Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Egyenlő esélyek válsága
Világméretekben emelkedhet a munkanélküliség

Számos elemzõ arra figyelmeztet, hogy a gazdasági növekedés lelassulásával a munkanélküliség megugrására kell számítani. Az USA-ban eddig már több tízezer ember veszítette el a munkáját.

A pénzügyi szaksajtó egyre-másra hangoztatja: ez a recesszió most minden iparágat érint. A vállalkozásoknak a napi mûködéshez szüksége van hitelre, de éppúgy szüksége van megfelelõ vásárlóerõvel rendelkezõ vevõkre is. Ahogy a hitelezés szigorodik, a vállalatok és a fogyasztók pedig egyre szorosabbra húzzák a nadrágszíjat, a technológiai szektortól kezdve a befektetési bankokon át a gyártó iparágakig minden szektor megérzi a válságot. „Ez az egyenlõ esélyek válsága” - jegyezte meg Cathy Paige, a Manpower nevû, munkaerõ-kölcsönzéssel foglalkozó cég alelnöke. -„Mindenki érzi a hatását.”
A befektetõk után most a munkavállalók feje is fájhat: a cégek egyre-másra jelentik be a létszámleépítéseket. Amerikában az elmúlt egy hónap során minden egyes héten közel ötszázezer új munkanélküli jelentkezett be a munkaügyi központokba. A pénzügyi szektorban kezdõdõ tömeges elbocsátás „járványa” más iparágakra is átterjedt, még a Szilícium-völgyet sem kerülte el. Míg a Yahoo közel 1500 dolgozó elbocsátását tervezi, az eBay is jelezte, hogy 16 ezer fõs munkaerõ-állományának 10 százalékát leépíti. A Hewlett Packard a következõ három évben 24 600 munkavállalót ereszt majd szélnek, igaz, 12 300 új munkaerõ felvételét is tervezi. A Google alvállalkozói bázisát csökkenti, bár más területeken bõvítést tervez.
Az egészségügyi szektorban tevékenykedõ Merck mintegy 7200 dolgozó elbocsátását tervezi, míg a General Motors bejelentette, hogy Michiganben, Wisconsinban és Delaware-ben is bezár üzemeket, és több mint 4000-rel kevesebb munkahelyet kíván fenntartani a jövõben. A harmadik negyedéves, vártnál gyengébb eredmények közzététele után a PepsiCo 3300-zal csökkenti munkavállalói létszámát, és az élelmiszer- és italfogyasztás érzékelhetõ mérséklõdése miatt a következõ negyedéves tervszámait is jelentõsen csökkentette.
John Challenger, a chicagói Challenger, Gray & Christmas nevû munkaerõ-kölcsönzõ cég vezérigazgatója szerint a legerõsebbnek az egészségügyi szektor és az energiaipar pozíciója tekinthetõ, mert itt a keresletben nem várható csökkenés. Ám ezeknek a szektoroknak a kilátásai is függnek az állami beavatkozások hatékonyságától. Challenger szerint „a helyzet elõbb romlik, mielõtt javulni kezdene”.
Legérzékenyebben azonban a kisvállalkozásokat érinti a hitelszûke. Amerikában ezekbõl az 500 fõnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásokból 27 millió van. Gazdasági erejük jelentõs: az országos munkaerõ 40 százalékát foglalkoztatják és a termelés felét biztosítják. Hitelt általában a bérfizetésekre, bõvítésre vagy új telephelyek létesítésére igényelnek. A bankok szigorítását azonban most a jónak ígérkezõ ügyfelek is megérzik: Carol Conolly például New York államban mûködtet egy óvodát már közel húsz éve. „A helyi bankokkal 18 éve jó kapcsolatot ápolunk, ám legutóbb mégis visszautasították hitelkérelmemet.”
Továbbra sem fényes Amerikában a lakáspiac helyzete: jelenleg közel 2 millió embert fenyeget otthona elvesztése. A jelzálogok Damoklész-kardja már nemcsak az alacsony jövedelmûek, hanem a középosztálybeliek feje felett is ott lebeg. Saját bõrén tapasztalta a helyzet súlyosságát William Sutch, aki a New York-i Long Islanden vett lakást három évvel ezelõtt. „Belementem a változó kamatozású jelzáloghitelbe anélkül, hogy tisztában lettem volna az egésznek a lényegével. Másfél év után megemelkedett a kamat, így a havi törlesztõnk hirtelen ezer dollárra nõtt. Három gyerekünk van, akiket élelmezni, ruházni, iskoláztatni kell, plusz a számláinkat is folyamatosan be kellett fizetni. Így aztán a hitelkártyáink is hamar leürültek.”
Egyes elemzõk szerint a válság pozitív hatása lehet, hogy egy eddig túlköltekezõ generáció most megtanul takarékoskodni. Ez történt az 1929-32-es nagy gazdasági világválság nemzedékével is: egy életre megtanultak spórolni. A késõbbi generációk azonban már nem ismerték a nagy válság pszichológiai nyomását, viszonylagos bõség és könnyen hozzáférhetõ hitelek idején nõttek fel, amikor a luxuséletmód célként lebegett mindenki szeme elõtt.
Többen épp ezért az ésszerû költekezésnek a tanrendbe való felvételét sürgetik, de már tanfolyamok is indultak a fiatalok pénzszórásról való leszoktatása céljából.