Vissza a tartalomjegyzékhez

Mosberger Pálma
Ludas a magyar leány is
Siemens-botrány

A Siemens AG háza táján 2005 végén kirobbant, mindmáig legnagyobb német korrupciós botrány nemcsak komoly presztízsveszteséget jelent az ipari óriásnak, hanem eddig 1,6 milliárd eurója is bánta. Ennyit költöttek ugyanis ügyvédi költségekre, büntetésekre és belsõ vizsgálatokra. A vizsgált ügyek közül nyolc a „Combino-gyáros” magyar leányvállalatot érinti.


Reinhard Siekaczek egykori Siemens-vezér

Az elsõ ítélet múlt héten született meg, amikor is Reinhard Siekaczeket, a német óriáscég egyik volt vezetõjét 108 ezer euró összegű büntetéssel és két év felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtották. A döntés az után született, hogy bizonyítani tudták: Siekaczek a siemenses pályafutása alatt saját kontóra is dolgozott. Látszatcégeket hozott létre, majd egyre nagyobb összegeket utalt át a Siemens vagyonából azok számláira. Ezt a pénzt pedig késõbb a lehetséges megrendelõk „megkenésére” használta fel. Peter Noll bíró szerint „Siekaczek csak apró fogaskerék volt a rendszerben, és ámbár az még nem tisztázott, hogy a felsõ vezetõk ténylegesen részt vettek-e a korrupcióban, de az nyilvánvaló, hogy tudtak róla, sõt szabad kezet adtak a titkos megvesztegetési alapok létrehozásához”. A müncheni államügyészség vádja szerint a titkos számlákra elsikkasztott pénzeket például a 2004-es athéni olimpiai távközlési rendszer kiépítésének 250 millió eurós megbízásának elnyerésére használták fel.

A fejétõl bûzlik

A Siemens felügyelõbizottsága úgy döntött, hogy tizenegy felsõ vezetõt beperel, és kártérítést követel tõlük, hiszen a vállalat az õ mulasztásaik miatt került korrupciós botrányba. A feketelistán szerepel két korábbi, „teljhatalmú” vezérigazgató is: Klaus Kleinfeld, az amerikai Alcoa vezérigazgatója és Heinrich von Pierer, aki több évtizeden keresztül volt a német üzleti világ egyik „kikezdhetetlen” kulcsfigurája, valamint három kancellárnak - köztük Angela Merkelnek is - a tanácsadója.
A Siemens AG eddigi korrupciós kiadásai az 1,6 milliárd eurót, azaz mintegy 380 milliárd forintot is elérik. Csak összehasonlításképpen: körülbelül ennyi pénz jut az egészségügy fejlesztésére a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül az uniós források felhasználásával, illetve ennyit szán a magyar kormány idén a Munkaerõpiaci Alap támogatására is. Ebbõl mintegy félmilliárd forint volt „csak” a magyar leány része.

„Hajléktalan számlagyárosok”

A magyar adóhatóság tavaly félmilliárd forint befizetésére kötelezte a Siemens hazai leányvállalatát adóhiány, késedelmi kamat és bírság címén, mivel nyereségét és adóját csökkentendõ 800 millió forintot utalt át szakértõi tanácsadásért hajléktalanok tulajdonában lévõ fantomcégeknek.
A botrány hatására az anyacégnél zajló átszervezések a magyar leányvállalathoz is begyûrûztek: a hazai vezetõség ígérete szerint az átalakításoknak köszönhetõen átláthatóbbá tették a belsõ kommunikációt, meg­erõsítették az ellenõrzést, és növelték az elszámoltathatóságot. Szentkuti László a „hajléktalan számlagyárosok” botránya után került az elnök-vezérigazgatói székbe, és rögtön megkezdte a cégen belüli vizsgálatokat, mert mint mondta, „fontosnak tartja, hogy a cég a jelenben és a jövõben is megfeleljen a legmagasabb szintû etikai elvárásoknak”. A nemzetközi botránysorozat kapcsán tartott budapesti sajtótájékoztatón Szentkuti kifejtette: „valószínû, hogy a Siemens Magyar-országon is fizetett kenõpénzeket vélhetõen több állami és nem állami szervezetnek is”. Majd hozzátette: ha az összes gyanús ügy bizonyítékot nyerne, akkor a vesztegetésekre fordított összeg már milliárdokban lenne mérhetõ. Ilyen „gyanús ügyként” vizsgálták többek között a Combino villamosok eladását is - habár egyelõre egyetlen vádat sem tudtak megerõsíteni. Ám azt enélkül is tudni lehet, hogy a villamosok fõvárosi beszerzése kapcsán a tenderbõl formai hibák miatt kizárt olasz Ansaldobreda cég már akkor megtámadta a döntést, hiszen a Siemens nyertes Combino-ajánlata 8 milliárd forinttal drágább volt, mint az övék.