában is stresszkeltõ hatású, ráadásul széles rétegeket fenyeget a le­csúszás veszélye. Az anyagi lemaradás miatti szüntelen rettegés, súlyosbítva a „senkiben sem bízhatok” érzéssel, állandó stresszt, depressziót idéz elõ az emberekben, amibe tömegek betegszenek vagy halnak bele a 40 év fölötti korosztályban - hangsúlyozza Kopp Mária, az SE MTI tudományos igazgatója.


Forrás: Magyar Lelkiállapot felmérés 2008
Grafika: Hetek

A magyar társadalom ma kizárólag pénzben méri a sikert, miközben a legtehetõsebb és legszegényebb rétegek között régóta hét-nyolcszorosak a jövedelmi különbségek, ami a nyugat-európai mutatók kétszerese. A jövedelem, illetve az életesélyek elsõdleges meghatározója ma az iskolázottság: egy diplomás férfi tizenhét évvel él tovább, mint nyolc általánost végzett társa. Az esélyteremtés elengedhetetlen eszköze az elesettek pszichológiai tréningje lenne: problémakezelõ képességük, stresszel való megbirkózásuk javítása, közösségi életük erõsítése. Nálunk sokkal szegényebb társadalmak boldogabbak a magyarnál, a görögök például alacsonyabb életszínvonaluk és minden káros szenvedélyük mellett jóval hosszabb ideig élnek, mint mi, egyszerûen azért, mert sokkal erõsebb bennük a közösségi érzés.
Közgazdasági kutatások bizonyítják, hogy az emberek elégedettsége, boldogságérzete alapvetõen meghatározza az egészségi helyzetet és a gazdasági fejlõdést. A boldogság pedig döntõen a társas támogatottságon, a munkahelyi viszonyokon, valamint az élet értelmébe vetett hiten múlik. Magyarországon a Hungarostudy-vizsgálat szerint a legboldogabbak a tanulók (91 százalék) és a gyesen/gyeden lévõ édesanyák (86 százalék).
Kopp Mária kérdésünkre meg­erõ­sítette: a magyar társadalom továbbra is jellemzõen család-, házasság- és gyermekpárti, sokkal inkább, mint a legtöbb európai ország. A zilált társadalmi viszonyok között a család erõs menedéknek számít, kimutatható, hogy a gyermekvállalásnak és különösen a házastársi támogatottságnak elsõdleges egészségvédõ szerepe van az emberek életében. A magyarok 56 százaléka él ma házasságban és alig 5 százaléka élettársi kapcsolatban, a társadalmat behálózó társas támogatások különbözõ formái (barát, rokon, ismerõs) közül pedig messze a leg­erõ­sebb és a leggyakoribb a házastársi támogatás (95 százalék). Balogh Piroska pszichológus beszámolója szerint a jó házasságban élõ emberek mindenütt a világon a legboldogabbak és legegészségesebbek, míg a nagyon rossz házasságban élõk a társadalom legrosszabb állapotú egyénei. A legkiszolgáltatottabbak ebbõl a szempontból a férfiak, mivel nekik többnyire egyedüli lelki társuk a feleségük.
A rossz házasságban élõ, és különösen az egyedülálló középkorú férfiak a legsúlyosabb depressziós, illetve egészségi mutatókat hozzák, és tobzódnak az önkárosító szokásokban. Továbbá kimutatható, hogy sokkal egészségesebbek azok a férfiak, akiknek a felesége a belsõ, emberi értékeket, kapcsolatokat tartja a legfontosabbnak, mint akiknek a neje a külsõdleges értékeket helyezi elõtérbe.
Életre hívható aranytartalék, hogy a magyarok még mindig több gyereket szeretnének, mint amennyi megszületik. Az egy nõre jutó átlagos gyerekszám 1,3, szemben a vágyott és halogatott 2,1-gyel. „Tény, hogy az élettársi kapcsolatok jóval bomlékonyabbak a házasságnál, és sokkal kevesebb gyerek, valamint több abortusz fordul elõ az együtt élõknél” - erõsíti meg Kopp Mária. A fiatalok a jövõjüket családalapítással képzelik el, és a gyermekáldást az esetek többségében még mindig házasságkötés kíséri. Érdekes adalék, hogy a családos férfiak jóval hatékonyabbnak és kompetensebbnek érzik magukat az élet nehézségeivel szemben, mint gyermektelen társaik. Az is kiderült, hogy a férfiak számára komoly egészségvédõ hatással bír a gyermekeikkel való jó kapcsolat.
Bár tartják még magukat a hagyományos nemi szerepek, a kétkeresõs családmodell következtében a nõk és férfiak egészségét hasonlóan károsítja a túlzott házastársi vagy munkahelyi stressz. A család és munka közötti szerepkonfliktus a képzett nõk számára jelenti a legnagyobb stresszforrást: leginkább õk azok, akik kénytelenek halogatni a gyermekvállalást, miközben rendkívül erõsen kötõdnek a tradicionális családi értékekhez.