Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente, Brüsszel
Nincs barátság
Brüsszel kontra Moszkva: harcias üzenetek szankciók nélkül

Az Európai Tanács a Brüsszelben megtartott rendkívüli csúcson az orosz-uniós partnerségi viszony felfüggesztésérõl döntött a Grúziából történõ kivonulás részlegessége, valamint Dél-Oszétia és Abházia elismerése miatt. Az Oroszországot sújtó tényleges szankciók azonban elmaradtak. Moszkva az olaj- és földgázszállítások leállításának, illetve mérséklésének lehetõségével tartja sakkban a Nyugatot.

Szaakasvili grúz elnök a CNN hírtelevízióban elmondta, hogy az oroszok nem állnak meg Grúziánál, mivel szerinte az orosz vezetõk a szovjet birodalmat akarják helyreállítani. Putyin orosz miniszterelnök provokációnak nevezte azokat a híreket, miszerint az orosz haderõ az ukrán fennhatóság alá tartozó Krím-félsziget megszállására készül. Közben egyes orosz lapok Grúzia szétesését prognosztizálták, ha az örmények és az azeriek is az önállóság mellett döntenek.
A fegyverek elhallgattak, de a propaganda mindkét oldalon gõzerõvel mûködik. Az orosz hadsereg a teljes kivonulás helyett ellenõrzõ pontokat állít fel Grúziában, ami az EU szerint nem felel meg a békeszerzõdésben vállaltaknak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint a dél-oszét határ elõtti „biztonsági zónában” nyolc ellenõrzõ pontot állítanának fel, mindössze 500 békefenntartóval. A többi orosz békefenntartó Dél-Oszétiában állomásozna. Felfegyverzett szakadár helyi milicisták is együttmûködnek az orosz hadsereggel, bár az nem teljesen világos, hogy az orosz hadvezetés alá tartoznak-e.
Grúziában a háború után legalább 150 ezer ember szorul humanitárius segélyre. Ebbõl 45 ezer fõ Dél-Oszétiában, 60 ezer pedig Goriban és más légicsapások által sújtott grúz városokban vesztette el otthonát, illetve munkahelyét. Humanitárius segélyt az EU és Oroszország egyaránt biztosítani kíván. Az EU a brüsszeli csúcson azonnali segélyekrõl döntött, amelyekkel a grúz lakosságot kívánják támogatni. Sõt az újjáépítésben is segíteni kíván az EU mintegy 110 millió euró összértékben.
Benita Ferrero Walder, az EU külügyi biztosa az Európa Parlament elõtt ismertette az Európai Tanács döntését a rendkívüli csúcs után. A külügyi biztos megköszönte a francia elnökségnek az aktív és sikeres szerepvállalást a tûzszünet létrehozásában. „Oroszország a hatpontos béketerv be nem tartásával, valamint Abházia és Dél-Oszétia elismerésével ellentmond azoknak az alapelveknek, amelyek a nemzetközi kapcsolatokat alátámasztják.” Szankciókról ugyanakkor nincs szó, azonban a biztos szerint az unió és Oroszország kapcsolata nem maradhat „a normál ügymenetben”, mintha semmi nem történt volna. A folyamatban lévõ ügyeket nem állítják le, de minden új kezdeményezést, így az unió és Oroszország közti partnerségi szerzõdést is felfüggesztik.
Az EU nemcsak a fegyverszünet megkötésében, hanem akaratán kívül ugyan, de a kiváltó okokban is némiképpen szerepet játszott. Koszovó függetlenségének elismerésekor benne volt a levegõben egy nemzetközi konfliktus lehetõsége. Most Oroszország benyújtotta a számlát a Nyugatnak Koszovóért, és a grúz fegyveres erõk általi népirtásra hivatkozva függetlennek ismerte el a Grúziától elszakadni kívánó Dél-Oszétiát és Abháziát. Ráadásul a már említett hatpontos béketervet is negligálta, mivel nem vonult ki teljesen Grúziából.
A háború kirobbantásával a felek kölcsönösen egymást vádolják. Az oroszok szerint a grúzok támadták meg Dél-Oszétiát. A grúzok szerint az oroszok provokálták ki a támadást, és nemzetközi vizsgálatot kérnek ennek megállapítására. Mindenesetre a meggondolatlan grúz fegyveres lépés és az orosz békefenntartók megtámadása kiváltotta Moszkva azonnali katonai beavatkozását és a térség destabilizálódását. A Nyugat hálás lehet, hogy Grúzia nem kapott NATO-tagságot, különben könnyedén a harmadik világháború szélére sodorhatta volna az észak-atlanti szövetséget.
Az EU a kialakult helyzetben védené Grúzia területi szuverenitását, azonban Oroszország Nyugat-Európa legnagyobb energiaszállítója, ezért nincs egységes álláspont az oroszok szankcionálását illetõen. A soros EU-elnök, Franciaország külügyminisztere, Bernard Kouchner vetette fel az Oroszország elleni szankciók tervét. Moszkva óva intett a szankcióktól, és kiszivárogtatta, hogy „szükség esetén” az orosz állam által teljes mértékben kontrollált földgáz-, sõt akár a kõolajszállításokat is mérsékelheti. Az orosz földgáztól leginkább függõ Németországban azonnal elhamarkodottnak bélyegezték Kouchner javaslatát. Az EU háromhavi stratégiai kõolajkészlettel rendelkezik, de az uniós finomítók nagy része az orosz kõolaj minõségére van beállítva, ezért az orosz szállítások elmaradása komoly fennakadásokat okozna, és az egekbe emelné az amúgy is drága energiahordozók árát. Az EU földgázbehozatalának 26, a kõolajimportnak 29 százaléka származik Oroszországból.
Meglepõ módon a CNN által közölt közvélemény-kutatások szerint az oroszok nagy része az Egyesült Államokat sejti a konfliktus mögött. Sõt, maga Putyin miniszterelnök is arról beszélt egy német televíziós interjúban, hogy az amerikai republikánusok úgy nyerhetnek választást, ha Oroszországot ellenségként tudják feltüntetni, ezért leginkább az õ érdekükben állt a válság kirobbanása. Oroszország az amerikai baromfiexport, valamint egyéb húsfélék exportjának korlátozásával akarja az Egyesült Államokat megbüntetni, amiért az amerikai sajtó egyöntetûen oroszellenes a kaukázusi konfliktus tekintetében.
Az EU Oroszországot leginkább a G8-ból való kizárásával szankcionálhatná, de ez túllép az EU hatáskörén. Gordon Brown brit miniszterelnök szerint Moszkva nem fenyegetheti energiakorlátozással az EU-t. Brown szerint itt az ideje, hogy Európa más energiaszállítók után nézzen, és alternatív energiaforrásokat építsen ki. Németország ezt a briteknél sokkal nehezebben valósíthatja meg, éppen ezért a német külügyminiszter a Moszkva elleni szankciók elhalasztását képviselte. Az unió minden bizonnyal gõzerõvel elkezdi energiapolitikája átalakítását, és mindent elkövet azért, hogy függetlenedni tudjon az orosz gazdasági és politikai nyomástól. Az oroszok pedig részsikerként könyvelhetik el, hogy az olajfegyver még a legmodernebb haderõnél is hatékonyabban mûködik.