Abnormálisan rettegnek a magyarok az elszegényedéstõl, mivel a többség
szerint tervezhetetlen a jövõ, mindenki szabálysértõ, nem lehet bízni senkiben.
Az emberek az egyéni túlélésre játszanak, de ebbe a taktikába csak mindinkább
belekeseredni, belebetegedni és belehalni lehet. Ez a hozzáállás különösen
veszélyes gazdasági krízis idején, megsokszorozhatja annak erejét. Az egyetlen
meglévõ ellenszer a magyar társadalom család- és házasságközpontú értékrendje. A
jó házasság és család ugyanis kimutathatóan a legerõsebb egészségvédõ tényezõ a
világon.
Forrás: Magyar Lelkiállapot felmérés 2008
Grafika: Hetek
Magyarországon rendkívül rossz a 40 év feletti férfiak egészségi állapota, és
60 százaléknyi esélyük van arra, hogy megérik a 65. életévüket. Ausztriában ez
az arány 82 százalék, holott a hatvanas években jobbak voltak a mutatóink, mint
az osztrákoknak. Enyhébb mértékben, de a nõknek is lényegesen rosszabb ma a
lelki és testi egészsége, mint azt a körülményeik indokolnák - ez derül ki a
Hungarostudy 2006 országos felnőtt egészségvizsgálatból, melyeknek eredményeit
nemrég publikálta az Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete (MTI).
A magyar népességben az elmúlt 50 év alatt lezajlott drámai egészségromlás
legfõbb oka a kutatók szerint, hogy az úgynevezett társadalmi tõke: a bizalmon,
együttmûködésen alapuló emberi kapcsolatok hálózata kiveszett a magyar
társadalomból. Anno politikai szándék is közrejátszott abban, hogy közös
értékrend híján a bizalmatlanság, a szabálysértõ magatartás vált a túlélés
egyedüli normájává. Ma a megkérdezettek 85 százaléka szerint az érvényesüléshez
elengedhetetlen a szabályok áthágása. Ennek következtében az embereknek egy
átláthatatlan és kevéssé kontrollálható versenyben, gyilkos társadalmi
rivalizálás közepette kell helyt állniuk a munkaerõpiacon. Ez leginkább a
férfiakat készíti ki, mivel a családok eltartása - legalábbis a lassan változó
közmegítélés szerint - még mindig elsõsorban az õ feladatuk.
Mindeközben rendkívül megnõttek a társadalmi különbségek, ami önmagában is
stresszkeltõ hatású, ráadásul széles rétegeket fenyeget a lecsúszás veszélye.
Az anyagi lemaradás miatti szüntelen rettegés, súlyosbítva a „senkiben sem
bízhatok” érzéssel, állandó stresszt, depressziót idéz elõ az emberekben, amibe
tömegek betegszenek vagy halnak bele a 40 év fölötti korosztályban -
hangsúlyozza Kopp Mária, az SE MTI tudományos igazgatója.
Forrás: Magyar Lelkiállapot felmérés 2008
Grafika: Hetek
A magyar társadalom ma kizárólag pénzben méri a sikert, miközben a
legtehetõsebb és legszegényebb rétegek között régóta hét-nyolcszorosak a
jövedelmi különbségek, ami a nyugat-európai mutatók kétszerese. A jövedelem,
illetve az életesélyek elsõdleges meghatározója ma az iskolázottság: egy
diplomás férfi tizenhét évvel él tovább, mint nyolc általánost végzett társa. Az
esélyteremtés elengedhetetlen eszköze az elesettek pszichológiai tréningje
lenne: problémakezelõ képességük, stresszel való megbirkózásuk javítása,
közösségi életük erõsítése. Nálunk sokkal szegényebb társadalmak boldogabbak a
magyarnál, a görögök például alacsonyabb életszínvonaluk és minden káros
szenvedélyük mellett jóval hosszabb ideig élnek, mint mi, egyszerûen azért, mert
sokkal erõsebb bennük a közösségi érzés.
Közgazdasági kutatások bizonyítják, hogy az emberek elégedettsége,
boldogságérzete alapvetõen meghatározza az egészségi helyzetet és a gazdasági
fejlõdést. A boldogság pedig döntõen a társas támogatottságon, a munkahelyi
viszonyokon, valamint az élet értelmébe vetett hiten múlik. Magyarországon a
Hungarostudy-vizsgálat szerint a legboldogabbak a tanulók (91 százalék) és a
gyesen/gyeden lévõ édesanyák (86 százalék).
Kopp Mária kérdésünkre megerõsítette: a magyar társadalom továbbra is
jellemzõen család-, házasság- és gyermekpárti, sokkal inkább, mint a legtöbb
európai ország. A zilált társadalmi viszonyok között a család erõs menedéknek
számít, kimutatható, hogy a gyermekvállalásnak és különösen a házastársi
támogatottságnak elsõdleges egészségvédõ szerepe van az emberek életében. A
magyarok 56 százaléka él ma házasságban és alig 5 százaléka élettársi
kapcsolatban, a társadalmat behálózó társas támogatások különbözõ formái (barát,
rokon, ismerõs) közül pedig messze a legerõsebb és a leggyakoribb a házastársi
támogatás (95 százalék). Balogh Piroska pszichológus beszámolója szerint a jó
házasságban élõ emberek mindenütt a világon a legboldogabbak és
legegészségesebbek, míg a nagyon rossz házasságban élõk a társadalom legrosszabb
állapotú egyénei. A legkiszolgáltatottabbak ebbõl a szempontból a férfiak, mivel
nekik többnyire egyedüli lelki társuk a feleségük.
A rossz házasságban élõ, és különösen az egyedülálló középkorú férfiak a
legsúlyosabb depressziós, illetve egészségi mutatókat hozzák, és tobzódnak az
önkárosító szokásokban. Továbbá kimutatható, hogy sokkal egészségesebbek azok a
férfiak, akiknek a felesége a belsõ, emberi értékeket, kapcsolatokat tartja a
legfontosabbnak, mint akiknek a neje a külsõdleges értékeket helyezi elõtérbe.
Életre hívható aranytartalék, hogy a magyarok még mindig több gyereket
szeretnének, mint amennyi megszületik. Az egy nõre jutó átlagos gyerekszám 1,3,
szemben a vágyott és halogatott 2,1-gyel. „Tény, hogy az élettársi kapcsolatok
jóval bomlékonyabbak a házasságnál, és sokkal kevesebb gyerek, valamint több
abortusz fordul elõ az együtt élõknél” - erõsíti meg Kopp Mária. A fiatalok a
jövõjüket családalapítással képzelik el, és a gyermekáldást az esetek
többségében még mindig házasságkötés kíséri. Érdekes adalék, hogy a családos
férfiak jóval hatékonyabbnak és kompetensebbnek érzik magukat az élet
nehézségeivel szemben, mint gyermektelen társaik. Az is kiderült, hogy a férfiak
számára komoly egészségvédõ hatással bír a gyermekeikkel való jó kapcsolat.
Bár tartják még magukat a hagyományos nemi szerepek, a kétkeresõs családmodell
következtében a nõk és férfiak egészségét hasonlóan károsítja a túlzott
házastársi vagy munkahelyi stressz. A család és munka közötti szerepkonfliktus a
képzett nõk számára jelenti a legnagyobb stresszforrást: leginkább õk azok, akik
kénytelenek halogatni a gyermekvállalást, miközben rendkívül erõsen kötõdnek a
tradicionális családi értékekhez.