Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Új tulajdon újgazdagoknak

Új tulajdonosokká válhatnak a vállalkozó kedvûek, ha kapnak az alkalmon, és élnek az ÚTP adta lehetõségekkel. Az ÚTP, azaz az Új Tulaj­donosi Program révén ugyanis lehetõség nyílik arra, hogy meghatározott állami vállalatok részvényeibõl vásárolhassanak. A kormány nem titkolja, hogy ily módon igyekszik hosszú távú megtakarításra ösztönözni az állampolgárokat.


Szalay-Berzeviczy Attila, a BÉT elnöke és Gyurcsány Ferenc
Fotó: Somorjai László

A programhoz több ütemben lehet majd csatlakozni. Elsõként az Állami Autópálya-kezelõ Zrt., illetve a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt. által összeállított ingatlanportfolióból álló társaság lép be a tõzsdére, és vásárolható részvényeinek maximum 50 százaléka. Az értékesítés második szakaszában több cég, többek között a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Posta Zrt. , a Magyar Villamos Mûvek Zrt., a vízi közmûvek és ingatlanok kerülnek majd a tõzsdére, és nyílik lehetõség részvényeik megvásárlására.
Veres János pénzügyminiszter tájékoztatása szerint 250 ezer forintos részvényvásárlásig többféle kedvezmény vehetõ igénybe magánszemélyek számára. Ennek értelmében mentesül az árfolyamnyereség- és kamatadó alól az, aki öt évig birtokolja a részvényeket. Az ötéves idõ­tar­tammal az a célja a kormányzatnak, hogy lehetõleg tartósan maradjanak tulajdonosok. További kedvezmény a kamatmentes részlet-, illetve halasztott fizetési lehetõség azzal a kikötéssel, hogy ebben az esetben a kifizetendõ osztalékot a törlesztésre kell fordítani. Veres János hangsúlyozta, amennyiben öt év alatt meggondolja magát a befektetõ, és nem kívánja megtartani a részvényeit, a vásárlást követõ másfél éven belül az állam visszafizetési garanciát vállal a vételi árfolyamon.
A kormány vélhetõen a megtakarítási kedv erõsítését kívánja elérni a programmal. Az adatok szerint ugyanis uniós összehasonlításban is rendkívül alacsony a megtakarítási hajlandóságunk. A lakosság megtakarítása alig éri el a GDP 2 százalékát, ennek nagy része is bankbetétekben, illetve készpénzben van. Részvénybefektetések aránya alig haladja meg az 1 százalékot.
Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora úgy véli, 50-100 milliárd forintos ingatlan is bekerülhet az ÚTP portfoliójába. (A teljes állami cégek vagyona megközelíti az 1700 milliárd forintot, az ingatlan vagyon pedig 40 milliárdra tehetõ.)
Mészáros - aki a program szakmai kidolgozója is egyben - elmondta, a program lendületet adhat a magyar tõzsdei kereskedésnek. Véleményével egyetért Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktõzsde (BÉT) elnöke is. Mint fogalmazott, sikeres tõkepiac nélkül nincsen sikeres ország. Az elnök elmondta, a Matáv 1997-es tõzsdére vitele óta várnak erre a pillanatra. Meggyõzõdése szerint, ha nincsen megfelelõ részvénykínálat az országban, külföldön vásárolnak a hazai befektetõk. Hangsúlyozta, az elmúlt öt évben közel 3 ezer milliárd forintos árfolyamnyereséget realizáltak azok, akik részvényeket vásároltak a BÉT-en, de a részvényeknek csak a 4 százalékát birtokolták hazai befektetõk. A hatalmas nyereséget tehát külföldiek arathatták le. Alapvetõ érdek tehát az - fejtette ki -, hogy legyen elegendõ kínálat, befektetési lehetõség a tõzsdén, hogy a hazai megtakarítások itthon kamatozzanak, itthon tarthassuk a nyereséget.
Hozzátette: a rendszerváltás óta a legsikeresebbnek azok az egykori állami vállalatok számítanak, amelyek jó ideje a tõzsdén vannak, úgymint a Mol, a Richter vagy az OTP.
Az elképzelésnek - ahogy mindig, most is - számos ellenzõje, bírálója akad. Az ellenzéki pártok szerint a miniszterelnök csupán saját üzleti szempontjait, érdekeit helyezi elõ­térbe. A népszavazás körüli idõ­szakban bedobott program ötlete valójában figyelemelterelés. A legfõbb kritika mégis fõként amiatt éri a programot, hogy csupán egy viszonylag szûk, amúgy is jó egzisztenciával rendelkezõ réteg képes élni a lehetõséggel. Ahogy a rendszerváltás idõszakában is csak egy adott kör tudott gyõztesen kijönni a privatizációból, a többség vesztese lett az átalakulásnak, úgy most is a többség távolról nézi majd a lehetõséget, mivel nem rendelkezik több évig nél­kü­löz­he­tõ megtakarítással.