Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
A FÁK krízise
Kis háború nagy következményekkel

Amint elõre látható volt, az ötnapos orosz-grúz háború fontos következményekkel járt mind a két konfliktusba keveredõ ország, mind pedig az egész világ számára. Bár a hadmûveletek véget értek, a hírek ugyanolyan sûrûn követik egymást, mint elõtte. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy alapvetõ politikai, gazdasági és katonai változások bontakoznak ki Oroszországban, Grúziában, a Kaukázusban, Európában és amúgy az egész világon. A legjelentõsebb változások pedig az 1991-93-ban felbomlott Szovjetunió helyén létrejött Független Államok Közösségét (FÁK) érintik.

A háború befejezése után két nappal Grúzia bejelentette, hogy kilép a FÁK-ból, és erre szólította fel a többi volt szovjet tagországot is. Moszkva válasza erre az volt, hogy nem hagyja Grúziát csak úgy „becsapni maga mögött az ajtót”. Ugyanakkor a Vedomosztyi augusztus 19-én arról írt, hogy a kilépési procedúra már megkezdõdött, errõl a grúz Külügyminisztérium értesítette a FÁK Végrehajtó Bizottságát.
„A FÁK alapszabályzata alapján a grúz igényt egy éven belül fogják kivizsgálni. Semmi komoly következménye nem lesz. Grúzia már úgysem vett részt évek óta a közösség munkájában” - emelik ki orosz folyóira­tok. Mégis lehetnek az esetnek fontos következményei a FÁK és Oroszország számára. Orosz szakértõk szerint ugyanis amennyiben megvalósul Grúzia kilépése a közösségbõl, Mihail Szaakasvili megkérdõjelezheti az orosz békefenntartók grúziai tartózkodásának legitimitását. Jelenleg FÁK-felhatalmazással állomásoznak ott, viszont a grúz tagság megszûnésével ez a formális jogalap megszûnik.
Az sincs kizárva, hogy az orosz hadi egységek mindenféle felhatalmazás nélkül maradnak Dél-Oszétiában és Abháziában, csak úgy de facto. Ezzel Oroszország mintha azt demonstrálná, hogy még felkérés nélkül sem hagyja az el nem ismert köztársaságait hadi és gazdasági segítség nélkül. Már hivatalosan bejelentésre került, hogy Moszkva pénzt folyósít a grúz haderõ által lerombolt Chivali újraépítésére.
Egy másik nagy repedést a FÁK „testén” Ukrajna okozott. Elõször Viktor Juscsenko ukrán elnök észt, litván és lengyel kollégáival ellátogatott Tbiliszibe, és kifejezte Kijev támogatását a grúzok felé. Ezt követték Julia Tyimosenko miniszterelnök asszony és több magas poszton álló hivatalnok bejelentései is. Ezek után megjelentek egyes dokumentumok, miszerint „Ukrajna felülvizsgálja a FÁK-beli tagságát, és kijelenti, hogy soha nem csatlakozott az adott szervezet alapokmányához”.
Moszkva számára a következõ kellemetlen bejelentés az volt, hogy Ukrajna eldöntheti: beengedi-e a fekete-tengeri flotta hajóit Szevasztopolba vagy sem. Azokról a hajókról lenne szó, amelyek részt vettek a grúz hadmûveletben, és az abház partok mellett cirkáltak. Ezek után az ukrán parlamentben napirendre került az „orosz föderáció fegyveres erõi grúz intervenciójának elítélése”. Az ukrán képviselõk az orosz fekete-tengeri flotta kivonásáról kezdtek beszélni, pedig a 2007-es szerzõdés szerint az ott állomásozhatna egészen 2017-ig.
Komoly problémát jelent Fehéroroszország hallgatása is. A konfliktus elsõ napjaiban az állam reakciója teljesen érthetetlen volt, hiszen Oroszország a legmegbízhatóbb szövetségesének tartja. Fehéroroszországgal már néhány éve folynak kezdeményezések egy egységes, közös állam létrehozására. Alekszandr Szurikov, a minszki orosz nagykövet kifejezte nemtetszését, miszerint „nagyon nem értjük, hogy Fehéroroszország állami szervei és kormánya miért hallgatnak”. „Oroszország mindig segítette Fehéroroszországot a nemzetközi szervezetekben, amikor gazdasági szankciókat vezettek be ellene, és amikor az emberi jogokhoz való hozzáállását bírálták, mindig támogattuk és védtük õket” - jegyezte meg Szurikov. Hozzátette: a fehéroroszok nem ajánlottak fel még csak humanitárius segítséget sem az orosz félnek.
Mindezek ellenére Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök bejelentése csak a hadmûvelet vége után egy nappal következett be. Amikor világossá vált, hogy Oroszország került ki gyõztesen a konfliktusból, Lukasenko együttérzését fejezte ki „Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek és az egész orosz népnek”. Akkor közölték azt is, hogy humanitárius segítséget is nyújtanak. Minszk nem sietett kimutatni Moszkva-párti érzéseit. Ez pedig azt jelenti, hogy a FÁK fennállása óta talán legnagyobb krízisébe került.
Ugyanerrõl tanúskodik Grúzia szomszédainak álláspontja is. Õk szintén a FÁK részét képezik. Óvatos pozíciót választott a mindig Oroszország-párti ortodox Örményország, az erõ­sebb és kevésbé Oroszország-függõ Azerbajdzsán pedig gyakorlatilag Grúziát támogatta.
Csak Minszk megváltozott pozíciója nyújthat némi vigaszt Moszkva számára. Dmitrij Medvegyev és Alekszandr Lukasenko keddi találkozásakor a fehérorosz elnök hirtelen bejelentette, hogy megköszöni a szomszéd állam agressziója alatt tanúsított orosz bölcsességet. Az oroszoknak a saját állampolgáraikat is védeniük kellett.
Lukasenko viselkedésének és Oroszország ilyen „hitehagyottak” iránti irgalmas hozzáállásának köszönhetõen van esélye a FÁK-nak a túlélésre. Moszkva valószínûleg közeledik majd Kijevhez, és így vagy úgy, de megpróbálja visszatartani radikális lépésektõl. Akivel biztosan nem fog tárgyalni, az Szaakasvili grúz elnök. Ezzel ugyanis Oroszország nemcsak rontaná nemzetközi imázsát, hanem súlyos belpolitikai válság is keletkezne. Az orosz nacionalista körök ezt nem bocsátanák meg a vezetésnek.
Az orosz politikusok abban érdekeltek, hogy Szaakasvili ne legyen többé elnök. Ha leváltják vagy lemond, a Tbiliszivel kiújult konfliktus jelentõsen enyhülne. Ezen a héten már felröppent a hír Nino Burdzsanadze volt grúz házelnök visszatérésérõl a nagypolitikába. A cikkek hangvételébõl úgy tûnik, hogy Moszkva õt preferálná Grúzia elnöki posztján.