A Siemens AG háza táján 2005 végén kirobbant, mindmáig legnagyobb német
korrupciós botrány nemcsak komoly presztízsveszteséget jelent az ipari óriásnak,
hanem eddig 1,6 milliárd eurója is bánta. Ennyit költöttek ugyanis ügyvédi
költségekre, büntetésekre és belsõ vizsgálatokra. A vizsgált ügyek közül nyolc a
„Combino-gyáros” magyar leányvállalatot érinti.
Reinhard Siekaczek egykori Siemens-vezér
Az elsõ ítélet múlt héten született meg, amikor is Reinhard Siekaczeket, a
német óriáscég egyik volt vezetõjét 108 ezer euró összegű büntetéssel és két év
felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtották. A döntés az után született, hogy
bizonyítani tudták: Siekaczek a siemenses pályafutása alatt saját kontóra is
dolgozott. Látszatcégeket hozott létre, majd egyre nagyobb összegeket utalt át a
Siemens vagyonából azok számláira. Ezt a pénzt pedig késõbb a lehetséges
megrendelõk „megkenésére” használta fel. Peter Noll bíró szerint „Siekaczek csak
apró fogaskerék volt a rendszerben, és ámbár az még nem tisztázott, hogy a felsõ
vezetõk ténylegesen részt vettek-e a korrupcióban, de az nyilvánvaló, hogy
tudtak róla, sõt szabad kezet adtak a titkos megvesztegetési alapok
létrehozásához”. A müncheni államügyészség vádja szerint a titkos számlákra
elsikkasztott pénzeket például a 2004-es athéni olimpiai távközlési rendszer
kiépítésének 250 millió eurós megbízásának elnyerésére használták fel.
A fejétõl bûzlik
A Siemens felügyelõbizottsága úgy döntött, hogy tizenegy felsõ vezetõt
beperel, és kártérítést követel tõlük, hiszen a vállalat az õ mulasztásaik miatt
került korrupciós botrányba. A feketelistán szerepel két korábbi, „teljhatalmú”
vezérigazgató is: Klaus Kleinfeld, az amerikai Alcoa vezérigazgatója és Heinrich
von Pierer, aki több évtizeden keresztül volt a német üzleti világ egyik
„kikezdhetetlen” kulcsfigurája, valamint három kancellárnak - köztük Angela
Merkelnek is - a tanácsadója.
A Siemens AG eddigi korrupciós kiadásai az 1,6 milliárd eurót, azaz mintegy 380
milliárd forintot is elérik. Csak összehasonlításképpen: körülbelül ennyi pénz
jut az egészségügy fejlesztésére a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretén
belül az uniós források felhasználásával, illetve ennyit szán a magyar kormány
idén a Munkaerõpiaci Alap támogatására is. Ebbõl mintegy félmilliárd forint volt
„csak” a magyar leány része.
„Hajléktalan számlagyárosok”
A magyar adóhatóság tavaly félmilliárd forint befizetésére kötelezte a
Siemens hazai leányvállalatát adóhiány, késedelmi kamat és bírság címén, mivel
nyereségét és adóját csökkentendõ 800 millió forintot utalt át szakértõi
tanácsadásért hajléktalanok tulajdonában lévõ fantomcégeknek.
A botrány hatására az anyacégnél zajló átszervezések a magyar leányvállalathoz
is begyûrûztek: a hazai vezetõség ígérete szerint az átalakításoknak
köszönhetõen átláthatóbbá tették a belsõ kommunikációt, megerõsítették az
ellenõrzést, és növelték az elszámoltathatóságot. Szentkuti László a
„hajléktalan számlagyárosok” botránya után került az elnök-vezérigazgatói
székbe, és rögtön megkezdte a cégen belüli vizsgálatokat, mert mint mondta,
„fontosnak tartja, hogy a cég a jelenben és a jövõben is megfeleljen a
legmagasabb szintû etikai elvárásoknak”. A nemzetközi botránysorozat kapcsán
tartott budapesti sajtótájékoztatón Szentkuti kifejtette: „valószínû, hogy a
Siemens Magyar-országon is fizetett kenõpénzeket vélhetõen több állami és nem
állami szervezetnek is”. Majd hozzátette: ha az összes gyanús ügy bizonyítékot
nyerne, akkor a vesztegetésekre fordított összeg már milliárdokban lenne mérhetõ.
Ilyen „gyanús ügyként” vizsgálták többek között a Combino villamosok eladását is
- habár egyelõre egyetlen vádat sem tudtak megerõsíteni. Ám azt enélkül is tudni
lehet, hogy a villamosok fõvárosi beszerzése kapcsán a tenderbõl formai hibák
miatt kizárt olasz Ansaldobreda cég már akkor megtámadta a döntést, hiszen a
Siemens nyertes Combino-ajánlata 8 milliárd forinttal drágább volt, mint az
övék.