Két kiváló írás is megjelent a Hetek két legutóbbi számában a
. Ha át
akarjuk érezni a korszak atmoszféráját, ha meg akarjuk érteni a szereplõk
cselekedeteinek mozgatórugóit, végig kell menni a következetes bolsevik
gondolkodás logikai ösvényein. Segít ebben egy világhírû, magyar származású író,
Arthur Koestler nem kevésbé híres regényének (Darkness at Noon 1940, magyarul
Sötétség délben 1988) elolvasása.
A szerzõ 1905. szeptember 5-én született Budapesten, magyar zsidó apa és
osztrák anya gyermekeként, akkor még Kösztler Arturnak hívták. A kalandos életû
író elõször a cionista mozgalom vonzásába kerül, német lapokat tudósít
Palesztinából, késõbb beszippantja soraiba a Németországi Kommunista Párt.
1932-ben Németországból a Szovjetunióba emigrált (ne mosolyogjunk, akkor még
volt ilyen), ahol megtapasztalhatta az istenített ESZME és az általa létrehozott
ördögi valóság áthidalhatatlan távolságát. Hét év kellett a teljes
kiábránduláshoz. Megúszva a Szovjetunióban 1936-ban kezdõdõ tömeges
leszámolásokat, a spanyol polgárháborúban a falangisták halálos ítéletét, Arthur
Koestler hosszas hányattatás után Londonban talált otthonra, de lélekben talán
soha, sehol. Idõs korában a parapszichológia rajongója lett 1983-ig, amikor
feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. A Sötétség délben kulcsregény a
huszadik századi társadalmi üdvtanok gyakorlati mûködésének megértésében, ahol a
szabadság és egyenlõség álma mindent összezúzó és megnyomorító erõvé válik,
ahol a cél szentesíti az eszközt, a Párt helyettesíti Istent, és véreskezû
diktátorok tetszelegnek megváltó szerepben.
A Sötétség délben nyomasztó olvasmány, mint amilyen nyomasztó volt a kor, amirõl
szól.
Nem véletlen, hogy Magyarországon közel ötven évig nem jelenhetett meg. Magukra
ismertek a hóhérok. Örüljünk, hogy már hozzáférhetõ, Kelet-Közép-Európában „kötelezõ
olvasmány” kell hogy legyen.
Kenessei István